Mit érdemes termeszteni egy 700 négyzetméteres kertben? (tudásbázis kérdés)
...valamikor hajdanán , gyerekkoromban rengeteg diófa volt az utcákon , mára inkább csak díszfákat ültetnek :(
...mikor dolgozni jártam még felfedeztem menet közbe 2 helyen tulipánfát / Liriodendron tulipifera / reggelenként többnyire gyalog mentem , nem liliomfát , a tulipánfa virága nem olyan feltűnő , mint a liliomfáé és nem tavasszal , lombfakadás előtt , hanem nyáron virágzik , amikor a fa már csupa lomb és alig tűnik fel közötte a sárga-zöld tulipánalakú virág , volt v 3-4 m magas mikor észrevettem , addig a levél tulipánformája se tűnt fel :( de mára már ezeket a fákat is kivágták , ahogy diófa se sok látható az utcákon :(
Az én picike ellenérzésembe a diófa ellen az is belejátszik, hogy van a szomszédban egy hetven éven felüli hatalmas példány. Nálam volt azzal átellenben a párja, azok együtt lettek valaha ültetve, mert a szomszéd öregúr, meg az énelőttem ittlakó bácsi nagy haverok voltak.
Én megszabadultam attól a fától, mert a fél hátsó kertet beborította, és már nemigen termett. Ismerjük ugye a diólevél "áldásos" hatásait, azt sem óhajtottam hogy mindig mindent az borítson ősszel el, keveredve a többi, esetleg használható levéllel.
Nade a szomszéd hatalmas fa az maradt, az alsó oldalsó, szinte vízszintesen álló, tövénél kb. comb vastagságú ágacskája az már hozzám is némileg átnyúlik, szépen hull az én kertemben is a diólevél, pedig nekem nincs is már diófám. :-) Na és az a fa sem igen terem már. Nade ezt most nincs is kinek "elpanaszolnom". A faültető öregúr meghalt, a felesége idősek otthonában, a néni időnként itt megforduló lánya meg árulja már a házat, nem hinném hogy óhajtana az átnyúló diófával foglalkozni, igaz nem szólítottam meg még emiatt.
...mikor 46-ba kitelepítették a svábokat és vihettek magukkal v 40 ? kilónyi holmit , itt maradt utánuk mindenük ! nem csodálkozom h voltak , akik belezakkantak !!! 1 élet munkáját vették el tőlük !! Mamikáméknál volt 2-3 létra / annyira rémlik , h mi is kaptunk egyet , mikor a falu szélére költöztünk , de h hova lett ???? / de közbe volt 1 vizes-körtefa aminek még a leghosszabb létra sem ért a közepéig se ! ezen kívül a fán kívül csak 1 ugyanilyen fa volt az egész faluban , rettenetesen sajnálom , h senki nem szaporította , mint különlegességet !! mikor lepottyant , össze is tört az az oldala amin földet ért és azonnal ellepték a méhecskék , csodálatos finom volt , még ma is a számban az íze :D
... na ezek a létrák fel voltak lógatva a gangon az eresz alatt , annyira vigyáztak mindenükre .....:)
Én is kivágtam volna a diófát. Jó-jó, az az a fa amit a szólás szerint nem magának ültet az ember hanem a gyerekeinek, sok idő kell annak a jó terméshez.
De nekem is előbbrevaló lett volna az a kis néni. Mondanak ám ők nagyon érdekes, aranyos dolgokat is. :-) Kár nem meghallgatni. :-)
Nemcsak ez a 92 évesen meghalt szomszédom volt ilyen nagyon beszédes. A felesége - hogyhogynem - szintén. De ő később elvonult egy idősotthonba.
A velük egy telken lakó másik idős házaspár nőtagja is "lelőhetetlen" volt, alig tudtam néha én is megszólalni mellette. :-)
Sok évet éltem én itt úgy, hogy - amint kitettem a lábam a kertbe, máris a kerítéshez intett valamelyikük.
De a másik házaspár nőtagja is meghalt tavaly. Már csak a férje él ott azon a szomszédos telken, na ő sem egy szótlan ember. :-) Hát őt már nagyon megbecsülöm. Aranyos. Csak ő meg már így megözvegyülvén, sok időt tölt a gyerekeinél, - nekem meg esküszöm, hiányérzetem van. Ha kimegyek a kertbe, nyugodtan dolgozhatok, még ilyet. Mondhatnám hogy a kutya se zavar, - de azt azért nem állíthatom. Amióta megvan a beagle kutyus, azóta nem. :-)
:D :D nekem a kedvenc kolléganőm volt ilyen sokat beszélő :D / Bundy azt mondta , ha eccer meghal a száját úgy kell majd agyonverni :( :( jövőre lesz 80 :D és adjon neki még a jó Isten jó pár évet ! és hozzá elegendő egészséget :D !
...az ő férje is olyan mindenhez értő emberke volt , kár h neki már előbb mennie kellett ! élhetett volna még !
Igen, akad azért ilyen fiatalabb kiadásban is, csak sajnos valahogy elég ritka.
Nekem a szomszéd bácsim volt ilyen, tényleg bármit meg tudott csinálni, a mezőgazdasághoz ugyanúgy értett mint az építéshez, vagy egyéb műszaki dolgokhoz, és tulajdonképpen az élete utolsó pillanatáig aktív volt. 90 évesen még tolóajtós kaput csinált a kettőnk kertjét elválasztó kerítésen... :-) Aztán 92 évesen meghalt, azóta is sajnálom.
Az az egy gondom volt szegénykémmel, hogy nemcsak mindent tudott, hanem még folyton el is magyarázta... :-) Nade bárcsak magyarázna még mindig.
Pedig ezt nem a faludbeli Bélától tanulhatta a fiam... De az stimmel, hogy ő aztán tényleg erőből oldja meg a dolgokat. :-) Egy időben faépítményes nézőtéri ülésbontó szakemberként dolgozott fesztivál szezonban, na azt például igen remekül csinálta.
Itthon időnként törnek a nyelek, hát istenem. De kiszed akár karvastagságú gyökereket is kicsi fiam a földből. :-)
Nyelek:
A bodza nagyon alkalmas nyélnek. Azt olvastam (annak idején a Szabad Földben), hogy a levágott, nyélnek szánt ágat egy évre el kell ásni sekélyen a földbe, esetleg ahol van, a trágyadombba beledugni. Lényeg, hogy teljesen takarva legyen, egy év múlva törhetetlenné edződik a könnyű fája.
A nyéltörést ismerem, egy Béla nevű ember használt így szerszámot itt a faluban. Nem elég éles a vágóél, de erőből is akar dolgozni, nem fizikával. Akkor pedig az él kevésbé hatékony, a nyél meg törékeny...
Oda én is szeretnék kölcsönadni egy fűnyírót. :-)
Vannak olyan eszközök, amik valahogy fogyóeszközök. Szőrén-szálán eltűnnek. Nekem is, valahogy a csákány pont ilyen. Bár kicsivel később rendszerint előkerül. :-)
A fiacskám viszont töri a dolgokat. Nem a fémrészt, inkább csak a nyelet, azt viszont rendszeresen. A nyél az egy igazi fogyóeszköz. :-)