Válás?! Hogyan tovább? (beszélgetős fórum)

Kedves Plöm!

Teljesen igazad van, csak ez most nem szolgál. (Mellesleg a főzéshez alkalmazott technika egész tetszik, másolom)

A kérdező így is frusztrált, lehet tudja is, mit rontott, lehet számba vette már.

A helyzet viszont adott, hogyan viselje, mit lépjen, leginkább ezzel lehet segíteni.

Mivel a cipőm hasonló, csak még bonyolultabb, így az én nézőpontom az, hogy örülj :) Elmondta, bevallotta, lépett és még gondoskodni is akar. Mivel még lelkiismeretfurdalása is van, nyerő tárgyaló pozícióban vagy.

Nekem csalt, viszonyt folytatott és nem megy el. Nem válik. A ház az övé is, el nem küldhetem. Elmehetnék gyerekkel, de azonkívül, hogy nem engedné, nincs is értelme. Gyönyörű kertes házból vigyem egy albérletbe, amit még fizetni is alig tudnám a hatórás fizumból? Marad az őrlődés és várok, de már nem tudom, mire. Szóval, jó helyzetben vagy, még akkor is, ha lelkileg pillanatnyilag megvisel.

Azt írtad:

-Őrjöngsz, puffogsz, csapkodsz általában

-Puffogsz a férjedre folyton

-"Rajtad van az összes teher"

-Te jársz postára és te főzöl

-40 ezer gyeded van összesen

-hitellel terhelt házban éltek

-a férjed rengeteget dolgozik (másfél év külszolgálat stb)

-volt a gyerekeknek eü gondja bőven

-agresszív vagy és "temperamentumos"

-ő mondta már sokszor, hogy nem lesz ez így jó

-te meg sem hallottad

Amit ebből egy kívülálló lát:

-Teher: a férjed tolja haza a pénzt, az ő vállát nyomja a hitel, négyőtők eltartásának felelőssége, miközben nyilván őt is megviselte pszichésen a gyerekek állapota. Hazamegy, folyton cseszteted. Kinek jó ez?

-Főzés, csekkek: egyrészt nincs kismillió csekk, nem jut minden napra egy. Másrészt utald el netbankon keresztül vagy adj csop. megbízást és 2 perc alatt el van intézve.

Főzés:

hétfő-maradéknap

kedd-főzeléknap

szerda-egytálétel

csütörtök-tészta

péntek-szombat: tartalmas leves könnyű másodikkal

vasárnap: húsos vasárnapi menü, hogy hétfőre is maradjon

Mindegyikhez írj fel 4 félét, amit szerettek és váltogasd. Egy hétre előre írd fel, mit főzöl és ahhoz vásárolj be, egy hétre előre.

Ezzel a két dologgal már nem magad szívatnád, és kevésbé lennél kikészült, meg cirkuszos.

Három: a férjed hosszú idő óta meg sem hallod, mert nem érdekel, mert teszel rá, mert TE le vagy terhelve, mert NEKED gondod és elfoglaltságod van, mert TE agresszív vagy, de mindig ilyen voltál ... Mondd, te hallod magad kívülről? Biztosan nem, mert nem lennél ilyen, ha hallanád.

Hol a kommunikáció, a másik alapvető tisztelete annyira, hogy legalább (!!!) meghalld, amit mond?

Hol a törekvés arra, hogy megváltozz a másikért, hogy törekedj a személyiséged csiszolására? Mond az neked valamit, hogy "miattad akarok jobb ember lenni"? Ez az, amit egy szerelmes ember, aki tiszteli a társát, tenni akar. De hogy meg sem hallod a másikat ...

Egy házasságot ketten rontanak el, a férjed oldalát nem ismerem. De ha csak ennyiről van szó, amit leírtál, akkor a nagy szétesésben meg gyereknevelésben sikerült elmarnod magadtól a férjed. Aki már több, mint öt éve az egyetlen kenyérkereső a családban. Ne kicsinyítsd az ő felelősségét, terheit. Ez önmagában stressz.

Ha valaha kibékültök még:

1, FIGYELJ rá! Hallgasd meg a szavait.

2, Kommunikáljatok.

3, Fegyelmezd a "puffogásod", a "csapkodásod", az "agressziód" meg a "temperamentumod". Tanulj már meg viselkedni és ne a másikat használni boxzsáknak!

4, Sürgősen kezd el szervezni, hogy te is visszamenj dolgozni, a gyereket 2 éves kora körül simán intézményesíteni kell és kész. Ne legyen minden anyagi teher csak az egyik félen.

Ki lehet-e valakiből ennyi idő alatt szeretni? Simán. Te is kiszeretnél valakiből, aki annyira sem vesz emberszámba, hogy meghallgassa az igényeidet, ellenben folyamatosan boxzsáknak használ, miközben élet is stresszes.

Gondolkodj.

Te megtudnál neki bocsájtani ha visszamenne?Soha nem említenéd többé a megcsalást?Fel tudnád dolgozni ,hogy nem szeret?

Ezeken is gondolkozz el,mert csak így érdemes újrakezdeni.

Ez érzelmi zsarolás, ne csináld...

Nyilván komolyan is gondolta, amikor ezt mondta. De azóta eltelt néhány év, valami megváltozott benne. Érzelmeket nem lehet kierőszakolni, el lehet nyomni, de nem úgy működik, hogy téged akarlak szeretni, azt a másikat meg nem. A szerelem önálló életet él :)

Nem hiszem, hogy elfelejtette min mentetek keresztül, de nem tisztességes ezzel zsarolni. Te sem leszel boldog, ha ezzel zsarolod ki belőle, hogy visszasunnyogjon. Ha marad, tegye egyenes derékkal, a szemedbe nézve, a konzekvenciákat levonva, saját elhatározásból.

Kívánom neked a legjobbakat ;)

Na, most nem fogsz velem egyetérteni ;))

Csupa olyan dologról beszélsz, ami max. megalkuvás. Elég lesz-e a pénz a következő családban, tudok-e programokat csinálni, hátszani a mostohagyerekekkel?

Főleg nem szabad szerintem ráuszítani a pszichológust, a papot, mert lehet hogy megtörik, visszafordítják, de mit ér vele, ha szelíd - vagy cseppet sem szelíd - erőszak hatására marad?

Én azt javasolnám, bármilyen nehéz, tartsa meg a saját személyes integritását, ne próbálja meg maradásra bírni, ne befolyásolja, fogadja el a helyzetet, élje az életét tovább. A pasi vagy rájön, hogy mit veszít, és visszafordul, vagy ha úgyis elmegy, az anyának nem lesz más választása, minthogy saját életet éljen.

Ha két ember összetartozik, jöhet a cunami is, akkor is összetartoznak. Ez - jelenleg sajnos - az új nőre is vonatkozik.

Sokadik olyan fórum ez, ahol a válni készülő férj egy mocsok, aki kibújik a felelősség alól. És a jön az házasság szentsége, meg a min mentünk keresztül és a nem volt időm nőnek lenni...

És hogy micsoda mocsok, aki ebből ki akar szállni?

Nem, nem mocsok. Két ember felelőssége ez. És meggyőződésem, hogy sokkal több apa maradna szinte napi szinten a gyereke életének részese, ha hagynák. Miért ne vihetné őket oviba? Vagy egyet sétálni délután? Ha közel lakik, ha megoldható? Anyuka így meg nyer kis időt magára. És ne haragudj topikindító: a 3 gyerekét egyedül nevelő nő, hogy maradt nő? Pedig ő leterheltebb. 3 gyereket neveltem egyedül. Tudom, hogy miről beszélek. A férjedet te ismered. Lehet, hogy becsajozott (sajnos kevés ember az, aki kiugrási lehetőség nélkül ki is lép a kapcsolatból, bár úgy lenne fair), de volt bátorsága lépni.Szerelmes, nem szerelmes, lényegtelen. Abban, ami van, nem akar maradni. Próbálkozott 10 évig, nem ment. Ha ez számára végleges, akkor minden nap elpocsékolt nap, ami mindkettőtöknek csak rövidíti az idejét, arra hogy valóban boldog életet éljen. Ha nem működött, ha belefásultatok, miért akarjátok tovább? Egy papír miatt? A gyerekek miatt? Én kedves topikindító, arra törekednék, hogy egy normális és vállalható együttműködést alakítsak ki szülőként. Te mondjuk a párterápia után kevésbé leszel agresszív típus?

Vagy ő ezt jobban el fogja fogadni? Nem hinném...És azoknak, akik arról beszélnek, hogy másik 3 gyereket nevelnek a sajátjai helyett...hát hagyjátok, hogy nevelje a sajátjat is. És sosem az számít, hogy a másik is nő, és majd elmúlik a szerelem. Lehet, hogy nem múlik el. És ha két ember hibái kompatibilisek egymással, a a jó. És kedves TI: nem hiszem, hogy a férjed elfelejtette, hogy min mentetek keresztül. És hagyd, hogy szép emlékként, élete egyik fontos szakaszaként maradjon ez meg benne. De a kemény dolgok nem útlevelek egy élethosszig tartó kapcsolatra. Egy férfi nehezen megy el. De ha indul és nem változtat a véleményén egy hét alatt sem, akkor engedni kell. Mert abban nem lesz köszönet, ha marad. Úgy akarsz élni, hogy kikövetelted, a sajnálatára és a kötelességérzetére hatva maradt? Nem azért mert magadért szeret? Ne gyártsatok magatoknak poklokat. Ezt amúgy a férjemmel egyeztetve írtam le. Merthogy férfivéleményt akartál. Mi mindketten elváltunk már egyszer. Sajnálatos, hogy mire az ember megtanul párt választani, addig ezeken keresztül kell menni. De hát ez van...Mi boldog és egyenrangú kapcsolatban élünk. Szerelmesen. Ami nem múlik..

"Folyamatosan azzal jön a férjem, hogy ő el fog minket tartani, meg fizeti a hitelt, és MINDEN! nap részt akar venni a gyerekek életében?"

Nekem ebből az jön le,hogy vagy arra utazik,hogy tőle függjél,vagy arra,hogy majd ha megunja a csajozást akkor vissza akar majd táncolni.Vagy mindkettő.

Nem neked írtam azt, Ikebana erősködött azon, hogy biztos a nő szerette el és tapadt a férjedre. Pedig ha egy férfi nem akarja elhagyni a családját (még ha nem is szerelmes más), akkor nem fogja.

Megértem azt, ha valaki férfiként vagy nőként nem kapja meg a figyelmet otthon, a hétköznapokban élnek egymás mellett, és jön valaki, aki a férfit vagy a nőt látja az emberben, kell az az érzés.

Ettől még nem kell sem megcsalni a másikat, sem elhagyni, hanem helyrehozni a problémákat. Írtad, hogy a férjed sokszor mondta, nem jó ez így. Az lett volna egyenes, ha eléd áll, és megmondja, hogy nem változott semmi, neki ez így nem jó, váljatok el. Nem úgy, hogy közben mással csalt...

Köszönöm..

Igen, nagyon nehéz lesz. :-(..az biztos

Nehéz időszak következik, kitartást!

Nincs értelme azon gondolkodni, hogy hol rontottad el. Nagyon sok házasság ebben a fázisban feneklik meg, mert szétfejlődik a pár: a nő inkább anya lesz, a férfi meg nem találja meg a helyét az új helyzetben. A másik kapcsolat elég ritkán tartós, inkább kimenekülés, de amikor a negatívumok nagyon felgyűlnek az egyik félben, akkor a szép emlékek elhomályosulnak.

Igen, ez igaz, hogy a természetünk nagyon különbözik, de! Így ismert meg!

10 évig így működött?

Ok..betelt a pohár...ezen nem lehet változtatni?

Elvileg még pár hónapja szeretett..így ki lehet ennyi idő alatt szeretni a másikból, 10 év után?

Annyi kérdésem van..

Nincs egy pasi is itt??? :-)

Hátha egy férfi érdemlegesen tudna nekem ezekre válaszolni. :-(...ha már a férjem nem tud

Egyébként ő is bejön velem, de kijelentette, hogy ez semmin nem fog változtatni.

Én csak abban reménykedem, hogy hátha a pszichológus kicsit felnyitja a szemét.

bár nem biztos, hogy elfogad tőle bármilyen tanácsot.

Egyébként holnap találkozunk. egy hete nem láttuk, mert elutaztam a gyerekekkel. (Holnap jön érzünk. Nem tudom, hogy fogom viselni a 3 órás hazafele utat.:-( )

Muszáj volt külön nélküle. A pszichológus is azt mondta, hogy hátha kicsit gondolkodik...egyenlőre nem úgy tűnik.

