Folyamatosan sikítva, üvöltve játszó gyerekek (beszélgetős fórum)

Nem anyuka és gyerek kettőséről volt szó, hiszen akkor az ember nyilván arra gondol, hogy kénytelen volt magával vinni. Hanem arról, ha megy az egész család.

Akkor azt hiszem meg lehet(ne) oldani, hogy ne kelljen a (kicsi) gyereket is húzni-vonni a kocsiban vagy a kocsi mellett a sorok között, és a km-es pénztársorokban.

Nem értetted,amiből mi ezt a boltos témát indítottuk:

Anyuka+apuka+gyerek kaját vesz a tescoban.

Mi a fészkesnek megy a 2 szülő,miért nem 1 megy,és a másik marad otthon a gyerekkel,vagy viszi ki a játszóra?

Innen indúlt a dolog.

Nyilván,ahogy írtam,van,hogy én is viszem az 1 vagy 2 gyereket,de nem apukástúl,nagyistúl,sógorostúl...

Mert,ha ennyien ráérnek,bíz én inkább rájuk lőcsölöm az aprónépet,nem hurcolom az egész pereputtyot!

Igen,igazad van,hogy fontos dolog,hogy a gyerek megtanúlja,hogyan kommunikálunk kifelé,de nem gondolom,hogy erre a hétvégi bevásárlás,csapatosan a megoldás.

Minden esetre,amíg lehet,és én meg tudom oldani másképp,biztos nem fog az egész család felkerekedni 1 kiló kenyérért a hipermarketbe,mondván,hogy így szocializálódik a gyerek!

Szerintem az más, hogy nem tudod mindig megoldani, hogy gyerek nélkül menj vásárolni, mi (legalábbis én biztos) arra gondoltunk, hogy miért kötelező vinni a gyerekeket, mintegy családi programként, ha meg lehetne oldani másképp is.

Azok alapján amúgy, amit eddig tőled olvastam itt, minden tiszteletem a tiéd. :)

Akkor ezek szerint bementek együtt a boltba:DD

És hallja, hogy te hogy viselkedsz, akár reklamálsz is, vagy csak beszólsz egy másik vevőnek, hogy ne álljon a hátadra, stb.

Minden életkorban más tanulnak el a gyerekek a szülőktől, a jogszabály csak egy példa volt. Nekem egy gyerekem van, ha nem volt kire hagynom, akkor elvittem magammal, illetve elvittük magunkkal, ha épp olyanokat vettünk, amiben ő is érdekelt volt. És bizony mindent hall és lát a köszönésen kívül is. És használja is. Mi nem vagyunk túl hangos család, de ha úgy van, akkor nem hagyunk szó nélkül dolgokat, amit a gyerekem megtanult és alkalmazza felnőttként is. Csak példák, hogy eltudjatok rugaszkodni a jogszabályoktól:D

Ha valaki beáll elém a sorba, akkor nem kezdek el rikácsolni, üvöltözni, csak halkan megkérdezem, hogy Ön szerint én levegőzök itt?

Vagy ha valaki azt hiszi egy hosszú sorban, hogy attól előbb végez, ha rátolja a sarkamra a kocsiját és úgy pakol, hogy a hátamon fekszik, akkor sem üvöltözök, hanem csendben megkérem, hogy álljon hátrább, mert én nem tudok már egyet sem előre lépni, és higgye el, hogy lesz ideje kipakolni, akkor is, ha már előre tudtam lépni. Persze van, aki nem érti meg ha egyszer elmondom, ekkor képes vagyok, akár 5x is megismételni, és egy idő után természetesen úgy beszélek vele, mintha szellemileg nem lenne százas. Igen, van, hogy el kezdenek velem üvölteni, de én akkor sem üvöltök vissza, megkérdezem, hogy idehívjam e a biztonsági őrt?

Természetesen ezek az esetek nem minden naposak. Évente egyszer talán megesik valami hasonló, de a gyerekem is így viselkedik, ha ilyen történik vele, és mellette megtanulta, hogy nem áll be senki elé a sorba, hanem mindig a sorvégére áll, nem tolja rá senkire a bevásárló kocsit, mert esetleg sérülést okoz, nem áll olyan közel senkihez, hogy az a másik "privát szféráját" zavarná, illetve azt is megtanulta tőlünk, hogy ha pl. nekünk tele van a kocsink és beáll mögénk valaki 1-2 áruval, akkor azt előre engedjük.

És még egy nem vásárlós példa. Valamelyik nap mesélte a kollégám 30 éves férfi. Bicajozott és ő nem hord sisakot és ezt meglátta egy 5-6 éves kisfiú, és azt mondta a kollégámnak: neked nincs sisakod? Eszednél vagy? És mi lesz ha elesel? Vajon kitől tanulta a gyerek?

A mesékben igazad van.

De ezt lehetetlen kiküszöbölni.

Nekünk NINCS tv-nk. De a filemk üvöltéseit megtanulják szó szerint az oviban, suliban. És ezek után a mástól tanultat üvöltik.. Mégis mit lehet tenni?

Annyit tudunk tenni, hogy én utánanézek a mesének neten. Megbeszéljük a tartalmát, hogy legalább erkölcsileg eligazítsam benne a gyereket, beszéljünk róla.

De ettől nem lesz halkabb sajna.

Egyébként azért ez is csak részben igaz. A mi korunkban is volt már Knight Rider, sőt, Dzsiárdzsó, meg Transzformersz is... És mégse voltunk ennyire hangosak..

Kell ehhez sokminden más is..

Többek között az is, hogy aki hallgatja a "zajt" azok az emberek is flusztráltabbak, betegebb lelkűek legyenek.. Azt se hiszem, hogy apámék, vagy nagyanyámék idejében a befagyott tavon, ahol csúszkáltak, kergetőztek, nem volt zaj.

Dehogynem.. Csak ma csinálnak úgy, mintha nem lett volna..

A bevásárlásról meg annyit, hogy hacsak lehet, nem viszem őket, volt már, hogy külön segítséget fogadtam, hogy ne vigyek, vagy csak egyet vigyek... De azért ez se megy mindig.

De én túlnyomó többségében egyedül vagyok, segítség nélkül, hétvégén is.

És márpedig kell valamiből főzni, sőt, gatyát is kell a gyerekre időnként venni.

Szereti a fene, de ez van, másfél évest, meg 4 évest nem hagyhatok otthon egyedül, ha tetszik másnak, ha nem.

Egyébként ez pont az a téma, mint a sérülteknél. Igenis lehessen az utcán látni az életet: a sérültet, a down-ost, a kerekesszékest, sőt a nehéz korszakban lévő hisztizős gyereket is..

Ugyanis ez az élet, nem a szingli szagos néma sterilitás...

Hát ezek ilyenek ezek a gyerekek.

Bizony az enyémek is ilyenek.

Én el is vittem őket szakemberhez, hogy hát mit lehet tenni..

Egyébként semmit.

Az egész világ gyors, pörgős, hangos, sok felnőtt is két mobilon telefonál, egyik dolgából a másikba kap. Mit várunk igazából?

Mi nagyon sokat dolgozunk azon, hogy halkabbak legyenek a gyerekek, hogy megoldási alternatívákat keressünk, ezeket tanítsuk, stb.. És átütő siker nincs.

Igen, nekem is az a nehéz, hogy "mi nem voltunk ilyenek". Nem azért nem üvöltöttünk, mert anyám hiperszuper amerikai stratégiát hozott, hanem mert csak.. Mi éreztük, hogy hol lehet, mit lehet..

Hogy ezek miért nem??

Az csak az egyik magyarázat erre, hogy az enyémeknél van autizmus, stb.. De valóban, a többi is ilyen, hangosabb..

