Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Mit tennél, ha megharapná a gyerekedet egy másik gyerek, mert a te gyereked nem akart vele játszani?

Kategória: Összes fórumtéma » Babák & mamák » Óvodások, iskolások


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2 3 4 5

145. sunshine192015-04-10 06:34
szolnek az ovoneninek,hogy figyeljek oda rajuk jobban,es megtanitanam a gyerekemet,hogy ne hagyja magat,azaz vedje meg magat,mert cask igy tudja elejet venni az ilyesmi dolgoknak.

144. gabivagyok2015-04-09 10:28
Ez egy anyának nagyon nehéz kérdés és nem akarlak elkeseríteni, de még a suliban is lesznek ilyen gyerekek.
Én nem tudok rá megoldást, pedig próbálkoztam. A gyerekek szeretet-hiánya sokszor így csapódik ki. Amikor figyelmet akarnak és a nevelés hiánya is itt mutatkozik meg. Ha egy szülő (nem mindegyik!!!!) nem neveli, tanítja szocializációra a gyermekét, hanem csak úgy vannak otthon mindennemű kommunikáció nélkül, akkor a gyerek akár deviánsá is válhat, bár ezért kicsit több kell.
Én a lányomat már a harmadik suliba írattam át. Az elsőnél a tanárral volt gond. A másodikban a gyerekekkel (meg az utálatos tanárnő is sajnos átment oda tanítani, azt hittem szívinfarktust kapok, mikor megláttam. Most jelenleg bírja, meg hát ő is nő, fejlődik, erősödik és benne is van hiba, tudom én jól. De amit a második suliban műveltek a kölkök, az felháborító volt. Megesett, hogy nekiálltak csúfolkodni, hogy anyádnak milyen nagy segge van.
A fiam SNI-s és nála azért voltak problémák, se a tanárok, se a gyerekek nem voltak toleránsak, de túlélte, beleerősödött és már középiskolás.
Nagyon nehéz az anya-lét, mert megszakad a szívünk, mikor bántják poronytaink. ;(((
(válasz Kangaroo Island 143. hozzászólására)


143. Kangaroo Island2015-04-09 08:16
Na, tegnap a kedves kis csoporttárs a szemem láttára lökte el a lányomat, kérdeztem tőle teljesen normális hangnemben, hogy mégis miért csinálta ezt, erre úgy elbőgte magát, hogy szerintem negyed órát biztosan sírt...óvónők nem csináltak semmit, beszélgettek, mikor meghallották, hogy sír akkor kérdezték miért, a kislány nem tudta elmondani, én mondtam hogy megkérdeztem miért lökte el a lányomat, erre leszidták, hogy válaszoljon, ha kérdeznek tőle valamit, aztán ezzel el is mentek...mondjuk ezzel nem értek egyet, hogy így reagáltak erre. Ma szóltam a mi óvónőnknek, mondta hogy oda fog figyelni, meg mondta hogy agresszív egy csöppet a kislány, meg folyton tartozni akar valakihez, csak nem tudja kimutatni rendesen, meg hogy az én gyerekem miért nem védi meg magát?! talán mert 4 éves...
Én sajnálom ezt a kislányt, tényleg, de hagyja békén a gyerekemet vagy vigyék el a szülők valami tanácsadóba, nem tudom hova, mert ebből később nagyobb baj lehet, ha 4 évesen így viselkedik. Bár gondolom, ha a kislány a foglalkozás/szeretethiány miatt ilyen, akkor hiába várom...

142. szurikáta1112015-03-19 14:13
A másik nagyon-nagyon fontos pontra tapintottál rá:

a kölcsönös kommunikációra, és az arra való képességre, képtelenségre, vagy ennek részleges lehetetlenségére.

