A kisfiam agresszív az oviban. Hova vigyem? (beszélgetős fórum)

Minden erőszakos megnyilvánulás a szeretet hiányára utal. Ezek a kisgyerekek olyanok mint egy nagy "adó-vevő", mindent érzékelnek a környezetükből. A környezetből nem árad elég figyelem és szeretet, amit a gyerek így reagál le. Általában azért "rosszalkodnak" hogy figyeljenek rá. Ez egy "segélykiáltás". Itt a legnagyobb felelőssége a nagyoknak van, a szülőknek, a nevelőknek, stb... A gyerek még túl pici hogy megvédje magát az ilyen hatásoktól. Ha elszenvedi, akkor valamilyen módon le is fogja vezetni, mert őszinte.

A gyereked nagyon sok erőszakosságot tapasztal(t) a környezetében. Ez a valódi probléma.

Oké,azért nem kezdek el harcolászni a gyerekkel,de én igenis kiemelem a játékból,leültetem,hagyom,hogy lenyugodjon,és elregélem a tanmesét. Különben a büdös életben nem szocializálódik,nem tanulja meg,mit lehet és mit nem,mi a jó és a rossz.

Szerintem nem kell ezzel várni 6 éves koráig,hiszen az iskolában,ha elkönyvelik,mint "rossz" gyerek,mert egyszerűen sosem tanulta meg,hogyan viselkedjen,akkor ott aztán évekig szenvedhet gyerek is,szülő is és tanár is,vagy jön az iskolaváltás,ami ugyanúgy nem tesz jót egy kicsinek,és a szülők többsége természetesen nem érti,miért rossz az ő gyereke,miért pikkel rá a tanár???

Még az éppen,hogy totyogni kezdő gyerekemet sem hagytam,hogy más gyereket csapkodjon,akkor sem,ha tudom,csak érdeklődésből tette...az a másik gyerek vajon mit érez,ha a játszón egy 1 éves csapkodja??? Hagynia kéne,és mosolyogni,milyen édes?! (Ahogy a legtöbb büszke anyuka teszi?)

Így van.

Azt én sem értem, mért kell engedni a vadulást. Pl. láttam sokszor, hogy egy kisgyerek többször megütötte vagy megrúgta az anyját vagy tesóját. Persze nem gonoszságból, hanem játékból. És akkor 3x, 4x is csak mondták, mondták neki, hogy ne csinálja, mert ez nem szép, meg fáj a másiknak, blablabla. Persze még utána is csinálta, mert még nem értette meg, mit jelent ez.

Mikor én játszottam keresztgyerekeimmel, akkor a második szólás után egyszerűen visszaadtam nekik - persze gyengébben - és láttam, hogy akkor értik meg, hogy miért nem szabad a másikkal csinálni, meg hogy mindent azért nekik sem szabad, bárhogy szeretve vannak...

Nem felnőtt,de azt azért el tudja mondani,hogy odacsapott,mert Pistike elvette az autót,vagy mert csúfolták...

Agyhugyfact kapok az olyan szülőktől,akik a játszón a gyerekükkel kedvesen csevegnek,miután az jól arcon csapott egy másikat gyereknek (aki teszem azt még sír is),és semmi következmény nincs,csak megsimizik a buksiját és mehetnek tovább játszani,vagy éppen verni a többieket.

Persze,az én fiaim is csapkodtak már,olyankor kiültetem őket magam mellé,és elmagyarázom,hogy nem csinálunk ilyet,és ha nem tanul meg szépen játszani a többiekkel,akkor nem megyünk játszóra!

Miért nem lehet idejében elkezdeni a gyereknek megtanítani a helyes viselkedést??? Aztán jön az,hogy az oviban rúg,harap,csíp...(nem feltétlenül a fórumindító gyerekére gondolok).

Valamikor azért csak el kéne kezdeni elmagyarázni...

A kicsim 4 éves,és pontosan tudja,hogy nem bántunk másokat,igaz,ő egy elég nyugodt természet.

A nagyom 5,5 éves,és ha rákérdezek,hogy ezt most miért?, az esetek túlnyomó részében válaszolni is tud rá,kivéve,ha nem akar!

Nem tud elvonatkoztatni nem tudja a helyzetet felmerni, sem egy adott tett következményét.

Nem alakult ki a "jó" és a "rossz" ismerete.

Nekem is ez az erzesem. Meg az elso fiamnal en is ilyen voltam, de mikor 2nap mulva megtudtam, hogy ugyanaz a szulo akitol en kertem bocsanatot mar egy hete kerul mert annyira szegyeli, hogy az o fia meg az enyemet...

Szerintem egy teves kep el a gyerekekrol az emberekben. Ok se nem kisangyalok, akiket masok rontanak el, se nem kisordogok. Az onuralmat tanulni kell és a legjobban az ember a hibaibol tanul. Bizni kell a gyerekben, hogy igazat mond és soha tobbe....

Azért érdekes: a legtöbb oviban előfordul,hogy a gyerekek bántják egymást,de olyat még sosem hallottam,hogy egy mindenfelől kivizsgált gyereket az anyja egy ütésért újra a pszichomókushoz vinne...

Az én gyerekem fején is csattant már baromi nagy fa építőkocka,vagy lett monoklija (épp az ünnepség előtt),mert nekilökték valaminek. De én sem a másik gyereket nem küldtem volna dokihoz,sem a sajátommal nem mennék,pedig ismerem,tudom,hogy ő is tud balhét generálni,és azt is tudom,hogy néha a másik jár rosszabbul. Igaz,nálunk alap,hogy nem üt meg lányokat vagy kisebbeket (kivéve az öccsét,viszont őt csak ő ütheti)!

Egy hajhúzás,harapás vagy karmolás nem a világ vége,ennél nagyobb trauma is fogja még érni a csoporttársait,szóval,talán kicsit lejjebb kéne tenned a lécet,és nem a tankönyvi gyereket keresni a fiadban. Mert olyan érzésem van,hogy sokkal nagyobbnak látod a problémát,mint amekkora!

Még jó, hogy le nem fejeztetnéd! Nagyon túlzásba estél, egy 4 éves kisgyerekről van szó!

Úgy látom, nem ő az agresszív itt.

Ne haragudj, de én éppen azt nem látom, hogy rád számíthat/ott.

Mert te is rögtön rámondod, hogy "agresszív". Pedig az ilyen kicsi gyerekek nem agresszívak, hanem nem tudják megoldani valamilyen problémájukat.

És ebben úgy látszik, hogy sem az óvónők sem te nem segítetek neki, mert neked fogalmad sincs, hogy mi történik az oviban vele.

Elfogadtad azt, hogy a kislányok piszkálják, aztán mégis a fiadbe beszéled bele, hogy ő rossz. Ugyanis 4 évesen nem tud elvonatkoztatni, hogy a viselkedése rossz, nem ő.

És lehet, hogy a viselkedése sem rossz. Ha például folyamatosan szekálják, de senki nem szól a piszkálódókra, csúfolódókra (mert mondjuk az aranyos mosolygós kis óvónéni kiskedvencei), ő meg tűr, tűr sokáig és várja, hogy valaki segítsen.

De senki sem segít neki, ezért betelik a pohár, és odacsap. Teljesen érthetően és jogosan!

Ne agresszívozd már le a saját gyerekedet,hanem segíts neki!

Inkább "a csúfolódás csúnya dolog", a "ha a barátom vagy..." zsarolás. Magunkon észre sem vesszük a hibáinkat, de a gyerekek tükröt állítanak nekünk. Hű, de mérges voltam először amikor rájöttem, hogy én nagyban ugyanazt csinálom, mint ő kicsiben, időnként most is rajta kapom magam.

Miért gondolhatja azt, hogy ő rossz gyerek?

Az nem jó, ha ki tudja kényszeríteni a figyelmet, akár ez az agresszivitásnak is lehet az oka: jobban figyeltek rá, ha agresszív.

Igen, ebben nagyon igazad van. Gondoltam már rá, hogy beviszünk valamit az oviba, amit ő választ, és ha úgy érzi, hogy feszült, akkor szorítsa magához.

Az a baj, hogy sokszor már ő is mondogatja, hogy mert én vagyok a legrosszabb gyerek a világon. Stb. Mondjuk ezt amolyan játszmaként is szokta csinálni, amikor rászólunk. És ilyenkor "zsarol", hogy nekünk ő biztos rossz gyerek. És ha nem figyelek rá, akkor kikényszeríti a figyelmet. Megpróbálom majd megtanítani pár ilyenre. Mondtam pl. neki, ha csúfolják, akkor mondja azt, "ha te a barátom vagy, akkor ne csúfolj". Vagy hogy keressen mást helyette. Már párat kipróbált ezek közül, legalábbis mondta, hogy használta ezt, amikor egy barátja cukkolta. Megpróbálom ezt a feszültségoldó tárgyat.

Valamilyen oka van az adott viselkedésnek, azt kellene kideríteni, hogy mi történik az agresszió előtt. Lehet, hogy bizonyos helyzeteket nem tud kezelni, vagy a negatív érzelmeit inkább elfojtja, mint kiélje. Amikor a kislányom egyszer hozzám ütött megtanítottam, hogy valami puhát püföljön, amikor nagyon dühös. Azóta sem fordult elő egyszer sem, hogy valakihez hozzáüssön.

Semmiképp nem az a megoldás, hogy "nem szabad így viselkedned, rossz vagy ha ezt teszed", sőt az se jó, ha azzal példálózunk, hogy a másiknak mennyire fáj amit ő csinál vele, 4 évesen még az érzelmeit élné - ha tudná - s inkább rossznak, elfogadhatatlannak érzi magát az ilyen jellegű tanításoktól. Magára a cselekedetre mondjuk, hogy az rossz, de a gyereket ettől még abban a helyzetben is biztosítjuk a szeretetünkről.

Abból, amit leírtál, nekem az jött le, hogy a kisfiad talán nehezen viseli az "értelmetlen ostobaságot" Tehát, ahogy írtad, okos, értelmes, önálló és talán azt gondolja, mindenki az vagy annak kellene lennie és nem tudja másnál tolerálni azt, ha az nem az.

Szerintem azt kellene benne erősíteni, hogy nem mindenki egyforma, nem mindenki gondolkodik úgy, ahogy ő és ezt el kell fogadni. Meg kell értenie, hogy mások, mások. Ezzel együtt nem mindig az ő akaratának kell érvényesülnie, tehát toleránsabb viselkedésre kellene átállnia.

Talán ebben a Nevelési tanácsadó tudna segíteni.