Mit tennél, ha megharapná a gyerekedet egy másik gyerek, mert a te gyereked nem akart vele játszani? (beszélgetős fórum)

Igen, vannak olyan szülők is. Az azért rossz, mert nem derül ki, hogy konkrétan mi a probléma, és otthon sem tudnak neki segíteni, és nem is akarnak..

De sajnos az a helyzet, hogy aki meg mindent megtesz, csillagászati pénzekért hordja fejlesztésre, a lelkét is kiteszi, az állndó óvodai problémák miatt akkor sem különbözik sokban azoktól a helyzete, mint akik sz.nak a problémára..

A ped asszisztensek nagy része meg nem ér semmit.. Így.. Akkor ér valamit, ha állandóan jelen van, és minden konfliktust a segítségével oldanak meg.. És ha meg tudja a Tourett szindrómát az Asperger szindrómától különböztetni.. Mondjuk nálam jobban.. Mert sajnos még pszichiáter orvosnak is tudtam néha újat mondani, mert 15 éve elfelejtett kinyitni néhány szakkönyvet, hogy hol is tart ma mondjuk az autizmus kutatása... Már nem a búgócsiga pörgetésnél tartunk..

Sajna evvan..

Enissa, aki "nem integráltan nevelhető" címkét kap, azt nem is lehet vinni.

De ennek az elintézése elsősorban szintén az óvoda dolga. Ők tudják nevtanba küldeni, részletes szakvéleményt írni a tapasztalataikról. Ha a szülő nem viszi el, mert éppen olyan, akkor a hatóságtól kérhetnek segítséget, és karhatalmi erővel elvihetik biza a gyereket..

Tehát ha valósan van ilyen probléma, az is kezelhető, és reális veszélynek senki sem lehet kitéve, ha mégis az is az óvoda felelőssége, és nem a szülőjé.. Már ha a probléma az óvodában van.

Egyébként meg hiába értjük meg, attól a helyzet nem változik.

De egy harapás, vagy akár kettő is nem ez a kategória..

Nekem vitte el a lányomat szirénázó mentő vérben ázó fejjel a kórházba, a helye a mai napig megvan a sérülésnek. Soha, de soha nem jutott eszembe az ezt okozó gyereket, vagy a szülőjét vádolni. Pont inkább az jutott az eszembe, hogy "de jó, hogy nem az enyém csinálta". Pedig akkor még nem is tudtam, hogy lesz még három igencsak problémás fiam.

Azóta is jöttek haza szétharapott háttal, kivert foggal, stb.. Én soha haragot, vagy olyat nem éreztem, hogy "bezzeg az én gyerekem"..

Még akkor is meggyőztem magam, hogy a gyerekek nem tehetnek róla, amikor megtudtam, hogy a kis szerencsétlen auti fiamat hatan megfogták a nagyobbak, teletömték a száját földdel, levéllel, csak mert ő olyan kis idegesítő... És igen, elgondolkoztam, hogy a gyerek furcsaságait az óvónők se tudták kezelni, ők is idegesítőnek tartották, sokszor én, az anyja is.. Hát akkor miért várom el 5-6 éves óvodás gyerekektől, hogy ők mások legyenek. Ők valahogy kifejezték azt, hogy bizony ez egy furcsa kisgyerek, és a hold állásáról, vagy a hold-föld távolságról tart előadást.. És képzeld, ezen fiúk szüleit is normális, rendes embereknek gondolom. Ma is.

Ezek a sérülések, amiket kapnak, részemről egy kalap alá tartoznak azokkal, amiket maguk szereznek leeséssel, fejbetöréssel, stb.. Az élet része, és arra használom fel őket, hogy beszéljünk dolgokról, hogy hogyan álljon ő az másikhoz.

Ez alól a tartós, 6-7 éves kor felett előforduló szekálás, lelki terror a kivétel. Hangsúlyozom, tartós!!. No akkor azért már én is szóltam, kértem, hogy keressünk megoldást, mert a gyerek fél éve sírva megy iskolába...

Az ilyen helyzetben lévő szülők meg pont semmit sem tudnak csinálni havi 50-60 ezer alatt, de még sokszor ezért se..

Ezt te is tudod, hogy ma sétálgatással, meg tüntetgetéssel nem érünk el semmit.

Egyébként meg az "ilyen" gyerekek legtöbbjének az orvos szerint is normális, egészséges elfogadó közösségre lenne a legnagyobb szüksége..

Te is szoktad itt a fórumon Trapiti-t olvasni. Érdekes, kitették a lábukat az országból, és ez nem volt probléma, az itt többszörösen problémás, kiközösített gyerekét a normál iskolában is tudták, és akarták is kezelni, és befogadták őket, pedig ők ott még "külföldiek" is.. Ott az iskola alkalmazkodott a gyerekhez. Azon gondolkozzon el mindenki, hogy talán nem csak a nyugati fizetéseket kellne áhitani, hanem lelkileg is kellene fejlődni, hogy megközelíthessük őket..

Szurikáta111, teljesen megértelek, ebben az országban élek, tudom mi a helyzet. Az én gyerekemmel is járt fogyatékos kicsi, akit minden kisgyerek szeretettek vett körül. Én meg értem azoknak a szülőknek is az elvárását, akik gyermeke olyan beteg, hogy kiszámíthatatlan a reakciója, de a másik oldal is értse meg, hogy egy kisgyerek megmérgezi, egy egész csoport életét. Hogy megy az a szülő dolgozni, aki nem tudja, mikor vág egy nagyobb, súlyosabb tárgyat a gyerekébe, aki kiszámíthatatlan. Tudod milyen gyomorgörcsöm volt, amíg a ceruzával, ollóval szurkáló kisfiút nem tették ki az oviból?

Tudom sok a megoldásra váró feladat, nem tudok jobbat, mint az ilyen helyzetben lévő szülők fogjanak össze, és álljanak ki magukért, a gyermekükért. Nehéz harc, de ha el sem kezdik, nem lesz megoldás.

Kedves Enissa, ilyenek nincsenek!!

Vagy 100 szükségletre 1 hely..

Ami volt, a kormány azt is folyamatosan szünteti meg, vonja meg a támogatásokat, mert az a cél, hogy majd mindenkit integrálunk, ne kelljen több pedagógust, asszisztenst fizetni.. Mert majd az integráció mindent megold..

Elvileg igazad lehetne, ha lenne hova vinni.. De a valóságban nincs..

A hivatalosan fogadó óvodák, de iskolák sincsenek szakmailag felkészülve, se a gyerekek, se a pedagógusok..

Pedig problémás gyerek, diagnózisos gyerek egyre több lesz, és ha el lehet várni, ha nem, bizony a mai integrációs elvek szerint igenis több figyelmet igényel az ilyen gyerek..

Több figyelmet igényel egy kerekesszékes, egy nagyothalló és egy down szindrómás is. Ők sincsenek kizárva az oviból. Ugyaolyan fogyatékosság az idegrendszer fejletlensége.. Ugyanúgy nem tehet róla, és ugyanúgy joga van óvodai ellátásra..

Ez a helyzet.

Hidd el, mindenki úgy szeretne menni a gyerekéért az intézménybe, hogy ne azt hallja minden nap, hogy az ő gyereke "milyen"..

Családok tömkelegei mennek rá erre. Mert könnyű azt mondani, hogy "csinálj amit akarsz", csak én ne lássalak, mert büdös vagy, mert problémás vagy, csakhogy az erre rámenő családok segélyét is te fizeted ám később.. Meg majd a felnövő gyerekét is, ha nem sikerül valahogy megoldani a problémát.

Sokszor egy tanfolyam, 4-5-10 órányi tanulás is segítene az óvónőknek, de arra sem hajlandók, mert úgy érzik, hogy nem az ő dolguk. Akkor se, ha ezáltal az egész csoportnak, és nekik is jobb lenne.

Sőt, a szülőknek is szerveznek már tőlünk boldogabb országokban, helyeken érzékenyítő tréningeket.

Tisztelet a kivételnek az óvónőket tekintve, mert láttam én előadáson olyan kompániát, akik "karakószörcsögről" jöttek fel egy óvódából. Az egyik kis gyerekük autista diagnózist kapott. Erre nem a szokásos elutasítás volt, hanem feljöttek vezetőstől, takarítónőstől az előadásokra, a vezető elintézte, hogy hivatalosan integráló intézmény lehessenek. Még Prekopp Csilla szemét is elfutott a könny, amikor felállt a nagyfenekű vidéki nénike a bemutatkozáskor, és határozottan közölte, hogy "gyüttünk", mert hát a mi Marcikánkat "csak nem fogjuk elengedni".. (Pedig Marcika nem volt egyszerű eset) És Marcikára azóta igen, többet figyelnek.. Ott, ahol még emberek az emberek..

azt tudnám javasolni, ha ez több gyermeket is érint, a 2 óvónő meg tudja erősíteni, hogy problémás a kicsi, gyűjts aláírást a szülőktől, valamint kérj jellemzést az ovitól.

Azt nem lehet elvárni, hogy egy csoportban kiemelten tudjanak foglalkozni egy-egy gyerekkel, hiszen Magyarországon jó esetben az óvónő mellett egy dadus tud figyelni műszakonként a gyerekekre. Tehát mindenképpen valami speciális megoldás kellene.

Őszintén sajnálom a helyzeteteket, de éppen annyira sajnálom azt a kisgyereket, gyerekeket is, akiknek figyelni kell a kisfiad reakcióit, ha nem tetszik neki valami.

Erre csakis egy speciális mentális problémákra szakosodott ovit tudnék elképzelni, mert a többi 20-30, akárhány kisgyereknek nem hiszem, hogy muszáj lenne tűrni, akiknek fogalmuk sincs, hogy beteg a kisfiú, illetve, ha tudják is, akkor is igazságtalannak érezhetnék joggal, hogy nekik ezt ek is kell-kellene viselni.

Empatikus vagyok , de egy egészséges határig, ha a gyerekem bántják, az nálam már, nem az egészséges kategória.

...."pont hogy a másik egy kis szőrös majom...."

hát hallod, nem lennék a rokonod.:(

De most nem ez a téma; olyan nincs, hogy az óvónő nem tudja, nem hallja, látja, mit csinálnak, beszélnek a gyerekek!! Szólj a vezetőnek, mert mondom: ha az elsőt nem, de a második lökdösést, leköpést/ :( / észre kell vegye !

Azért van KÖZTÜK, hogy mindenkit szemmel tudjon tartani, és minden csúnya szót meghalljon!! :))

Vezetőóvónő ! :)

Azt mondta az óvodavezető,azért a beszédközpontnál jelezték a kisfiú problémáját (ez természetesen nem a viselkedésére vonatkozik,hanem a nyelvi hiányosságokra),mert volt korábban is magyarul nem beszélő gyerek,de ő decemberre mindent megértett,és sokat tudott is.

Szóval,lehet,hogy a fiúnak tényleg nehézségei vannak,de ha szülők tesznek rá,akkor semmi nem fog változni!

Annak örülnék,ha valaki kimenne az oviba,megnézné,mit művel,mert tényleg...

Pl.bevisz a wc-ből (a wc csészéből merte ki) egy pohár vizet és a kajájára önti ebédnél. Azt hiszem,ez a ruszkiknál sem hagyomány,nem normális!!! Mint ahogy mást székkel együtt felborítani sem,vagy ütni,verni. Az én fiam azt tanulta itthon,hogy védje meg magát,de ez a fiúcska egy fejjel magasabb nála és jó stram gyerek,szóval...berosált!

Tudom,hogy nagyobb odafigyelésre lenne szüksége,de nyilván nincs egy óvónéni,aki csak rá figyelhetne egész nap.

