Büntessek így? Mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Ez egy olyan dolog ha nem eszik rendesen a gyerekem nincs nasi.

Ha eszik van.

Ha rosszul viselkedik nincs jatszo.

Ha jol akkor van.

5evesen ezt megkell h ertse

Persze, megértelek. Nem is vagyunk gépek. A gyerekek érzik a felnőttek hangulatát és át is veszik, hiába nem akarjuk mutatni, attól megtörténik. Nem kell és nem is szabad elrejteni a gyerekek elől az érzelmeinket, abból csak azt tanulják meg, hogy színészkedni kell.

Valami megoldást kellene találj a saját életedre, a kislánnyal nincs semmilyen gond, viszont ha így marad minden hosszútávon a lányoddal való viszonyod nagyon megromlik. Persze kívülről könnyű tanácsot adni, megvalósítani nehezebb, főleg ha a párod nem partner benne.

Nem azt mondtam hogy minta apa,hanem azt hogy nem váltunk el! :)

De ez amit kiemeltél sajnos szó szerint így van.

Bocsánat, úgy értelmeztem a következő miatt.

"Keveset látja az apját,ha meg véletlenül itthon vannak mind a ketten abból csak üvöltözés,sírás,gyerek elől való menekülés van.Vagy mint ma is:elvitte a szüleihez,magyarul megint lepasszolta."

Nem váltunk el,csak olyan a munkája,hogy járja az országot vagy ha olyan adódik akkor az országot.Ezért látja keveset.

Nem mond rám semmit az apja,ez biztos.

Az ölelést alkalmazom,hol az ő megnyugtatására,hol az enyémre vagy csak azért mert imádom!! :)

Mintha magam látnám, a forróval is pontosan így ismertetem meg őket. Én a forró edényt is megmutattam, eszük ágába nem jutott a tűzhely közelében mászkálni, nemhogy nyúlkálni, esetleg felmászni rá.

Hasonlóan jártam el én is, ahogy Te teszed.

Az elején nem írtad le, mi az oka a gyerek viselkedésének.

Teljesen normális, hogy így reagál a gyerek, ha a szülők is feszültek körülötte. Neki mindkettő egyformán fontos.

Az lenne ilyenkor a jó, ha érezni a nyugalmat, amikor odamennél hozzá, ha nyűgös és magadhoz szorítanád, átölelnéd és megkérdenéd mitől dühös, de lehet csak annyi is elég lenne, ha átölelnéd. Az ölelés csodákra képes. Lehet dühös rád, nem tudhatod az apja mit mond neki, lehet dühös a társaira, mert úgy gondolja mindenkivel együtt van az apukája (még akkor is, ha nem így van, tudjuk jól) Ez, azért más helyzet, mint egy sima hiszti. Ha továbbra is így marad, nem tudod megoldani a helyzetet, nem szégyen szakember segítségét kérni.

Hát ha neked ez kell, hogy lenyugodjál, akkor rendben. Igen, nálam előfordult, hogy leszidtam a gyereket, nálad nem, ennyi. Én nem tartom fontosnak, hogy mindenki este azzal foglalkozzon, hogy a napját elemezgesse, én sem szoktam, vagy álmodozom, vagy a másnapomat állítom össze. Franc rágódik azon, mit csinált aznap jól vagy rosszul. :))))

Nálunk is fordult elő olyan (nem saját gyerkőccel), hogy ez a vasaló milyen forró, ha odanyúlsz, megégeted a kezed és fájni fog. Abban a pillanatban odatette a kezét a forró vasalóra. Nem hülye, belevaló kölök, határozott volt, majd ő kitapasztalja és meg akarja tudni. Majdnem felnőttként is ilyen, kíváncsi, érdeklődő, határozott.

Én meg nem engedtem oda egy 2 éves gyereket a forró sütőhöz soha.

Nátrium-glutamát...ha már a túlpörgést az étkezéssel hoztátok összefüggésbe.

Van a felvágottakban,a rágcsálnivalókban,a szalonnában,és szerintem mindenben,amit nem sk készít az ember.

Én az ízfokozót vontam meg a gyerekeimtől,és valamelyest segített. Nem mondom,hogy azóta kisangyalok,de ne is legyenek,úgy jó,ahogy vannak! :) Elevenek!

Szerintempedig az nem szeretetteljes, hogy leszidom, kvázi megalázom.

Kifejezetten törekszem arra, hogy a megfelelési kényszernek még a csíráját is eltávolítsam belőlük. Tudatosságra nevelem őket.

Szerintem ez az értékelés azért jó, mert rászoktatja arra, hogy később ő is ezt tegye. A nap végén vesen számot, mit csinált jól, mit nem. Magam is ezt teszem folyton.

