Testvér (beszélgetős fórum)
ezt bíztatásnak szántad? :o)
Nem baj, majd visszaestek... :-))
Köszi a biztatást :o)Úgy érzem, minden nap egy nagyon picit könnyebb.
Szia! Nálunk is 5,5 év a korkülönbség. Eleinte olyan nehéz, ahogy nő a kicsi sokkal könnyebb lesz. Én úgy csináltam, hogy szoptatás alatt is odaült a nagy, és beszélgettünk, vegy ott játszott, mesét nézett mellettünk.
5 hetes volt :) most 7 és fél éves.
A biológiai okot tudjuk, lehetett volna lombikozni de nem akartunk, spontán meg nem lett. Örökbefogadás útján jött, de saját ;)
Nem volt macerás és bizonyos okok miatt egész gyorsan is ment, egy évet vártunk kb. :)
Az én lányom mindig úgy babázik hogy a saját gyereke a baba, sosem a testvére. Illetve mióta nagyobb azóta a barátnői a babák vagy különböző történetek szereplői.
megkérdezhetem, hogy mennyi idősen fogadtatok örökbe? s hogy tudod-e, hogy saját miért nem sikerülhetett? nagyon macerás volt az örökbefogadás
Nem, itt nem is megkérdezésről volt szó, hanem a gyerel megnyílvánulásáról - ami a közösségbe járásból fakadva otthon akarva akartalanul megjelenik. S ez érdekes, az eszembe sem jutott, hogy az is lehet, hogy a gyerkőc valahogy úgy beszélne, hogy nem szeretne, az enyém úgy beszél, hogy szeretne... van hogy játszik magában, és azt mondja, hogy a kistesót beteszi az ágyba pl... olyat is mondott az ő kistesója nevel Marcell lesz (vagy mi - az utcában van egy ilyen kisfiú) - mire párom, hogy na az tuti nem :D
Nem volt ilyenről szó. Nyilván nem a gyerek dönt de ha beszélgetsz vele azért kiderül hogy kb. mit gondol. Nálunk akkor se lenne második ha mondogatná hogy legyen. De nem mondogatja.
De miért kell megkérdezni egy gyereket arról, hogy szeretne-e tesót? Azt se tudja, mi fán terem. Szerintem ahogy az első gyerek, úgy a második is csak a szülők döntése. Vagy ha az első gyerek ovis szinten gondol egyet, hogy neki nem kell kistesó, mert hát a Jancsikának is van, és folyton megeszi Jancsika elől a csokit, ezért a kistesó gáz, akkor két felnőtt ember majd jól lemond a második gyerek születését körüllengő vágyról egy majdhogynem pelenkás emberpalánta aktuális szeszélye miatt? Hm. Érdekes.
Ő is találkozott ezzel úgy 3 éves kora körül amikor az oviban kezdtek jönni a kistesók. Ő akkor kifejezetten olyan irányban kérdezett hogy ugye nálunk nem lesz még egy gyerek? Érdeklődött, kérdezgetett de mindig azt mondta, hogy nem szeretne otthonra másik gyereket. Nem azért mert ne lehetne (biológiailag valóban nem, de örokbefogadással ahogyan az első is érkezett végülis több is lehetne - az más kérdés hogy 7 éve fel sem merül köztünk egy második örökbefogadás úgyhogy szinte biztos hogy nem lesz). A lányom 7.5 most, lát maga körül mindenféle családot, tehát már van képe a dologról, de nem szeretne tesót.
ez hogyan jelent meg nála, hogy nem vágyott rá?
azt gondolom, hogy talán egy gyerek, főleg míg kicsi - mert más egy 5-6-7éves gyerek,aki kijelenti hogy örülne ha lenne egy kistesója, ő már talán felfogja,egy 6-7éves meg lehet már annyira megszokja, hogy egyke, hogy már azért nem akar, na ez tényleg gyerek/személyiség függő- de egy kisebb hogy tudná felmérni, hogy akar-e tesót. Az én lányom most 3éves, és egy csoporttársának most lett kistesója, így pár hónapja téma nála, hogy neki is lesz, ill kérdez e témakörben magáról a terhességről, meg hogy neki mikor lesz, ilyesmit.
Én gondolkozok a kistesón, páromnak elég lenne a lánykánk... de nem mondhatom, hogy a lányunk akar tesót, hisz ez a jelenség kb annyi hogy a másikna van egy macija, hát ő is szeretne...
ezért kérdezem, hogy jelent meg, hogy nem vágyik? hisz ha nem tudja egy gyerek, hogy lehetne pl, eszébe sem jut
Biztosan számított, de szerintem többet számított hogy nagyon különbözőek vagyunk és hogy én sosem vágytam rá hogy testvérem legyen. Persze most hogy van szeretem de nem ő áll hozzám legközelebb. Az anyukám egyke volt és ő vágyott testvérre de nem lett. Én jól éreztem magam nélküle, nem vágytam rá. Nyilván idővel az ember megszokja a helyzetet, meg is szereti a testvérét egy normális családban, de abban nem hiszek hogy testvér nélkül felnőni rossz lenne. A lányom pl. szintén sose vágyott rá, inkább arról biztosította be magát hogy nem lesz tesója. Igaz nálunk nem is nagyon fordulhat elő, de neki pl. nincs hiányérzete.
Az elvárások mindig megvannak a naggyal szemben, nem tudnak a szülők másképpen hozzáállni szerintem. A testvérkapcsolatokban minden helyzetnek megvan a maga nehézsége... ez a nagyoké, de tipikus pl. a középső gyerek problémaköre is.
s vajon mennyit számított a szülők, környezet hozzáállása, a szöveg is amit írtál, hogy a 'nagyobb legyen okosabb, meg pl hogy szeresd meg kistesót, mert szeretni kell' az ilyesmit el lehet kerülni ha odafigyel a szülő, leheg xy érzést maguk generálnak a gyerekben, hm?
Ez jo :D vedono is igy magyarazta, amikor vartam a kicsit. Ahol a kis korkulonbseg gond, ott sztem a szulok a hibasak leggyakrabban, espedig azert, mert hajlamosak raeroltetni a nagyobbra a kisebb tarsasagat. Hagyni kellene, h a sajat tempojukban baratkozzonak.
Nekunk speciel egyelore nagyobb gondot okoz a nagyot allandoan levakarni a kicsrol :)
Persze, vannak előnyei is, ha az embernek dolgoznia kell helyzeteken, de hogy egy testvér tuti biztosan az élet legnagyobb ajándéka lenne amit egy gyerek kaphat - hát ezzel azért annyira nem értek egyet. Elsülhet jól is, de nem törvényszerű... Ahol 8-10 gyerek van egy családban, ott látszik mennyire különböző kapcsolat lehet testvér és testvér között. Van ahol szerencsésen alakul és olyan a két gyerek személyisége hogy közel állnak egymáshoz, és van ahol annyira távoliak hogy hiába dolgozol rajta mondjuk szülőként, sosem lesz szoros a kapcsolat. Arról nem is beszélve, hogy hány családról hallani ahol a testvérek legszívesebben megfojtanák egymást egy kanál vízben... egyszóval lehet ajándék a sorstól egy jó testvérkapcsolat, de semmi sem biztos, még akkor sem ha dolgozol rajta.
Pedig örülj neki, és adj teret, ahol elmondhatja őszintén az érzéseit.
Én se szívesen fésülgetném a férjem új nőjének a haját.. Legfeljebb úthengerrel.:-)
És ez ugyanolyan, a pszichológus is ezt magyarázta nekünk mindig.
Nálunk se volt soha zökkenőmentes a testvérkapcsolat, de most 10 év után azt látom, hogy jó volt, hogy ezen is dolgoznunk kellett..
