Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Miért érzem azt, hogy mindenki utál? fórum

Miért érzem azt, hogy mindenki utál? (beszélgetős fórum)


18. lilibe (válaszként erre: 17. - E62ac67dd5)
2015. febr. 19. 09:34
Ez így van. Olvastam egyszer valahol hogy az emberek kb. 5%-a nem kedvel minket, nem olyan vészes az arány. Azért érezheted ezt többnek, mert nem vagy kibékülve magaddal. Tessék a tükör elé állni és mantrázni: "Szeretlek!".
2015. febr. 18. 18:06
Az lehetetlen. Legfeljebb furcsán néznek rád, ha tényleg olyan magadnak való vagy. De hidd el, hogy az emberek nem igazán foglalkoznak egymással. Még annyira sem, hogy gyűlölködjenek. Ne menj olyan helyre, olyan társaságba, ahol nem érzed jól magad. És változtasd meg a véleményed saját magadról: szeretnivaló ember vagy, nincs miért utáljanak.
16. lilibe
2015. febr. 18. 17:52
Mert nem szereted magad.
2015. febr. 18. 17:03

Egy keserű emberhez természetes hogy senki nem vonzódik, mindenki elkerüli.

A vidám emberekhez viszont mindenki vonzódik, mert a jókedv ragadós. :)

2015. febr. 18. 16:37

Neked valószínű és jó ha "csak" vélt sérelmeid vannak és nem valami komoly depresszió.

Elég baj az, hogy fiatal felnőtt létedre ilyen komoly lelki gondjaid vannak.

Szerintem is rászorulsz szakember segítségére.

13. 1e072b34d7 (válaszként erre: 1. - FiatalFelnőtt)
2015. febr. 18. 16:20

Mert nem mosolyogsz. Kezdj el mosolyogni, minenkire!

Mosolyogj a Világra, s az visszamosolyog Rád.

12. 96c7e4d0bf (válaszként erre: 1. - FiatalFelnőtt)
2015. febr. 18. 14:31
próbáld picit pozitívabban szemlélni a világot.
2015. febr. 18. 14:22

orvos, pszichiater;

az energiavampirokat, necces helyzeteket kerulni;

nem konnyu menet, maceras, de helyre fogsz jonni, de neked is akarnod kell;

2015. febr. 18. 13:20

Szerintem is beteg a lelked, ezért érzed ezt, feltétlenül fordulj orvosoz.

(Egyébként én nem utállak, ha ez segít.)

9. *Orchidea* (válaszként erre: 1. - FiatalFelnőtt)
2015. febr. 18. 12:42
Tényleg mindenképpen keress fel egy szakorvost!
8. *Orchidea* (válaszként erre: 7. - 4c3a5e5783)
2015. febr. 18. 12:41
Ez már nem az a kategória, sajnos!!
2015. febr. 18. 10:34

eloszor szeresd onmagadat;

ne koncentralj a negativumokra;

vedd eszre, süt a nap!

2015. febr. 18. 10:31
Keress egy jó dokit, csodákra képes. Én személyes tapasztalatból mondom. Egy világ tud veled megfordulni és sokkal szebb lesz az életed.
5. Zséka198 (válaszként erre: 1. - FiatalFelnőtt)
2015. febr. 18. 09:58
Jó eséllyel mániás depressziód, unipoláris depressziód, vagy kényszerbetegséged van. A tüneteid ezekre utalhatnak. Sürgősen keress fel pszichiátert. Többféle kezelés van erre viselkedésterápia és gyógyszer is. De egyedül ilyenből nem tudsz kimászni feltétlen keress szakembert.
2015. febr. 18. 09:45
Sajnos ez régről íródott az agyadba. Ezen túllépni nehéz lesz. Szemlélet váltás kell. Próbálj nem erre koncentrálni hanem arra hogy aki kedves veled az valóban az. Ha valaki nem kedves nem azért van mert utál lehet csak rossz napja van.
3. Misaki Itó (válaszként erre: 1. - FiatalFelnőtt)
2015. febr. 18. 09:40

Mert beteg vagy,agyilag,azért.


Nem voltam még így.


Tényleg orvoshoz kéne fordulnod!

2. gilingalang (válaszként erre: 1. - FiatalFelnőtt)
2015. febr. 18. 09:33
Ez nagyon gáz!Szerintem fordulj dokihoz!!!
2015. febr. 18. 09:16

Miért érzem azt, hogy mindenki utál a családomból vagy akár az utcáról? Bárkiről ezt gondolom :/

Gyerekkorom óta zárkózott vagyok, sosem tudtam a szüleim előtt sem megnyílni és felszabadult lenni. Gyakran piszkáltak, bántottak szavakkal, pedig egy szorgalmas gyerek voltam jó eredményekkel és a házimunkában is igyekeztem segíteni. Nem buliztam szét magam, csak néha néha jártam el és a megbeszélt időpomtra mindig hazaértem. Jah és soha nem ittam :) a bulikon nálam csak a víz vagy a kóla jöhetett szóba :)

Szóval gyakran piszkálódtak, emiatt olyan szorongásaim lettek, hogy azt képzelem mindenki utál. Ebbe a mindenkibe tényleg mindenki beletartozik. Akár a legkedvesebb munkatársam is, akár valaki a buszról aki nem ismer, vagy a családtagjaim, és akár ti is, vagx az utcán sétáló emberek.

Gyakran álmodom anyukámról is, hogy bánt, leginkább azóta, hogy elköltöztem. A költözésnél is az utálatot éreztem sajnos a büszkesége helyett. Nem büszke volt, hanem tiltani akart, haragudott, bünbaknak, hálátlannak nézett. Sosem tudtam vele jókat beszélni.

Most amikor néha hazajárok nem azt érzem, hogy a régi otthonomban a legszűkebb családomban felszabadulhatok, hanem mintha idegeneknél lennék egyszerűen szorongok. Mindez "otthon" történik velük, és borzasztó.

Még ha azt is mondja anyu, hogy nem haragszik semmiért, ez akkor is belém ivódott, mert minden egyes nap amíg otthon laktam, ezt a szorongást, utálatot éreztem, és ez kihat a mindennapjaimra és a viselkedésemre.

Hogyan lehetne ezen segíteni? Más is van így?


22N

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook