Milyen anya nélkül anyáknapját ünnepelni?/Már nincs velünk/ (tudásbázis kérdés)

Az ünnep nem feltétlenül vidám hejehuját kell hogy jelentsen. A Halottak napját, a Mindenszentek napját is nevezhetjük ünnepnek. Definíció szerint: Az ünnep fogalmának jelentése az olyan naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontosabb eseménynek, személynek állít emléket és rendszeresen megünneplik.

De túl a nyelvészkedésen: Én legalább olyan fontosnak tartom, hogy Anyák napján virágot vigyek az Édesanyám, sőt a Nagymamám sírjára, mint mondjuk a név- és születésnapjukon! És most is igyekszem minden alkalomra, így az Anyák napjára is olyan virágot vinni, amilyet életükben adtam nekik. Én így ünneplem ezt a napot nélküle, nélkülük!

Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.

Örüljön akinek ez még megadatott, becsülje meg mindennél jobban mert lesz idő mikor már késő lesz.

A legrosszabb dolgok is bekövetkeznek olykor, mikor a gyermek épp bontakoztatná ki repülő tudását, viszont egy röpke pillanat alatt a földre hull és ökölbe szorított kézzel sír.

Annál kegyetlenebb dolog nincsen mikor szeretettel és tisztelettel (Pl anyák napján) egy bonbonnal vagy egy virággal nem áll már módodban felköszönteni a szerettedet. Mivel nem marad más csak egy sírhalom, ahova teheted a virágod. Illetve a remény, hogy odafent nincs többé fájdalom és gonoszság.

Így belegondolva nekik sem lehet könnyű, hogy odafentről lefelé tekingetnek és látják gyermeküket megingani az élet göröngyös útján.

És nem tehetnek semmit, hiába látják, hogy merre van a helyes ösvény.

Szokták mondani: ha még él az egyik szülőd, csak félárva vagy. Ha a másik szülőd is meghal, akkor leszel igazán árva.

Most vettem észre csak a hozzászólásod...Azóta eltelt egy év...bár ez a fájdalom sosem múlik el,de az idő egy picit segít elfogadni a veszteséget.

Hihetetlen szerencsések a gyerekeid,hogy ilyen apukájuk van!!! Akármennyire is fáj neked kell,hogy beszéljetek,és emlékezzetek róla.Én mellettem nem állt ott az édesapám,pedig óriási erőt adott volna!!

Sok-sok erőt és kitartást kívánok neked!!!Nekem 5év telt el,mire megtaláltam a lelki megnyugvást...

Nagyon szerencsés lehet a párod,hogy így ismeretlenül is őrzöd az szülei emlékét...Sajnos ez a fájdalom soha nem tompul.

Sokszor én sem tudom hogyan válaszoljak a gyerekeim kérdésére.Még mi sem fogjuk fel,nemhogy egy gyerek,hogy aki egyszer itt volt velünk hová lesz ..

Sziasztok!

Az én édesanyám még él,hála Istenek,de a párom édesanyja 1 évvel az előtt halt meg,mielőtt megismertem volna a őárm.Mai napig kísért az érzés,mikor a párom kivitt a temetőbe és azt mondta:itt vannak a szüleim.Azóta eltelt már 4 év,összeházasodtunk és gyerekeink lettek.Hiányuk azóta is fáj,főleg hogy nem ismerhettem őket és már a nagyobb fiam is kérdez:-miért nincs neki másik nagymamája?Erre mit is mondhatok...Anyák napján kimegyünk a temetőbe virágot viszünk és elképzeljük,hogy milyen boldogok lennének,ha láthatnák őket.

Én is így jövök el a sírjától...Néha érzem ,elkísér egy darabon...

Ez nagyon megható vers.Köszönöm.

Öleld amíg tudod!Én már lassan 3éve nem ölelhetem..Most halottak napján még fájdalmasabb!Nagyon-nagyon hiányzik!

Mindent megtennék egy öleléséért!!

Öt éve halt meg az édesanyám, és én öt éve minden nap beszélgetek vele. Elmondom, hogy mi történt velünk, bemutattam neki azokat az unokáimat, -neki dédunokái lennének-, akik már a halála után születtek. Míg élt, ha hazafelé indultam tőle, mindig kikisért a kapuig, és én amíg a sarokig el nem értem, vissza-vissza nézve köszöntem el tőle. Ezt a szertartásos bucsúzást a mai napig megőriztem, a sírjától eljövet, amig látom én mindig forgolódok, csak már nem integetek.

Most, hogy felidézem az emlékét és a halottak napja is közeleg, egy nagyon szép verssel szeretnék tisztelegni az ő, és minden elhunyt édesanya emlékének.

Mama /Várnai Zseni/

Halott anyámról álmodtam az éjjel, mióta meghalt, sokszor visszatér, meglátogat éjjel, ha mélyen alszom, bárhol vagyok, ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom, és mégis úgy jön, mintha élne még, s azt is tudom, hogy ébredésem percén elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám, mintha nem volna többé már szava, s csak bólogat, mikor fölsír belőlem: -Bocsáss meg nékem, bocsáss meg Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél, nehéz adóság nyomja lelkemet, nem tudtalak oly végtelen szeretni, mint te szerettel, Mama, engemet.

Egész szívem szülötteimnek adtam, amint te tetted, ó, szegény Mama, s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják, amit néked vétetettem valaha.

Te értem, én meg őérettük éltem, ők meg majd másért, bocsáss meg nekem, én is előre megbocsátom nékik, amit majd ők vétkeznek ellenem.

Minden gyászolónak békességet, megnyugvást kívánok. A szeretetteink bennünk, a szívünkben és a lelkünken élnek tovább. Nyugodjanak békében.