Egyedül élni (beszélgetős fórum)
csak nem lesz több pofon.
ez most egyszerre elég erős pofon volt.
tudom, hogy nem szabadna bizalmatlannak lennem, és már az egyedüllét is miatt nyitnom kéne és barátokat /ismerőseket szerezni, de most még abban a fázisban vagyok, hogy bezárkózom otthon, mert "nem vagyok jó társaság", mert "nem akarok csalódni" stb.
de feismertem a problémát.
és nagyon sok jó ötletet adtatok nekem!
A csalódásokat nem lehet megúszni, ha az ember bízik a másikban. Ennek ellenére ne kövesd el azt a hibát, hogy bizalmatlan vagy egy új kapcsolatban, mert lehet, hogy emiatt hiúsulna meg egy olyan lehetőséged, ami komolyra is fordulhatna.
A pofonoktól majd egyre könnyeben kezeled az ilyen helyzeteket.
szinte biztosan nem fog már jelentkezni, mert amikor utoljára beszéltünk, akkor világosan megmondta hogy neki kell a szabadság, azóta nem is keresett, nem is érdekli mi van velem, semmi.
A cuccai még nálam vannak, amiatt biztosan fogunk még találkozni, csak attól félek, hogy mit fpg belőlem kiváltani... most már kezdek jobban lenni, igyekszem programokat csinálni, és igyekszem aludni-enni.
nem votl túl "elegáns" sem az időpont sem az ahogyan kilépett ebből a kapcsolatból. soha nem gondoltam hogy ilyet tenne, nem így ismertem meg.
de szeretnék jobban lenni, szeretnék nyitni az emberek felé, csak elég bizalmatlan vagyok, nem akarok megint csalódni.
Igen, lehet a szakítás borított meg ennyire.. meg az hogy az összeköltözés után 2 nappal történt mindez..
elolvasom a könyvet, köszönöm szépen!!!!
ma megyek sportolni is, hátha használni fog.
igyekszem körbevenni magamat most ismerősökkel, bár az elmúlt néhány évben szinte csak párommal vagy egyedül voltam - ami persze nem jó, főleg most!
csak nem tudom hogy tudnék nyitni másol felé.
Számomra vadidegen lakótárssal nem közösködnék. Ha albi, és nagynak érzed, (akár te, akár a pénztárcád) keress inkább egy kisebbet. Ismered: "közös lónak túrós a háta" = előbb utóbb előjönnek az együttlakás során a különböző szokásokból eredő nézeteltérések.
Először ismerj, ismerkedj meg azzal, akivel össze költözöl, sok minden kellemetlenségtől megóvod magad.
Este ha nincs olyan elmenős programod, lehet tv-t nézni, net-ezni, (itt vagyunk mi is, valameddig!), no + azért ha eljársz diszcóba, hasonló helyekre, olyan helyekre, ahol a saját korosztályoddal tudsz ismerkedni...
köszönöm, nagyon aranyosak vagytok, hogy egy csomó ötletet írtatok.
igyekszem elkezdeni társaságba járni, és sportolni, rám fér.
csak azt nem tudom, hogy legyek kitartó, mert majd megszeretem/megszokom, vagy költözzek el, keressek lakótársat.. (3 hete még lakótárssal laktam együtt)
Az is segít, ha csinálsz magadnak egy, az eddigiektől teljesen eltérő, újfajta napi időbeosztást. Pl. a reggeli, + kávé után elindulsz egy kört futni, majd otthon egy kis házimunka, takarítás, főzés, stb.
Majd délután ismét valami séta, közben felderíteni, hogy a környéken milyen féle lehetőségek vannak. Pl. könyvtár, vagy beülős csendes kis kávézó, hasonló hely, ahol a napi újságot egy pohár üdítő mellett... ha minden nap, kb. mindig ugyanabban az órában, és lehetőleg ugyanazon a helyen (asztalnál) megjelensz, majd megismered, hogy kik azok akik ugyanígy naponta megjelennek... elindul egy biccentés, egy köszönés, egy "bocsánat, leülhetek?" beszélgetés, stb. stb.
A 4 fal között nem fogsz tudni megismerkedni senkivel, kimenni, és megadni az életnek, magadnak a lehetőséget... azt neked kell!!!
igen, ezt jól látod.. jelenleg sajnálom magamat, és utálom, hogy ezt teszem :).
a hétvégék a legrosszabbak, mert akkor aztán tényleg nem tudom elfoglalni magamat.
mivel mindez egyik napról a másikra történt (sajnos a barátok kicsit elmaradoztak az elmúlt években), így csak most kezdem kibontogatni a szárnyaimat, és elkezdeni valamit kezdeni magammal.
akkor lehet magányos vagyok.. sajnos lehet. de ezt vajon meg lehet szokni?
olyan jó olvasni hogy van aki jól érzi magát egyedül:)
jelenleg még abban a fázisban vagyok, hogy hazamegyek, és semmi nem jó. nem jó egyedülm, nem jó tv-zni, nem jó hogy nem szól hozzám senki, aludni se jó, utálok egyedül lefeküdni, utálok egyedül felkelni.
Csak azt tudom,mit nem tennék:
Nem ásnám magamat mélyebbre a lelki gödrömbe!
Inkább próbálj pozitívan hozzáállni:
ahogy írták: olvass,sportolj,esetleg tanulj valami újat.
Ha az anyagiak miatt aggódsz:
olvasáshoz ott a könyvtár,sportolni a szabadban is lehet.
Annó,mikor 5 évig egyedül éltem,imádtam. Esténként végre nem kellett közelharcot vívni a távirányítóért,és senki nem kopogott a fürdőajtón,hogy kész vagyok-e már. Ha kedvem támadt,akár éjjel is lemehettem sétálni magyarázkodás nélkül,és elfértem az ágyban.
Ha szeretethiányod van,tölts pár órát a barátaiddal,nyiss újak felé.
De semmiképp ne csak ülj,és sajnáld magad,az a legrosszabb!
Ahogy már írták előttem, nem egyedül vagy, hanem magányos. Egyedül lenni jó, én jól elvagyok.
Sétálj, fedezd fel a környéket, takaríts, főzz, nézz meg olyan filmeket, amikre nem volt eddig időd, hajts fel pár havert.
Én is imádtam egyedül élni!
Esténként tv-ztem, főzőcskéztem, aludtam nagyokat, olvastam...
Nem volt aki cseszegessen :-)
a jó oldalát a dolognak elég nehéz:).
bár lehet a szakításnak köszönhető, de hirdeteln mindent elveszítettem, és még kényszerből egyedül is KELL laknom.
ezt nem akartam volna önszántamból.
hiányzik a horkolás is, az hogy valakihez két szót szóljak. nem tudom hogy foglaljam le magamat délután, és este, csak arra tudok gondolni hogy nem akarok az üres lakásba hazamenni.