Nem vagyok meglepve, hogy nem értesz egyet ;) Igyekszem nem "nevelni", hanem kijelölni a határokat , vigyázok, hogy ne tudjon magának se, másnak se ártani - ezen belül lássuk, hogy bontogatja a szárnyait ;)

Én rosszul vagyok attól, amikor a játszótéren sikongatnak, hogy jajjj Pistike, leesel. Én odamegyek, ha esik, el tudjam kapni, és azt mondom, kapaszkodj erősen, jól nézd meg hova lépesz.

2 éves volt a fiam, megfogtam a kezét, és odaraktam egészen közel a forró sütőhöz, hogy érezze mennyire forró. és elmagyaráztam neki, hogy ha odanyúl, megégeti a kezét, és az nagyon fog neki fájni. Nem nyúlt oda. Nem hülye, csak kicsi.

Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja, nekem ez jött be.

Már lejjeb írtam,hogy keveset látja az apját.

Tegnap este jött haza,nagyon várta már ettől pörgött túl!Mindig ez van aznap amikor jön haza,de tegnap valami iszonyat volt.

Nem szoktam célozgatni, most sem tettem. Trapiti gondolata ébresztett bennem egy gondolatot.

Egyébként a fehér liszt is lehet ilyen hatással.

Az nem szeretetteljes átbeszélés, hogy lepontozom a nap végére, mit csinált rosszul, büntijelet adok neki, plusz büntetést.

A gyereked nem az alkalmazottad vagy a diákod, hogy értékelgesd a tetteit. Nyilván ha a szemed láttára lekever egyet a tesójának, vagy hozzávág egy követ a játszótársához a homokozóban, rögtön közbelépsz, nem túlcsorduló kedvességgel és megértéssel, leszidod, elmondod, mit miért nem szabad. Hogy ezek után még a nap végén kapjon a feketepontot és külön büntetést, azt én nem tartom helyes dolognak.

De én gyerekként néztem rögtön ezt az egészet. A legtöbb gyerek felnéz a szüleire, amúgy is van bennük egy megfelelési vágy feléjük, hogy ez ne tiszteleten, szereteten alapuljon, hanem azon, hogy mit fog majd szólni a nap végén, hogyan értékeli, vajon megfelelt-e a viselkedésem, azt én nagy túlzásnak és nyomásnak tartom.

Egy dekányi cukrot nem adok a gyereknek,csokit meg nem is szereti!

Nem az édességtől pörög túl ha erre céloztál!

Így van. A játszótérre jár egy ősanya, mindenkinél mindent jobban tud, hagyja a gyerek egyéniségét kibontakozni, ami abban is megnyilvánul, hogy a gyerek még vele is úgy beszél, hogy néha befognám a fülem. És egy ott töltött délutána gyerek megiszik kb. egy liter kólát vagy mindenféle cukrozott vacot, és annyi jégkrémet ehet, amennyit akar.

Aztán egyszer csak betelt a pohár, kiderült, hogy kifelé rendkívül megengedő, belül meg tombol, megőrül a "hülye kölykétől". Mondtam neki, vonja meg ezt a töménytleen cukrot, meglátja, megváltozik a viselkedése. Tök hülyének nézett. Aztán nyár végén közölte, hogy igazam volt, tényleg kezelhetőbb a gyerek, amióta nem zabálja haláljra magát ezekkel a vackokkal.

Telesen egyetértek veled. Pontosan tudnia kell, mi a helyes viselkedés, és mi nem az. És nem árt, ha tudja, hogy minden tettének és gondolatának következménye van. Gondolom nálatok sem az volt, hogy a héten sok volt a mínusz jel, a kutyaólban kellett aludnia, vagy százaz kenyeret kapott vacsorára ;)

Egy gyereknek is lehet rossz napja, olyankor nem csesztetem olyasmivel, amit később is meg tud csinálni. De elmondom, oké szivem rossz napod van, de amikor elmúlik, meg kell csinálnod.

Egy gyereke szokásai, hitrendszere nagyjából 7 éves koráig kialakul, amit addig nem tanítunk meg velük, az veszett fejsze nyele. Vagy sok pénzbe kerül megváltoztatni ;)

Tény és való,nagyon fáradt vagyok,ezzel együtt türelmetlen is.

Próbálom neki nem mutatni a problémáim,próbálok türelmesebb lenni.Ami többnyire sikerül is,de a tegnapi nap valahogy nem volt így.

A gyerek gondjával tisztában vagyok.Keveset látja az apját,ha meg véletlenül itthon vannak mind a ketten abból csak üvöltözés,sírás,gyerek elől való menekülés van.Vagy mint ma is:elvitte a szüleihez,magyarul megint lepasszolta.Esténként nekem panaszkodik a kislány,én hallgatom meg,én játszok vele,én teljesítem minden óhaját és mellette itt a háztartás is.

