Elfogadtatni egy gyerekkel, hogy ugyan olyan fontos marad? (beszélgetős fórum)

Egy valamit tudjál. Mindig az őszinteség a legfontosabb, elsősorban magaddal szemben. Meg a gyerekkel szemben is.

Hosszú távon az fizetődik ki. Persze a gyerekre nem zúdítjuk rá a bajainkat, de még neki is el lehet mondani, ha nehéz..

Azt senki sem gondolta, hogy eltaszítanád a kicsit.. Csak mint minden ember ő is abból ért, hogy vele mennyit foglalkoznak... Még a férjek is meg szokták ezt sínyleni.

De hát majd meglátod, a puding próbája..

Persze egy csecsemőre sok időt kell fordítani, de nem hiszem, hogy kevésbé fogom ez miatt szeretnI öcsémet. (Mert még mindíg azt hiszi, hogy a szeretetet fel kell osztani..)

Senki nem várja el, hogy 2 gyerekes anya legyek, de hirtelen nem mondthatom neki, higy mától nem szólíthatsz anyunak stb...

Persze tudja, hogy vér szerint nem vagyunk rokonok, de ahogy ő mondja én vagyok a szívszerinti anyukája...

2 hetes korától a családunkban van és mivel, én nagyrészt magántanuló voltam én voltam vele, így megvan neki szokva ha beteg ha oviba kell mennie stb... én vagyok ott. Mert szüleim elég sokat dolgoznak. És nekem olyan a munkám, hogy magam.osztom be az időm így velem lehet.

Persze lesz egy saját gyerekem, de nem akarom öcsémet sem eltaszítani magamtól. Túl fontos nekem ahoz.

A későbbiekben ha megszületik a baba talán tényleg nehezebb lesz, de majd próbálom bevonni dolgokba ahogy most is. Így megérti talán, hogy a szeretetem nem múlik el irányába....

Pedig sajnos hidd el, hogy szét kell majd osztanod magad..

Persze mindenütt megoldódik azért idővel ez a helyzet, sőt, hosszútávon jót is fog tenni a kisgyereknek, hogy nem "egyke", az ember úgy van tervezve, hogy testvérek között nő fel.

De attól még gyökeresen más lesz. Már csak a matematika törvénye miatt is nem fog rá ugyanannyi idő jutni. Mert hát a pelenkázás, etetés, fejés, altatás egyszerűen órákat tesz ki. Ami közte van, az meg éppen elég a kötelező dolgok alapszinten való ellátásához. Hogy legalább néha lefürgyé'. Egy kisbaba nagyon-nagyon leköti még eleinte minden percedet, pláne első gyereknél.

Az okot nem tudom, nem is érdekes, de mégis, még idejében közelíteni kellene az "eredeti" állapotokhoz, mert neki nem te vagy az anyja. Az igazi anyjának kellene valahogy segíteni ebben, mert ő se várja el tőled, hogy rögtön kétgyerekes anya legyél. Az nagyon durva. És ha mégis kiborulsz? Sokan bizony egy gyerek és segítség mellett is kiakadnak. Azért nem jó ezzel játszani..

Én leginkább - és talán a legtöbben - pont a második gyerek születésekor éreztem ezt a dilemmát, és utána bizony nagyon nehéz volt. Fizikailag is. Nekem is, a nagyobb gyereknek is. Nem egy őszinte szülő meséli el, hogy hogyan kell utána újraépíteni a kapcsolatát a nagyobbal. Persze olyan is van, hogy a kisebbel...

Szerintem ne hárítsál, hanem ponthogy a megoldást keressétek. Általában nem is rögtön a születés után jönnek a bajok, hanem kicsit később, a kicsi 8-9 hónapos korától kezdve, amikor már nem csak fekvő játékbaba...

Mindemellett természetesen minden igaz, amit a többiek írtak, a bevonás, a mesélés az erre vonatkozó könyvekből. Az Anna Peti Gergő könyvek nálunk nagyon beváltak, erre, és a többi élethelyzetre is. A Kistestvér érkezik kötet nagyon jó. A 3. fiam a mai napig olvastatja ezt, tudom, hogy a 4. gyerek érkezését dolgozza még mindig fel ezzel. Hát olvassuk, ezredszerre is.

Ez egy lelki folyamat mindenki részéről, ha kell még szakember segítsége se elképzelhetetlen egy ilyen helyzetben.

Az óvónéninek meg üzennék.. De akkor kitiltanának a Hoxáról.

"Külömben sem az én gyerekem" Ezt nem is mondtam ....Csak, hogy szinte egész nap velem van és hozzám kötödik igazán. Anyukámat mamának hívja engem hív anyának.( Hosszú lenne elmondani miért)

A saját gyerekem biztos félteni fogom de nem tőlle.

Attól pedig nem fog háttérbe szorulni, itt nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy azt hiszi a szeretetem szétkell osztanom majd közte és a babaközt.

Az ovónőről pedig csak annyit, hogy egy három évesnek ilyet szó szerint az arcába üvőlteni gusztustalan dolog.

Másoknak is van gondja az ovónénivel, így remélem nem sokáig marad már ott...

Ja, most látom, hogy már ovis..

Hát akkor talán egy melegebb szívű óvónéni nem ártana neki, ha lehetséges..

Objektíve teljesen igazat mond, de aki ilyet zúdít egy kisgyerek nyakába, az sintérnek se való, nemhogy óvónőnek..

Nehéz..

De azt ugye te is tudod, hogy a valóság az, hogy nagyon is háttérbe fog szorulni, félteni fogod a sajátodat.. Ő már közösségben lesz, féltékeny lesz, esetleg üthet, bacit hozhat, meg különben sem a te gyereked stb..

Nagyon sajnálom szegény kisgyereket..

Férre ne értsd, ez sem a te hibád, senkinek a hibája, csak ez van.

Még a nagyobb testvér is háttérbe szorul a kistesó születésénél - akármit is hazudunk magunknak - hátmég így.

Szerintem lassan más emberhez kellene túlnyomórészt átszoktatni, másodsorban meg nagyon jó óvónénit találni neki.

Mindemellett persze, hogy fontos lesz még neked, de az már más lesz, másként lesz..

Újra kell majd építeni a kapcsolatot. Nem lesz egyszerű.

Nekem csak négy sajátom van, de bizony mindegyiknek trauma volt így vagy úgy a kicsik érkezése. Szerintem ez mindenütt így van, csak hazudnak maguknak sokan, hogy ne fájjon a lelkünk annyira.

Öcsém nem magától találja ki ezeket ezt már az elején is gondoltam...(hogy ha meglesz a pici akkor ő kevesebb figyelmet kap stb...)

Az oviban mondták neki.

Mivel szeret kicsit öcsém a középpontban lenni és ezt az (amúgysem kedves) ovónéni nem igen tolerálta.

Azt mondta neki, hogy álljon le az állandó beszédel meg hasonlókkal mert miután baba születik a családjába már nem figyelnek rá annyit úgysem és osztoznia kell majd a szereteten is.

(Persze nem ilyen finoman mondta neki)

Öcsém még csak 3 éves így könnyűvolt neki bemagyrázni ezeket...

Kicsi és még hiszékeny. :/

Azóta persze beszéltünk ovónénivel de szerinte nem mondott semmi roszat....

Nézzétek meg a Nicsak ki beszél még? című filmet! Nekünk bejött! Ott is nagy és okos a nagyfiú,aztán gonoszkodik néha,de végűl belátja,hogy jó egy kistesó a háznál...

Na,nem mintha ettől még nem ölnék egymást a fiaim,de nálunk csak 1,5 év a korkülönbség,és hát,ugye,sokat is vannak együtt (unokatesókhoz képest).

Köszönöm a jó tanácsokat. :)

Ezt az okos nagyfiús dolgot biztos "bevetem". :)

A viselkedése és reakciója természetes, élettani.

Ha teheted és lehet, vond be a baba körüli teendőkbe, csináljátok együtt a feladatokat: "Gyere segíts, hozd ide kérlek, fogd meg légy szíves, látod, mikor te is ilyan kisbaba voltál...stb", magyarázz neki.

De addig is míg nem érkezik meg a baba, mesélj neki róla, nézzetek együtt ilyen irányú képeskönyveket, filmeket, meséket.

Mikor a második unokám született és hazavitték öcsit, akkor Borcsikánk kapott az újszülött öcsitől egy pepa malacot ajándékul, hogy azt neki és az övé.

Valami ilyesmivel el lehet venni az élét és el is kell, hisz féltékeny és félti az ő kis egyeduralmát.

Aztán ez az aggodalom és szorongás el fog múlni és minden a helyére kerül a kis szívében, csak érezze, hogy nem helyette szeretitek, hanem mellette és vele együtt.

Mond neki, hogy milyen jó lesz a babának, hogy lesz egy ilyen okos nagy fiú, aki segít majd neki, vigyáz rá, tanítja.

Amikor meg fog születni a baba, akkor engedjétek, hogy ő is fürdetésnél is segítkezzen.

29 hetes kismama vagyok, van egy öcsém még csak három éves és nehezen érti meg, attól hogy baba születik a családba még ugyan olyan fontos marad számunkra.

Szinte a nap 24 óráját velem tölti, mert én betudom vinni a munkahelyemre míg a szüleim dolgoznak.

Így még jobban kötődik hozzám.

Tegnap olyat kérdezett tőllem amin nagyon meglepődtem, nem tudom magától találta volna ki vagy valaki mondta e (remélem ilyet senki nem mond neki).

"Ügye attól, hogy gyereked lesz engem még ugyan úgy szeretsz."

Szegényt úgy megsajnáltam... mondtam az semmin sem változtat attól én még ugyan úgy szeretem.

De mostanában egyre többet kérdez ilyeneket.

Nem tudom, hogyan "érthetném" meg vele, hogy mi akkor is szeretjük. Még kicsi így, nem érti hogy a szeretetet nem kell szétosztani, azt hiszi ha megosztom mással neki kevesebb jut.

Ti hogyan oldottátok meg az ilyesfajta, helyzetet?

("Ahol már volt egy gyerek és érkezet egy másik")