Nem fogom elfelejteni,és írok,köszönöm,hogy érdekel! (Sajnos sokszor az illetékeseket sem mozgatja a mi kis problémánk)

Az óvónéni hívta fel az egészre a figyelmemet, hogy túl sokat lóg a lányom azzal a kislánnyal és nincs rá jó hatással, és közben elbeszélgettem egy csomószor vele, és tényleg sajnáltam, hogy annyira cikinek érezte, hogy ô járhat. Komolyan, nemhogy örült volna neki mint az elején, hanem a másik kis csaj annyira manipulálta ezzel. Gondolom, a minta otthonról hozott... Ráadàsul az óvónéni azt is furcsállta, hogy ugye az enyém milyen karakán, mégis miért veszi ennyire a szívére a másiktól. Hát 1: itthon nem csinálunk ilyen érzelmi zsarolásokat, manipulációkat 2: a màsik családban meg igen

Az enyém nem volt hozzászokva és nem tudta kezelni. Karakán vagy sem, ô nem taktikázós és ezért nem látott át rajta, meg amúgy is, 5-6 éves korban ilyet nem is várok tôle

Úgy gondolom az (is) a baj, hogy nem igazán lehetett ilyen esetük még az óvónőknek sem. Nem kell a gyerekkel az anyanyelvén beszélni. A gyerek érti a testbeszédet, hangszínt, mimikát.

Elméletileg 2 hónap alatt a gyerekek egész jól elsajátítják az adott ország nyelvét. A magyar nem egy világnyelv, és ezrek keltek útra gyerekekkel, megtanultak úgy beszélni, hogy nem szólnak hozzájuk magyarul.

Remélem rendeződik hamarosan mindenki számára kedvezően az eset. Ha nem felejted el, kíváncsian várnám a fejleményeket.

Nah,még vagy 4 helyre elirányítottak a kis telefonomon,és végül azt a tanácsot kaptam,amit Te is írsz: leírni,aláiratni,elküldeni! Az utolsó hölgy igen készséges volt,rögtön neveket is kaptam,kinek küldjem a levélkémet.

Hát,szépen megírom,a szülőkkel is aláiratom és küldöm.

Igazából én nem a kisfiúra haragszom,és próbáltam neki segíteni a magam módján,de már tényleg félet a sajátom!

Valaki biztos van a brigádban,aki beszélni magyar,de anyuka hozza-viszi,neki meg azt sem tudnám elmagyarázni,hogy fordíttasaa le a levelem.

A hölgy,akivel beszéltem legutóbb,azt mondta,az is elképzelhető,hogy valami bibi van a gyerek fejlődésével,és akkor,ha ez kiderűl,még jót is teszek neki,mert a szülők még az ovi kérésére sem vitték szakemberhez a gyereket!

Köszönöm amúgy a tippet!

Nincs olyan szülő, aki a kisfiú szülei nyelvén letudná írni a problémákat, és megkérné a szülőket, hogy beszéljék át a történteket a fiukkal?

Egyébként béna az óvoda is, ha nem tudja merre induljatok el.

Csak megírom: 5 perce sikerült elcsípnem a jegyzőt,aki közölte,nem az ő hatásköre a problémám és nem is érti,minek vették fel az oviba a gyereket,ha nem beszél magyarúl.

Eddig jutottam,most megint nem tudom,merre!

Mi volt a menete a gyerek oviból történő eltávolításának?

Csak azért érdekelne,mert a miénkben is van egy kisfiú,aki mindenkit (de legfőképp az enyémet) bánt,kezelhetetlen (mert még csak nem is töri a magyart,így magyarázkodni neki nem nagyon lehet),a foglalkozásokat sem lehet tőle megtartani és így 25 másik gyerek sem tud fejlődni mellette (bár már volt,hogy a dadus kiült vele a folyosóra,ott is ment a balhé).

Én szeptember óta tűröm,hogy székestűl felborítja a gyerekem,hogy kékre-zöldre üti,rúgja,de 1 hete már úgy fejbevágta a nagy fa építőkockával,hogy napokig látszott,fájt,púpos volt. Az óvoda már jelentette a gyereket egy beszédközpontnál,mert egyetlen szó sem ragadt rá a magyarból,és ezt furcsállják,de a szülők oda sem mennek vele. Na,a szülők sem beszélnek magyarúl,tehát velük nem tudok beszélni! Már beszéltem a nev.tannal,de azt mondják,még az ovi kérésére sem kötelezhetik a szülőket semmire,hívjam a jegyzőt. Hívom! 1 hete nem veszik fel! Vicces,hogy időpontot is ezen a számon kérhetnék...

Bocsánat az offért,de már nagyon kiidegel a dolog! Én megértem szegény gyereket,hogy feszült az új oviban,főleg,hogy egy büdös szót nem ért,és türelmes is voltam...eddig!

"A kislány meg az oviban elkezdte mondani az én lányomnak, hogy a balett hülyeség, így 1 évig minden alkalommal hisztizett az enyém is."

'De az enyémnek elmagyaráztam, hogy valójában csak egy rosszindulatú hülyeség volt az egész a másik kislány részérôl és megértette.Túl vagyunk rajta, ez a lényeg:)))"

Végül akkor nálatok sem ment könnyen, az elválás hozta meg a megoldást. Persze ez tényleg semmiség, a szülő aki ilyenkor tudja irányítani a gyermekét. :)

A lányomnak is volt egy ilyen barátnôje, igaz, ôk nem verekedtek, de nagyon barátnôk voltak. A másik kislány is akart jönni balettre, hát mondtam anyukának, hogy én hova viszem. Jöttek is pár hónapig, csak az anyuka megunta, hogy furikázni a gyereket meg öltöztetés, havi díj stb. Nem jöttek többet és a kislánynak telebeszélte a fejét, hogy "nem is akarsz te balettre járni, hülyeség"

A kislány meg az oviban elkezdte mondani az én lányomnak, hogy a balett hülyeség, így 1 évig minden alkalommal hisztizett az enyém is. Hálistennek vége lett az ovinak és suliba nem együtt járnak, így nem tudja befolyásolni és most újra szeret balettre járni az enyém. De látod, nem tudok haragudni arra a másik kislányra, szimplán irigységbôl mondta neki a dolgokat, mert ôt nem hagyták balettre járni, az ellen meg nem tehetek semmit, hogy az anyuka milyen módon magyarázta el neki, hogy nem mehet, akkor sem, ha ez az én gyerekemen csapódott le. De az enyémnek elmagyaráztam, hogy valójában csak egy rosszindulatú hülyeség volt az egész a másik kislány részérôl és megértette.Túl vagyunk rajta, ez a lényeg:)))

Egyetértek, nekem is 3 gyerek 3 különbözô viselkedés pedig én is ugyanúgy rájuk szóltam, amikor kellett, vagy bátorítottam, amikor kellett. Ezeket úgy, hogy a jóízlés határán belül, tisztelni a másik gyereket, stb.

Engem is zavart, mikor a fiam kicsi volt és a barátnôm gyereke nekiment a járókával, egyidôsek voltak, én direkt nem tettem ilyen járókába, hogy ne legyenek görbe lábai, a másik gyerek sem tudott járóka nélkül járni, de ha benne volt (a barátnôm állandóan belerakta), akkor erôsebbnek érezte magát és nekiment az enyémnek. Rászóltam, mert az anyja nem szólt rá, leszarta, a gyerek meg sírva fakadt, pedig nem kiabáltam rá, csak finoman rászóltam, de nyilván mert idegen vagyok és rà még senki sem szólt rá, ô valami bazi nagy traumaként élte meg azt az egy percet. De utána nem ment neki a fiamnak. Én meg sajnálom, hogy azért ríkattam meg, mert az anyja képtelen volt szólni neki. Vagy lehet, hogy az anyjának tök normális dolog, hogy a gyereke nekimegy a màsiknak mert ilyenek a gyerekek...

A középsôm pedig egyáltalán nem mamlasz, és ha elôfordult az ellenkezôje, pl. hogy annyira beleélte magát a játékba, észre sem vette, hogy mellette ott egy kisebb, akit a könyökével jól ellökött, ott azonnal bocsánatot kellett kérnie. Mondjuk rá duplán kellett figyelni, sokszor már látni lehetett elôre, hogy mire készül, így már elôre le lehetett állítani.

Ez mar specialis eset, ilyenkor tenyleg nincs mas megoldas.

De a harapas az mindenhol elofordulhat, emiatt senkit nem fognak kitenni az ovibol. Kiveve, ha tenyleg komolyabb baja van a harapos gyereknek, de ez sem azert tortenik, mert anya ment panaszkodni, hogy harapjak a gyereket.