Hajthatatlan :-(

Figyi..sosem állítottam azt, hogy a nő hibája!

Nem! A mi hibánk! A mi problémáink, amibe szerintem egy harmadiknak semmi dolga.

Az a baj, hogy agyonisteníti a férjem..igen, sok mindenbe igaza van, mert ismerem a jó oldalait, és lehet, hogy nem figyeltem rá eleget.

a férjem viszont azt felejti el, hogy van két gyereke, akivel non-stop én vagyok (persze ha tudott ő is sokat segített) vezetem a háztartást, nagyon sok minden a nyakamban. A kicsivel egy évig minden nap fent voltam, és bocsánat ha mindezek mellett nem tudtam nő maradni, és ezek szerint elég szeretet adni.

Nagyon egy rugóra jár az agyunk.:-)

Ugyanezeket mondtam neki...

Házasság..jóban rosszban..Annyi mindenen átmentünk együtt: egy évnyi együttélés után másfél évig külszolgálatban volt, havonta járt haza. Megvártam, tartottam benne a lelket.

Utána esküvő után megszületett a kislányunk. Agyvérzést kapott. :-(. Hát senkinek sem kívánom amin átmentünk..A kisfiam meg koraszülött lett, vele sem volt egyszerű...

Ezért is esnek rosszul ezek a dolgok..ezeket hogy lehet elfelejteni?

Egyébként a nővel és a gyerekeivel kapcsolatban én is feltettem ezeket a kérdéseket. Más gyerekeit akarja nevelni? A sajátai helyett, akiket imád?

Miért gondolod azt, hogy az a nő szerette el és csalta csapdába? Miért lenne egy 3 gyerekes nőnek jó parti egy férfi, akinek szintén vannak gyerekei, nincs saját lakása, de fizetheti a gyerektartást.

A férfi már korábban mondta, hogy nem jó neki ez a házasság. Lehet, hogy az a nő természetre hozzá való.

Nem a férfit akarom ezzel mentegetni, mert ha valakiben annyi felelősségérzet nincs, hogy éppen gyereke születik és nincs ezerrel a felesége, gyereke mellett, az nem jó ember. Ha neki rossz volt a házasság, minek vállalt még egy gyereket? Ha már megcsalták többször és ez neki fájó pont, hogy tehette meg ő is a feleségével, gyerekei anyjával?

Nem kár érte.

Na ez egy olyan pont, amibe őszintén kapaszkodhatsz. Ugyanígy el kell neki is mondanod. Nyugodtan elmondhatod azt is, hogy most ahhoz a nőhöz ragaszkodik, de vajon az őszinte hozzá? Mit tud róla? Van 3 gyereke és a férje? (nem akarom bántani, lehet, hogy özvegyen maradt, de az is lehet, hogy elvált.) De az biztos, hogy abban a kapcsolatban ő mindig csak egy második ember lesz és nevelheti valakinek a 3 hátrahagyott gyerekét. Azzal hogy fog játszani? Hogy fog vele programot csinálni? stb. Eszébe fog jutni, hogy az ő két gyereke meg még hazavárja?!

Lehet, hogy mint újdonság a másik nő most roppantul érdeklődő és tettrekész, mi lezs azután?! Te hűséges és gondoskodó feleségként magadra vállaltál mindent, nem terhelted a gondokkal. Vagy az kellett volna, hogy amikor az éjszakai műszakból megjött fáradtan, a nyakába zúdítod a gondokat és a megoldatlan feladatokat?!

Az ilyen férfit szembesíteni kell helyzetekkel, hogy felébredjen. A ti nem könnyű életetekből ő egyszerűen meglép és elmenekül?! Szerinte ezt jelenti a házassági fogadalom, a jóban és rosszban?! Nem tudom volt-e egyházi esküvőtök, de esetleg még a papnak is elmondhatod és beszéljen vele, emlékeztesse arra mi is egy apa kötelessége a családjával szemben.

Szóval azt akarom mondani, nem eszik olyan forrón a kását. Vannak itt lehetőségek.

Egyébként pedig megnézném én azt a 3 gyerekest, aki szívfájdalom nélkül képes elszeretni egy 2 gyerekes apát/férjet a családjától!

Én azt mondom, ne a bosszú és a düh meg a sértettség irányítson, hiszen a gyerekeid apja és még minden jóra fordulhat.:)

Az már jó dolog, hogy a pszichológushoz elmegy veled, de menjen be ő is! Hallania kell mit mond erről a helyzetről a szakember. (egyúttal hallja azt is, hogy te érzelmileg hogy éled meg)

Most még nagyon hajtogatja, hogy de ő akkor is válik. Mondja. (de ott nem kettő, hanem 3 gyerek lesz és nem is biztos, hogy majd szót fogadnak neki, meg az eddigi jövedelem majdnem fele a ti közös gyerekeiteknek jár, vajon majd így fog kelleni a nőnek?! Szóval előbb-utóbb nagyon bele fog unni, hogy az éjszakai műszak után sem lesz nyugta a nő 3 gyerekétől)

Érdemes lenne megtudnod infókat erről a nőről.

Már csak azért is, hogy a most kissé megtépázott önbizalmad a helyére kerüljön.

ÉN úgy gondolom rendbe fog jönni minden.

Nem neki szültél, hanem magadnak... akiket ajándékba kaptál az élettôl;

egyszerûbb a másikat okolni mindenért ahelyett, hogy magunkba néznénk;

persze ez nem indok a megcsaláshoz;

számára így a kényelmesebb.

sztem csak magát mentegeti, hogy miért akar elmenni. mert nehogy már ő legyen a hibás, aki megcsalt.

sztem szánalmas, aki egy ilyen kicsi gyerek/gyerekek mellett félremegy, mikor a feleség nyilván még nincs a toppon.

és igen, papírra mindent.

A mi kapcsolatunk mindig a bizalomról szólt. Őt is már megcsalták nem egyszer, és meg is egyeztünk abba, hogy ha nálunk ilyen lenne időben szólunk. Hát ő most ezt szegte meg. Mert már belemászott ebbe a kapcsolatba, mielőtt a miénkből kilépett volna.

Az a baj, hogy nagyon nehéz elengednem, mert én mindig őt tartottam az igazinak, nemhiába szültem neki 2 gyereket, és még mindig nehéz felfognom amiket mond, és nem értem, hogy jutottunk idáig?

Na meg persze az önbecsülésemről nem is beszélve! Amiket mond, hogy mi velem a baja?!

Köszönöm

Meg fogom nézni..

Az nagyon jó, hogy elmegy veled a pszichológushoz. Talán kap egy kérdést ami miatt visszakozik...

Ha azután is válni akar, akkor már tudod a gyakorlati lépéseket. Ha erre kerülne a sor, de csak akkor ajánlom figyelmedbe Cziegler Orsolya: Egyedül nevelem c. könyvét, nagyon sok itt feltett kérdésedre választ kapsz.

ja..és mindenki azt hiszi megbolondult!

Senki nem gondolta volna róla, hogy ezt csinálja!

senki nem ismer rá!

Az a baj, hogy hosszútávon még nem tudok gondolkodni, mert nem látom át, hogy ez hogy fog működni. Fogom e bírni minden nap annak a nőnek a képét nézni? A gyerekeink egy oviba járnak..

Viszont odaköt a lakás, a barátok

családom nem tud segíteni, eddig is egyedül voltunk. Anyósék is messze vannak..

..és hát minden összeköt minket :-(

lakás, gyerekek..

hát igen

ez nem megoldás

én úgy gondoltam, hogy hétvégéből egy nap, a többi napon meg csak úgy, hogy előtte hív, és megbeszéljük

Szia!

Sok mindenben igazad van.

Igazából neki az az indoka, hogy már nem velem élni. A lényeg az, hogy én elég temperamentumos ember vagyok. Hozzáteszem így ismert engem meg. Az az igazság, hogy két gyerekkel nem egyszerű otthon, igaz, neki olyan a munkabeosztása,hogy sokat otthon volt, de voltak olyan időszakok is mikor napokat nem. Ő éjszakázik is...

szóval..minden rám szakadt, a gyerekek, a háztartás, a mindennapi dolgok, csekkek befizetése..stb. ő odaadta a pénzt én kezeltem, ez is elég nagy teher volt, mert mindig én gondolkozzak mindenen..mit kell, hova befizetni, mit vásároljunk, mit főzzek...stb.

Tudom, sokan azt gondolják ez a nő dolga, de én úgy mentem hozzá, hogy társat találtam benne, és úgy voltam vele, hogy segítsen is...

Amit meg is tett, ha kértem!

A gyerekek körül is segített...ez is igaz..

Azt mondja, hogy agresszív vagyok...igen, sokszor volt, hogy csapkodtam, mert egyszerűen kivagyok, hogy mindennap százszor pakolok el, és ő is nem érti meg, hogy van egy szennyes is, ahova a ruháit be kell dobnia..

szóval voltak olyanok mikor már ezeket nem bírtam csapkodtam, puffogtam. Na! most ő erre fog mindent, hogy ezt nem lehet bennem elviselni, hogy ő mennyit nyelt!

Neki ez az indoka

Mikor mindezt közölte velem én elmentem egy pszichologushoz, mert egyszerűen akkor (és még most sem tudom) nem tudtam ép ésszel felfogni, hogy miért csinálja ezt. Mindenki azt mondta álompár vagyunk, milyen szép a családunk. Ennyire vak voltam? Ennyit örlődött? ÁLlítólag többször szólt, hogy ez így nem lesz jó, én ezt nem láttam akkora gondnak, csak megoldandó problémának.

a pszichológus szerint is ez még megmenthető ez a házasság. Szerinte nem szerelmes. Most könnyű erre fognia az egészet, hogy miattam akar válni.

én mondtam, hogy menjünk el párterápiára, teljesen elzárkózik előle..

viszont, csütörtökön eljön velem a pszichológushoz, csak miattam. De kikötötte, hogy az elhatározásán nem változtat, és válni akar.

Abból ahogy a férj nyilatkozott én még nem látok mindent veszve. Igazából ragaszkodna, gondoskodna, de az új seprű (az új nő)nagyon akar sepregetni és szerintem is a 3 gyerekével szemet vetett a férjre, az nagyon furakodna. Ez meg szépen besétált a csapdába.

Szerintem, ha leültök és nyíltan megbeszélitek a dolgot, rendbe lehet tenni. Konkrétan, mi volt a férj gondja: hogy te nem figyeltél rá eléggé, hogy nem gondoskodtál róla, hogy nem főztél naponta, nem volt jó valami,....konkrétan. Aztán ugyanígy jöhetnek a válaszok, a gyerekekkel való törődés, szülések, elmagányosodás (mert neked is hiányzik a régi közös életetek, de neked ott voltak a gyerekek) a háztartás, a mosás, vasalás, bevásárlás, a gyerekek betegségei stb. Ezek téged is felőrölhettek. De hát egy valami ha elromlik, azt nem kidobni vagy lecserélni kell, hanem megjavítani kell. Nem?!

Beszéljétek meg és írja le ős, te is egy kettéhajtott lapra mi volt szép és jó, meg mi volt rossz, ami ide vezetett.

Ha pedig az jön ki, hogy több a jó és boldog dolog, akkor fogjatok össze és tegyetek érte.

Én addig nem rohannék azért ügyvédhez, amíg pontról-pontra mindent meg nem beszeltünk.

A leírásodból nekem az jött le, hogy nem voltak hangos ordítozások és utálkozások, meg ilyesmi, tehát igazából békés a hangulat, én úgy érzem, ha szereted a férjed és ragaszkodsz hozzá, adj neki új eséjt. De arra vigyázz, hogy ne sajnálatból vagy szánalomból maradjon veletek. Ebben az egyezkedésben egyenrangúak legyetek.

Ha nem megy, akkor mindenképpen rögzítsétek írásban az ő vállalásait. Ha mindenképpen menni és költözni akar, menjen. Ti maradtok a lakásban, de az írás azért kell, mert az a 3 gyerekes lehet, hogy egy idő után majd teljesen a helyedre akar pályázni és a lakásotok is kell neki, meg az ő 3 gyerekének.

Ha az előbb említett megbeszéléshez szeretnél egy pártatlan segítőt (mediátort) az ügyvéd abban is tud segíteni. Akkor viszont tényleg mielőbb keress egy ügyvédet.

Ha erre nincs pénzed, akkor is van ingyenes jogi tanácsadás, amikor az adott fogadóórán segítséget tudsz kérni. Remélem minden rendbe fog jönni! :)