Hogyan ne beszéljünk egy gyerekkel? (beszélgetős fórum)

Huha. Nagyon kemeny a torteneted Aurorah.

Tovabbi sok sikert es kitartast kivanok neked. :)

Sziasztok,

Nem tudom, milyen kategóriás anyába soroltok ezután, de leírom az én esetemet. Amikor a kisfiammal voltam várandós a párom elhagyott minket. Volt egy nehéz terhességem, amit a szervezetem (és valószínűleg a lelkem) is nehezen viselt. Vállalni egy gyereket apa nélkül... Végül megszületett az egészséges gyönyörű kisfiam és két hetes korában vissza kellett mennem dolgozni, hogy fenn tudjuk tartani magunkat (a tejem elapadt, nem jutott ki nekem az örömből, ami a csecsemővel együtt jár, sem gondozás, sem együttlét, játszóterezés is 80%-ban kimaradt) ebbe sikeresen bele is betegedtem. A gyerek 10 hónapos korában kezdődtek az egészségügyi problémáim.... Szóval feldolgozni, hogy az apa lelépett, azt, hogy muszáj dolgozni, különben nem tudjuk fenntartani magunkat, plusz a betegség túl sok volt.

A kisfiam felvett egy szokást kb. 2 éves korában, hogy ha babakocsi nélkül mentünk valahova (azért, hogy sétálni is tanuljon...) egyszerűen nem volt hajlandó jönni a lábán. (tudom, most jöhet a kérdés, hogy minek is erőltettem a sétát, mert még olyan pici volt....) (válasz: nem tudom, abban az időszakban volt, hogy nem tudtam, mit miért csinálok... kapkodtam, jól akartam mindent csinálni, de az agyam és az anyai ösztönöm is cserben hagyott, teljesen ki voltam készülve, leginkább attól, hogy folyton dolgoztam és a csecsemőmmel nem tudtam otthon maradni, ahogy akartam volna és a betegségeimtől is megrémültem...)

Aztán egyszer megtörtént az eset, hogy épp így hisztizett a gyerek és lefeküdt az utca közepén. Erre én azt a tanácsot kaptam, hogy hagyjam ott, majd felkel és utánam jön. Hát nem így lett, hanem ott feküdt továbbra is. Aztán jött egy idős férfi és jól lehordott, hogy mit képzelek, hogy ott merem hagyni a gyereket. Na erre én kaptam egy sokkot és elküldtem az embert oda, ahonnan jött. Aztán odamentem a gyerekemhez és mérgemben háromszor ráütöttem a kis kezére. Ekkor jött oda a második ember és elhordott mindennek, még meg is vert (azaz csak akart, mert meg tudtam védeni magam) ekkor fél perc alatt elordítottam neki a helyzetem és mondtam, hogy tegyen akkor valamit, ha ennyire védi a gyereket és az anyját a szeme láttára veri... elkotródott a helyszínről. Én meg sírva ölben hazavittem a gyereket és a mai napig sírok, ha eszembe jut, hogy elvesztettem az eszem. Megszakad a szívem, hogy a kis kétévesemet megütöttem. (akkor és egyszer fordult elő) de azóta sem tudom megemészteni, amit tettem.

Akkor eldöntöttem, hogy összeszedem magam. Elkezdtem a gondolataimat átformálni és örülni annak, hogy legalább vagyunk egymásnak Elmentünk nevelési tanácsadóba (ahol persze nem sokat tudtak segíteni, mert ugye ezt az embernek magával és a kicsivel kell megoldania) Most 4 éves a kisfiam és minden nap megerősítem abban, hogy mennyire nagyon szeretem és milyen büszke vagyok Rá. Vannak viták, ugye egy kisfiú (de akár kislány is) lehet akaratos, és néha eszement dolgokkal próbálkozik, mint tudjuk. De ha vita van, (pl. a motorral csak úgy kigurul az autóútra, ahol éppen autók közlekednek, vagy a bevásárló központ parkolójában szintén a mozgó autók között szaladgál és nem hajlandó megállni - főleg amikor sötét is van) na ilyenkor kapok én is sokkot, de akkor is és mindenkor azzal kezdem, hogy egy ilyen okos, ügyes kisfiú, hogyan talál ilyet ki... és jön a magyarázat, hogy miért nem teszünk ilyet. Hiszti esetén ölbe veszem és addig sétálok vele és ölelem, amíg meg nem nyugszik.

Hát ez az én c kategóriás történetem, sok oka lehet annak, ahogy egy anya viselkedik, viszont a gyerek, főleg amíg ilyen kicsi nem tehet semmiről és egy anyának sincs joga ahhoz, hogy a gyerekét elnyomja és porig alázza.

Az az anya komoly problémákkal küzd, segítségre szorul!!! Nagyon nehéz egyedül a változás, ki tudja, hogy egy szellem egy agy meddig tud elfajulni....

Nem értettelek félre, végig olvastam az összes hozzászólást, a többiben persze egyetértünk, csak arra a részre is reagáltam, hogy szerintem az egyszeri alkalom is nagyon mély nyomokat tud hagyni.

Más: nem tudod kivédeni az ilyen hatásokat és meg is fogja kérdezni, hogy mi az a k.urva, sőt előbb utóbb tudni fogja. Amikor nagyobb lesz és látod, hogy zavarja a dolog az ő szintjén el lehet magyarázni. Ha otthonról egészséges érzéseket kap nem veszi át a szomszéd gyerek beszédstílusát sem. Nekem van egy 7 éves keresztfiam, sajnos a nevelésével nagyon melléfogtak a szülei, agresszív a gyerek. Oly annyira, hogy az anyuka már nem képes hatni rá. Látom, hogy baj van, de a szülők nem akarnak változtatni. Tartjuk a kapcsolatot, leültem a gyerekkel is beszélgetni, annyit értem el, hogy csak velem és a kislányommal nem agresszív. Nem sok, de ha már ezt tudja nem menthetetlen, de itt is a szülők felelősség tudatával van a gond.

Egy olyan szinten ismerosom is van, aki pl a boltban adott a gyereknek (szinten 2 eves) csokit, es osszekente vele a babakocsijat. Erre az anyja: Mit csinaltal te kis k*va?

Nem tudom h jot tesz-e az en kislanyomnak ha ilyen szulok gyerekeivel "bandazik". Sajnos a kornyezetemben nincs masnak gyereke (szeretnem ha kortarsai kozott is lenne,mert amugy is fel a gyerekektol,es januartol bolcsi, addig is szokja a tarsasagot) csak annak az anyukanak akirol eloszor irtam es a "k*vazos" anyukanak van a kornyezetunkben egy-egy kislanya.

Okes meg a gyerekek nem beszelnek max egy ket kifejezest, alap szavakat persze mondanak. Nem is attol felek h a kislanyom meghallja a csunya szavakat, azt elkerulni nem lehet mar sajna, hanem h latja es kesobb jobban meg is erti hogy beszelnek a masik ket kislannyal a szuleik. Bar azt a helyzetet sem varom mikor par ev mulva mikor mar elengedjuk oket h a masik csaladnal jatszanak nelkulunk, kislanyom hazaerve megkerdezi: "Anya mi az a k*va? Vagy :"Panni miert abberralt?"

A szülői felelősséget természetesen én sem vitatom,csak arra próbálok rávilágítani,hogy sajnos van,amikor elszakad a cérna!

Persze,tisztelet a kivételeknek,akiknél soha nem fordult elő ilyen,és azoknak,akiknek ugyan nincs gyerekük,de tudják már,hogy náluk ilyen bizony nem lesz!

Félreértettél, egy oldalon állunk. Egyáltalán nem vitatom a szülők felelősségét, sőt.

Sőt. Én bántalmazó családban nőttem fel, tudom, miről van szó. Így tapasztalatból mondom, hogy nem az egyszeri lehülyézéstől sérül egy gyerek, még ha meg is jegyzi azt. A tied sem vágott volna vissza vele, ha nincs megalapozva az önérzete kellő szeretettel. Mert ha megvan, akkor néha-néha, ha be is csúszik, egy-egy türelmetlen szó, még nem lesz különösebb baj belőle.

Baj akkor van, mikor a szülő meg sem próbálja, vagy nem képes az indulatait visszafogni, vagy rászokik, hogy a gyerekén vezesse le azt.

Ettől függetlenül a felelősség az felelősség, hiába tudja valaki megmagyarázni, hogy fáradt, ingerült, stb., attól még felelős azért, amit a gyereknek okoz. Ha én elalszok a volánnál és elütök valakit, nem mondhatom, hogy fáradt, ingerült, stb. voltam, mert a kutyát nem érdekli, vállalnom kell a következményeket, amik azonnal és direkt módon jelentkeznek, nem úgy mint a gyereknevelésben.

Remélem,a "másik véglet" túlnyomó többségben van meg! :D

Nem tartom magam egy rideg,nem is tudom,milyen embernek,szeretgetni azért többet szoktam őket!

Lehet,hogy nincs,lehet,hogy nem kéna azt mondanom a gyereknek,hogy ha lepofozza egy fiúcska,nyugodtan adja vissza,de akkorát,hogy utána elmenjen a kedve a másiknak a pofozkodástól...Viszont ettől még nem bánt lányokat,és nem is kezdeményez! Merthogy ezt is meg kell tanítani,nem csak azt,hogy védje meg magát.

Bár anyum c kategóriás,alkesz,és csapnivaló anya volt,aki ettől függetlenül húzta az igát,hogy eltartson minket egyedül,nem ocsmány a szája,nem tőle ragadt rám az "ízes magyar beszéd". Viszont sajnos előfordul,hogy kiszalad a számon!

Attól még, hogy néha, attól még nem. Csak ha mindig ez van, vagy nagyon gyakran.

Vagy nincs meg a másik véglet: szeretet, gyengédség, elismerés, törődés.

Ki mer közbe lépni?

Én ha látok ilyet, akkor max. rondán nézek rá, de beleszólni nem merek, mert még a végén megver. Azt meg nem akarom. Egy idegbeteggel nem szabad kikezdeni.

Nincs igazad. Attól, hogy nem üvöltünk egy gyerekkel, vagy nem hülyézzük le, vagy nem küldjük el k.anyjába, vagy nem mondjuk neki, hogy minek szültelek meg, stb., attól nem lesz nyámnyila. Nyámnyila attól lesz, amit én is csináltam. Az én fiam a kortársainál mindig magasabb volt, így én mindig azt mondtam neki, hogy ne bántson senkit, főleg ne lányokat, mert gondoljon arra, hogy mennyire fáj neki, ha őt megütik, stb.

Persze ettől sem nyámnyila lett, csak ő nem a verekedős fajta. És ő egyébként sem olyan környezetben nőtt fel, ahol azt látja, hogy a másikkal üvölteni kell vagy jól megverni. És igen, a c. típusú gyerekek ilyen környezetben nőnek fel, ezt látják nap, mint nap, nem tudnak normál hangon beszélni, dől belőlük a sok ocsmányság, és igen, a fiam több alkalommal volt a céltáblájuk. Volt, hogy az osztályfőnök felhívta a férjemet, hogy menjen a gyerekért, mert a c. típusú gyerekek kint várják a suli előtt. És persze egy ilyen c. típusú kis nyikhaj kést nyomott fényes nappal az oldalába és csak annyit mondott neki, hogy adja oda a telefonját, pénzét, mp4 lejátszóját, stb., mert különben szúr. Szerencsére nem szúrta meg, mert ez esetben biztos, hogy beszerzek egy gépfegyvert és lelövöm az összeset, aki velem szembe jön. Pedig én sem vagyok agresszív, de a gyerekemért mindent megteszek.

És ezzel nem akarok általánosítani, mert igen, van köztük rendes, halk szavú, nem agresszív, de a legtöbb sajnos agresszív, mert ezt a mintát kapja. És szerintem te is ezt a mintát adod át nekik, ami nem jó! És ezt nem lehet ráfogni a fáradtságra, kimerültségre. Én is szoktam fáradt és kimerült lenni, de ilyenkor csendben vagyok és mihamarabb lefekszek aludni, és nem esek neki a családomnak.

Persze. Attol meg lejet jo anya. En csak nem vagyok oda ha valaki sokat ordit ilyen mpdon a gyerekkel. De mindenki mashogy csinalja.

En ugy vagyok vele h nyugisan kezelem a helyzetem, bar alapbol nem vagyok egy nyugis tipus. De csak egy gyerekem van es nem is lesz tobb. Ezt szeretnem jol csinalni, (szamomra a nyugodt szulo mintaja a jo,az ellenkezo mintat sajnos ismerem)es csak akkor tudom meg h jol neveltem-e ha mar oreg leszek, o pedig boldog felnott. Remelem igy lesz.

És látod,hogy odacsap,mellette pedig azt is,hogy ettől még nem egy idegbeteg állat,akinek nem való a gyerek!

Erre akartam kilyukadni,mikor írtam,hogy nem minden anya car,csak mert néha így vagy úgy,de rosszul reagál!

Na igen. Uncsiteom is ha kell oda is csap a kislanyanak (4 eves es a minap valahonnan papirvago olloval belevagott a hajaba) De persze belatta h az o hibaja volt mert nem rakta el jobban. Ettoo fuggetpenul szepen neveli a gyerekeket.

En pusztan arra voltam kivancsi h mas emberek h latjak ezt.