Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Gond van a gyerekemmel - pszichológus? Terápia? fórum

Gond van a gyerekemmel - pszichológus? Terápia? (beszélgetős fórum)


14. csikil4ny (válaszként erre: 13. - Gina00)
2015. nov. 19. 18:28

Nem csak magadban, hanem a pároddal együtt. Ő mit mond a kettőtök dolgáról? Ha ezt lerendezitek a gyerek is megnyugszik, de azért a szakember tud abban segíteni, hogy a gyerek fejében is helyre kerüljenek a dolgok, de ez csak akkor lehetséges, ha már megoldódott az otthoni perpatvar. Persze olyan család nincs ahol soha nincs veszekedés, nem is az a cél, de állandó félelemben élni még egy felnőttnek is nehéz, nemhogy egy 9 évesnek...


Nálatok nincs iskolapszichológus akihez ingyel lehet fordulni? Az nem igaz, hogy nem tudja más megérteni, tanáccsal ellátni. Így neten, írásban kommunikálva tényleg nehéz teljes képet kapni, azért jó a szakkonzultáció.

13. gina00
2015. nov. 19. 17:17

Fura volt olvasni benneteket. Mindenekelött köszi, hogy írtatok, így hát ne értsétek félre:

A gyerekem apja azt mondja, hogy a pszichológus kidobott pénz mert más nem tudja megérteni a gondot.

Ezt én most tapasztalom.

Sajnos nem minden fehér vagy fekete. Így leírva tök egyszerű minden: veszekedtek? - Váljatok el.


Csak hát ez nem így működik. Mármint a veszekedés nem. Ne egy rossz filmet képzeljünk el, ahol bagóznak a konyhában, apa hazaállít félrészegen, és elkezdődik a szitkozódás a gyerek felett....

Mi legtöbbször nem is vitatkozunk felette és egy csomószor nagyon harmonikus minden, ha látna minket vki egy közös programon azt mondaná: jesszus, milyen nagy a gyerekük és még mindig hogy szeretik egymást...

Igen. Magamban kéne letisztázni a helyzetet. Csak amikor ennyire nem egyértelmű akkor nehéz.


Köszi h írtatok.

12. anya4005 (válaszként erre: 5. - Gina00)
2015. nov. 19. 12:02

Sem a hétvégéken,sem a közeli munka miatt nem engedtem volna becuccolni az apukát.

Ez nagyon össze zavarhatja a fiad,aki mint minden "rendes" gyerek,reménykedik a végleges békülésben.

Ha állandóan vitáztok,szerintem semmi értelme a próbálkozásnak. Egy újabb szakítás később nagyobb károkat okozhat a gyerekben. Persze,azt nektek kell érezni,hogy szeretitek-e egymást annyira,hogy kompromisszumokat kössetek a békesség miatt!

Nem könnyű a fiadnak,nagyon remélem,hogy sikerül nyugodt életet élnetek,csak előbb magadban tisztázd,mi az út,amit be szertnél járni!

2015. nov. 19. 10:44
Igen, pszichológus mindkettőtöknek.
10. csikil4ny (válaszként erre: 5. - Gina00)
2015. nov. 19. 08:53

"megzizzent, megkattant" - a saját gyermekedről írsz. :(


Persze, hogy összezavarodik egy ilyen helyzettől, ez a NORMÁLIS reakciója. Ha nem akarod egy életre tönkretenni akkor teremts neki harmonikus életet. Ülj le az apjával és beszéld meg, hogy ő lát-e esélyt, mert valószínű, hogy nem. Ha igen akkor érdemes elmenni egy családterápiára, ha meg nem, akkor külön utakon kell elindulni.

9. Érdekes73 (válaszként erre: 1. - Gina00)
2015. nov. 18. 23:01
Nem a gyerekkel van a gond hanem a hátterével szerintem. Vagyis azért problémás most mert nem tudja ő se hogy mi van.A tiszta helyzetet könnyebb feldolgozni.
8. 76c87e32e1 (válaszként erre: 5. - Gina00)
2015. nov. 18. 22:16

De látod, te is tele vagy kétségekkel, a gyereknek még inkább megterhelő lehet, hiszen nem rajta múlnak a dolgok. Rosszul tetted, hogy odaengedted az apját, ha már szétváltatok, ne zavard össze a helyzetet.


Attól, mert te mondod, hogy ideje ágyba menned, még beszélgethetsz vele arról, hogy most mi a helyzet az apjával. De amíg te sem tudod, és reménykedsz, veszekedtek, mit vársz a gyerektől? Én azt ajánlanám, hogy ne a gyereket cipeld orvoshoz, hanem te teremts harmonikus, nyugodt életet körülötte. Ha veszekedtek, pláne minek kell ott laknia??? Beszélj először az apjával, tisztázzátok, hogy most megpróbáljátok újra, viták nélkül, tiszta lappal, vagy menjetek szét és ne csináljátok ki egymást és a gyereket.

7. dee (válaszként erre: 6. - Gina00)
2015. nov. 18. 22:11
Nekem is fiam van. Mindent lerajzolt. Sírva néztem a rajzokat. Ő nem beszélt a fájdalmáról. Lerajzolta. Próbáljatok bábozni.... bújjon el a kanapé mögé, egy cicával vagy valami plüssel a kezében meséljen neked. Ha nem néz a szemedbe, hátha könnyebb..... Nekünk ez mind segített. Amiatt, meg ne aggódj, hogy Te és Apa nem vagytok egyformák. Nálunk is én szabom a szabályokat, de azért, hogy egészséges, okos, értelmes embert neveljek belőle. Ez az anyai sors. :)
2015. nov. 18. 21:58
ui.: Ő fiú: utál rajzolni, nem is tud. Mi a manót rajzoltassak vele? Most komolyan. Ha látnád a rajzait: gyakorlatilag kiscsoportos szinten van. Felidegesíti mint minden amit nem tud.
5. gina00 (válaszként erre: 4. - Dee)
2015. nov. 18. 21:57

Köszi, hogy írtatok!


