Elhagytak, nagyon fáj! (beszélgetős fórum)
Az elmélet és a gyakorlat nem mindig találkozik.
Hát igen, van, akinek a gyerek csak eszköz.
Vannak akik nem tudják eléggé alulmúlni magukat.:(
Csodás az a törvény, ami csak az egyik félre nézve kötelező. :(
Csupa jót kívánok neked! Nem lehet egyszerű megoldani a gondokat...
Igen tudom.
Közmunkára kötelezném a nem fizetőket! :) Főleg, ha azt mondja, munkanélküli.
A láthatás megtagadása dőreség is lenne szerintem. Egy kis szabadidő az anyukának is jár.
Apának el is mondanám, hogy jajjj de jó!
Ez sok mindentől függ. Nálunk pl. 10 perc a nagy utazás. Egyik gyerek sem szeret a tesói nélkül lenni egyedül itthon, és mondjuk ha már 1 hete ápolok egy beteg gyereket rohadt jól jönne, hogy msot 2 napig átveszi más.
És mondjuk nem kívánnék magamnak egy gyámhatósági eljárást sem. Ebben nem én döntök. Nekem kötelességem a gyerekeket összekészítve átadni neki, amikor jön. Neki nem kötelessége elvinni őket.
Ha menni akar, mert van még kedve, az más, de egy beteg gyerekkel utazgatni nem túl jó ötlet.
Mert ugye utána anyuka maradhat még vele otthon, kevesebb jövedelemért. Főleg, ha még nem is fizeti a gyerek után járó díjat az apának nevezett.
Bocs, hogy bele vau...
A főoldalon láttam a topikot és beleolvastam.:(
Ha valaki elrángat egy beteg, lázas gyereket, mert neki éppen joga van a láthatásra, hát az nem is igazi apa.
Nem a gyerekét szereti, csak a volt társát akarja büntetni. Ritka aljas ember az ilyen szerintem.
Gyermekelhelyezésben minden esetben bíróság illetékes, a döntés elérésének több módja is van, most nem térnék ki rá. Még nem láttam szükségét, hogy hivatalosan is rendezzük, mert a gyerekek velem vannak, és ezt ő sem akarja megváltoztatni. Ha valami miatt elmérgesedne a viszony, akkor jogi útra terelném.
Az anyagi dolgainkat vagy a bíróság előtt rendezzük hosszú évek alatt, vagy megegyezünk. Nem függünk egymás aláírásától, döntésétől. Pillanatnyilag távol vannak az álláspontok egymástól. Én kivárásra megyek, nekem nem sürgős. A gyerekek napi "joghurtját" biztosítani tudom.
A nagy azért nem megy, mert vannak emlékei...:(
A fizetés egy érdekes dolog... Voltak közös befektetéseink, amiket visszatartok, mert ő 30.000 forintot tartana reálisnak a két gyerekre havonta. Én pedig nem! Ezen még elvitatkozunk egy ideig...
:-))
Az enyémet nem érdekli a tévé. MOndjuk szerencsére.:-) Mindegy, az enyémeket egyelőre elviszi, akkor alszom, a világ legjobb dolga...Nagyon szar, hoyg ehhez el kell válni, ezért könyörögtem neki 1,5 éve, hogy osszuk be a hétvégéket kelés szempontjából...
A nagy miért nem akar menni?
Értem. És fizetni fog valamennyit?
Enyémet vízszintesbe lehet tenni úgy, hogy megkapja a reggeli 3 dl kakaóját, és a Mickey egér játszótere akármelyik epizódját (akár ugyanazt ezredszer).
Azért csak a kicsit viszi el, mert a nagy nem megy vele...
Nálunk nem kell a válást rendezni, mert soha nem voltunk összeházasodva.
Nálunk detto.:-) Csak nem jön, hanem kiabál, és akkor ugrok, mert félek, hoyg felébreszti a tesóit.
Mondjuk vasárnap "csak" 6.16-kor kelt, de simán előfordul 5.30 is...És mindig reménykedem, hogy egy kicsit elvan velem az ágyban, hogy legalább vízszintesben lehet lenni, de nem, adja a szemüvegem, és bököget, hogy keljél fel anya.:-))
Miért csak az egyiket vitte el?
Szerintem jól teszed, hogy engeded a kicsit is...
Ha betegek, apa is be tudja adni a gyógyszert. Hacsak nem ágyban fekvős a dolog (de ilyen ritkán van).
Nekem is csak egy gyerekem volt a hétvégén, mert a kicsit elvitte apa szombaton, és csak tegnap este hozta haza. Már ez is felüdülés volt, mert nem volt itthon az, aki reggel 6-kor jön, és ébreszt...
Attól tartok, hogy attól, hoyg beteg a gyerek még engedni kell a láthatást. Az nem lehet kifogás. Ha nem engeded, akkor gyámhatósághoz fordulhat.
Az én gyerekeim is most apjuknál vannak. A jó benne, hogy óriásit aludtam, a rossz, hogy hiányoznak, és nem jó egyedül lenni. A kicsit én is nehezen engedtem el korábban, igazából őt el sem kellett volna, mert még nem töltötte be a hármat (most fogja nemsokára), de ő nagyon akart menni, és amúgy is a tesókkal van, egyedül utál lenni.
Legalább apuka is átérzi kicsit milyen a beteg gyerekkel lenni. Ha nagyon nem boldogul, akkor úgy is haza hozza...
Ezek szerint nálatok sem indult könnyen a láthatás. Nehéz ez mindenkinek, hisz meg kell szokni egy teljesen új helyzetet.
Én tényleg nem szeretnék csak rosszat írni a gyerekem apjarol, de egyelőre jót sem tudok. Ne legyen igazam, de ezek a kétheti latogatasok biztos nem lesznek allandóak, ahogy ismerem, hamar meg fogja unni, ami egyébként nem érdekelne, de a kislányt nagyon fogom sajnálni!
Enyém 4 éves, és nálunk sem zökkenőmentes a kapcsolat... De én örülök, ha elviszi, és vele lehet a gyerek. A kicsinek nagyon fontos, hogy apa ne tűnjön el teljesen. Hacsak lehetséges. Először nálunk úgy volt, hogy miután néhány hónap után jelentkezett, elvitte, és nem hozta haza időre. Este telefonált, hogy nála alszik a gyerek... Idegbaj kerülgetett... De hosszú hónapok után talán most egy kicsit rendeződik a dolog. Csak el ne kiabáljam...
Egyébként amikor nálunk betegek voltak, itt sem kérdezte meg, hogy hogy vannak...
A kislányom két hete beteg. Először egy hétig volt itthon, aztán két nap ovi és újra 39 fokos láz. Apuka pénteken hívott, hogy vinné hétvégére a kislányt, nekem annyi volt a keresem, hogy betegen ne vigye, jöjjön ő a kislanyhoz. Először azt mondta, hogy jó (egy szóval nem kérdezte, hogy mi a baja a gyereknek), aztán fél óra múlva jött az sms, hogy neki nem megfelelő, hogy nem viheti el a lányt, pakoljam össze a gyógyszereit és az orvosi igazolast és viszi hétvégére. Amennyiben nem, úgy megteszi a szükséges lépéseket. Válaszoltam, hogy jöjjön el, betegen nem adom a kislányt. Erre az a válasz jött, hogy én tettem tönkre mindent és már túl van rajtam és csak akkor jön a gyerekhez, ha viheti. Aztán este jött az üzenet, hogy reggel mégis jön a lányhoz.
Igazából nincs is kérdésem, csak kiirtam magamból... Bánt, amiért így viselkedik, hisz ez már nem rólunk szól, hanem a gyerekről.