Legyen annak az oka betegség, hallássérültség, autizmus, nyelvi nehézség, nyelvi problémák, vagy éppenséggel ingerszegény környezet, rohanó, vagy bántalmazó szülők, vagy bármi.. Az alapgond mindezeknél az, hogy nem működik, vagy nem jól működik a kölcsönös kommunikáció. Vagy nem jól mondjuk, közöljük amit akarunk, vagy jól mondjuk, csak a gyerek nem hallja, nem érti, vagy ÚGY nem érti, ahogy mondjuk. Ennek a párja, hogy érti, de mi nem értjük, amit ő akar, mert nem tudja, nem meri, nem képes helyesen mondani, kifejezni az érzéseit, gondolatait, tehát egy idő után már ő ezzel "normálisan" nem is próbálkozik, csak nem normálisan..
(válasz anya4005 141. hozzászólására)

141. anya40052015-03-19 12:26
A fiam oroszúl tanúl,és neki szótfogad a másik gyerek. Írtam már,de megint: Ha neki így jó,nekem is!!!
Örülök,hogy nem kezdtem el hivatalosan áskálódni a szülők ellen,és remélem,lesz haszna,ha eljárnak fejlesztésre.
(válasz szurikáta111 140. hozzászólására)

140. szurikáta1112015-03-19 08:02
Ebben a korban ez normális.

Az én fiam is a legjobb barátaival állandóan verekedett - bár nálunk hálistennek - kiegyenlített volt az adok kapok, tehát ebből nem volt említésre méltó ügy.. Ma az oviba már ő se verekszik.

Ebben a korban főleg fiúknál meg kell a sorrendet találni, azt ki kell alakítani. Szabályozott keretek között ezt el kell fogadni. És igen, mégis a legjobb barátja, mert ő a társa az életben, a fejlődésben.. A gyerekek okosabbak az önző szülőknél hálistennek. Ők jobban tudják, hogy nem a mesterséges és hazug "jaj csak téged ne bántsanak" a normális. Felkészítik magukat az életre.

..persze nyilván a szélsőségeket kezelni kell stb.. nem írom le még egyszer...
(válasz anya4005 138. hozzászólására)

139. szurikáta1112015-03-19 07:58
Mi is bementünk a bölcsibe látogatni, a harapós kisfiú ott van még, egyébként szinte mindenki lecserélődött..

A harapós kisfiú - aki miatt feljelentették a gondozókat - már nem harap, meg van nőve, éppen kézenfogva sétált egy kislánnyal..

Mit tesz isten, a gyerek kicsit megnőtt, megokosodott, és az őt állandóan támadók szerencsére elmentek oviba.. A helyzet a természet rendje szerint megoldódott.. Ha hagyták volna a maga útján, botrány nélkül is így lett volna.. Még jó, hogy a kisfiút nem viselték meg annyira a támadások. Bár a gondozók nehezebben felejtenek..
(válasz anya4005 138. hozzászólására)

138. anya40052015-03-18 13:56
Szia!
Fejlemények: Nem léptem,mert hosszú betegeskedés után,ahogy oviba mentünk,az óvónéni jelezte,hogy a szülők végre elvitték a gyereket a beszédközpontba.
Érdekes,hogy a fiam csak ezt a kisfiút hiányolta,mikor bement a csoportba...
Most úgy állnak,hogy sülve-főve együtt vannak,és hol ütik-verik egymást,hogy ők a legjobb barátok. Ami hosszútávon sokkal lényegesebb,az viszont az,hogy a kisfiú elkezdett magyar szavakat használni (talán a beszédközpontnak,talán az ovinak köszönhetően).
A levelet megírtam,nem küldtem el,de eltettem! Biztos,ami tuti.
Amúgy a fiam már most lázban ég,mert szeptemberben tarthat szülinapi bulit az ovistársaival: ennek a kisfiúnak a neve mindig benne van a 10 meghívottban!
Nem értem,miért bírja a fiam,de ha neki jó,nekem is. Aztán majd nyalogatjuk együtt a sebeit,ha fáj...:-)
(válasz Enissa 102. hozzászólására)

137. andi60202015-01-31 09:24
Érdekes. Az enyémeket nem bántották.
(válasz szurikáta111 22. hozzászólására)

136. anya40052015-01-31 09:10
Hajrá! 14 hós baba mitől lenne agresszív? Még,ha vernétek otthon (nem feltételezem,csak a török apuka példáján írom!!!),akkor sem lehetne agresszív!
Azt nem értem,hogy a teljesen alkalmatlanok miért ilyen pályát választanak? Lehet orvos,óvónő,pultos,mindegy,aki nem bírja az embereket,minek megy olyan munkahelyre,ahol emberekkel kell foglalkozni?
Engem mondjuk,mikor kevés az óvónő és összevont csoportokat csinálnak,vagy valaki a harmadik napja hosszúzik,meg szoktak kérni,hogy hozzam haza a fiamat ebéd után,de én itthon vagyok,nem dolgozom,tehát nem probléma,és hála az égnek nincs semmmi rossz tapasztalatom az óvónénikkel!
(válasz szurikáta111 134. hozzászólására)

135. szurikáta1112015-01-31 08:55
De ezt már tényleg más fórumon folytassuk..
(válasz szurikáta111 134. hozzászólására)

134. szurikáta1112015-01-31 08:55
Egyébként most én is benne vagyok egy ilyen dologban, majd lehet, leírom vagy cikkben, vagy naplóban, mert kíváncsi leszek a végére...

De ez már tényleg nem ennek a topicnak a témája.

Az egy hónapja bölcsis, 14 hós kisfiamra közölték, hogy szerintük agresszív. Arra a gyerekre, akihez még az eddig morgós szomszédnéni is bejött, mert olyan édes, kedves, mosolygós...
Hát, én erre elsősorban csak azt tudtam kérdezni, hogy milyen közösség az, ahol egy ilyen gyerekből "agrsszív" gyerek lesz.. Bár igazából ők azt a tipikus kisbabás markolást - nekik marást - nyilvánították agressziónak. Tudod, amikor ilyen korban az arcod felé nyúl, simít, aztán könnyen mégis marás lesz belőle..

Megjegyzem, szerintem az ősi ciróka-maróka is ezt örökíti meg...

Csak most az a szerencsém, hogy más szülőknek is komoly gondjaik vannak a gondozókkal, úgyhogy most itt is megy a levelezgetés. Mit kiderült másokkal is próbálták ezt, és még mást is eljátszani. Két és fél hónapja szokik be a fiam, és még mindig nincs beszokva, 2-fél3-ra érte kell menni, hogy nekik kényelmesebb legyen, mert ha esetleg felébred, akkor felkelthet másokat.. Hát a p.fám szakad le. Meg a tök egészséges gyerekeket hazaküldik - ez nem velem volt - hogy beteg. Anyuka elvitte a gégészetre, szakvéleményt kért, és a gégész is leírta, hogy ilyen egészséges gyereket télen még nem látott... Szóval ennek függvényében szkeptikusan fogadom azt a fránya nagy agressziót. Szerintem csak lusták odamenni, és amikor tényleg van ez a "marás", akkor elvenni a kezét, és szólni, hogy nem szabad. Hangsúlyozom, 14hós babáról beszélünk...

Azt meg viszont most én nem hagyom - csak hogy elégedett legyél velem - hogy ezt a tök egészséges kedves babát beskatulyázzák, és minden mozdulatába belekössenek. Egyébként a szülőknek sincs semmi bajuk velünk, elég normális a szülői gárda.
(válasz anya4005 132. hozzászólására)

133. szurikáta1112015-01-31 08:44
Akkor még nem találkoztál olyannal.
Hálistennek én se sokat, de egyszer azért igen.

Nem tudsz vele mit csinálni, mert az az első gondolatod, hogy következő este elmegy, és lemészárol családostul. Netán mikor alszol. Ha nagyon erősködsz. Az ilyet csak elkerülni lehet.

De nem részletezem, mert előbb utóbb kitiltós lenne.

Azért meg valóban lehet küzdeni, hogy igenis a problémát márpedig ne tagadják le, ne seperjék szőnyeg alá.
De azon is el kell gondolkozni, hogy sokszor pont a nagyon rinyáló szülők miatt teszik.( Meg persze a lustaság miatt, nyilván, vagy inkább nevezzük fásultságnak. Ezt én se szeretem.)

Nekem mondtak olyat a bölcsiben, amikor a csoportban a "harapós kisfiú" volt, hogy ne haragudjak, de megharapta a fiamat, mert azt a két kislányt menekítették előle, akiknek az anyja rendőrséggel fenyegetőzött.. És jaj, csak őket meg ne harapja.. Hát akkor az én szemeim is kikerekedtek, hogy itt tartunk. Egyébként a végén fel is jelentették őket, volt rendőrség, pszichológus, minden ami kell - egy másfél éves gyerekhez. Aztán persze a szakvélemény szerint sima életkori sajátosság. Szerintem is, sőt aki nem hüle, az tudja, hogy ez sokszor előjön. Csak mondjuk egy nem bölcsis, otthon levő gyereknél ezeket a szülő aranyos közeledésnek tartja, amíg ugyanez a bölcsiben már lesz ám minden.. Ez egyébként általában 2-3 hónap alatt lecseng, de itt sikeresen sikerült ezt jól elhúzni, konzerválni azáltal, hogy ekkora patáliát csináltak belőle, amit a kisfiú is érzett.. Egyébként tök normális család voltak, anyuka dolgozott, stb.. Abba sikerült kicsit belekötni, hogy apuka nem magyar volt, hanem török, és biztos a "vére"...

Én ekkor is annyit mondtam a fiamnak, hogy menjen el onnan, ha jön, vagy éppen játszon vele sokat, hogy ne legyen ideje harapni. És mivel én sem csináltam belőle ügyet, a gyerek sem. Mások meg csomó ideig komolyan rosszul érezték emiatt. Hát, ha nekik ez jó volt..

Meg elgondolkoztam, hogy vajon az-e a jó szülő, aki ilyen cirkusz árán is eléri, hogy az "ő gyerekét" ne érje harapás. Hát én csak arra jutottam, hogy hosszú távon érdekes ember lesz az így nevelt, ennyire rossz értelemben féltett gyerekekből. Én legalábbis ezt gondolom.
(válasz anya4005 132. hozzászólására)

132. anya40052015-01-30 23:43
Én nem szeretném őt eltávolíttatni!
Azt szeretném,ha valaki felfigyelne a dologra,mert az óvodavezető sem csinál semmit! Ha neki panaszkodnak az óvónénik,annyit mond: oldják meg!
Izomapuka? Mindig van egy nagyobb hal,nem tudna rám szívbajt hozni! :-)
(válasz szurikáta111 131. hozzászólására)


131. szurikáta1112015-01-30 22:28
Van az az eset, hogy óvónők, ők kérhetik a nevtan beavatkozását, ők meg küldhetik a szakértőihez... És erre hatóságilag kötelezhetők, nincs olyan, hogy nem viszi el a szülő. Akkor viszi a rendőr.

De egy "sima rossz" gyereknél nem valószínű, hogy ha végig is járja ezt az utat, bármi érdemi változás lesz. Sajnos. Kirakni akkor rakhatják ki, ha valami olyan fogyatékosságot állapít meg a bizottság, amit nem integrálhat az óvoda, illetve akkor, ha eleve "integráltan nem nevelhető" minősítést kap..

De mindezen esetekben is meg fog a gyermek egy másik közösségben jelenni.

Mivel egy "sima rossz gyerek" nem fog ilyet kapni, így kérdéses, hogy izomapuka ellenében érdemes-e ezt a dolgot elindítani, nem árt-e az egészségnek..

Mert egyesek tényleg nem csak filózni szoktak...

De a gyereknek mindenesetre biztos jobb, ha szakember elé kerül.
(válasz anya4005 130. hozzászólására)

130. anya40052015-01-30 21:38
Nyilván nem vágnék pofán egy óvodást,de attól még filózhatok rajta :-)!
Persze,minden gyerek csinál butaságot (lökdös,rúg,harap,hajat tép,stb),de valahol kell legyen egy határ.
Én a fiamat (csak a nagy ovis még) úgy nevelem,ha megüti egy fiú,adja vissza nyugodtan,ha lány üti meg,szóljon az óvónéninek,mert lányt nem szabad ütni.
Nincs is ezzel gond,már az első napon lepofozták egymást egy kissráccal az orrom elött,azóta is barátok.
De a saját esetünkben eljutottam odáig,hogy igen,megírom a leveleket,és elküldöm,mert a szülők semmit nem tesznek (ha egy beszédvizsgálóba nem képesek elvinni a gyereket,ahol tolmácsot is biztosítanak nekik,akkor a nev.tan.-ba vagy pszihológushoz pláne). Nekem is egyszerűbb lenne,ha le tudnék ülni a szülőkkel,de nem megy!
(válasz szurikáta111 129. hozzászólására)

129. szurikáta1112015-01-30 20:58
Igen, kicsit offoltunk, de mégis azt gondolom, ezek a dolgok maximálisan idetartoznak..

Persze, normális anya dühös lesz, és első percben széttépné azt, aki a gyerekét bántotta. Eddig stimmel.

De azért a második másodpercben pedig felelős felnőtt emberek vagyunk.
Meg törvénytisztelőek is, tehát valójában az ütés, mint olyan kizárva. Ugye..

Gondolj bele, ha a te gyereked lök fel valakit holnap, tényleg csak úgy lightosan, mint bármelyik gyerek - mondjuk azért, mert azt mondta a másik, hogy bibibí, az én anyukámnak szebb a haja - és ezért az ellökésért, illetve a sebért se szó se beszéd valaki megverné a gyerekedet, akkor mit szólnál? Mert én ilyen esetben, de akár még szóbeli piszkálásért is viszont lehet, hogy tényleg verekedést rendeznék.

Ezen ki tudok akadni. Még akkor is, ha egyértelműen hibázott a gyerek. Mert egy gyerektől el tudom fogadni - pláne óvodás korútól - hogy még nem méri fel a következményeket, nem tudja mit okoz, és ilyet tesz, vagy akár egy ártatlan gyerekes lökdösődésből baleset lesz. De egy felnőttől nem tudom ezt elfogadni. Nekem szóljon, vagy az óvónőnek. Vagy ha nagyon akar, a rendőrségnek. De ne a gyereknek. Pont azért ne, mert nem ismeri, és nem tudja, hogy a szavai mit indítanak el benne. Szerintem a gyerek egy másik szülő számára tabu.

És igen, hibázunk, mi is, sokat. Ne akadjunk ki azon, hogy a gyerekeink is. És mindenkié fog. Nehéz ezt szülőként elfogadni, és sokan a más hibáit felnagyítják, a sajátot meg elbagatelizálják, vagy meg se hallják. Ezekből lesz majd 10 év múlva a "bezzeg az én gyerekem soha." Közben ki tudja, mi a valóság.

Meséltem, amikor a lányomat ellökte a barátnője az oviban, és mentő vitte el. Igazából akkor a gond az volt, hogy ez egy régi ovi, betonszélek vannak, és abba verte be a fejét a csajszi. Mint kiderült, egyébként fordult elő, hogy nagy csajos vitájukban a füvön ellökték egymást. Két lökött nő, vihogva, kölcsönösen. Ez se hiszem, hogy több volt, a különbség annyi volt, hogy most ott volt a szegély..

Mindenkinek azt javaslom, őszintén, hogy egyrészt addig örüljön, amí nem az ő gyereke "csinált valamit", másrészt meg nem lesz attól baja egy gyereknek se, ha ilyen törénik vele. Persze egyszer-egyszer. Régen is voltak ilyenek az oviban, kaptunk is, adtunk is, de nem emlékszem, hogy a szülők ezzel napi szinten ennyit foglalkoztak volna, hogy melyik percben ki kit lökött el, nézett rá csúnyán..

Pont azért, hogy ha esetleg mégis komoly dolog lesz, akkor komolyan vegyék a jelzést. Mert aki rögtön farkast kiált, azt akkor nem fogják már igazán komolyan venni, ha tényleg nagy gáz lesz.. Mondjuk rugós bicska, lőfegyver, komolyabb szexuális érdeklődés, tartós bántás, alázás, stb.. És igen óvodáról beszélek.. Ahol akár 7-8 éves gyerekek is lehetnek..
(válasz anya4005 128. hozzászólására)

128. anya40052015-01-30 13:56
Be kell látnom,az autizmusról kb annyit tudok,hogy láttam az Esőembert meg a Csend hangjait,szóval lényegében semmit.
Azt ugye,nem írtad,hogy az eset után mennyivel szereztél tudomást a dologról,ezért azt gondoltam,rögtön,és még lehetett volna valamit tenni.
Nyilván nem arra gondolok "valami" alatt,hogy jól megruházni a bűnösöket (bár,igazság szerint ez is megfordúlt a fejemben),hanem a szülőkkel,óvónénikkel beszélni.
De,ahogy írod,neked ez már későn volt!
Az jut mindig eszembe,mikor a hsz-eidet olvasom (más fórumokon is),hogy mennyire toleráns az,akinek amúgy toleranciára van szüksége,és mennyire nem vagyok pl én az,akinek meg aztán semmi gondja,kivéve,hogy boxzsáknak használják a fiam.
És nem akarok "udvarolni",mert baromira nem mozgat senki véleménye így,nick nevek mögé bújva,de :
Basszus! Le a kalappal! Nem azért,mert 4 gyereked van (saját döntésed),nem azért mert mellettük tanúltál,dolgozol (saját döntésed),hanem azért,ahogy hozzájuk és a világhoz állsz!
Bár lehet,ezt priviben kellett volna írni,bocsi az offért!
Viszont fenntartom a jogot: Ha az én gyerekem száját tömik tele levéllel,és megtudom,én balhézok! ;-)
(válasz szurikáta111 126. hozzászólására)

127. szurikáta1112015-01-30 11:39
Foglamam sincs, milyen fórumról beszélsz, nekem nem volt ilyen fórumom, nem zártak be miattam fórumot soha, nem jelentettek fel, és nem változtattam nick-et se vagy 4-5 éve, amióta itt vagyok.

A kapott jeleimnél is körülnézhetsz.

A saját autista gyermekem egy őket elfogadó és külön fejlesztő részben alapítványi iskolába jár, osztályelső, bármikor integrálható gyerek. De nekem megadta azt a Jóisten, hogy ki tudom ezt fizetni.

A másik SNI-s beszédfogyatékos gyerekem meg azon helyez egyikén van, amire utaltam, hogy 100 problémás gyerekre egy van.. Az egyém ott van, 6fős csoportban, kiváló pedagógussal, heti 5-6 szakfejlesztéssel állami intézményben.

Vettem egy földszinti lakást, már az alattunk lakó se piszkálhat, hogy a gyerekeim sokat zsizsegnek..

Én kikapartam magunknak a gesztenyét, nem kell félteni, de nem köszönöm ezt csak a "magam erejének, hanem köszönöm az Isten gazdag kegyelmének." - mint Arany Toldija

Magyarán pontosan tudom, hogy nem csak az én nagyszerűségemen múlik ez. És azt is tudom, akinek nem telik annyi egy spec sulira, az mit szenved.

Azzal az alapelvvel viszont, hogy pénz beszél, kutya ugat nagyon nem mész sokra majd pl. idén ősztől, amikor majd boldog-boldogtalan mindenki megy majd 3 éves kortól az amúgy is túlterhelt ovikba...

Az lesz, hogy aki teheti, akár az utolsó fillérei árán is ki fogja onnan menekíteni a gyerekét, és a legnagyobb vád az nem egy meg két harapás lesz...

Hajjaj, akkor lesznek csak majd érdekes fórumok, no ott fognak majd asszem törölgetni...
De ne legyen igazam.
(válasz Enissa 123. hozzászólására)

126. szurikáta1112015-01-30 11:28
Miért te mit tettél volna? Úgy komolyan. Igazából ennél sokkal durvább esetekben se lehet komolyan tenni semmit. Ha olyan egyértelmű lenne, hogy érdemben mit lehet tenni, akkor itt sem indulnának ilyen fórumok.
Azon kívül ismertem is a fiúkat, jóban voltunk a családokkal, pontosan tudom, hogy nem erre vannak nevelve. Ez én fiam meg indulatokat váltott ki. Ez tény.

Én esetleg azt az egyet kérdeztem volna meg, hogy hol voltak ekkor az óvónők? Megint oda kilyukadva, hogy az óvódában történtek az óvónő hatáskörébe tartoznak.

Az eset egyébként már akkor derült ki, amikor már hónapok óta másik intézményben volt a gyerek. Egy olyan kislány mesélte, aki a csoporttáruk volt, és azt is megmutatta, hogy hol csinálták. Volt egy olyan sarok, ahova az ónónők nem láttak.

Akkor egyébként már régen beláttam, hogy a fiam akkor még nem volt alkalmas arra, hogy egy mai magyar "normál" óvodában, ráadásul vegyes csoportban!! létezzen.

Nem arról volt szó, hogy délután sírva mesélte a gyerek, hogy anya, ezt és ezt csinálták. Akkor azért - bár nem balhézva - de nyilván kezeltem volna a helyzetet, meséltem volna egy szörpi mellett a fiamról a többi szülőnek. Barátilag.

A fiam fogyatékossága pont arról szól, hogy nem képes arra, pláne 3 évesen, hogy ezekről számot adjon, pláne összefüggéseiben.

Az ilyen gyerekeket egyébként mindenütt bántják, ugyanezt csinálják mindenütt.

Igen, csak azért, hogy balhézzak én nem szoktam balhézni, mert semmi értelme sincs.

Az olyan szülő, aki bunkó, az nem lesz értelmesebb attól, ha beszélek vele. Aki meg nem az, annak a nevelésébe meg nem avatkozok bele, mert az előbb-utóbb meg normális embert fog faragni a gyerekéből, és attól, hogy én szólok neki, ő otthon ejnyebejnyézik a gyerekkel, attól a világon semmi sem fog változni. Persze ez utóbbira kivételes ellenpéldák vannak, de ahhoz meg tényleg normál kapcsolat kell a szülők között, minden más esetben sértésnek, kioktatásnak fogja venni.

És ez sokkal inkább elmélyíti a gyerekek közötti konfliktusokat is.
(válasz anya4005 125. hozzászólására)

125. anya40052015-01-29 22:26
Bocsi,tudom,sikerült a lényeget meglátnom,de:
Komolyan nem tettél semmit,mikor a gyerekedet 6-an megalázták?!
Azt értem,hogy belátható (főleg egy anyának a saját gyerekével szemben),hogy idegesítő tud lenni,na,de hagyni,hogy megalázzák...Ez tőlem teljesen idegen felfogás,hogy megmagyarázom magamnak a többi gyerek genyóságát!
Már bocsi! Elolvastam,értem,hogy a fiad autista,de el nem tudom képzelni,hogy még a másik hatot próbáltad megérteni!
(válasz szurikáta111 114. hozzászólására)

124. BESTia ☺2015-01-29 22:21
Az emberek többsége nem tudja kezelni a másságot, ha olyat lát, ami nem megszokott. Ennyi a lényege annak a mondatnak.

123. Enissa2015-01-29 22:08
Visszaolvasva, erősre sikeredett a hozzászólásom. Van több valamilyen fogyatékkel élő, vagy fogyatékos gyermeket nevelő nagyon kedves ismerősöm, Tőlük bocsánatot kérek! Ismerem a küzdelmeiket, meg is emelem a kalapom előttük, DE hozzá kell tennem egyik sem gondolta, hogy a többségnek kellene hozzájuk igazodni, mert tudtak túllépni a problémán, és élni az életüket, ahogy teszi többségünk, a problémák ellenére.
Tudom mindenkinek a saját életének a fogaskerekébe került homok a legnagyobb szikla, de nem hibáztathat ezért másokat.

122. Enissa2015-01-29 21:39
Én nem hülyéztelek le, önmagad minősíted.
Ha a másik fórumon is ilyen kedves hozzászólásaid voltak, nem csodálom, hogy bezárták.
Nem tehetek senkinek a nyomoráról, és most bebizonyítottad, hogy egyes fogyatékkel élők gonoszak is. Gratulálok! Annak akinek nem inge, ne vegye magára, ez szurikátának szólt.

Ja, kérem senkinek nem kaparják ki a gesztenyét. Nekem is meg kellett vívnom a magam harcát vért izzadva. Nem milliós kérdés ez sokszor, hanem tudni kell, TÁJÉKOZOTTNAK KELL LENNI melyik kapun kell kopogtatni. Persze könnyebb másokra mutogatni. Felőlem ettől a választól a fejed tetejére is állhatsz.
(válasz szurikáta111 118. hozzászólására)

121. pzm32015-01-29 21:20
Like!
(válasz szurikáta111 114. hozzászólására)

120. Csillag292015-01-29 19:23
Kedves Enissa!
Lehet nálatok minden van. Én egy kisvárosban élek 28 Fős óvodai csoportokkal semmi extra foglalkozás semmi lehetőség.
Egyedül nevelem két gyerekem 3 műszakos fizikai munkát végzek. Nincs kapacitásom másik városba hordani magánoviba!
Ráadásul a mi esetünk nem olyan súlyos csak az óvónéninek kicsit meg kéne erőltetni magát és jobban odafigyelni arra a 3-4 gyerekre aki ilyen a csoportban. Mert érdekes amikor foglalkozás van nem verekszik Vagy a játszótéren mikor kimegyünk minden anyuka dicséri, hogy milyen okos és milyen szépen játszik El sem hiszik amikor elmondom milyen az oviba
(válasz Enissa 109. hozzászólására)


119. szurikáta1112015-01-29 19:22
Trapi meg Norvégiában van, akik pont a toleranciájukról híresek.
(válasz Enissa 117. hozzászólására)

118. szurikáta1112015-01-29 19:22
Csak azért nem írok neked iszonyatosan rondát, mert azt gondolom, hogy a tájékozatlanság, a butaság beszél belőled, és nem a rosszindulat..

Pont azért bántó nagyon a hsz-ed, mert azoknak írod, akiknek az egész élete erről szól, akik nem ott laknak, ahol szeretnének, nem azt eszik, nem azt nézik, nem ott dolgoznak, stb... Mert minden ekörül forog... És mindezzel együtt elvárják, hogy nekünk legyen a legtöbb pénzünk, és oldjuk meg a gondjainkat magunk.

Tényleg ennyire hülyének nézel minket?

Teszerinted akár a szakszövetségeinken (AOSZ, SINOSZ, stb.. ) Akár egyéb módon nem teszünk meg mindent egymásért, meg a dolgainkért nagyon magas szinten is? Nézz már kicsit utána, mielőtt bármilyen okosságot állítasz. Ez egy jogállam, és addig lehet menni, ameddig a törvények engedik.

És igen, mi sokszor ingyen dolgozunk egymásnak, nekünk se lenne most intézményünk, ha anno egy fórumos anyuka, aki jogász nem segített volna.. Most én próbálok segíteni egy anyukának, akinek a fiát az integráló iskolában sem fogadja be egy pár gyerek.. Pár gyerek, akiknél az érzékenységgel van gond, és a szüleivel.. Mert megengedik, hogy az ép gyerekük a sérültet szekálja.. És az iskolával, aki nem tesz semmit. Pedig jogszabályilag kijelölt intézmény...

Egyébként meg alapvetően nem nekünk kellene változni, nem azoknak, akik betegek, hanem a többségi társadalomnak, akiknek a normál értelemben vett másságot ténylegesen is meg kellene tanulni tolerálni. Igen, még akkor is, ha ez éppen kellemetlenséggel jár.

Hogy miért? Azért mert meglehet, hogy a következő éppen a te következő gyereked, netán unokád lesz... Meg csúnya módon gazdaságilag megközelítve még mindig olcsóbb, ha segítjük a sérülteket, problémásokat beilleszkedni, dolgozni, mint fizetni az életüket..

A baj elől senki sincs védve.. Még felnőtt korban sem.
(válasz Enissa 117. hozzászólására)

117. Enissa2015-01-29 19:08
Ismerem testközelből a külföldi oktatást is. Nem mindet, de a németet, angolt és részben franciát igen.

Nem sétálni és tüntetni kell, hanem minden fórumig elmenni, ha már itthon bezáródtak a kapuk, akkor külföldön folytatni. Ha mindenki úgy áll hozzá,. ááá, úgysem történik semmi- nem is fog.
(válasz szurikáta111 114. hozzászólására)

116. micimaci872015-01-29 18:56
Nem olvastam végig, csak az első néhány hozzászólást.
Gyerekkoromban én is úgy hasba haraptam nővérem, hogy kibuggyant annak a vér a hasából. Szeretetben voltunk nevelve, és őt is nagyon szerettem. Hogy miért tettem? Nem tudom most sem.:)
Én azt mondom, hogy mindenkinek fáj a saját gyereke és éppen ezért a sajátoddal kell megbeszélned, hogy tényleg ne játszon a kislánnyal és pont azért, mert megharapta és neki nagyon fájt....nem szeretné, hogy megint megharapja.
Én az óvónőknek is szólnék, de nagyon szépen és kedvesen (mert lássuk csak be: ők sem láthatnak mindig mindent), hogy picikét figyeljenek fel, hogy nehogy komolyabb baj is lehessen belőle, esetleg szóljanak az anyukának, akivel te nem találkozol, hogy igenis mi történt, és hogy nagyon szépen kéred, hogy picikét ő is beszélgessen el a kislányával.
A támadás, vitatkozás jót sosem szült.... A gyereknek se jó példa az a szülő, aki másokkal vitába elegyedik!

1 2 3 4 5