Tudjátok azért nehéz NEKEM beszélnem a gyerekkel (ettől függetlenül dumálunk sokat, meg próbálom arra tanítani h meg kell beszélni a dolgokat), mert a hármunk kapcsolatában én vagyok a ROSSZ zsaru. Én mondom h ideje ágyba menni, én mondom h most tanulni kell és nem társasozni, folyton én vagyok a szabályzó.


Az apja egy hete itt van nálunk, mert a közelben kapott munkát és mivel úgy is minden hétvégét itt töltött azóta, hogy külön váltunk (ez is milyen???!!!!) ezért most megengedtem (?) h gyakorlatilag visszaköltözzön.

Persze reménykedem benne h talán megoldjuk a dolgokat és örökre egy pár maradunk, de ahogy elnézem, pontosan ugyanannyit veszekszünk mint elötte. Semmiben nem értünk egyet. Szerintem ez az ami miatt a gyerek most megkattant. Hogy apa megint itt van.

Tegnap elmondta, hogy azért szomorú, mert tudja, hogy apa csak azért van itt, mert közel a munkahelye.

Tehát már előre szorong h el fog menni.

Felvetődik a kérdés: dobjam ki az apját, mert a gyereknek rossz?

Van-e hozzá jogom h adjak magamnak/magunknak egy újabb esélyt, ha egyszer látom h a gyerek megzizzent?


Visszatérve a mondandóm első részéhez: azért nehéz NEKEM beszélni vele, mert szerelmes az apjába, ő az ISTEN én meg a ZSARNOK - sarkítva...

4. dee (válaszként erre: 1. - Gina00)
2015. nov. 18. 21:29

Rajzoltasd, beszélgess vele! Én 1 évig hordtam pszichológushoz a kisfiamat, de semmit nem ért. :( Megviselte a válásunk, mert az apja ellenem fordította volna , ha sikerült volna....

De mára már feldolgozta, helyére került minden. Én vagyok a szerető anyja, aki ÓRIÁSI türelemmel átvészeltem a balhés napokat. Nyíltan beszélj vele mindenről, nem hülye csak alacsony. Megért mindent. A sok közös program nagyon jó, mi is így vagyunk vele! Ma már tudja, hogy mennyien szeretjük, és mennyien mellette vagyunk. :)

3. 76c87e32e1 (válaszként erre: 1. - Gina00)
2015. nov. 18. 21:12
A nyár nem volt olyan messze, én megértőbb lennék, adnék időt, kedvesen próbálnék a dacra és idegességre is reagálni. Nyilván az apja elköltözése miatt van ez a viselkedésváltozás, nem megy egyik napról a másikra a feldolgozás. Arról is beszélnék vele nyíltan (persze a gyerekhez mérten), miért váltatok szét, hogy lesz ezután, és ugyanúgy szeretitek. Beszélni kell erről, akár többször is mondani, mert biztos bizonytalannak érzi most a dolgokat.
2. csikil4ny (válaszként erre: 1. - Gina00)
2015. nov. 18. 21:11

szia, jól látod a helyzetet, egy 9 éves gyereknél teljesen normális reakció az apa elköltözése után, pszichológus tud segíteni.


Te azzal tudsz még segíteni neki, hogy nagyon-nagyon türelmes leszel vele - tudom, néha nagyon nehéz - és minél többször beszélgetsz vele.

2015. nov. 18. 20:58

Sziasztok!


A gyerekem 9 éves és bár eddig is voltak vele kisebb gondok, úgy gondolom ezek még erősen belefértek egy szétszórt, érzékeny gyerek viselkedésébe.


Egy hete azonban mintha megőrült volna... (persze még mindig elmarad a hanyag szülők neveletlen gyerekétől).


Hisztizik (ez eddig nem volt divat) hogy ő nem akar tanulni, másokat nem kínoz az anyja azzal hogy kikérdezi a leckét, minek akarom megnézni a könyvét. Nem akar fürdeni menni, a fürdőkádban csak folyik a víz, de ő bambul (most pl. idejött h ő nem álmos és NEM FOG aludni). Mindennel ellenkezik, az élő fába is beleköt. Negatív, olyan mintha depressziós lenne - gyerek létére


Mi lehet a háttérben?: gyakorlatilag minden adott. Itthon kissé zizi a légkör, az apja nyár óta nem lakik velünk, ugyanakkor rengeteg közös programot szervezünk hármasban, jövős-menős család vagyunk.


Az oszátlytársai idióták, vannak szülők akik ezt előbb felismerték mint én: 37 gyerekből negyedikre már csak 21-en vannak...


Mondhatnánk, h megoldottuk a probémát, de úgy érzem: tudom mi a gond, de nem tudom kezelni és két napja tartó önmagából kifordulás után úgy döntöttem: szakemberhez fordulok.


Van vki akinek voltak hasonló tapasztalatai és segített neki vki? Terápia, csoport, tanulási nehézséges csoport, bármi... ?


A melóhelyemen nincs net, tehát csak holnap este tudok újból hsz-t írni.


Kérlek ajánlatok Általatok kipróbált szakembereket.


Köszi!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook