Barátságból szerelem (beszélgetős fórum)

Igazából én egy kis rásegítést szeretnék...3 éve együtt vagyok vkivel...és most megszakadt kicsit kapscolat...

Ilyen helyzetben vagyok mint pl. ebben a filmben a női főszereplő

nagyon jól leírja... ha vkitérdekel nézze meg !:)

[link]

Sziasztok,

nem tudom hol lehet új témát kezdeni ezért ide írok most:)

Kérdésem lenne:

Valaki csinált már szerelmi kötést? A Frabatóról már sokmindent olvastam van vkinek vmilyen személyes tapasztalata róla vagy másról esetleg?

Köszönöm:

Napsugár

rendben el fogok gondolkodni köszönöm.

nézd,én az elején megpróbáltam megmagarázni,mi lett volna a célom a cikk megírásával,ezek szerint nem sikerült a célt megvalósítani.

akkor maradjunk annyiban hogy egyszerűen csak jól esett megírni,jól esik hogy végre már írhattam egy vidámabb hangvételű cikket is ,mert végre boldognak érzem magam.Eddig szinte csak szomorú cikkeim voltak,most legalább történt egy kis változás :)

Szerintem ő nem arra gondolt, hogy rossz a cikk vagy nem tetszik neki. De arról szólt, hogy téged milyen sok rossz dolog ért, amiről nem akarsz írni, de most milyen boldog vagy, mert van egy férfi. Bocsánat, de ez rajtad kívül senkinek nem szól, ezért nem érthető, miért lett belőle cikk. :) Fórumtémaként azért lett érdekes, mert korábban pont arról nyitottál egy másikat, hogy mi a probléma a pároddal, amit nem tudod, hogyan kellene kezelned. Hogy nem mondja el, ha valami bántja, de veled szemben sértődékeny és elutasító, vagy nem érdekli, ha neked nincs kedved a szexhez, akkor is ugyanúgy rád mászik és csinálja.

Ezek egy pár hónapos kapcsolatban szerintem nem a kölcsönös nagy szerelmet bizonyítják, de talán te még nem voltál szerelmes. Most először vagy az? :) Mert akkor élvezd ki minden percét, de gondolkozz el néhány itt leírt véleményen, mert tapasztalatokból születhettek.

a kompromisszum dologra annyival vissza térnék,ebben teljes mértékben egyet értünk,ILL egyet értek azzal amit irtál róla.Pont ezért nem adom fel,nem vagyok hajlandó őt "eldobni"egy számomra szinte kis semmiség miatt.Mint ahogy már leírtam párszor,mindenkinek vannak hibái,kinek több,kinek kevesebb,én egyelőre úgy érzem,számomra Ő az igazi.Aztán majd az idő eldönti,de én ennyire egy hullámhosszon nem voltam még senkivel és ennyire erős szeretet és ragaszkodás sem kötött még senkihez.

no most,ha elfogadjuk egymást a másik hibáival együtt,az is egyfajta kompromissszum,tudnunk kell együtt élni,tolerálni egymást,nem mindig cselekszünk úgy,hogy az tetsszen a másiknak.

szóval kölcsönöse oda kell figyelnünk egymásra és fontos a tolerancia,az elfogadás,ez együtt jár a szerelemmel,de még a szeretettel is,ha nem párkapcsolatról van szó....

ebből semmi baj nincs,sokaknak nem tetszik,ez mindig így van,neki nem jött be....mindennel így vagyunk,ami egyikünknek tetszik,a másikunknak nem.

ő nem talált a cikkben semmi olyat ami érdekelte volna vagy felkeltette volna a figyelmét.

ezért duzzognom nem volna érdemes,én is sok cikket elolvasok,egy részük tetszik,másikuk nem.Ez igy van rendjén :)

például pont azt hagyom el,hogy ha nem én hibázom,nem is én kérek bocsánatot,vágod?:)

nálam ez megalázkodás,igen,meg már elég volt ebből,egyszer már nekem is kijár szerintem,hogy velem szemben lássa be valaki ha hibázott,ne csak mindig én lássam be,ha én hibázok,be szoktam látni és olyankor nem szégyen bocsánatot kérni.De ha az embert megbántják,nem a megbántott félnek kellene bocsánatot kérni,ugye ebben egyet értünk?

ha nem én akkor is így gondolom,és a sok csalódás és sok sérülés következtében amit kaptam az élettől és az emberektöl,megtanultam hogy mit hogy csináljak azért,hogy ne sérüljek tovább.Nekem így a jó,bármi lesz a következménye,és hiszek abban is vhol,hogy a csalódások se véletlen történnek az ember életében,azokbol tanulni kell én tanultam,ennyi....remélem kielégítő a válasz.

Az már régen rossz,ha Te ezt 'megalázkodásnak' érzed...egy párkapcsolat kölcsönös kompromisszumok sorozata. Hogy ki,mikor és miben enged,az nem csak attól függ,hogy éppen kinek van igaza...

'Majd megszokja"..."majd rájön"..."majd elhagyja"...

És TE mit szoksz meg,mit hagysz el és mire jössz rá...?

És a többi miért????

Akkor ennyi erővel feltehetnéd ezt a kérdést az összes cikkírónak :);)

Vajon miért íródott ez a cikk?????????

Mert fogalmam sincsen...

Szia! Kívánom a boldogságod életed végéig tartson. Nagyon jó volt olvasni a cikkedet..

Szép napot kívánok és további sok örömöt még neked! :-)

Itt a fejétől bűzlik a hal esete áll fenn.

Ha ismer téged és szeret is téged, akkor milyen határokat feszeget? Miért és mivel bánt meg? Ha VALÓBAN ismer, akkor egy ilyen eset után is levonná a konzekvenciát és változtatna a viselkedésén, nem neked kéne passzív-agresszívan irányítgatnod...

Fura ez nekem, na....

*és én bocsánatot kérni

bocs az elirásért

sajnos nekem elég hamar fel kellett nőni.

de ha egyszer én vagyok megbántva nem fogok megalázkodni és én megalázkodni csak azért hogy más jobban érezze magát.és ez vonatkozik mindenkire,nem csak rá

majd megtanulja hogy én nem a volt felesége vagyok,lehet hogy vele ezeket lehetett csinálni,játszmázni,ahogy te fogalmazol,de velem nem lehet.És sokszor látom is rajta a meglepettséget,ha nem úgy sül el valami ahogy elképzelte,van ilyen,majd megszokja .D

én egyelőre nem veszem komolyan ezt az egésze ,vannak gyerekes húzásai,majd elhagyja,de ha nem is hagyja el,akkor is rá fog jönni,hogy ezekkel nem elsősorban nekem árt hanem saját magának.

pont az kell,hogy saját maga jöjjön rá..

Ú, én megőrülnék ezektől a játszmázásoktól, sosem értettem mi szükség van rá, miért bonyolítják az emberek feleslegesen az életüket.

Ezekkel a durcákkal, hisztikkel rengeteg kis tüskét lehet adni és kapni is, amik majd - akár pár év múlva - egy jó nagy sündisznóvá változtatják az embert...

Próbáljátok kicsit jobban tisztelni egymást, mint embert. Az érzéseiteket egymás felé. Ha valóban annyira tiszta, szép, mély, amilyennek írod, akkor ilyen óvodás játékokkal ne piszkítsátok be!

Nőjetek fel! :D

ez változó,de talán ,azt hiszem ő.

mintha olyankor félne,h elveszít.pedig semmi oka rá,de béküléskor nyugszik meg.

olyan is van,hogy van egy durcás este és miután lefekszünk,odabújik,nem azért mert kezdeményezni akar bármi "olyat":)hanem mert úgy szeretne elaludni,hogy átötlel,feszültség,harag nélkül.és van olyan hogy én húzódom el...aztán erre persze még sértődöttebb lesz,olyankor van a hátat fordítás...akkor nem érzek békülési kényszert csak másnap...ha úgy érzem,én hibáztam,én kezdeményezek,ha nem akkor nem teszem,de akkor megteszi ő.még sose volt másképp....

ezért mondom,hogy nekem is megvannak a hibáim.

Szívesen:)

A túlzott sértődékenység is egy fajta hiszti,szerintem.

És ki kér hamarabb bocsánatot?

még annyit hozzá tennék,bár nem akarom túlbeszélni a dolgot.Sose engedhettem meg magamnak a hisztit.abból itthon akkora botrányok lettek volna gyerekkoromtól kezdve,hogy már gyerekként megváltak volna tőlem amennyi türelmük volt hozzám meg ált úgy mindenkiehz,ebben biztos vagyok.Mármint a környezetemnek ,a családomnak...

valaki irta a másik fórumomon hogy pont az elnyomottság az ami ilyen befelé forduló ,érzéseimet rejtegető,magamban "őrlődök" viselkedést okozhat embereknél.Egyet értek,jobban bele gondolva...

aki hozzá szokott ahhoz hogy sose nyilváníthat véleményt,hogy folyamatosan elnyomják,vagy bántják azért,ha ki meri mondani azt ami felháborítja,vagy vissza mer vágni ha őt bántják,az a későbbiekben is be fogja zárni a sérelmeit.