Rajongás vs. szerelem (beszélgetős fórum)

Én leginkább az érzelmi töltetről beszélek, arról a szenvedélyről, ami úgy el tudja ragadni az embert egy adott személlyel kapcsolatban, hogy az a szerelem hevességén is túltesz.

És igen, a szerelemről is mondják, hogy vak. Talán nem is mindig baj. :)

harmónia vs szenvedély fórum -- hát igen, lehetne az is :) vagy

harmónia vs szenvedély fórum a szerelemben?

Persze, ezek csak szavak.

Igen, a csodálat tényleg nem szenvedélyes szó annyira. Viszont harmonikus.

Akkor ez most ilyen harmónia vs szenvedély fórum inkább ? :D

Ha valóban ugyanarról beszélünk, akkor nem részvétet kellene nyilvánítanod itt, hanem gratulálni hozzá :)

De az a gyanúm, hogy te valahogy máshogy jártál.

"én is fogom irigyelni"

:(

Részvétem és együtt érzésem. Én is jártam már így.

:O

A rajongás szóról leginkább tényleg az a benyomása az embernek hogy semennyire sem ismeri az illetőt. Ez persze nem feltétlenül rossz dolog, csak nem személyes.

Tehát ha egy híresség például megjelenít egy tehetséget, szellemiséget akármilyen eszményi dolgot, ami nekem bejön, azt én joggal szerethetem. Persze érzelmileg felvilágosult emberként tisztában vagyok vele hogy nem ismerem, tehát nem az ő személyét szeretem. A csodálat meg egy sokkal általánosabb szó. Jelenthet rajongást is, de mást is.

Ismerek egy lányt, akinek kőgazdag, erős és jóképű a vőlegénye, ő maga gyönyörű, fiatal, manöken lehetne, jó családból való, művelt, két diplomája és öt nyelvi felsőfokúja van.

Vőlegénye egyúttal a BDSM domja is, aki esténként nagyon szenvedélyes és nagyon kemény szexben részesíti.

Már azt hinném, kamu az egész, -- ennyire mindenben, ekkora mázlija csak a mesebeli királylánynak van. Aki ismeri, és tudja hogy de igen, bármilyen hihetetlen, ez mind igaz, hát az csak irigyelni tudja.

Rendszeresen panaszkodik nekem, hogy már csak arra vágyik, hogy teljes mértékben és feltétel nélkül "megadja magát" a vőlegényének, de ehhez minden saját személyes büszkeségét fel kell még adnia. A pasit viszont annyira csodálja, és annyira rajong érte, hogy tudja, eljön nemsokára az a gyönyörű nap, amikor "betöri" végre. Már csak erre vár....

Akkor, azon a szép napon majd én is fogom irigyelni.

Szerelmesnek elég nehéz lenni egy életen át. Teljes embert kíván.

De a szenvedély, amit egészen fiatalon megismerünk, utána már nagyo hiányozna...

Akkor azt hogy hívják mikor még nem ismerek valakit, de majd meg fogom valaha? :)

(nem komoly kérdés)

Nekem nem.

Csak feltűnt, hogy bzonygatsz, belemagyarázol, mintha igazolni akarnád önmagad. Aki biztos magában arra ez nem jellemző.

Bizonytalan volnék? :) Miket nem próbálsz belém értelmezni :D

Oké, van akinek nem jön be a BDSM, tulajdonképpen ez értem is, de azt nehezebben viselem, ha úgy kritizálják, hogy nem értik a mélyen húzódó érzelmi erőit. Úgyhogy szivesen beszélgetek róla, ha nem túl nagy probléma...

Ha rajongasz valakiért sose fogod megismerni, de a rajongáshoz ez nem is kell. Csak megzavarna :)

Ha szerelmes vagy valakibe azt a hibával együtt ismered, elfogadod, és ő is téged.

Amit írsz erősen önigazolás szagú. Neked bejön a BDSM, de miért kell megmagyarázni, hogy ez a legjobb, legnagyszerűbb, lg, leg, leg? Ilyen bizonytalan vagy?

Hát, a csökönyösség falakat épít. És sose tudjuk meg, hogy akit szeretünk, az valójában ki. (Így nem tudjuk azért szeretni.)

A szerelem ideiglenesen megadja az eggyéolvadás illúzióját, de hosszú távon kimerül.

egyébként ez áthozat innen:

[link]

és:

*SZEREtetté és tiszteletté szelídül

:)

Rajongás: önfeladás. Nekem fontos, hogy a másik se adja fel önmagát, hiszen azért szeretem, aki.

Ha rajongana unalmassá válna, az pedig egy kapcsolat halála.

RAJONGÁS: ez az a különleges érzés, ami képes megtörni az ember minden makacsságát és önhittségét, -- ezzel lehetővé téve a teljes eggyéolvadást a másikkal, ahol tényleg átélhető, hogy megszűnnek az ÉN határai.

A RAJONGÁS mint érzelem könnyen összetéveszthető a szerelemmel, és olyankor a tapasztalatlanabbak komoly bajban vannak érzelmileg.

A szerelmet, mint nemes érzést és romantikus eszményt mindenütt magasztalják - annyira, hogy a szerelmesek csupán az érzésük miatt úgy vélik, joguk van a másikat birtokolni. Az szerelem ugye nem irányítható, - mondják - csak jön, és mindent, amit ezután teszünk, igazol. Holott a szerelem maga nagyon is önző érzelem; éppen csak határos a rajongással, de a másik szélső határa a birtoklási vágy.

A RAJONGÁS más: teljes odaadást én feltétlen önfeladást kíván meg a másikért. Rajongani lehet híres sportolókért, színészekért, énekesekért is, akiktől a dolog természetéből adódóan azt se várhatjuk el, hogy egyáltalán tudjanak rólunk.

Egy párkapcsolatban ugyanezt a RAJONGÁST lehet, és kellene is, átélni a másikért. Egy BDSM kapcsolatban célzottan ezt igyekeznek minél mélyebben átélni. "Közönséges", vanília kapcsolatban maradnak a szerelemnél, ami ha szerencséjük van, tetté és tiszteletté szelídül idővel, de a szenvedélyessége mindenkép lanyhul a libidóval együtt. A RAJONGÁS más, a kapolatban a másik felé (ha ügyes irányító fél a másik,) mindig fenntartható és mindig fokozható. És ott még az is helyén van, ha van erotikus, szexuális tartalma.