A fiatalon(17-18év) összejött párok kb hány százaléka marad együtt végleg szerintetek? És mitől függhet főként? (tudásbázis kérdés)

Régi a kérdés, de válaszolnék.. Fogalmam sincs, hány éves vagy... de..

Egy nő nem tanul meg szexelni 17 éves korára... talán akkor kezdi... lehet, hogy ismeri már a testét, mert felfedezte gyereklányként, és ez jó. Jó esetben az első tapasztalatai egy férfival kellemesek voltak.

Egyébként mi az, hogy maximális szint??

A nők nem csak elméletileg, gyakorlatilag is több tíz év alatt jönnek bele igazán. Az, hogy ez egyetlen férfival is megtörténhessen, ahhoz a férfinak nagyon sokat kell tennie. Együtt kell fejlődniük, a nőt királynőként kell tisztelniük, együtt kell próbálkozniuk újabb és újabb dolgokkal. Aminek egy része lehet, hogy nem működik, lehet, hogy vicces lesz, lehet, hogy egy ideig kívánják, később már nem. Lehet, hogy időszakosan finom, lágy dolgokra vágynak, később vagy alkalomadtán ez változhat 180 fokban. Ha a pár képes ezeket a változásokat lekövetni, képes elviselni az unalmasabb, feszültebb, vágymentesebb időszakokat is átvészelni (nálam például az anyaüzemmód ilyen volt sokszor), akkor a szex 10-20-30 év után is jó lesz, ugyanazzal az emberrel is.

Fantázia sokat segít, és idővel előkerülhetnek kiegészítők, ugyanakkor kellenek az izgalmas helyszínek, változatosság. Ami viszont saját tapasztalat, hogy ebben nekünk nőknek több a "fantáziánk", vagy pedig, szimplán, az unalom elkerülése érdekében többet vagyunk hajlandóak tenni. Mi tudunk felvenni szexi ruhákat, mi tudunk csábítóak lenni, feltéve, ha a párunk nem unt ránk az elmúlt évtizedekben annyira, hogy már nem is közelít.

frankón működik minden köztünk,annyi különbséggel,hogy ő mással él!"

Ez igen, ásó kapa nagyharang sem....

Ha ez a kérdés,nem csak a házasokról szól,akkor hozzászólnék!Ha nem baj :)))

Én 14 voltam,mikor összejöttünk,Ő 20!

Most 25 vagyok,ő 31---frankón működik minden köztünk,annyi különbséggel,hogy ő mással él!

Mondjuk a mi kapcsolatunk milliószor jobb,és erősebb mint az övüké :)))

14 volta, amikor megismerkedzünk, ő 18:) 18 voltam amikor összeházasodtunk

20 amikor gyerekünk született és 22 amikor elváltunk

18 voltam,férjem 24.6 hónap ismeretség után össze házasodtunk.ennek 25 éve.Házasságunk alatt voltak válságok.Legalább 30 ok lehetet volna elválni.Volt minden.Italozás,játékgép,szexmegvonás(évekig tartó)unalom,kiábrándulás,anyós téma, stb.Küldtem legyen boldog mással.Azt mondta amit isten össze kötött ember nem választhatja el.Nem gyakoroljuk a vallást.Megbeszéltük.Most már nincs italozás,nincs játékgép, nincs szex megvonás.

Az esküvői meghívon a szöveg ez volt: "A boldogságot nem lehet ajándéka kapni, Egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet És sok-sok önzetlen szeretetet."

Goethe

én 19, párom 21 volt, amikor pár hónapos kapcsolat után összeházasodtunk!

20 éve :)

A lényeg, nem hiszem, hogy korhoz kötött a dolog, hogy ki mikor válik el a párjától, szakítanak, stb.

Dolgozzunk érte, ne azon filozofáljunk, hogy 'jaj, mi lesz, ha szét megyünk.' Ha ilyen korban találkozik két ember, és határozottan hasonló nézeteket vallanak a jövőt illetően elképzelhető, hogy tényleg együtt maradnak és öregszenek meg. Ezt arra írom, hogy írták, nem valószínű, mert sokat változik ilyen korban az ember. De ha egy ritmusban vannak, egyszerre változnak, válnak igazán felnőtté az élet adta megpróbáltatások közepette, akkor a bizalom közös marad, a szeretet és tisztelet úgyszintén, és a szerelmet ápolni kell mindvégig. Ne csak a megszokás és a szeretet maradjon szerintem, amíg lehet, addig folyton fent tartani a másik érdeklődését. Stb, stb... :)

Nem értek veled egyet. Nem kell sok mindent eltűrni, hanem meg kell beszélni a dolgokat. Még az aprókat is, hogy az egyik félnek ilyen szokásai vannak, a másiknak meg olyan, és ezt vagy megszokják, mert szeretik a párjukat, vagy kompromisszumot kötnek. Aki az első különbség után megriad, az nem is akarta igazán a kapcsolatot, szerintem. Ha komolyak a felek és elég érettek, akkor csak egy olyan komoly dolog után lenne szabad elszaladni ügyvédhez. Ebben meg igazad van. :)

Minden két emberen múlik, és a kölcsönös oda figyelésen. Annyira nem értem azokat, akik megtalálják maguknak a lehető legjobb társat, mégis megcsalják őket.