A találkozás (beszélgetős fórum)

Szegény kislány és a kutyus is.

Annyira szomorú.

potyognak nekem is...

Nagyon szép! Gratulálok! :)

Pont ezért soha, soha nem simogatok meg kóbor jószágot, bármennyire is sírok belül. Nem lehetek ilyen felelőtlen, hogy csak egy kis szeretetet, törődést nyújtok neki, majd újra a kilátástalan magányos kóboréletbe taszítom. Annyit a menhelyekről, hogy pl Nyíregyházán nem igazán igyekeznek befogni - telefonhívásra - a megtalált didergő, éhezéstől legyengült, nem egyszer elvadult kutyusokat. Saját tapasztalat: a főiskolán, a park részében, egy gondozatlan, de még így is gyönyörű huskykeverék kutya csatangolt. Persze hogy nem bántott senkit, a főiskolások és néhány tanár is vitt le neki eleséget, szeretetet, simogatást. Felhívtuk a kollégium portásának segítségével az egyik alapítványt, akik azt mondták, hogy vigyük be a kutyát, ők ezért nem pocsékolják a benzint.

Hát köszöntük szépen a segítséget, a kutyát befogni nem tudtuk, ne mvolt nálunk se póráz, se szájkosár, így estére eltűnt és nem tudjuk mi történt vele... néha azt hazudom magamnak, hogy biztos egy szerető család befogadta.

Kedves AlieNeetah!

Köszönöm a cikket, olyan szívszorító történet!-Én is megkönnyeztem...

Ezt a jámbor kutyust szerintem is csúnyán cserbenhagyták, ezért ragaszkodott annyira a kislányhoz, mert végre valaki kedvesen fogadta. Bárcsak lehetne rögtön tenni valamit, mikor kóbor kutyust, cicát látunk s nem csak később, amikor már sajnos nincs rá mód... :(

Huh...az én könnyeim is elindultak.

Akár megtörtént, akár nem, nagyon szép történet.

Valaki muszájból, valaki gonoszságból hagyja el kutyáját. Ő olyan lehetett, akit gonoszságból hagytak el. Kíváncsi lennék, mi lett vele...de hát eltűnt a sötét éjszakában.