A magyarázat egyik, meg másik része részben elhangzott: az egyik, mi is ilyenek vagyunk, ilyen műsorokat, zenéket nézünk, hallgatunk, stb..

A másik (már sokat leírtam ezt is): az ötvenes években apámék kissrácként otthon jobbak voltak. Viszont megmutatta, hogy a Kerékgyártó utca hogyan volt felosztva lábtengó pályákra, ahol is a srácok sötétedésik rosszalkodhattak, rúghatták a bőrt, még a kicsik is.. Olyan fordult elő, hogy berúgták a szomszédos gyár ablakát.. No hát volt.

Ma meg otthon nem lehet kiadni magukat, mert szól a szomszéd. A játszótéren jól kell viselkedni, mert az is házak között van, meg hát ma már ott se lehet bunyózni, meg visszafelé mászni a csúszdán: mert már ott is marhára nevelt gyereknek kell lenni..

Az iskolában, óvodában délelőtt tanulás, délután fejelsztések, a kicsinek a spec oviban csak külön fejlesztése van 6 egy héten..

Márpedig néha kéne hagyni őket élni, bunyózni, "észenkívülizni", ahogy én hívtam a balatoni pancsolást kicsinek, koszosnak lenni, neveletlennek lenni..

Én 4 rossz gyerek után úgy látom, hogy ezzel lehetne pont az ellenkezőjét elérni.

Én itt egy viszonylag jó Pesti részen azt látom, hogy mindenki ezerrel igyekszik nevelni a gyerekét, hogy "jaj, csak nehogy az enyém legyen a neveletlen, meg a rossz".

DE EZ VALÓJÁBAN NEM A GYEREKRŐL SZÓL, HANEM SAJÁT MAGUNKRÓL, HOGY MINKET HOGY ÍTÉLNEK MEG.

ÉS NEM ARRÓL, HOGY A GYEREKNEK MILYEN.

Hát itt a hiba.

A gyerekek meg nem egyformák, van aki felnő huszadannyi zajjal, meg kiabálással. De nem biztos, hogy belőle jobb, okosabb ember lesz...

Mi sem vagyunk egyformák, mint ahogy a gyerekeink sem.

A szomszédokról meg annyit, hogy a gyerekezés sajna ezzel jár. Szomszédként nehéz megítélni, hogy valójában mit lehet, és mit nem lehet elérni.

Ha meg unokák, akkor nincsenek ott mindig.. Egyékbént meg a gyerekek óvodába, iskolában vannak, az ovi 3 évtől kötelező, az iskola is ma már fél 4-ig..

Szóval azért az az "állandóan" az eről túlzás.

És mindenki csak addgi okos, amíg egyszer nem neki kell a problémát megoldani. Ezen a saját szüleim is átmentek, és rájöttek.. hogy nem olyan egyszerű az.

Én pont most jutottam el - már pszichológusi segítséggel oda - hogy lássam: átlag felett sokat teszek, anyagilag, nevelésileg, stb.. Most márpedig elmegyek dolgozni, nem fogok egész nap a gyerekekkel foglalkozni.

És nem fogok sírva, szégyenkezve hazamenni a játszóról, mert az enyémek rosszabbak, hangosabbak. Azt nézem, hogy de 99% -os matekot írtak, hogy a lányomat beválasztották a filharmonikusokhoz a zenekarba, a kisfiam már tudja mondani az í betűt..

És ők az enyémek, akámit is gondolnak róluk mások. Akár szomszéd, akár más.

Egyébként a szomszédok, ahogy hajlandóak voltak személyesen is megismerni a gyerekeket a problémáikkal együtt, utána meg már ők segítettek, védték őket.

Ugyanis a normális ember megvédi a gyereket, még ha nem jó is. Ez a normális.

Nem tudom, miért viszik, de viszik.:( Egyik fiatal ismerősöm elment Müllerbe a 5 éves gyerekkel. Mondta neki: 1 dolgot választhatsz. A gyerek a sorban állás közben 3x változtatott, mit kér,így a végén nem kapott semmit, mert "nem volt határozott". Itthon persze, már azért üvöltött, mert nem kapott semmit. Anyuka szerint ő járt el jól.:(

És ez még nem is óvodából hazafelé történt.

Hát,ruhát én leginkább már csak neten rendelek,lehetőleg olyan oldalról,ahol centiben is ott a méret,így nem kell őket le-fel öltöztetni a boltban,amit még én felnőtt fejjel is utálok!!!! Szóval,megértem a fiad!!! :-)

Cipőt is úgy megyünk el venni,hogy előtte itthon kiválasztom a netről,hogy mit és hol...csak néha a sors közbeszól,és a harmadik próbánál már utálják!!!

A kicsim is csak azt élvezi,ha én próbálok...

Viszont szeptembertől ő is ovis,így majd mehetek egyedül,ő meg addig játszik az új barátaival!:-)

Ez egy olyan meglátás ami teljesen ésszerű és kézenfekvő. Pont azt a fajta értelmetlen üvöltözést hallom mint amit a mostani mesék és tini sorozatok nyomnak. Ez valóban nem a nagyothalló nagyi műve. És nem unalomból üvöltenek hanem így játszanak...és nekem ez az ami végtelenül furcsa. Túl azon persze, hogy mennyire zavaró.

Bár a nagyszülők és szülők ezt sajna úgy kezelik le, hogy túlkiabálják őket.

Az megint egy másik történet, hogy miért gondolja egy felnőtt, hogy szórakoztató program a csemetéjének a nagybevásárlás...?! Nekem sem az és megértem a gyereket amelyik ennek hangot is ad. Én programokra nem bevásárolni vittem az enyéimet és felnőttek...tudnak vásárolni és tudják intézni a dolgaikat...pedig nem treníroztam őket az életre Tescós vásárlással...

Nekem nincsenek ennyire rossz tapasztalataim.

Sőt,egyáltalán nincsenek rossz tapasztalataim.

Lehet azért, mert a téma már egyáltalán nem érint, és a saját kölköm annak idején sosem üvöltözött.

Az őket ért sok negatív inger. Gondolok itt a tévétől kezdve a bevásárlóközpontokra. Rengeteg gyereket visznek óvoda, iskola után bevásárlásra, nem is csoda, amit ott "művelnek", valaki itt írta, hogy felesleges az egész családnak menni. Tökéletesen igaza van, nem hiszem, hogy nem lehetne megoldani, elkerülni ezt.

Nem a nagyszülő hangos beszéde, nagyothallása miatt üvöltenek - mert üvöltenek, sajnos - a mai gyerekek.

Jó, nem mindegyik de többségük.

Sajnos nem költői túlzás...

Tényleg létező és már évek óta állandónak mondható jelenség alapján vetettem fel a kérdést.

Életkori sajátosság.

Valahogy ki kell nekik is engedni a gôzt.

10 hónap még sok is a magyar-porosz iskolában.

Amúgy elég csak végigmenni a körúton este 6 után... (vendéglátóipari egységek...) pedig ott nem gyerekek játszanak!

"Folyamatosan sikítva, üvöltve játszó gyerekek"

Ez vagy költői túlzás.....öööö....vagy pedig költői túlzás.

Egyéb esetben egy nagy pofon a kölyköknek.

Ez nálunk is megfigyelhető. Anyós / após hozzá vannak szokva hogy hangosabban társalognak, irányítják az embereket munkahelyen, ebből itthon sem vesznek vissza, naná hogy utána a kicsi is nagyobb hangerővel kommunikál.

Meg ha az unokatesókkal van mamánál, mert ők viszont rettentő hisztisek.

Gondolom, nem egy ketevesnek mutatsz peldat a jogszabalyos huzasoddal (ami egyebkent JO OTLET, ha mar nagyobb az a gyerek, es egyet is ertek).

Ami pedig nalunk a hangos nagymamat illeti, van ket igencsak halkszavu, kisbeszedu fia. A ferjemet pl. meg az eletben nem hallottam kiabalni. Ugyhogy nem feltetlenul "tanuljak el", karakter kerdese (is).

Hát dehogy nem!

Én ha reklamálok pl. és az eladó el kezd jogszabályokkal dobálódzni, akkor lazán veszem elő a tollat és cetlit és kérem, hogy diktálja le az idevonatkozó jogszabály számokat. (persze nem tudják sosem). És láss csodát! A fiam ugyan ezt csinálja:DDDDD

Ha visszavisz egy cipőt, mert 2 hét alatt tönkrement és nem engedik, hogy másikat vegyen vagy nem adják neki vissza a pénzt, és közben jogszabályokra hivatkoznak, akkor szépen előveszi a telefonját és kéri, hogy diktálják neki a jogszabályszámot, mert utána szeretni nézni:D

Tehát a minta tőlünk van és kellenek az ilyen helyzetek is, mert különben, honnan fogja tudni a gyerek, hogy hogyan kell elintézni bármit. Igaz ez a bankra is, orvosra is, stb.

El kell vinnünk magunkkal és meg kell értenie, hogy ilyenkor nem üvöltés és hiszti van, hanem figyel, és tanul:D

Ja, és szerintem nem kell ehhez nagymama! Ha a nagymama hangos, üvöltöző, akkor bizony az általa nevelt gyereke is olyan, mármint a férje vagy felesége valakinek....

Nálunk a kicsi amúgy imád vásárolni,és mikor már ott tartok (magamnak veszek ruhát,de őt nem tudom kire hagyni),hogy feladom,és megyünk,angyali mosollyal közli,hogy ő még nem unja,nézzük meg a másikat is.

Mondjuk,ő egyedül alapból olyan,hogy órákig elvan egyedül,és ha megkérdezem,hogy játszunk-e közösen,kiküld a szobából!

A nagyommal más a helyzet,ő 10 perc után képes unatkozni még egy játékboltban is.

Nem hiszem,hogy vásárlás közben fogja a gyerek az alap viselkedési normákat elsajátítani,mikor sokszor egyedül is agyhugykövet kapok,ha pl. nem találok valamit,vagy felhúzott egy vásárlótársam.

Azt gondolom,az alapokat otthon,a 4 fal között kell lefektetni,és csak ezután lehet a gyermeket rászabadítani a nagyközönségre.

Miután az alapok megvannak,mehetünk együtt sétálni (így kevesebb az esélye,hogy elunja magát,vagy,hogy ugyanannak a néninek a lábán hajt át négyszer motorral),állatkertbe,sőt,az enyémek még a múzeumokat is élvezik,persze,nem minden nap. Leégne a bőr a képemről,ha a fiaim teszem azt üvöltve rohangálnának egy múzeumban,vagy kiállításon!!! És amíg nem ment enélkül,nem is mentem velük sehová,mert én sem akartam idegbajt kapni tőlük!

14-18 évesen meg pont carni fog a bevásárlásra,mikor várják a haverok,és a csajok!

Eredeti temahoz, a gyerek akkor jatszik orditva, ha ezt szokta meg, mert:

1) a szulok is orditva tarsalognak;

2) igy probalja felhivni magara a figyelmet, amit egyebkent nemigen kap meg.

Egy normalis(an nevelt) gyerek nem uvolt egesz nap. Nem azt mondom, hogy nincsenek "pillanatai", de egyfolytaban?! Amugy nalunk az oviban is halkan beszelnek a nevelok, s lass csodat, se a kissoportban, se a nagyban nincs visongas, orditozas.

Amugy nalunk is a nagymama a problemas, mert o alapjaraton dupla decibellel nyomja :) Persze a fiam is atveszi a stilust, rakapcsol, es beletelik egy kis idobe, mire visszaall a normalis hangerore.