Imádság (beszélgetős fórum)
Az tény, hogy nem jó, ha mindig máson van a fókusz, de néha nem árt. Tényleg igaz, hogy nálam túlzás. És amit most már részletesebben leírtál, így érthető, és nagyon is van benne valami. Köszönöm.
Nagyon sok bölcs gondolat elhangzott, azt hiszem elég jól látják sokan a problémát...
Merem tapasztalatból írni, hogy ha TE MAGAD változol, akkor a kapcsolataid minősége is változik. Vagy finomodik és jóvá alakul, vagy bedurvul és egy idő után leszakad. De ehhez TE változtál. A körülmények pedig hozzáidomulnak. Nyafogással nem érhetsz el semmit, csak ha eldöntöd mit akarsz, de csak azután hogy felmérted hogy milyen helyzetben vagy! Itt semmit nem kell tenni, csak magaddal tisztába jönni és élni a saját életedet. Mert amíg mások függvényében élsz, addig nem magadon van a fókusz. És ez nem jó.
Ha minden igaz, megtörtént egy kibékülési szándék. Hihetetlen módon fel tud húzni. Ilyenkor üvöltök a fájdalomtól, elidegenedek. És amikor világvége hangulatom lesz, akkor lép. De előtte nem.
Donteni kell igy vagy ugy.
Azt az elidegenedés fájdalma után lehet megtapasztalni.
A beket, a nyugalmat magadnak kell megteremteni!
Ebben teljesen igazad van, csak ebben az edzésben kezdek kifáradni és belőle kiöregedni. Már egy kicsit békét és nyugalmat szeretnék.
Azt kapod, ami a javadra valik.
Az aranyat is tuzben edzik.
Egy kapcsolat sohasem egy emberen múlik. Az lehet, hogy a másik nem fog változni, sőt gyakran megeshet. De én sem szakadhatok bele. Nem rajtam múlik a világegyetem.
változást ne mástól várj, magad változtass és akkor megváltozik más is
Meg ha megkedvelek valakit, akkor valamit megkedvelek benne, és később kiderülhet olyan tulajdonsága, ami miatt halálra szenvedem magamat.
Szerintem a szeretet kölcsönösségen alapul. Különben Istenből fakadhat csak.
Én se bántsak meg másokat, ez az első és más sem engem. Ez a boldogság titka. Ha csak én csinálom, akkor előbb-utóbb nagyon szenvedni fogok. Ki mikor.
Mi ez a "növekednem kell szeretetben" duma?:))
Ugyan már.meg hogy jogos lenne hogy más ne bántson meg?
A jogos elvárás magaddal szemben ,hogy TE ne bánts meg másokat,és Te szeress feltétel nélkül.
Régen én is azt gondoltam, hogy nincsenek fokozatok, nemrégiben fel kellett dolgoznom, hogy vannak. Van, akit mint kolléga szeretek, van akit, mint szomszédot, de barátkozni már nem tudnék vele.
Ha egy alkalmazkodás nyögve nyelős, ha megalázkodom benne, akkor az nem szeretet, legfőképpen magammal szemben nem. De egyáltalán nem biztos, hogy mindig spontán, könnyű, mert növekednem kell szeretetben. Jogos elvárás az, hogy más úgy viselkedjen, hogy ne bántson meg. A szeretetet, legfőképpen ha Istenen alapul, akkor néha nagyon akarni kell, persze ez nem a barátság jele.
Szerintem nincsenek fokozatok .Vagy szeretsz valakit vagy nem..)
Ha nem spontán az alkalmazkodás ,hanem magadra erőltetett ,akkor valóban nem valódi szeretet vezérel.
A szeretet belülről fakad ,nem muszáj ,nem automatice ,vagy megszületik bennünk ,vagy nem .
A szeretetet nem lehet "akarni",Az vagy jön ,vagy nem.
A szeretet anti jele az ,ha már nem szeretsz valakit ,aki épp máshogy viselkedik mint elvárnád ...
Meg attól még, hogy nem engedek közel magamhoz valakit, attól még szerethetem, de annyira nem, hogy mondjuk barát legyen. Vannak fokozatok.
Nem így gondolom. Ha nem alkalmazkodom a másikhoz bizonyos dolgokban, na nem azért hogy szeressenek, akkor nem szeretek.
Tévedés.Önmagunknak lenni mindig ,minden helyzetben ,minden körülmények között a legnagyobb dolog az életünkben.
Pont ezek miatt a dilemmák miatt amiket írsz...nagy a csábítás ,hogy megfeleljünk másoknak ,nagy a kísértés ,hogy szeressenek ,és ezért bármit megteszünk ,alkalmazkodunk ,elveszítjük önmagunkat .....de ez rossz dolog ,a lelkünket öljük meg ezáltal.
Nem magamról beszéltem. Egyébként szerintem nem adhatod mindig önmagad. Akkor vagyok önmagam, ha egyedül vagyok. Mert különben jönnek a konfliktusok, megbánthatok másokat. Alkalmazkodni kell.
Már hogy a fenébe ne?Csak akkor van így, ha félsz.
Ha félsz önmagadat adni ,ha félsz hogy csalódást okozol.Felejtsd el .Légy az aki vagy.és akkor olyan emberek lesznek körülötted ,akik valóban "téged" szeretnek.Lehet először magányos leszel ,úgy érzed téged senki nm fogad el ,nem szeret....de hidd el megéri,mert egyszer csak lesznek olyanok ,akik igazán látva téged megkedvelnek,és a baátaid lesznek.
Mármint nem mindenkit tudsz nagyon közel engedni magadhoz. És amikor megkedveled a másikat, akkor egy viselkedést kedvelsz meg, ha közel kerül, akkor tudod meg a véleményét dolgokról, az igazi énjét, stb.
Na most akkor mi van??:)))
Bakker írd le mi a problémád feketén fehéren!:))
Én úgy érzem semmi nem változott. Túl gyors volt a szeretet érzése ahhoz, hogy a közelebbit még nem tapasztaltuk meg.
A barátságok ismérve általában az azonos érdeklődés,irány,hangulat ..egyebek....ha ez ,ezek változnak,akkor elkerülhetetlen a "mosolyszünet".
És ebben mindenkinek kötelező alkalmazkodnia.
És az előbbieken túl nem az fogalmazódott meg bennem, hogy szüksége van-e rám vagy nincs. Nem jövünk ki egymással. Odaát kötelező lesz. Ő azzal, ahogy természetes vagy éppen tudatos, sorozatban megbánt.
Pontosan .
Épp ezért ne haragudj rá,mert épp nem az igényeid szerint viselkedik.