Ha már nagyon mélyponton van az életem..... (beszélgetős fórum)
Borzasztóan negatív az énképed. Ezen kezdj el változtatni. Elsőként azt nézd meg, aminek örülhetsz az életedben, leginkább az egészségednek kezdetnek. Ha zavar, hogy duci vagy, akkor tornázz többet, legyél szabad levegőn. A sport nagyon hasznos lenne számodra, kívül-belül is, célt ad és máshogyan fogsz magadhoz viszonyulni.
Vezess naplót, írd le a pozitív tulajdonságaidat. Azt gondolom nagyon mélyről is fel lehet jönni, csak kitartás kell hozzá. Egyáltalán nem vagy elveszett. Látom internetezni is tudsz, akkor böngéssz ilyen témákban sokat. Keress lakhelyedhez közel álláslehetőségeket. Ha ügyes vagy a szakmádban, miért ne tudnál valahol találni lehetőséget?
Ha csak csüggedsz, és folyamatosan magadnak is a negatívat magyarázod be, akkor tényleg nem fogsz ennél többre jutni. Akin látják, hogy életrevaló, pozitív és kitartó, biztosan keresni fogják a társaságát. Sosem tudhatod mikor jön egy új lehetőség az életedben. :)
Az nem baj, ha beszélgetsz a gondjaidról. Több szem többet lát.
Emlékszem 20 évesen ijesztőbbnek tűnik az élet, de minden cart túl lehet élni. Én csak tudom!
20 évesen egy pici gyerekkel ültem egy rossz házasságban, és nekem se volt kinek panaszkodni.
Most itt vagyok 57 évesen, és teljesen rendben vagyok. :D
Köszönöm mindenkinek a normális hozzászólást.
sajnálom, hogy itt kesergek sajnos nincs kivel beszélnem!
De ezentúl nem fogok itt "keseregni".
Még egyszer köszönöm minden normális hozzászólást.
Szép napot.
Menj el orvoshoz, az anyukád ott sem lehet a beszélgetéseknél, szerintem.
Az még nem katasztrófa, hogy elvesztetted a munkádat és rosszul érzed magad a bőrödben, nagyon sok embernek vannak nehézségei, hasonlóan éreznek. Gondolj arra, hogy a saját életedet csak te hozhatod helyre, csak te változtathatsz, más nem fogja megtenni. Keress munkát, kezdj el sportolni, járj olyan helyekre, programokra, ahol emberek között vagy, társaságban. Jó dolgok is történnek az életben, nemcsak rosszak. :)
20 éves vagy. Keress munkát a szakmádban, hidd el van! Ha egy jó csapatba bekerülsz, meg fog változni a hozzáállásod az élethez. Hogy duci vagy? Más is az, ettől nem kell magad alá esni. Ja, és ne akarj párt magadnak, hisz ha utánaolvasol nagyon sokan élnek házasságban, és egyedül vannak mégis.
Jó lenne ha egy pszichiáter helyretenné a gondolataidat, mert pld. miért függessz ennyire az anyukádtól, miért akar ő téged kísérgetni? Lehet, hogy neki is el kellene beszélgetnie az orvossal?
Kedves Mimi!
Masok elete is szar, nem vagy ezzel egyedul. Nem mindenkie fenekig tejfol. Keves olyan ember van, akinek mindene es mindenkije megvan es maradektalanul boldog. Reszleteket nem irsz, de ha minden ember megolne magat, aki elvesztette a munkajat, akkor joval kevesebben lennenk, es a munkaugyi kozpont is bezarhatna. A helyzet szar, de nem kilatastalan. Feltetelezem, hogy egeszseges es ertelmes vagy, tehat kelj fel, razd meg magad! Emelt fovel kell menni tovabb:)!
Arra nem gondoltál, hogy az orvos nem fogja engedni, hogy ott legyen?
Szerintem az orvosi titoktartásba ütköző lenne.
Nem tetszik?
Pedig azt gondoltam, hogy neked, aki majdnem minden fórumban megpróbálja leoltani a kérdés feltevőjét ez is tetszeni fog.
Vagy csak a féltékenység beszél belőled, hogy most az egyszer sikerült megelőzni valakinek téged? :))
Ha az élet citrommal kínál, vegyél hozzá Martinit!
Nem padlón vagy, hanem látod, szüksége van az ölelésre!
Padlón vagy? Feküdj hanyatt és gyönyörködj a csillagokban este!
Az élet ilyen, egyszer fenn, egyszer lenn.
Másokkal is előfordul, hogy nem lát kiutat, aztán évek múlva, csak nevet, ugyan ez volt probléma a számára?
Az orvost hívd fel, Édesanyád tudta nélkül, hogy nem tudsz anyud előtt megnyílni. Ha akar kérjen Édesanyád külön időpontot, milyen már, hogy felnőtt gyerekét akarja egy lélekbúvárnál végighallgatni?
Eddig is sz*rnak éreztem az életem és sokszor arra gondoltam inkább eldobom magamtól.
Amikor pedig kezdtem azt hinni valamivel jobb, elvesztettem az állásomat is....
Mostmár tényleg azt érzem semminek sincs értelme felesleges vagyok....
Amikor felhívtak, hogy mától nem kellek a munkahelyemen úgy éreztem nekem már tényleg kár az élet, sulira gyűjtöttem de ennek annyi....
Az anyám sem úgy néz rám mint régen, mert rajta kapott, hogy meg akarom őlni magam.
Azonnal be akart vitetni a pszichiátriára de könyörögtem neki, hogy ne tegye.
Abba viszont bele egyeztem, hogy orvoshoz fordulok, mert szerintem is szükségem van rá ,de azt mondta ő ott akar lenni minden beszélgetésnél. De ha ott lesz tudom, nem fogok megnyílni.....
Ennyire mélypontról vissza tudok jönni valahogy?
Hogy "normális" legyek....