Írjunk bármilyen műből pár szót, legyen az vers, dal, film ami a téllel kapcsolatos..pl.hó, .hóember, jég, zúzmara, szilveszter ...stb. (fórumjáték)

Karácsonyfa ablak alatt,

tűri sorsát díszesen,

az óra éjfélt mutat,

örömkönny a szívemen.

Széncinege ül az ágon,

onnan lesi a nadrágom.

Megmutassam mi van benne?

Tenyeremből már ma is enne.

Madáretetőt a kerti fára,

télre készít a ház gazdája.

Fagyos a szívem, mert idebent tombol

Egy fázós jégvihar talán!

Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál

Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,

Úgy fázom, érzem a hideg ráz,

Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...

Fagyos a szívem!

Lépéseim megremegnek

A hangod hallom már.

Képzeletben nálad járok,

Tudom, hogy újra vársz.

Némán szólok a messzeségbe:

Vajon hol találok Rád?

Neked adnám az életem,

Ha újra itt volnál...

ZELK ZOLTÁN: HÓEMBER

Csillog a fákon a zúzmara,

ragyog, mint az ezüst,

s repül a sivalkodó szélben

akár a por, a füst.

Serényen dolgozik három gyerek:

fagyos kezeikkel

gyúrják a havat, mint agyagot,

készül a hóember.

Szénből, kavicsból kap szemeket,

hadd nézze: a világ

milyen fehér! S milyen szépek

az ezüst téli fák.

Egy álom volt csupán

Mi forradalmat ígért

Mondd, én jöttem korán

Vagy ez egy zord vidék

Egy álom volt csupán

Csak halálra ítélt

Hangok a zongorán

Mint nyári hópihék

Amik köddé válnak egy röpke perc alatt

Ez a versem is elúszik nyomtalan

HIÁBA NYÍLTAM KI ŐSZINTÉN DALBAN

NEM VAGYOK MÁS, MINT SÍRON EGY JÉGVIRÁG A FAGYBAN

HIÁBA NYÍLTAM KI ÉKES SZAVAKBAN

ÚGY TŰNÖK EL, MINT SÍRON EGY JÉGVIRÁG TAVASSZAL

A platánfa körül

a hó piszkosfehér.

Az utcát ringatja

fáradt bakonyi szél.

Már olyan nagyon metsző a hajnali hideg,

Várja az elmúlást két reszketeg, őszi levél.

Még nincs itt, a vacogó fák ágain, remeg,

Még nem, de majdnem... csontig döf a tél./KF

Hó még nincs, de már fagyos a reggel,

Az időjárás köddel szemetel./KF/

A téli nap vakítóan süt...

Hótakaró visszaveri fényt...Kustra F

Ejnye,ejnye,téli fák,

Ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

Nyáron viseltek ruhát! /Zelk Zoltán/

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már./TÁ/

Bekúsztam a hóba,

szinte alig látszom.

Beépített macskát,

láthatatlant játszom.

Persze a fehér hó

nem takaróálca,

segíthetne rajtam

tán egy varázspálca.

De, ha már itt vagyok,

azért megfigyellek

mert hógolyót gyúrhatsz,

s ezért irigyellek!

Hógolyókat gyúrni

ügyetlen a mancsom,

na meg kesztyűm sincsen,

és meleg bakancsom.

Havas lett a bundám,

kicsit át is áztam,

azt hiszem be megyek,

itt a hóban fáztam./AE/

Hatalmas a pocakom,

kint ácsorgok a havon.

Azt mondod,hogy kevélyen?

Egy kis faggyal beérem. /M.É/

Szállok a szélben, szállok a télben,

szállok a föld felett, hó közelében.

Nincsenek szárnyaim, repít a lábam,/AE/

Hópaplan takarja szerte a vidéket,

minden élő bújik, keres menedéket.

Fagyos öleléssel fog át a tél karja,

az élő szíveket kitépni akarja./Aranyosi E

Most tél van és csend és hó és halál.

A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember,/Vörösmarty

Mindössze csak az a vágyam:

hóból legyen puha ágyam.

Jószerencse el ne hagyjon,

víg orcámra mosoly fagyjon. /Mentovics É./

A kútkávádra nagyorrú király

havat legelni három csóka száll,

dérgyöngyös moha retteg a hidegben,

jégen kősárkány lila körme reccsen./Kormos I/