Hogy ne fásuljon ebbe bele az ember? (beszélgetős fórum)

Az a nagy baj, hogy bárki, bárhol, bárhogyan tiltakozik az elcseszett közoktatás ellen, minden hiába. Az van, amit az önkényurak elhatároznak, tojnak a hozzáértő szakma véleményére (A laikusokéra még inkább.)

Nekünk meg szabad jópofát vágni hozzá.

A lényeg: harácsoljon a KLIK, az iskolák pedig gebedjenek meg tanárostól, diákostól.

Itt az újabb agyrém: a jövőben a futball oktatása is a kerettantervek része lehet. Már a puszta felvetés is vérlázító, és az is hogy a magas helyeken ezen törik a fejüket, ahelyett, hogy hogyan lehetne a gyerekeket megtanítani tisztességesen írni, olvasni, számolni.

Én jól megszerveztem minden percemet. Kb. ennyi, mert én mindig szerettem tanulni, 15 éve érettségiztem, azután jött az egyetem - az lazább volt, mint a gimi, akkor ki is buliztam magam - de azóta is folyton tanulok valamit (család, munka, önkéntesség mellett).

Túl fogod élni te is, reméljük, hogy megtalálod azt amit szeretni fogsz, mert amit az ember szeret szívesebben végzi. Kitartást!

Ahogy a fórumindításnál feltettem a kérdést, segítséget kértem. "Ti hogy éltétek túl ezt az időszakot? Vagy mit lehet tenni, hogy ne bolonduljon bele az ember ebbe a monotonitásba?"

Kb semmire nem mennék azzal, ha leírnák, hogy sajnálják. Tanácsokra voltam kíváncsi

És a legtöbbször a szülők külföldön, vagy reggeltől-estig robotolnak, nagyon sok a szeretethiányos kamasz.... Nehéz. Mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, de az önsajnálat nem vezet sehová.

Én is megértem. Sajnálom. De mindezek mellett, valahogy túl kell élni ezt a korszakot (is). Pl. nem látok bele az idő beosztásába, vagy abba, hogy megtanult-e tanulni, pihen-e eleget a sok tanulni való között, vagy nem ábrándozik-e órákig, míg aztán körmére ég a gyertya - ezeken keresztül lehetne segíteni neki.

Vagy, egyszerűen csak megkérdezem: Kedves fórumindító mi volt a célod ezzel a fórummal? Együttérzést vársz tőlünk, vagy segítséget?

Én megértem a fórumindítót és sajnálom ezt a korosztályt. Azért a mi időnkben ez nem volt így.

5-re ér haza és utána áll neki tanulni.

Szerintem kb. rosszabb mint a munka és utána a család, háztartás, mert az legalább más tevékenység. Talán az egyik "kioltja" a másikat és így könnyebb.

Borzasztóan le vannak terhelve a gyerekek. Iskola, különórák, nyelvoktatás, sport. Én elhiszem, hogy fáradtak és fásultak.

Hú, köszönöm a sok véleményt!

Azért droghoz nem nyúlnék, annak nem látom értelmét.

Lehet a fejemhez hajigálni, hogy annyira vagyok éetunt, mint egy nyugdíjas, de aki ezt írta, valószínűleg nincs a helyemben, és nem úgy élte meg ezeket az éveket, mint én, nem ezekkel az elvárásokkal.

13 tantárgyam van, ebből kettőből vizsgázni fogok. 600 oldalas kötelező olvasmányokat kell elolvasni egyik hétről a másikra, és ha nem teszed, egyessel fenyegetnek. A történelem érettségit nehezítették, a tanár maga mondta, hogy sokkal nehezebb lesz. Az anyag a maradék tantárgyakból töménytelen, ráadásul felének semmi értelme. Olyan értelemben, hogy nem értem, miért kell tudnom.

Aztán ha ezeket a nyakamba zúdítják egész nap, és végre hazalihegek, kezdhetem előlről. Értem én, hogy enélkül nem érek el semmit az életben, de ez így embertelen.

Az egy másik dolog, hogy eljárhatok szórakozni, meg is teszem, ha marad időm. De ha onnan hazajövök, vár a további anyag. Boldogító.

Mi a fenétől ne lenne életunt a kérdező? Nem elég, hogy a szülei gályáznak (gondolom), s neki gyerekként is ezt kell csinálnia a semmiért? Mert egy érettségi manapság semmi. Ráadásul nem is hajigálják, nem tudom, ezt honnan veszi Ikebana2.

'94-ben az akkor 14-16 évesek itt is tudták, hogy mit akarnak csinálni, mi az erősségük. De az 20 évvel ezelőtt volt.

Egy mai 60 évesnek volt ideje megtanulni a tartást. Szépen, fokozatosan évtizedek alatt. Nem egyik percről a másikra, tonnányit teljesíteni, mint amit a mai gyerekektől elvárnak. Tényleg, már nem is csodálkozom (de roppantul helytelenítem), ha droghoz nyúlnak. :(

Tudodazúgylehet, hogy a Nemzeti Tanterv, a KLIK előtt volt normális oktatás.

A szuper tanáraink (akiknek nem kellett idióta pedagógusizékre elbaszni az idejüket) az órán leadták rendesen a tananyagot, s aki figyelt, annak otthon nem kellett tanulnia, elég volt megcsinálni az amúgy könnyen számon kérhető írásbeli házi feladatot. (Persze, a gyengébb képességűeknek akkor is elő kellett vennie otthon a tankönyvet, netán egy-két tantárgyból korrepetitort igénybe venni.)

Szerintem nem a kérdezővel van hiba, hanem az oktatási rendszerrel.

Olvasgatom a hozzászólásokat és valamit nem értek. Hogy lehet, hogy ennyi zseni futott itt össze, akinek nem kellett tanulni, mert játszva zongorázta végig a 4 évet és egyáltalán mi az, hogy tanulás, mert nekik azt nem kellett, meg egy snassz érettségi, már mindenkinek szinte utána hajigálják!

Szóval szálljunk már le a földre. Igenis kell tanulni és az iskolák sem egyforma erősek. Arról már nem is beszélve, hogy más követelmények vannak gimiben és mások szakközépben.

Azzal pedig végképp nem értek egyet, hogy akinek nehezebben megy a tanulás, annak a megtanultak nem maradnak meg. Én pl. többre becsülöm a kitartó és szorgalmas tanulással elért eredményt, mit a "csak az órán figyeltem" tudást. Mert az első emberke megtanult tanulni, a második nem.

Gondoljuk tovább: kinek lesz jobb hosszútávon?

Viszont az is igaz, hogy ha valaki ennyire unja a tanulást, mint a kérdező, akkor el kell gondolkodnia, érdemes-e tovább erőltetnie a dolgot. Esetleg jobban járna-e, ha valamilyen szakmát tanulna vagy inkább befejezi "valahogy".

Szinte már úgy érzem, hogy értelme sincs a napjaimnak, nincs miért csinálnom ezt az egészet."

Lúgkövet azért ne igyál!

Napi 8 óra munka mellett heti 3x esti technikumba este 9-ig vagy tovább?

És jutott mégis idő mindenre

És vannak nők akik ezeket, eygetemet, család, gyerek mellett csinálják

A gimi=középiskola, hiszen nem főiskola.

A gimiket túlmisztifikálják, nem nehezek, csak akik kínlódnak, kínlódnának máshol is...

Nagyon igazad van.

Egy másik fórumon írta egy tanítónő: „Már az általános iskolai tananyag is túl nagy és elveszik benne a lényeg.”

óvénak nem kellenek a kimunkált fők, mert azok vagy külföldre mennek, vagy letaszajtják a trónjáról.

Reggel iskolába menve, ill. este hazamenve egy kis kocogas, tudatos setalas? Ebed utan fel ora relax?

A szellemi faradsag ellensulyozasa az enyhe fizikai terheles. No meg sok mezet fogyasztanek.

szia!

én is elég erős suliba jártam. kb a hetem úgy nézett ki, hogy fél 6kor kelés, buszozás suliba, 11. és 12. osztályban fakultációk/előkészítő, volt sokszor 5 után értem haza. és sokszor éjfélig tanultam... aztán jött egy pont, elkezdtem szorongani, rosszul lenni és olyan tüneteket produkálni, mint a pánikbetegek (akkor nem tudtam mi ez, csak évekkel később jöttem rá)és volt hogy idegileg annyira kimerült voltam hogy a semmitől de tényleg a semmitől is sírtam... és azt mondtam, hogy elég, és onnantól csak azokat a tárgyakat tanultam, amelyek kellettek érettségire illetve egyetemhez. kicsit rossz érzés volt, mert tudtam, hogy tudnám a többiből is és tudnám hozni a szintet. de nem érdekelt összességében, csak bosszantó volt a bizonyítványba belenézni :D:D:D azért a péntek 90%ban arról szólt, hogy tali ismerősökkel, de este 11re otthon kellett lenni és a hétvégét is végigtanultam mindig :S:S .. ma már csak nevetek rajta, hogy hahh a gimi milyen egyszerű volt ahhoz képest ami azóta jött. de sokszor én is céltalannak és befásultnak éreztem a napjaimat. főleg a téli időszak, februárig volt nagyon rossz érzés.

én középsuliban naplót vezettem és verseket fabrikáltam, rajzolgattam :D ez így utólag jó ötlet volt, mert segít feldolgozni a mindennapokat. amúgymeg keress valami egyszerű hobbit. mozgás-sport. vagy festegess vagy valami kreatívat csinálj :)

Ez jo... vigasztald magad azzal, hogy masnak meg rosszabb?

Johet a nekem me'g-me'g-me'g rosszabb tullicitalasi akcio?

Valami örömforrásra lenne szükséged, ami segít kicsit feltöltődni néhanap. Hobbira, amire pici időt szánsz, de nagy élvezetet okoz.

Meg célra, hogy lásd magad előtt, hogy miért is csinálod mindezt, mit akarsz elérni vele. Persze már elve nem is te akartad. Gondold végig, hogy te mit is akarsz valójában...