Ha orvoshoz fordulnék, talán nem értenék meg a szüleim.... (beszélgetős fórum)

Mimi!20 éves vagy...hogy nézel ki? Jó az alakod, vagy van súlyfelesleged? Miért nem volt még barátod? Barátnőd sincs? Akkor ideje a tettek mezejére lépned, tűzzél ki Magad elé célokat...ha van súlyfelesleged, fogyj le, keress munkát, vagy tanulj még egy szakmát, ismerkedj...vagy nem is tudom...Én 45 éves vagyok, 14 voltam, mikor anyu meghalt, apám alkoholista volt, nagyimék neveltek fel, de soha meg nem fordult a fejemben az öngyilkosság...csak azon a napon ragadtam kést, mikor anyu meghalt, de a barátnőm mellettem volt, kivette a kezemből a kést, és lekent 2 pofont, hogy észhez térjek! Nehéz volt feldolgozni anyu halálát, de a család és barátnőm mellettem/mellettünk voltak (van egy öcsém).

Szeintem lépj ki az önsajnálatból, és éld az életedet! Mik azok a mélyebb dolgok, amiket nem tudsz megbeszélni a szüleiddel?

Én nagyimmal mindent meg tudtam beszélni, a szüleid fiatalok, nem hiszem, hogy maradiak lennének! Tessék kibújni a csigaházból, itt a nyár, menjél kikapcsolódni!

Szerintem nem kell ide szakember.

Mondd,mit tudna tenni?

Havonta mondjuk 5 percre meghallgat és felír valami dilibogyót?

Ennek a kislánynak nem erre van szüksége.

Újra átolvastam.

Önsajnálat.

Meg önsajnálat.

Aztán van benne egy kis önsajnálat is.

De had legyek már kegyetlen!!!!

Te nem depressziós vagy,hanem tehetetlen.

Kifogásokat gyártasz.

Sajnálom,hogy ez így van.

Szomorú is vagyok.

Ha én még egyszer 20 éves lehetnék,tuti nem lennék hűlye::)

Nekem is meghalt a nagynéném.

Nagyon, nagyon szerettem.Anyám helyett anyám, apám helyett apám volt. De úgy, hogy a saját szüleim iránti szeretetem sosem csorbult egymiliméterrel sem. Hogy csinálta,nem tudom?

Talán a nénéd beléd plántált akaratán kívül!!!egy kis keserűséget.

Élj, mert most még

megteheted!

Ne legyél kis butuska, aki fölött elmegy az élet.

Én 54

éves leszek,és elmondhatom, hogy való igaz, hogy semmi olyan nem fog megtörténni veled, amire Te nem adsz esélyt az életnek.

Na visszahúzódó leszel, akkor visszahúzódó maradsz, ha oda csapsz arra a képzeletbeli asztalra, akkor oda is lesz csapva.

Drága szívem,ésszel gondokozzál, és hagyjuk már ezt a sok depressziós vagyok-e vagy sem dumát.

Biztos van aki el tud bármiről beszélni a szüleivel de én nem...

Nem igazán lehet velük megbeszélni mi bánt, vagy mi bajom stb....

Persze imádom őket, de valahogy nem lehet velük mélyebb dolgokról beszélni.

Itthon nem igazán tudok beszélni senkivel"

Hm, a szülő mire való? Nehogymár barátt keress ameddig van, vannak szüleid

Elsősorban velük beszéld meg

másodsorban találj sürgősen egy jó pszichológust akivel kibeszélheted magad

Nem olyan fekete az élet ahogy látod.

Tudom, mindenkinek a saját baja a legnagyobb, de nézz körbe kicsit a világban, milyen betegségekkel kinlódnak és élnek emberek

Depreszió esetén nagyobb okosságot nem lehet tanácsolni, mint a fenntit, menj el pszichohoz

A keres barátokat,, költözz el, élj saját életet stb. nem jó tanács, az adja aki nem tudja mi a depresszió. Igaz, segithet, de egyedül nem lehet elkezdeni, nem lehet kimászni belőle.

Nocsak hajrá, és ne keskenyedj el!

Menj el önismereti csoportba!

Ismerd meg magadat!

Elköltöznék ha lenne miből, de a megtakarításom nagyon csekély...

Tudom vannak akiknek roszabb az életük mint az enyém...

Talán akkor lettem ennyire depressziós amikor meghalt a néném akit nagyon nagyon szerettem.

Senkije nem volt se gyerek, sem férj, sem barátja nem volt soha...

A fiatal élete is hasonlított az enyémre, és úgy érzem egyedül maradok örökre...

Itthon nem igazán tudok beszélni senkivel, annyira hú de jó barátaim sincsennek.

Néhány barátom van de ők távol vannak, és bár már velük beszéltem arról, hogy depressziósnak érzem magam. Nem igazán tudtak mit hozzászólni a dologhoz.

Ugorj fejest az életbe!

Költözz el a szüleidtől egy városba és ott találjmunkát.

Ha ezek után még mindig depressziósnak érzed magad, akkor jogos az orvoshoz fordulás.

A hozzászólásaid alapján egy ilyen élettől (ami persze koránt sem rossz élet!!! csak Te fiatal vagy és élned kellene) bárki bedepizne.

Szóval, hajrá!!!

Szerintem is fodulj pszichológushoz. Ha dolgozol, akkor a szüleidnek meg sem kell tudni, merre jársz.

Én nagyon tudnám ajánlani az Agykontroll tanfolyamot, amelyiket a Domján László fia tart!

Szerencsére van benned még anyi, hogy a haláloddal nem akarsz bánatot okozni.

20 éves vagyok, nem tanulok.

Az életemben semmi nem változott mindíg ilyen sz*r volt (pont ez a baj) párkapcsolatom soha nem volt még egy randi sem az életemben....

Monoton és felesleges az életem!

Talán depressziós vagyok, nem tudom....

De, hogy bajvan velem érzem, eddig próbáltam legyűrni magamban de már nem megy....

Az életem értelmetlen, semmi boldogság nincs benne.

Teljesen feleslegesnek érzem magam!

Pár napja amikor csak a mama meg én voltunk itthon és tudtam nem venné észre, azon gondolkodtam, hogy öljem meg magam....

Be akartam szedni az összes gyógyszert, vagy felvágni az ereimet....de aztán bele gondolva nem magam miatt hanem a családom miatt nem tettem, nem akarnám, hogy miattam szomorúak legyenek.....

Viszont, mostanában egyre többet gondolok az öngyilkosságra...

Lehet, hogy orvosra lenne szükségem , hogy segítsen de félek a szüleim nem értenék meg mi is a bajom.

Attól tartok, hogy ezután másképp gondolnának rám...

Érzem egyre lefelé haladadok a lejtőn, addig amíg már késő...

Ha nem lenne családom már rég megőltem volna magam, de nem akarok nekik fájdalmat okozni....