Drogfüggő a férjem (beszélgetős fórum)
Rég írtál már ide, arra viszont kíváncsi vagyok hogy mivel kezelik az okos orvosok.
Egyet viszont biztosra veszek: Aki önszántából lett drogos az nem érdemel szánalmat, az nem beteg, az egy idióta, és ez bármennyire fáj igaz...
Keménynek kell lenni, mindig hazudni fog,hiába vannak tiszta pillanatai.
Erősnek kell lenni, és otthagyni mint eb a szarát.
Boldoguljon és ne másokat tegyen tönkre.
Én minden drogost kivétel nélkül kötél általi halálra büntetnék.Persze ennek nincs visszatartó ereje,de kevesebb szar szemét állat szaladgálna az utcán,egyszer csak elfogynának..:)
csak kérdés, megéri-e az, hogy te beáldozod magad, elszakadsz a gyerekeidtől, és vajon ha nem állsz mindig ott mellette, akkor is erős lenne-e annyira, akarná-e a gyógyulást vagy sem :(
jó, hogy kiállsz mellette, de azért idővel gondold át, ha már nem szereted és nem tudnád újra megszeretni, ezt az életet vállalod-e be vagy újat kezdesz
Sziasztok! egy ideje nem jelentkeztem, eléggé sűrűek voltak a napok. Eljutottunk orvoshoz, most nagyon komoly gyógyszereket szed, pihen, tiszta.
Nem tudni, hogy a herbál okozta-e, de most paranoid, skizofrén tüneteket produkál (drog nélkül!). A gyógyszer segít, "eltünteti a hangokat". Eljutottunk oda, hogy felismerte a drogproblémát és most már a pszichés zavart is (nagy küzdelem volt mindkettő). Most azt próbáljuk kideríteni, hogy a belső negatív érzések, késztetések, "hangok" jöttek előbb és azt nyomta el időlegesen a droggal, vagy a drog váltotta ki a pszichés betegséget. A szenvedélybetegség után a pszichés betegséggel kell megküzdenünk. A gyerekeimet már akkor a nagyikhoz költöztettem, mikor a drog témában nem láttam változást (sutyiban csinálta, alig járt haza, de nem akartam megvárni, míg a gyerekek olyat tapasztalnak, ami megbocsáthatatlan). Amíg az orvos fel nem állítja a pontos diagnózist, és ament nem mond rá, a gyerekek maradnak nagymamáknál.
Nagyon nehéz. Könnyebb lenne elmenni, elhagyni, elmenekülni. De ő a gyerekeim apja, aki szereti őket. És ha én nem segítek neki, más sem fog. Csak én látom benne azt az embert, aki valaha volt, azt az értéket, ami még benne rejlik. Nagyon sokat szenvedtem az elmúlt hónapokban. Talán sosem tudom ezeket megbocsátani. Talán sosem fogok tudni újra szerelemmel nézni rá. De ezt csak akkor fogom tisztán látni, ha felépült és tiszta lesz a helyzet. Ha most válnék, összeomlana, bántana, nem tudnék előle elbújni. A gyerekeit imádja, nem értené meg, nem fogadná el, hogy el akarom őket vinni. Mert jelenleg beteg...
Egyetértek az utolsó hozzászólással.
Ha ő nem változik, akkor neked kell. A kettőtök, a gyerekeitek érdekében. Talán tényleg akkor eszmélne rá a tetteinek a súlyára és ébredne fel benne a felelősségtudat, ha látja, hogy elveszíthet benneteket. Ha továbbra is tolerálod a viselkedését, annak ellenére, hogy a számtalanszor felkínált segítségekkel nem élt, azzal olyan, mintha támogatnád.
Nem, nem tudsz tenni semmit, te nem. Sajnos ez van. :(
A magyarázatok, hazugság, csúsztatás a függőséggel jár. Szerintem egyáltalán nem látják magukat reálisan, illetve hogy mit is csinálnak. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy az én párom fel sem fogta igazán. Persze néha egy-egy pillanatra igen, akkor elhatározta, hogy abbahagyja, de aztán a kísértés erősebb volt. És keresett önigazolást hozzá, hogy majd ettől vagy attól az időponttól fogva egyáltalán nem, aztán hogy majd csak alkalmanként, végül hogy ez nem is olyan nagy/rossz dolog, hogy jó hatásai is vannak. Így vágja át saját magát. Egyre többször kínálta nekem is.
Szóval sajnos teljesen megbízhatatlanná válnak tőle és befolyásolhatóvá. A párommal folyton az volt, hogy ha bármit terveztünk, az sosem jött össze. Halogatás, kifogásgyártás, stb. Ez a végére engem már nagyon zavart. Ilyen egyszerű dologra gondolok, hogy eldöntöttük elmegyünk másnap délben uszodába, akkor az 10-ből 9 alkalommal meghiúsult, mert állandóan újabb ötletek, újabb tervek, érzések jöttek és a tervnek befellegzett.
Én is hallgatok a megérzéseimre és adott esetben változtatok a tervemen, vagy ritkán van olyan, hogy valamitől elmegy a kedvem, túl fáradt vagyok, de vele állandóan ez volt. Azt éreztem, hogy állandó zizegés-ugrabugrálás van, de közben meg mégsem csinálunk igazából semmit. Hát ez ilyen (volt).
Mennyi idős a lányod? Arra nagyon vigyázz, hogy ne hagyd tönkremenni a családodat, a gyerekeidet. Ne sérüljenek ők emiatt. Inkább egy szülővel éljenek, de nyugodtan, mint bizonytalanságban-félelemben.
Teljesen igazad van :(
Ismerős sztori...
Nálunk már a nagylányom elköltözéssel fenyeget de nem tudok tenni semmit.És ettől a biofütől a szemem előtt épül le...
A droghasznàlat csak a probléma egyik része. Az, hogy ezzel kapcsolatban hazudik, azt mutatja, hogy ő nem is akarváltoztatni, és ez szerintem nagyobb baj, mert ezen így nehéz segíteni :( nem vagy jó helyzetben:(
Viszont akkor választania kell, mi a fontosabb, ti v a szer, mert a kettő együtt nem megy. Ez nem egy rossz szokás, amit egy igazi társnak illik tolerálni :(
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy:(
Azokkal értek egyet, aki azt írták,hogy a férjed akarata nélkül nem fog semmis sem jobb lenni, nem fog semmi sem változni.
A haverokkal kezdődött, ahogy a kamaszoknál. Ki akarták próbálni a cuccot, ami olcsóbb, mint a fű, de a vizeletteszt nem mutatja (mennyire fasza!). Míg a haverjai olyan rosszul lettek a herbaltól, hogy azt mondták, soha többé, neki bejött a dolog. Aztán amikor jött munkahelyi kiégés, kollégákkal konfliktusok, akkor vált rendszeres fogyasztóvá. Ő akkor úgy érezte, nem támogatom, mert nem helyeseltem egy-egy döntését (tudtam, hogy nem tud győzni az adott helyzetekben, csak idegeskedünk és pénzt bukunk, ahelyett, hogy továbblépnénk).
Ezt a folyamatot apró mozaikokként raktam össze, barátok, a kezdeteknél asszisztáló egyik haver elmondásából, a saját emlékeimből. Akkor mit sem tudtam az egészből, sem a kipróbálásról, sem a későbbiekről. Az utolsó fél év volt katasztrófa,alig volt itthon, nem értem el telefonon, mindenre indulattal reagált. Azt hittem, depresszióról és velem való problémáról van szó (már nem kíván stb.). 15 éve vagyunk együtt, még más nőre is inkább gondoltam, mint drogra.
Kérdezgettem őt is a miértekről, amikor kiderült. De nem tudott magyarázatot adni. Abban pedig, hogy mikor kezdte, mióta használja, kategorikusan a szemembe hazudott (először azt állította, csak két hete használja a szert). Később már nem tagadta, hogy régóta húzódó problémáról van szó.
Arról beszéltetek, hogy miért?
Miért kezdte el használni? Sokkal inkább rejlik ebben a probléma megoldása, hiszen valami oka volt. Azt kellene megszüntetés. Felnőtt fejjel, családosan gondolom nem a kíváncsiság volt a motiváció.
Egy kicsit ismerős történet, kicsit...
Én a páromat úgy ismertem meg, hogy egy ideje tiszta volt (nem szintetikus szarokat használt). Tudatosan tett a problémák megoldásáért, pl. családállításra ment a függősége meg egyebek miatt. 2 év után, amiből egyet együtt is éltünk, újrakezdte. A szemem előtt változott át egy másik emberré, hihetetlen volt. Nem is értettem, talán még most sem. Adtam pár esélyt, hogy megtalálja magában újra azt az énjét, amit én megismertem, de max. pár hétre sikerült. Elhagytam, először csak eltávolodtunk ergo nem kaptam tőle érzelmileg semmit, utána már szabályosan rosszul éreztem magam a társaságában, éreztem, hogy lehúz engem.
Az a helyzet a függőséggel szerintem, hogy a leszokásban igazából kívülről senki nem tud segíteni, a szerettünk sem. Talán egy szakember még inkább. Mert leszokni szeretetből nem lehet, csak magáért képes rá valaki, vagy nem képes. Megnéztem pár Csernus videót a neten, mikor nagy dilemmában voltam, hogy akkor mi legyen. Ő azt mondja, a hozzátartozóknak is kell segítség, mivel nem tudják kezelni a helyzetet és nem biztos, hogy a szerető támogatás az, amit adniuk kell a drogosnak, illetve hogy az célravezető. A család túl sokat elnéz nekik, amivel élnek/visszaélnek.
Én mindenesetre fokozatosan, egyre határozottabban felvilágosítottam a párom, hogy ha így megy, akkor vége, nem maradok vele, nem ezt az embert választottam és elmondtam neki, hogy szerintem most cseszi el az életét, ráadásul most már tök tudatosan.
Szerintem ha ő nem tesz meg mindent, akkor te nem tehetsz semmit. Lelki roncsot csinál belőled, ha arra teszed fel az életedet, hogy kirángasd ebből, meg rendbehozd az ő dolgait, miközben őt nem is érdekli, illetve teljesen elhagyja magát.
Most már kb. látod, hogy mire számíthatsz, döntened neked kell a hogyan tovább-ról. Nem irigyellek, én legalább gyerekekkel nem voltam a páromhoz kötve, de így is hatalmas csalódás volt elveszíteni azt az embert, akivel közös jövőt terveztem.
Hát...szarügy. Nehéz. Főleg a két gyerek miatt, mert ha csak ketten lennétek azt mondanám: na majd ha tiszta vagy, esetleg újratervezzük, addig is viszlát.
De mivel ott a két gyerek, még egy utolsó esélyt adnék. Azt pedig oly módon, hogy leülnék vele és komolyan, nagyon határozottan és céltudatosan a fejébe rendet téve, ellentmondást nem tűrve közölném vele: MOST és MOSTANTÓL és azonnal és ettől a perctől, szakember segítségét kérve a terápiát, kezeléseket betartva. Nincs apelláta.
Amint kibillen és nem hajlandó, nem kockáztatnék, mert abban nem csak te, de a gyerekek is tönkremennek.
Sok erőt és kitartást kívánok! Sírd ki magad, aztán vegyél egy nagy levegőt és nosza! Vedd kezedbe a sorsod, még egy hazugságot, mellédumát ne tűrj meg.
Sziasztok! Köszönöm, hogy írtatok. Volt drogambulancián, de nem látok eredményét. Minta az is csak egy színjáték lenne, hogy leszereljen...
biztos vagyok a herbálban. megtaláltam, megerősítette olyan "barát" is, aki tudott az egészről (soha nem bocsátom meg neki, hogy nem szólt, nem figyelmeztetett).
Két kicsi gyerekünk van, akiket szeret. Azt hittem, miattuk menni fog. most úgy látom, nem megy. igaz, amit alkimia írt. csak magára gondol, képtelen felelősséget érezni, mérlegelni.
Szeretem őt, azt az embert, aki a drog előtt volt. És ő a gyerekeim apja... a gyerekeimnek apa kell..
Egerben élek. Az addigtológián volt először egy felmérés, doktornővel beszélgetés. Egy héttel később csak egy rövid beszélgetés a pszichológussal, majd három(!) hétre rá adtak időpontot...
Én azért írtam, hogy nekem is segítség kell, mert mostanra fogyott el minden erőm. de én nem omolhatok össze, itt vannak a gyerekeim. érzik, hogy baj van, de nem vészesen. ma viszont elpattant valami bennem. eddig nem sírtam, nem tudtam. most viszont nem tudom abbahagyni...
tudom, hogy ha nem állítom meg, megöli magát a szerrel. vagy másban okoz kárt (pl. autóval). megőrülök a tehetetlenségtől...
Szerencsére nem voltam ilyen helyzetben, de több dok. filmet megnéztem "sokkoló függőségek" címmel.
Sajnos nagyon nehéz letenni a cigarettát, italt, de talán a legnehezebb a drogtól megszabadulni. A szervezete kívánja és a kábítószer éhségének nem tud ellenállni.