Bocsi,nem panaszkodni akartam,vannak ennél nagyobb problémák is az életben.

Nem értek veled egyet. A fórumindító hozzászólásait ha figyelmesen olvassuk kiderül, hogy egy olyan anyukáról van szó aki nagyon fáradt, türelmetlen és nem tudja (már) kezelni a helyzetet. Ezen kell dolgozni, a gyerek ha érzi a változást utána alakul. Persze ez egy nagyon nehéz folyamat, nem is tudunk ennél többet segíteni az ügyben.

(Próbáltam úgy fogalmazni, hogy ne bíráskodásnak, kéretlen tanácsnak tűnjön, hanem valahogy jusson el az anyukához, hogy van rá megoldás, jó, hogy kiírta a problémáját).

A második dac korszakot élitek át.

Ennek lenne értelme utána olvasni.

Melleskeg a "túlpörgés" ráadásul nagy valószínűséggel nem olyasmi amiről a gyerek tehet.

Időnként lehet helye a büntetésnek, mint szándékos "rosszalkodás" következményének, de semmiképpen nem lehet helye egy túlpörgött, túlfáradt, feszült gyerek esetében. El kell gondolkozni rajta, hogy ha egy 5 éves "kezelhetetlen" akkor arról ki tehet? A gyerek vajon, vagy a felnőtt, aki nem tudja kezelni? És ha a gyerek, akkor vajon szándékosan ilyen? Csak akkor büntetek, ha olyasmi történik, amikor a gyerek tisztában volt vele, hogy rosszat tesz, vagy olyat amit nem szabad, tudta hogy mi lenne a helyes és megfelelő állapotban is volt ahhoz, hogy helyesen vieslkedjen, ennek ellenére mégis a rossz utat választotta. 8 év alatt egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt erre példa. Minden egyéb esetben vagy nekem, az őt nevelő felnőttnek kell megtalálnom a helyzet kezelésére alkalmas módszert, vagy segíteni a gyereknek olyan helyzetbe/állapotba kerülni amiben nem válik kezelhetetlenné... szóval elsőre inkább magamba néznék és nem büntetnék.

"Nem értem igazán mi a gond azzal, ha a szülő tudomására hozza a gyereknek, hogy nem úgy viselkedik, ahogy kellene."

Ki írt olyat, hogy ez gond lenne? Még szép, hogy a tudomására kell hozni. Csak a jutalmazás-büntetés mikéntjéről szólt a vita.

Nyilván nevelni kell a gyereket, senki sem mondta, hogy nem, csak mindenki más módszert tart jónak.

Valóban nagyon gyerekfüggő is, hogy kinél mi válik be.

Nem kell kiakadnod, nem azt írtam, hogy te egy elvetemült, gonosz anya lennél, aki tönkretette a gyerekei életét. :))) De ez a módszer engem nagyon ledöbbentett, és így is írtam, ne haragudj, de ez borzasztó.

Vannak gyerekeim, nagyok már.

De nálunk nem is volt ilyesmi. Ha rosszul viselkedtek, rájuk szóltam, leszidtam őket, büntetés csak nagyon elvétve volt, most nem is jut eszembe egy sem. Jutalmazás sem volt, ha jól viselkedtek, megdicsértem őket. Nem volt pontozás, összehasonlítgatás, listázása a jónak, rossznak. Én így látom, te másként.

Sosem akartam, hogy valamit a jutalomért csináljanak, azért viselkedjenek jól (még háziállatoknál sem :)))), vagy azért ne tegyenek valamit, mert büntetés jár érte. Azt akartam, hogy megtanulják, mi a jó és a rossz, miért jó és miért rossz. Természetes legyen a jó, és ne valamilyen extra juttatáshoz kötött.

Három gyerekem van.

A legnagyobb kicsiként egy angyal volt, ha rászóltam hogy ne nyúljon a konekktorba nem tette, egy évesen se. Elég volt ha határozottan szóltam rá.

A középső nehezebb eset volt, most is az. Benne sok a dac. Egy tündér, de néha kifordul magából.

A legkissebb, hiába szóltam rá, belenyúlt a konektorba, ha ötször ütöttem a kezére hatodszor is belenyúlt. Megjegyzem előtte huszonötször szóltam rá, hogy nem szabad, de még a konektorvédőt is képes volt kipiszkálni.

Viszont mindháromnál voltak szabályok. Ha Ő úgy viselkedik én is hasonlóan fogok.

szerintem bevált.

De a következetesség bevállt.

Pont ma mondta a 17 éves nagyfiam: Anya most értem meg, hogy mit tettél eddig. Olyan hülye voltam. De jó hogy ilyen erős voltál. :)