Gyöngyszemek... (beszélgetős fórum)
Helyes. Akkor te egy erős kivétel lehetsz. Valaki meg se próbálja. Jó lesz így sz*rul, aljasul, boldogtalanul...
Lehet, hogy a lelkünk, szellemünk vidám, ugra-bugrál, de mire felnövünk, a bennünket ért sok sérelemtől, lelkünk kapuja bezárul és nem engedjük látni játékos énünket. Olyannak mutatkozunk, ahogy azt a többi ember elvárja tőlünk. Beleolvadunk a tömegbe. Így kívülről nézve valóban szánalmas!
Valamit tenni kellene ez ellen, hogy ne a gyűlölet, az irigység uralkodjon el rajtunk!
.....én próbálok!
Egy gyermek, vidáman ugrált előttem az utcán, mellette az anyukája, körülöttük a búval bélelt tömeg. Eszembe jutott, hogy mi miért nem ugrálunk így? Ha nem külsőleg, hát belsőleg! Eredendően a szellemünk játékos, vidám, örömteli. Akkor mi okunk lenne rá, hogy ennyire szánalmasan éljük az életünket?
De ebben a topikban minden élmény szubjektív, így elsősorban az író dönti el, hogy mi számára a "gyöngyszem".
Persze, értem én...
nekem viszont az a pillanat jutott eszembe róla, hogy amikor a szomszédunkban lakó 10 éves forma kislánynak segítettem a háti-táskáját levenni... és a teljes súly az én kezemben volt... az a pillanat az én szememben minden volt, csak nem gyöngyszem....
... nem csoda, hogy mire felnőnek görbe a csigolya, görnyedt a tartásuk, stb. stb.
Azért írtam hogy szomorú, de mégis van benne valami szép és gyermeki. Én is ilyen táskával mászkáltam először. Nem kifejezetten szerettem, és már akkor is mázsákat cipeltettek velünk. De maga a pillanat eredeti és őszinte, ehhez a művilághoz képest. Ha érted...
Ilyesmit gyakran lehet látni... sajnos!
Csetlik-botlik, mert úgy meg van pakolva a táskája, hogy alig-alig bírja el!
Annyi mindent kell ma már vinniük és cipelik hősiesen...
Amikor ilyet látok, nem is igazán a táska színe-formája marad meg az emlékezetemben, inkább az a kicsi gyermek, aki a tehet alatt csetlik-botlik.
A minap láttam egy kislányt, hatalmas "ákombákom" iskolatáskával. Nagy, kocka alakú táska volt a hátán! Alig bírta el, csetlett-botlott szegény. Volt benne valami gyermekien szomorú, esendő, de mégis nagyon vicces. Megörökítettem magamnak ezt a pillanatot, mert nem hétköznapi. Manapság már "mindenkinek" modern, határozatlan alakú táskája van. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Nagyon rég volt már, amikor ezek a hatalmas kocka alakú iskolatáskák divatban voltak. Mégis nosztalgikus érzés kerített hatalmába. A sok felnőtt, komor arc között, egy ilyen gyermekien ártatlan, esendő lény menetel, a nagy kocka alakú iskolatáskával, amit alíg bír el, csetlik-botlik, össze-vissza. Nagyon komikus, mókás, nosztalgikus, eredeti, ártatlan, tiszta és felejthetetlen pillanat.
Gyöngyszemek a mindennapokból...