Huszonévesen gyereket vállalni (beszélgetős fórum)

Nyugodtan vállaljátok. Én gyerek, munka, háztartás mellett szereztem két diplomát. Igaz volt segítségem.

A nagyszülői kérdés pedig: elég vegyes vélemények vannak itt e tekintetben. Azt gondolom, hogy mindenki magának szüljön azért mert ő akarja, mert kell neki a gyerek, mert megérett az anyaságra és az ösztönei a zsigerei "ordítanak" a gyerekért.

Szerintem normál szülő-gyerek kapcsolatban, épeszű, élettani határokon belül egy anya imádja a gyerekét és az unokáját. Ahogy ideje, energiája, lehetőségei engedik továbbra is teszi a dolgát és odarakja magát ha segíteni kell.

Ezt kikövetelni, számon kérni enyhén szólva nem elegáns és visszatetsző.

A nagyszülők szerves részei a családnak. Sem ráerőltetni, sem kizárni nem szabad és nem lehet őket. Mindkét véglet megbosszulja magát.

Most is vallom: őrült nagy plusz, bónusz, ajándék ha van a közelben egy / kettő aktív segíteni tudó és akaró nagyanyó. Nem csak az unokáknak ad pluszt a sajátos szeretetével, gondoskodásával hanem igenis a fiataloknak is könnyebb. Kitudnak kapcsolódni a hétköznapi taposómalomból. Mozi, színház, kirándulás, urambocsá' kettesben egy hosszúhétvége, egy hét nyaralás...stb. Addig a nagyik unokázhatnak. Mindenki jól jár.

Én 20 évesen szültem 30 évvel ezelőtt. Akkor egészen más világ volt. Most sem csinálnám másképp. Semmiről nem maradtam le, sőt.

És a másik: csak itt a fórumon, de a való életben, a környezetünkben is hány olyat látunk, hogy 30-40 felett és nem esik teherbe. Várt mert a párkeresés, munkahely, lakás, autó, hitel, a mittudomén...és ezt nem elmarasztalásból írom, ha nem mostanában ez a tendencia.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy ha megvannak a szükséges hátterek ne várjon a babával.

"ők elvileg feltétel nélkül szeretik a gyerekeiket, és segítenek, amikor és amiben tudnak" - szó nem volt kötelességről, pláne kényszerítésről.

ja, nálunk a két nagyszülőpáros 120, illetve 200km-re van, és kb. 2 havonta tudunk találkozni. ennyit erről.

úgy látom neked nem a korod az akadály, hanem inkább a tanulás,

de ezt neked kell eldönteni,hogy mikor, mivel te fogod felnevelni, ne hallgass ebben másra

a koroddal egyébként nincs is semmi gond, én éppen hogy húsz voltam amikor szültem és soha nem bántam meg,

és így még aránylag fiatalon (58) lehetek nagyi is és bírom az iramot a csöppséggel

Ez az, amit sajna előre nem lehet tudni, hogy hogyan fog reagálni az anyaságra, stb..

Én végigcsináltam a Műegyetemet két gyerekkel, meg még egy csaj is, de hárman meg abbahagyták, sohase lett meg a diplomájuk.. De a 99% azért nem gyerek mellett próbálkozott ezzel.. Ja, és én is pánikrohamos lettem, lerobbantam sok szempontból..

Szóval azért vigyázni is kell, nem csak vagánykodni.

Mind emellett nagyon gyerekpárti vagyok, de azért ésszel.

Úgy fogadták, hogy akkor még nem örültek.

Aztán meg mellénk álltak.

Viszont az első dolgunk volt, hogy LEGYEN munkaviszonyom, normál ellátásom, amire jött a baba...

Vannak erre megoldások, tanácsadó kell, mert ellátás nélkül még segítséggel is nagyon megterhelő. Ha erre nincs se szándék, se pénz, akkor viszont tényleg várni kell még...

Egy-két évet amúgy se ártana, még mélyítendő a kapcsolatot.

De egyébként azóta anyámék megköszönték, hogy nem húztuk a gyerekvállalást 40 éves korunkig, azóta már 11 éves a kitűnő tanuló, zenekari tag nagylányunk. Azóta meghalt apósom, és együtt pasizik anyósommal a Balcsin...

Változnak az idők, a vélemények. Mellesleg azóta még van 3 fiú is. Most meg még munkám is lesz, mert egyetemista koromból megkeresett egy tanárom, hogy velem szeretne dolgozni.. Tehát azért volt ott teljesítmény is anno..

Viszont az nem változik, hogyha bevállaljátok, hogy innentől kezdve más az élet, mások a preferenciák még akkor is, ha egyébként a hivatás, a tanulás is fontos marad.

Én 24 évesen szültem,párom 27 volt,tervezett baba.Külön éltünk,önállóan,dolgoztunk,nem kértünk senkitől engedélyt :)

Mai fejjel azt mondom egyébként,hogy ha nem sürget nagyon az idő,akkor fejezd be a sulit,munkaviszonyod már van,ez jó,ha befejezed a sulit,már teljese gőzzel csak a babára tudsz koncentrálni,de persze nem lehetetlen mellette sem tanulni,csak sokkal nehezebb.

Csak akkor lennék nyitott a gyermekvállalásra, ha már a tanulmányaim vége felé járnék.

Aztán ha meg lenne némi munkaviszony is, nem lenne hátrány.

Bôven elég lenne az otthon, a férj és a kisgyermek.

Az én anyám 52 évesen ment nyugdíjba, korkedvezménnyel, igazán fiatalos nagyi volt, de ami a lényeg: kedve volt az egészhez. Más városban lakunk, de gyakran vigyázott a kislányunkra (csak egy példa, a 3 hetes bárányhimlőt anyuéknál vészelte át, nem tudtam a munkából eljönni.)

Ettől függetlenül ez nem volt elvárás a részemről soha. Ez a lényege a dolognak. Ha dolgozott volna ő is 65 éves koráig, vagy csak szimplán nincs kedve babázni, nem duzzogtam volna, ilyen baromságot pedig, hogy nem láthatja az unokáját, ha nem ugrál körülöttem amikor úgy akarom, hát el sem tudnék képzelni.

Szerintem teljesen jól fogod fel.

Amúgy meg, barátnőm anyja pl. rendszeresen felvetette magát táppénzre, amikor az unokája (bölcsis) beteg volt, 1-2 heteket hiányzott az ötvenes-fiatalos dolgozó nagymama a munkából. Aztán a főnöke megkérdezte, hogy mik a szándékai, mert ha így folytatja (falun volt ez, egyértelmű volt, mindenki tudta), akkor keres helyette mást.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat.A véleményemet mondom el.

A gyerek vállalás ideje is " divat" mint oly sok más.Nem voltam 23 éves, amokor 3 gyerek anyukája lettem. ( egyet a férjem hozott, kettő közös gyerek volt, de mind a hármat együt neveltük. Felső szinten tanulni akkor kezdtem, amikor a gyerekek 8-9 évesek lettek és megeértették, hogy igen fontzos dolog a tanául.Nem könnyű dolog és nagy felelőség! Nekem nem volt nagyszülői segítség. Munka, 3 gyekek, tanulás 30 évesen, legalább akora gond, mint ma 40év felett gyereket szülni. Van azért jó oldala is 46 évesen már nagymama voltam, s ma már dédunokám is van.Az aki 40-45 évesen lesz szülő. ezt soha nem éli meg.

Elso fiamat a 26.szuletesnapom elott 1 hettel szultem, a masodik fiamat pedig a 29.szuletesnapom elott egy honapo fogom :)

Rettegtunk attol, hogy a parom szulei mit szolnak majd (mindketten egyetemistak voltunk es mellette dolgoztunk).

Aztan elsore meglepodtek, majd megnyugodtak es imadjak a fiamat es mar nagyon varjak a tesot:)

Mi is aggodtunk egy picit, hogy megis hogyan fogunk mindent megoldani, elvegezni de az elet es az ido ugy latszik minket igazol:)

Volt fix állásuk? Mert azt vegyük figyelembe, az életkor sem mindegy, az sem, hogy egy panel lakásban kell vigyázni a kicsire, vagy egy kertes házban. Mennyire tudja lekötni a gyereket, játszani, foglalkozni kell minden pillanatban a gyerekkel, vagy elég, ha kinéz rá az udvarra, és a nagyik tehetik a dolgukat.

a nagyik is vágyhatnak pihenésre, főleg, hogy így kitolódott a nyugdíjkorhatár, mikor lehet már itt-ott fák neki, a kollégák agyon bosszantottál és a szabadnapján nincs más vágya, csak 1-2 órával tovább aludni.

Ha olvasgatsz vegyes korosztályú fórumot, akkor tapasztalhatod sokan imádják az unokákat, de kipillednek, mint a liba egy-egy hosszabb unoka nap/ hét után. Ugye mindenki habitusa és egészsége függvényében.

Mekkora egoizmus az ilyen gondolkodás, hogy a nagyszülőknek kötelessége segíteni, mint anyagilag, mint fizikailag és érzelmileg?

Az egy bónusz, hogy megeszik ezt, vagy azt, esetleg mindent, de elvárni felelőtlen, kiforratlan, még nem felnőtt gondolkodás. Lehet már hülyére dolgozta magát a nagyszülő, mert eltartotta a gyerekét, taníttatta odaadással, most pihenni szeretne. Az unokát kényeztetni, szeretgetni szeretné és belátása szerint segíteni, nem rákényszerítve.

Mint írtam, szülni magunknak szülünk, nem a nagyiéknak, nem az államnak, hogy majd segítenek, így, vagy úgy felnevelni a gyereket.

Egyrészt hitelt vesznek fel, tehát nincs meg mindenük. Bármikor szorulhatnak anyagi segítségre (persze az is, akinek nincs hitele, de ez mégiscsak jobban függővé tesz, illetve eleve függésben tart)

plusz azért a gyerekekre néha vigyázni is kell, s jó, ha elérhető a nagyszülő

Nem lehet teljesen függetlenedni. Anyagilag igen, de teljesen elhatárolódni nem lehet és nem is szabad

Anno a nők 55 évesen mentek nyugdíjba. Ma ez ritka.

Ráadásul ma sokszor a felnőtt gyerekek más városban élnek, esetleg több száz kilométerre.

Igazad van,Rám is sokat vigyáztak,sosem voltam "gond"!

Az én lányomnak meg hiába könyörögnek mindkét oldalról a nagyszülők,csak velünk van el.Még soha nem aludt mással csak velünk.

Az indítóból kihagytam egy-két dolgot, elnézést, így talán már árnyaltabb a kép.

Annak ellenére, hogy én semmit sem várok el a leendő nagyszülőktől (más városokban élnek, dolgoznak, tehát ezek tudatában..), azért kicsit furcsa a mai világ,nem? Rám mèg szívesen vigyázott nagyszülőm, dédszülőm(!), nem éreztették velem sose, hogy teher lennék, mint ahogy néhány hozzászóló írja.

Ha terhességem alatt ilyet mondott volna az anyám,az fix hogy az életben nem látta volna az unokáját!

Kedves nagymama lehet!

És a másik, hogy ezt jobb előre tisztázni, nehogy utólag legyen a paffanás.

Nekem volt olyan kolleganőm, aki előre megmondta a lányának, hogy rá ne építsen unokát. Hébehóba szívesen segít, de sem eltartani, sem renszeresen gyerekvigyázni nem tudja. Szerintem tiszta sor, nem tudom, miért háborogsz amúgy sem.

A topicindítóból nem derült ki, hogy ezek megvannak-e. Az indító később írta, hogy igen, nem szorulnak a nagyszülőkre.

Viszont úgy gyereket vállalni, hogy majd a nagyszülők eltartják, felelőtlenség. Aki így gondolkozik annak még nagyon nem való gyerek. Hangsúlyozom, a topicindító nem ez a kategória.

azért nehogy már beleszólhassanak a leendő nagyszülők, h egy felnőtt pár mikor vállal gyereket...már elnézést, de mi az, h ha be kell segíteniük anyagilag v gyerekfelvigyázás terén, akkor van szavazati joguk?! ők elvileg feltétel nélkül szeretik a gyerekeiket, és segítenek, amikor és amiben tudnak...és nem azért, mert ők szabták meg, mikor jöjjön az a baba...

én általánosságban is gy gondolom, h ha megvan az alapvető anyagi biztonság és a stabil párkapcsolat, illetve mindkét fél részéről a gyerek utáni vágy, akkor igenis, nyugodtan vágjanak bele...mindig lehet többet akarni, jobb melót, nagyobb házat, akármit, várni az "ideális" helyzetre, ami lehet, h sose jön el...vagy ha eljön, akkor már a baba nem érkezik...