Amennyiben szereted, a gyerekekre nincs káros hatással, óriási türelemmel, elszántsággal jó szakember segítséggel tud változtatni. Ha ezt az utat választod, hosszú és kínokkal teli lesz számodra.
Drogosban soha ne bízz!
Hazudik,nem őszínte,egoista mind kivétel nélkül.
Jellemzője az önsajnálat,mindenkinek szerencsétlennek irja le magát,meg hogy nem tehet semmiről.
De tehet róla,senki nem kényszeríti a drogozásra!
2 ember tipus van akik nem érdemelnek szánalmat:
1 alkoholista
2: drogos.
Ha van eszed ott hagyod,ha van esély leszokik magától,ha nincs akkor meg megkiméled magad tőle.
Szia!
Nekem jo par eve volt egy hasonlo tortenetem az akkori baratommal.Sose drogozott meg akkor sem ha buli volt. Aztan kapcsolatunk kozepe fele elkezdett bulizni jarkalni, kimaradozni stb....
Eltelt x honap,ereztem h valami nincs rendben de almomban sem gondoltam volna...
Egyszer jott egy Sms ,h sajnalja de a drog miatt van h a kapcsolatunk romokba hever...
Osszetortem... Hazudott sokat,rengeteg penzt elvert a drogra a bulira...
Melle alltam,nem hagytam el ( en hulye )..
Vegul becsajozott a hatam mogott...ezt se vallotta be... Aztan szetmentunk...a drog hozta magaval a sok negativ dolgot... Nem amiatt lett vege es nem is a no miatt(a norol is csak utolag szwreztem tudomast).
Ha ilyen helyzetbe kerulnek ismet.. 1 eselyt adnek , 1 x allnek melle,aztan ha ismet csalodnom kellene akkor menne a haztol ....
Minden tiszteletem a tied,hogy így kitartasz.
Nem tudom merre laksz,de írok egy linket.Itt skypon is tudsz segítséget kérni.
Biztos vagy benne,hogy herbált szív a férjed?
Mert ettől nem nyúzott lesz..
Jellemzően ez a tinik "olcsó fűje"..nem pedig felnőtt embereké.
Nem neked kell segítségért fordulni,mert azzal nem sokra mész,hanem a férjednek!
Nem voltam ilyen helyzetben, de azt gondolom segíteni azon lehet, aki hagyja, ahogy látom, ő nem hagyja!
Egy tanácsom van: Lapát neki! Elsősorban a gyerekeid miatt, aztán magad miatt!
Sziasztok! Lassan két hónapja, hogy kiderült, a férjem drogfüggő. Legalább két éve használ herbal nevű szintetikus kábítószert, miközben én semmit sem vettem észre, csak sokszor tűnt nyúzottnak... az idei évben már tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem ismertem fel a jeleket, amik így, utólag nyilvánvalók voltak. Eltávolodott tőlünk (két kicsi gyerekünk van), mindenféle magyarázatokkal alig volt otthon, szinte csak éjszakára jött haza. Lefogyott, ingadozó volt a hangulata és semmit sem tudtam vele megbeszélni. Az egész történet vége-vagy inkább kezdete egy ámokfutás-szintű eseménysor volt, amikor minden nyilvánvalóvá vált számomra. Egy barátja világosított fel a szerről, ő azonosította a tüneteket és a szert. Addiktológushoz és a családunkhoz fordultam, a férjem azt mondta, mindent megtesz, hogy újra normális legyen az életünk és sajnálja, hogy a gyerekeit és másokat veszélyeztetett felelőtlenül. Segítettem, ahol tudtam, szerveztem a munkát neki (mert magától semmit sem tudott elintézni), támogattam, szerettem, bíztam. egyre többször keveredett ellentmondásba és tegnap nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ismét a szemembe hazudik... kiborultam. eddig tartottam magam, nem törtem össze, hogy a gyerekeim minél kevesebbet kapjanak ebből. de most... csak ömlik a könnyem, nem tudok a munkámra koncentrálni, nem tudom mi lesz, kihez forduljak még, mit tegyek?!
Volt már valaki hasonló helyzetben? Hogy lehet ebből kijönni? Mit tehetek én, ha azt látom, hogy ő nem tesz meg mindent? Felhívtam a rév szenvedélybeteg segítő szolgálatot, de csak hétfőn tudnak velem foglalkozni. én meg úgy érzem, addig megbolondulok. most már nekem lenne szükségem segítségre... Tanácsokat, tapasztalatokat szeretnék, köszönöm, ha írtok!