Most jó. Tartjuk a kapcsolatot, felnőttként már nincsenek veszekedések, szeretjük és támogatjuk egymást, de nem vagyunk egymás legközelebbi bizalmasai. Úgy 18-20 éves koromig simán el tudtam képzelni az életemet testvér nélkül.
kis korkülönbség sem jó egy idő után.
a legrosszabb, amit tesókkal tenni lehet:
csak akkor mehetsz, ha megy a nővéred is, illetve csak akkor mehetsz, ha viszed a kicsit is...
szóval ez a 2éven belüli korkülönbség átka...
Neked most jó hogy van tesód vagy nem?
Ugyanennyi idős voltam, emlékszem is amikor ugyanezt mondtam, és arra is hogy halálosan komolyan is gondoltam. Nálunk a te vagy a nagy, neked kell okosabbnak lenni hozzáállás jött a szüleinktől, 18-22 évesek voltunk mire nagyjából összehangolódtunk. Ha nincs szerencséd, akkor nagyon különböző habitusú lesz a két gyerek, mint nálunk volt, és ezt csak tetézi hogy az 5 év korkülönbség nagyon nem szerencsés. Közösen nagyon sokáig - mondjuk felnőtt korukig - nem fognak tudni semmit csinálni, de ahhoz meg nem elég nagy, hogy a nagyobbik érettebben álljon hozzá.
Persze mert fogalma sem volt mire számíthat. Szépen belement a szokásos "ugye örülsz a kistestvérnek" játékba ami ilyenkor tipikus a felnőttek részéről. Mostanra már tudja, hogy jól átverték. Hosszú idő és sok odafigyelés, megértés ami ezt oldhatja, az elvárások ("te vagy a nagyobb, te vagy az okosabb, neked kell megérteni a kicsit, legyél jó testvér add oda a kisautót stb.") csak fokozza a nagy agresszióját. Ettől még ha jól kezelitek lehetnek később jó testvérek, de benne van az is hogy 20 évig fogják ölni egymást - és persze még akkor is lehet hogy amúgy meg tűzbe megy majd a kicsiért, de most utálja, és ez teljesen érthető. Ő nem akart egy másik gyereket, neki jó volt úgy ahogy volt. Ti akartatok másik gyereket, ő pedig harcol a saját akaratáért, a tiétek ellen. Kemény dolog, de természetes, az a furcsa szerintem ha ez nem így van.
Amíg terhes voltam, nagyon lelkes volt, puszilgatta a hasam, meg örült neki, de már nem. :( Ma majdnem fejbe rúgta a picit, direkt. Komolyan annyira el vagyok keseredve. :(
Én sem olvastam még,ideje beszereznem :o)
Van egy könyv, az a címe, hogy "Az elég jó anya". Nem olvastam, de a címe nagyon tetszik: pont erről szól, hogy nem tökéletes és tévedhetetlen anya kell a gyerekeknek, hanem olyan, aki "elég jó", vagyis aki nagyjából az :) Más viszonylatban, de sokszor eszembe jut ez, és már sok dologban segített.
mikor vártad a kicsit a nagyobb már akkor negatív volt egyébként vagy mostanra lett?
így aztán még nehezebb lehet,kitartást :o)
Huh, hát nálunk is hasonló a helyzet. Öt éves nagylány és négy hetes tesó. Annyi a különbség, hogy nálunk megmondja a nagy, hogy nem szereti a tesót és vigyük vissza. Próbálok vele sokat foglalkozni külön, de nagyon nehéz. Most a hosszú hétvégén felváltva gyerekeztem, egy perc szusszanásnyi időm nem volt. Alig várom, hogy végre kimozdulhassunk.
Köszi,aranyos vagy!Minden jót Neked!
Nyugi, ők áltlában vagy valamit nagyon lepleznek a tökéletességgel, vagy olyan vakok, mint a c. lova, és nem veszik észre a hibákat.
Ne akarj te olyan lenni, a gyereknek se kell az. A kicsit hibás szülő kell, aki ellen majd lehet kamaszkorban lázadni is.. Megvan mindennek az ideje, a rendje, a rosszaságnak is, a jóságnak is, a jutalomnak is.
Nyugi.
További ajánlott fórumok: