1 szobába 3 gyerek (beszélgetős fórum)
Ha azóta lenne internet, mióta ember van, már rég kihalt volna az emberiség, mert három embertípus van:
- bizonytalan, aki kérdez és jószándékúlag vár tanácsot
- aki észt oszt és csak saját magából indul ki, úgy dönt sorsok felől, mintha Isten lenne
- aki beletojik az első kettőbe és mer élni úgy, ahogy akar
Kérdező, én nem írnék ki ilyen témáról kérdést és nem hallgatnék másra. Felnőtt ember vagy, tudj dönteni és merd vállalni a felelősséget a döntésedért.
Idővel lesz lehetőség nagyobb lakásba költözni?
Cserélhettek is szobát a gyerekekkel.
Saját lakás vagy albérlet? Albérletet könnyebb valtani.
Sajátot el lehet adni és gyűjteni egy több szobásra.
Lakástámogatás feltételeit esetleg megnézheted.
Mennyire bírnád, hogy a gyerekek veszekednek?
Nálunk régen 4 gyerek és 2 felnőtt lakott 1 szoba konyhaba, de az valami kín volt.
Ha úgy döntesz, hogy vállalod, ne érdekeljen más véleménye. :)
De itt ne a sajat érdekeidet nézd, ha lehet. Inkább a gyerekekét. Értük élünk.
Illetve, az anyagiak is fontosak. Nem csak a lakás.
Nálunk egy szobában van 3 gyerek: 9 éves lány, 7 éves fiú, 5 éves fiú. A 4. lányka 1,5 éves még velünk van egy szobában egyenlőre. A gyerekeké a nagyobbik szoba, eddig nem panaszkodtak hogy sokan vannak. Volt, hogy a kisebbik fiam 3 éves korában villámlás idejére beköltözött a nővére ágyába, mert félt. Ha valamelyik tesó nem alszik otthon, már hiányérzet van a másik kettőben.
A lányom nagyon szeret olvasni, de akkor sem vonul el, inkább a csatazaj közepén olvas a nappaliban, ha pedig odamegy hozzá valamelyik öccse, hangosan olvas tovább neki.
Nem tudom hogy lesz később, de most még nagyon összeszokott kis csapat, akik élvezik egymás társaságát a kisebb nagyobb viták ellenére is.
Anyámék annó a 1,5 szobásba vállalták be a húgomat,harmadik gyerekként. A nővérem és köztem 2 év a korkülönbség,a húgom nálam 13 évvel fiatalabb. Ő anyuékkal volt egy szobában,míg el nem költöztünk mindketten (nővérem is,én is) a kicsiből.
Nem volt valami jó dolog sem a nővéremmel együtt lakni,egy szobában,és gondolom,anyámék sem élvezték túlzottan,hogy a húgom velük volt.
Nekünk 2 fiúnk van,egyenlőre 1 szobában,és szeretnénk harmadikat (végre nem csak én),de ő kapásból saját szobát kapna,és a fiúk szobáját is ketté osztjuk idővel (25 m2).
Igyekszünk külön életteret biztosítani,bár lehet,ez csak nekünk fontos,mert a párom is az öccsével egy szobában nőtt fel :-)!
Mi is hárman voltunk testvérek, mindhárman lányok, de köztem és nagyobb testvérem között 10 év különbség volt. 18 évesen ment férjhez, tehát 8 éves koromtól ketten voltunk egy szobában tesómmal, aztán egy idő után nagyobb lakásba költöztek szüleim, ahol külön szobánk lett. Ha visszaemlékszem, szebbek azok az emlékeim ahol egy szobában voltunk :)
Nem is tudom miért jár ez folyton a fejemben, talán azért, mert mi is 3-an voltunk, nem tudom...
Köszönöm a válaszokat, hasznosak voltak. A meglévő két gyerekemből kiindulva és abból amiket írtatok, lehet, hogy ő kettejük mellé már nem kellene még egy harmadik. Meg ha jobban belegondolok, ha olyan "sokan" lennének egy szobában, lehet, hogy előbb-utóbb menekülőre fognák, én pedig nem szeretném, hogy bármelyikőjük is azért költözzön el - idő előtt -, mert menekülni akar a kis lakásból. Na persze ez a szitu már a 2 meglévő gyereknél is fenn áll :S
Hát nem egyszerű az élet, az biztos, de talán azt merem mondani, hogy jelen helyzetünk mellett lehet, hogy önzőség lenne még egyet bevállalni.
Bár nem vagyok feljogosítva a válaszra, de talán tudok használhatót mondani ;)
Tök mindegy kinek milyen tapasztalatai vannak, te más vagy és a te gyerekeid is mások. Csak abba gondolj bele, te szeretnél-e folyton összezárva lenni két másik emberrel? Attól hogy kicsik, még ugyanúgy igényeik vannak, néha nekik is kellene egy kis nyugi, egy kis magán szféra, ami lehetetlen, ha két másikkal kell osztozni.
háát... azért ezt is meg kell nézni.. mi pl persze összekaptunk tesómmal, de alapvetően jól kijöttünk mindig. felnőttkorunkra is így maradt. Sok volt a közös érdeklődési kör...
ha nehezen jnnek ki... háááttt.... mi békések voltunk az idő 90% ban. sőt. rengeteg okosságot csináltunk egytt:)
Idővel szobát is cserélhetnétek. Vagy egy ideig úgyis veletek lenne a kicsi a kiságyban. Csak később kerülne át.
Addigra meg már nőnek a nagyobbak is, lehet valamelyik elmegy továbbtanulni, s pl. csak hétvégén jön haza aludni... (14 évesen már sok osztálytársam volt kolis.)
Meg addig még alakulhat esetleg a dolog lakásügyileg is akár, attól még hogy most épp nem adott..
Mi ugyan ketten voltunk a tesómmal egy ekkora szobban, de simán elfért volna egy harmadik tesó is kb. kamaszkorig.
Szerintem ne azon múljon, hogy most épp hány szobátok van. :)
hja, akiket én ismerek, ők nem utálták. sőt. szerintük jó volt.
Én is voltam a tesómmal egy szobában sokáig, nálunk se volt gond.persze aztán 12 éves koromban tesóm elment koliba egy másfél évre. utána lett csak bejárós. szóval végülis a legzúsóabb kamaszrészt kihűztuk így külön :)
nézd nekem van egy barátom akik így nőttek fel. hárman egy szobában. egy fiú két lány. egy tanár lett, egy orvos, egy biológus,....
ennyi. igaz versenyek, ösztöndíjak, halasztás meló... azt mondják, szerintük egyáltalán nem volt gond a kis hely. kamaszkoruktól úgyis csak aludtak otthon. tanulni suliban, könyvtárban hétköznap. hétvégente szinte mindig kirandultak..
ha nektek van energiátok rá, nem lesz gond.
Én pl nem tudnám ezt megcsinálni. nekem nagyob igényem van a személyes térre. innentől mindegy mibe nőnek bele a ygerekek, ha én mint szülő nem tudnék megbirkózni a dologgal. szóval ez a lényeg. a ygerkek rugalmasak. ha van lehetőségük éni, nem akkroa gond, hogy egyhelyen alszanak. akkro úgyis alszanak :)
Anyámék 3an vannak testvérek (2lány, 1 fiú) egy szobában laktak majd 20 éves korukig és gyűlölték, útálták! Sosem tudtak kicsit egyedül lenni,bevágni az ajtót maguk után ha valami feldühítette őket stb stb stb
Mindhármójuknak az volt a legfontosabb, hogy a gyerekeiknek saját szobájuk legyen, ne közösködjenek, még azonos neművel se!
Nekem egy lányom van, van saját szobája, a kedvesemnek egy fia és egy lánya van, saját szobájuk van, 4 szobás házat szeretnénk venni. De talán kérdezz meg néhány gyereket is, hogy ők hogyan látják, jó-e a tesóval együtt vagy inkább külön...
További ajánlott fórumok:
- Abnormális ha egyedülállóként egy szobában alszom gyerekeimmel?
- Hány éves kortól lehet külön szobába "költöztetni" a gyerekeket?
- A fölöttünk lakó szomszéd éjjel-nappal dübög, futtatja a a szobában a kutyáját, és a gyereke is tigrisbukfenceket hány a fejünk fölött.
- Mennyire befolyásolja egy gyerek fejlődését, ha egy szobában éli mindennapjait?
- Meddig aludjon a gyerek egy szobában a szüleivel?
- Két kisgyerek elhelyezése - ugyanabba, vagy külön szobába költöztessem őket?