Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Hogy lehet kiheverni egy szülő halálát? fórum

Hogy lehet kiheverni egy szülő halálát? (tudásbázis kérdés)

16. vani2010 (válaszként erre: 1. - E30553c815)
2015. jún. 1. 14:37
Őszinte részvéttem.:-(Sajin az én apukàm màr 18-éve meghalt.:-(Kiheverni nagyon nehéz de az idő fàjdalmadon segit.!Kitartàs.:-(:-(:-(:-(:-(
15. ec7efbffe4 (válaszként erre: 11. - E30553c815)
2015. jún. 1. 04:58
Őszinte részvétem!Az én szüleim sem mutatták ki sohasem az érzelmeiket,édesapámat nagyon szerettem,ő volt a támaszom,mindenben számíthattam rá,jött,ha segítségre volt szükség,szinte fél szavakból értettük egymást.Hosszú ideig volt beteg és nekem mindig az járt az eszemben,hogy sohasem mondtam el ,hogy mennyire szeretem.Az utolsó Karácsonyt együtt töltöttük,ő eljött hozzám,anyu az öcsémhez ment.Tudtam,hogy most itt a lehetőség,talán éreztem is,hogy az utolsó.Persze az ember nem áll csak elő,vártam a megfelelő alkalmat...volt alkalom,jó nagyot sírtunk,nagyon megható és sajnos egyben az utolsó találkozásunk volt,alig egy hónap múlva meghalt.Nyilván az első időkben talán fel sem fogtam,hogy nincs többé,de ahogy múlt az idő tudtam róla beszélni és nagyon hálás vagyok azért a Karácsonyért.
14. Katinkaboszi (válaszként erre: 11. - E30553c815)
2015. máj. 31. 23:03

Lehet, kell is, hiszen ha most látja, nagyon fáj neki, amiért nem a gyerekeddel törődsz, hiszen benne ott van az apukád is.

Most viszont jó lenne, ha édesanyádnak ki tudnád mutatni a szeretetedet, ha már tudod, másképpen kellett volna apukáddal is tenni.


Kiheverni?

Nem tudom, mert mindig ott van bennem a hiányuk, pedig alig pár éve mentek el, egymás után.

Néha arra gondolok, milyen jó lenne, ha megsmogatná a nagyim, vagy aanyukám az arcomat, hozzájuk bújhatnék, átölelnének, de már nem lehet.


Ez mindig ott marad, ez a hiány, de élni kell tovább és felállni, mint minden fájdalom, veszteség, után.

2015. máj. 31. 22:58
azt sajnos sehogy,
2015. máj. 31. 19:35
Van egy kislanyom o erot ad,de semmi nem lesz mar a regi.
2015. máj. 31. 19:34
Ugy erzem nelkule nem tudok normalisan elni mar,es meg se tudtam mondani mennyire szerettem.Sajnos nem az a tipusok vagyunk hogy kimutatjuk,probaltuk minda ketten erosnek mutatni magunk.
10. marlenka70 (válaszként erre: 8. - E30553c815)
2015. máj. 31. 19:33

Fogadd részvétem. Azért ez az állapot változni fog.

Ennyire nem lesz gyötrő az biztos, adj időt magadnak.

2015. máj. 31. 19:22
Nem latom a jovot,mintha fatyol borult volna ra.
2015. máj. 31. 19:21
Koszonom.Anyukam is beteg.Sok minden van bennem,neha hatalmas buntudat,hiany,legszivesebben meghalnek,neha egesz jol vagyok.Es ez valtakozik.
2015. máj. 31. 19:19
63 eves volt
2015. máj. 31. 19:04
Nekem nem sikerült, amíg élek hiányozni fog az apukám (1981-ben ment el)
5. Fanni:) (válaszként erre: 1. - E30553c815)
2015. máj. 31. 19:01

Őszinte részvétem!:(

Sajnos a halál is az élet része.. Én nem tudom ez milyen érzés, de apukám nagyon beteg és rettegek ettől az érzéstől.

Nagyon sajnálom apukádat. :( mennyi idős volt ha szabad megkérdeznem?

2015. máj. 31. 19:01

A hiány megmarad.

Csak az idő segít kicsit.

2015. máj. 31. 18:56
Sehogy ,,,,,mindig bennem vannak.....
2015. máj. 31. 18:56

Részvétem.

Kiheverni szerintem soha nem lehet, csak a fájdalom csökken idővel.

2015. máj. 31. 18:52
Sajnos a héten halt meg apukám.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook