Nem ilyen lovat akartam... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Nem ilyen lovat akartam...
Én majdnem nagyon kiosztottam reggel. Denagyon..
Csak még hoxa tag akartam maradni.
Mert vagy annyira sötét, hogy nem tudja, mi miről szól.
Vagy valami übervarázsló feszültségoldó, akkor meg ne itt fogjon kuncsaftokat, mert az is nagyon gáz.
Nagymama leül a kis leányunokájával az aspi fiam mellé. Egy jó 10 percig elbeszélgetnek, a fiam - mint az aspik általában - tudományos értekezést tart nekik. A nagymama közli, hogy jaj de jó lesz, ha ilyen férje lesz az unokájának, stb.. Majd a fiam tesz egy-két érdekesebb megjegyzést - egyébként semmi extrát - már fáradt. Ezeknél már közbe kellett lépnem, és mondtam, hogy ő fogyatékkal él, az autizmus egy fajtájával, nenki már most nehezebb, mint egy átlag gyereknek, ez az oka a viselkedésének.
Erre a nő se szó se beszéd feláll, nem is köszön, és átül a busz másik végébe. Hál istennek a 7-es busz jó hosszú.
De, megsértődtem. Amg a sok pénzt látta a tudós elméjében, addig jó volt kokettálni..
Regisztráció időpontja: 2015-05-19 14:08
Utoljára ekkor volt itt: 2015-05-19 14:28
--------
Ha nincs itt más néven akkor el se olvashatta ki hogy reagált a cikkre ...
1. Ezt kinek szántad? (a cikk írójának esetleg?)
2. Milyen célból? (ahogy már írták ennek nem sok köze van a témához)
3. Ez így, ebben a formában full gáz!
Ezek a kérdések mire jók?
Jelenesetben gondolom teljesen mindegy, ivott-e alkoholt, egészségesen táplálkozott-e.
Vannak sokan akik rendszeresen ittak, dohányoztak, nem megfelelően táplálkoztak és egészséges gyerekük lett, valamint vannak, akik a világon megtettek mindent, mégis beteg gyermekük született.
Asperger szindróma az egyiknél, megkésett beszédfejlődés és diszfázia a másiknál.
A legkisebbnek szerintem semmi, csak van három nagy testvére. Ő most éppen harapja a nála kisebbeket, vele most azért vagyunk tiltólistán.
A nagylányom is kicsit ütődött, de ő lány, és ugye ők élből jobban kezelik a problémáikat, és jobban tudnak alkalmazkodni. Egyébként kitűnő tanuló, zenekarban játszik.
A terhesség előtt 3 hónappal és a terhesség alatt:
1. Fogyasztottál-e alkoholt?
2. Dohányoztál?
3. Volt, hogy idegeskedtél?
4. Elkaptál valamilyen betegséget?
5. Voltál fertőző beteg társaságában?
6. Van örökletes betegség a családban?
7. Ettél sok friss gyümölcsöt, zöldséget?
8. Szedtél gyógyszert?
9. Városban élsz?
10. Terhesség alatt ért tramua vagy baleset?
A védőnő adott tanácsot az életmóddal kapcsolatosan? Ha igen, miket?
Privát üzenetben is leírhatod.
Hát ha te ennyit bírtál megérteni a kisebb regényből, akkor ne haragudj, de a hiba nem bennem van!!!
Remélem mindenki másnak ez nem így jött le!
Azért neki írom, mert az ő hozzászólására reagáltam!
Ne aggódj, én is szoktam mérges lenni, nem lennék emberből ha nem így lenne.
Tisztában vagyok vele, hogy nincs vége a viselkedés zavaroknak, azoknak nem szokásuk csak úgy eltűnni, maximum lappangani ideig-óráig.
Viszont én pl hyper-aktív voltam, nem gyengén, az elsők között diagnosztizálták, szinte senki nem tudta mi az, rossz gyerek bélyeg és kész!
Mégis normális, értelmes ember lett belőlem és a tanulási nehézségek ellenére, a fősulin a legjobbak közt végeztem.
Úgyhogy jelenleg erőt gyűjtök, igyekszem felkészülni a következő ciklusra.
Kedves fórumindító,
kicsit olyan, mintha másokat okolnál azért, hogy sérült gyermeked született, és azt gondolod, hogy rögtön mindenki elítél azért, mert a magad keresztjét nehezebbnek gondolod, mint a másokét. Becsülöm az őszinteségedet.
A fájdalmadat nem tudom átérezni, de a cikkedből szerettem volna kicsit kiolvasni azt is, hogy képes vagy szeretni azt a gyermeket, aki nem tehet arról, hogy betegnek született. Ez nem jött le (a kommenteket nem olvastam el... ott talán még írtál erről).
Nem tudom, milyen az az "átlagos" család, mindenhol vannak nehézségek, mindennapos problémák, amikkel meg kell küzdenünk, igen, neked talán tovább... és végeláthatatlan, hogy mikor teheted le azt a nehéz keresztet... Azt hiszem, hogy soha :(
Én csak kitartást tudok neked kívánni.
Szándékosan nem tettem, mert az ponthogy elvette volna a ropogósságát. Nem az én jelem az a mosi.. Ugyanis ponthogy itt nincs mosi. Hanem rohadt kemény valóság.
Nem mellesleg meg neked egy megjegyzésedre reagáltam, ami gondolom egy kedveskedő megjegyzés volt, és nem igen lehetett erre mit írni.
Semmi gond egyébként, aranyos voltál!
Reméltem, hogy nem gondolod komolyan.
A magukat tökéletesnek gondoló anyukák, akik nem tudják elfogadni a saját gyereküket, görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy márpedig "embert faragok belőled!" ők hajlamosak később az összeroppanásra.
Természetesen.
De akkor is én vagyok a legtökéletesebb.
Meg az a pártízezer, akik utána betegednek meg.
Rák, tüdőbetegségek, cukorbetegség, súlyos allergiák, vesebetegségek, stb..
Miér, mit írjon?
Nem olyan egyszerű erre a témára reagálni, mert ha inkább nem írnak semmit, nehogy megbántsuk, az legalább olyan fájó, mert akko meg "nem is törődnek vele".
Hogy hogyan kell reagálni? Sehogyan sem kell, és nincs jó recept, mert mi sérült gyereket nevelők is mások vagyunk, mások a gyerekeink.
Mindenesetre megértő mosoly, egy jókor feltett kedves kérdés sokat segít. És a nem elítélő nézőpont. És ez utóbbi mindenkire igaz, még a nem sérült, csak éppen nehéz korszakukat élőkre is. Ha egy kisgyerek rosszalkodik a buszon, akkor nem kell a mű-kiakadás, hogy hajaj, bezzeg régen, meg bezzeg az én gyerekem.. Az se úgy volt, de ha még úgy is lett volna, akkor is el kellene tudni fogadni, hogy másoknál meg másként van.
Csak egy-két kedves öreg fickó arcán látni néha ilyenkor a félmosolyt, hogy biza, "mi is ilyenek voltunk, de jó is volt..."
No ugyanez a kedves, résztvevő, de nem leereszkedő nyitottság kellene. Úgy általában.
Azt meg a sérült gyereket nevelőknek is el kell fogadni, hogy nem lehet mindig jól reagálni. Ez van.
De az biztos, hogy amikor tüntetőleg felállnak mellőled, és átülnek a busz másik székére, az sértő.. Ezt csak annak mondom, aki nem tudná.
További ajánlott fórumok:
- Anyám, én nem ilyen lovat akartam...!
- Császárral szeretnék szülni! Császárral szültem, mert igy akartam!
- Miért akartam egy gyilkos barátnőt gyerekkoromban?
- A legjobbat akartam, mindenki céltáblája lettem
- Ki ültetett már idén valamilyen magot a kertjébe/és milyet/, én ma akartam, de a tegnap esti szakadó eső után lehetetlen.
- Lejárt a jogsim pár hónapja.. Most akartam megújíttatni, de nem találom sehol. Mi ilyenkor a teendő?