Negyedik macska :) (beszélgetős fórum)
Ugye? Én is így gondolom. De látom rajta a vágyakozást a szabadba... Mégsem engedem. Még egy-két hét biztosan kell szerintem, hogy vissza is jöjjön. Bár már azt is mondtam a páromnak, hogy tavaszig legyen abszolút bent, őszerinte ez kínzás...
Még nincs ,szerintem sem.
Örülök neki, mert most már látom a reményt, hogy be fog tudni illeszkedni, nem lesz baj vele.
Szegénykém nagyon sokat ül az ablakban és nyávog kifelé. De mivel még csak tényleg most kezd a helyzet normalizálódni, úgy gondolom, hogy nincs még itt az ideje annak, hogy kiengedjem az udvarra.
Sziasztok!
Két hét telt el, és ez volt az első hétvége, amikor Füles (ő a cica) sokat előbújt a rejtekhelyéről és otthonosan mozgott a lakásban, nem fél már a többi állattól, kedves, dorombol, már elfeküdt a szobában is. De még mindig gyakran elbújik. Nagyon szeretne már kimenni, de még nem merem kiengedni szegényt. Úgy érzem, most kezd csak felengedni....
Először is nagyon kedves tőled hogy befogadtad :)
Nekem kettő van mindkettő befogadott cicu.
Hagyj időt neki ha elojon2 adj neki valami nasit vagy amit szeret enni hogy erősítsd benne hogy jó ha kint van. Nyilván idősebb már nehezen szokja az új helyet. De meg fogja :)
Sok sikert :)
Köszönöm a sok bíztatást, a kedves szavakat. Az idő lesz az, ami eldönti, hogyan alakul majd a cica sorsa, remélem a javára szolgálnak ezek a hosszú-hosszú napok, amiket most stresszben él meg és fél és elbújik. Mindenesetre úgy gondolom, hogy jó esélyt kapott ahhoz, hogy szeretetben és gondoskodásban éljen tovább, csak máshol és másokkal, velünk... Az a nagyon jó, és rettentő büszke is vagyok a családtagjaimra, hogy a férjem és a gyerkeim is maximálisan pozitívan állnak a cicához (igaz egy állatszerető család vagyunk ez tény), de mindenki igyekszik őt kedvesen levenni a lábáról. Az tény, hogy ebben vannak nehézségek, de bizakodó vagyok és drukkolok neki, hogy ő is akarja... Szép napot mindenkinek ! :)
meg fog nyugodni idővel :)
Nyugodj meg hetek is eltelhetnek mire megnyugszik és megbékél az új környezettel!Nekem most a legidősebb cicám három éves,kölyökként szedtem össze benzinkúton,annyi trauma érte,hogy több hónap telt el mire felfogta ez az otthona és itt senki nem fogja bántani!Már korábban írtam egy másik fórumban anyósomék befogadtak egy tacsit,négy évesen annyi traumát élt meg,hogy nincs bizalma még felém sem,pedig én tényleg imádom!Időt kell adni nekik is,és sok türelem!És minden tisztelet,hogy befogadtátok!:)
S főleg a gazdija hiányzik, aki meghalt, ahogy írod. Gondolj bele; 2 hét semmi szerintem.:))
Életem első cicája augusztusban került ide, 4-5 hónapos lehetett, lépcsőházban talált cica.
Egy hétig "remegve dorombolt", utána nyugodott meg.
Most gyönyörű, okos, beszélgetünk, minden jó.
Nappal ki-be járkál, éjjel bent alszik. Az este kiment, 23:kor még nem jött, lefeküdtem. Reggel ott aludt a teraszon, és fél órája, hogy "magához tért", most aludt el, bent.
IDŐ!! :)))))
Egyébként úgy fogadtuk be, hogy előtte nem láttuk, nem ismertük. Csak tudtuk, hogy fiú cica, 9 éves, barátságos és teljesen más városból érkezik. Egy ismerősömön keresztül jutott el hozzánk. 4 órát utazott szegény egy macskahordozóban, amiben életében még nem volt. Megviselte az érkezés is. De azt gondoltam, hogy egy hétvége alatt elmúlik minden bánata... de sajnos nem. Olyan szép nagy szemei vannak és úgy tud nénzi, hogy benne van a legtöbb kérdés, amit én is feltennék a helyében....
Így van, kutyával nem igazán volt kapcsolata :) Kimerészkedik időnként és olyankor felül a konyhában egy székre és ott pihen. Ilyenkor rezzenéstelenül figyeljük, és igyekszünk nem tenni semmi hirtelen mozdulatot, de gyakran így is megijed a legkisebb zajtól is. Amúgy van ám esze, mert éjjel, mikor nyugi van, mindenki alszik, akkor hallom, hogy sétálgat a szobában is, halkan nyávog, és száraz tápot rágcsál, amit hagyok neki elől.
Köszönöm ! Biztos hiányzik neki minden, ami eddig volt. Egy hétvégi telken élt másik négy cicával. A gazdija meghalt és a család igyekezett minden cicának helyet keresni.Nem hagyták magukra az állatokat, ez tőlük is nagyon szép. De nyilván ez nagyon nagy változás a cicának és nem is fiatal...
Igen, most arra a "sorsra" van ítélte, hogy hosszú évek szabadsága után, egyelőre szobacica.
Szerintem ki fog alakulni,csak rá kell jönnie,hogy bízhat benned és meg kell szoknia az új környezetet,gazdit.Nehéz lehet neki,biztos hiányzik neki a gazdija.Nagyon jó ember vagy,hogy befogadtad! :)
Persze, az teljesen más, ha egy kis állat kölyökkorától van valahol és ahhoz idomul. Az én meglévő három cicám, anyuka és két gyereke. Persze mindegyik már ivartalanítva. Ők rettentő otthonosan mozognak a házban és akörül, és mikor hazaérünk, már ott ülnek mind a hárman a bejárai ajtó előtt :) Vagy az autó hangját ismerik meg, vagy tudják mennyi az idő :) Nagyon jófejek:)
Nagyon nagy türelem kell hozzá, az biztos, de szerintem előbb-vagy utóbb meg fog szokni Titeket (bár a kutyust nem tudom mennyire, ha előtte sosem élt kutyával együtt)!:)
Aki befogadja őt, az rossz család nem lehet, érezni fogja!:)
Esetleg ha később lesz olyan hely ahová kimerészkedik (mint a konyhaszekrény),akkor tegyétek ki oda a kis pokrócát, vagy fekhelyét, hátha már nem is megy vissza a szekrény alá!
Meg fogja szokni mert érzi a szeretet és a gondoskodást.Én szobacicaként tartanám :)
Ennyit tudunk most tenni érte. A többi rajta múlik, hogy mikor lesz bátrabb és bátrabb. Csak néha azt gondolom, hogy már túl idős ahhoz, hogy beilleszkedjen, de persze előbb-utóbb talán kénytelen is lesz, hisz nincs más választása, egyelőre elfutni nem tud :)
Remélem a miénk is él még jó pár évet :)
Igen és Ő is befogadott cica,bár kiskorában fogadtuk be :)
Na, akkor reménykedek :)
Köszönöm szépen, hogy ez a véleményed. Sok idő kell neki szerintem, nyilván nálunk teljesen más körülmények vannak, mint amilyen azelőtt volt neki, az örök szabadság... De persze erre nálunk is lesz lehetősége. Csak nem akarom, hogy elszökjön, nagyon sajnálnám szegényt...
Semmit. Hagyjad, majd lassan erezni fogja, hogy biztonsagban van. Kapjon enni finom falatokat, legyen innivaloja, tiszta alma. Hivjad kedvesen.
Nekem az első cicám olyan volt, hogy félt a többiektől, állandóan a szekrény tetején volt. Nem tudtunk vele mit kezdeni. Megjegyzem, a kutyának simán neki ment.
Szerintem hagyjátok őt, ha úgy gondolja, akkor változtatni fog a helyzetén. A szekrény alá tegyek jó meleg fekhelyet, hogy ne fázzon.
Az én egyik cicám 18 évig élt. Halála előtti napon még játszott.
További ajánlott fórumok: