Előfodult már valakivel, hogy az orvos nem jelezte, hogy a rokona haldoklik? (beszélgetős fórum)

igen, de nem kellett mondani, látható hirtelen romlás volt, tudtuk, hogy nincs sok hátra

nem is volt, összesen két hét

Ha a közvetlen családtagok rendszeresen érdeklődnek a dokinál a beteg állapotáról, akkor az orvos minimum annyit mond, hogy "sok jóra már ne számítsanak".

De ha a család bemegy a kórházba látogatni, és a dokit nem keresi meg, akkor a doki nem fog utánuk menni...

... szóval a mi környékünkön, városunkban valahogy így működik a dolog.

Gyakran a hozzátartozók sem hajlandók a tényeket elfogadni.

A "tegyen meg mindent doktor úr" mint opció a haldoklás meghosszabbítását jelenti: az infúziók, lélegeztetô, oxigén, stb.

A természet, a szervezet, a betegség pedig kiszámíthatatlan.

A régi, berögzött hozzáállás, nem kell mondani semmit, sem a betegnek, sem a hozzátartozóknak, kivéve ha ismerős.

A mai hozzáállás már más.

A nagyapám a hetvenes évek elején lett beteg. Megműtötték, mondván epehólyag gyulladása van.

Kiderült, májrák, de neki nem mondták meg, csak az apukámnak a fiának, még a lányának sem.

Szedett gyógyszert, diétázott, nem volt sem kemó, sem más.

Később ismét megműtötték, de visszazárták, ahogy édesapám mondta, mivel már olyan állapotban volt, hogy értelmetlen lett volna bármi.

Sem a nagymamám, sem a lánya, a keresztanyám, nem tudták, és jobb volt így. Nagymama csak sejtette, a keresztanyám is, de megbíztak az orvos szavában.

Van sok olyan beteg, akit a hír blokkol, és nem tud a gyógyulásban hinni, annyira megíjed. Ezzel nem tesznek jót neki.

Ez áll a rokonoknál is, mert némelyik csak sírni tud. nem segíteni. Ezzel nagyobb terhet rak a betegre, mintha semmit nem tud.

Nem lehet könnyű megítélni, kinek mennyit lehet elmondani. Ha a beteg azt kéri, senkinek, semmit ne mondjanak, kötelességük betartani.

Anyával rendkívül nehéz :(((

mindig is makacs volt....

Bárcsak ne kellett volna megszületnem ide se máshova!

sztem alig van hely ahova érdemes születni...mondjuk...az egész Földön...talán 1000 és lehet sokat mondtam/írtam :(

minden nap 15-17 látogatási idő...minden nap megy valaki...NEM OLCSÓ!!!

kibírhatatlan! :(

alig érteni amit anya mond...és ő sem tud vagy akar odafigyelni arra amit pl a nőgyógy ma mondott neki.....Ki tudja mi a kavarás???félreértés anya részéről???

Lehetetlen az orvosokat is megtalálni,mert nincs idejük..kutyafuttában beszélünk mindig több órás várakozás után... :((

Nekünk az anyukámat műtő főorvos azt mondta kipucoltak mindent!...

nem rémisztgetett nem készített fel minket semmire,amikor 6szemközt voltunk (doki,tesóm,én)

egyik közvetlen rokonnak sem mondott semmi rémísztőt

Műtét után közvetlenül ennyit: Ilyen előrehaladott állapotból is fellehet gyógyulni,a műtét során áttétet nem láttak.

de műtét után ugye koplalni is kellett,DE egyébként sem akar,akart enni.

Nem csoda ha 40kgan ilyen óriás műtét után carul van....de

nem javult az evése...most hogy visszakerült és infúziókat kap...eszeget...de nem fejlődik az evése...sőt...holkevesebbbet,hol semmmit,hol madárcsipegetésnyit eszik

Valamit megkíván megcsináljuk...és utána :nem kell

Iszonyat idegtépő ami megy ezeen ügy kapcsán nálunk.

Nem bírom már én sem!! :((((

Mi ott voltunk mellette és nem köszönt el tôlünk.

Igaz, már napok óta nem lehetett vele kommunikálni.

Nem fogta fel, amit mondtunk neki.

Avagy utólag könnyű okosnak lenni?

Hát, lehet.

De mindenesetre a felelősség tudat ott van hogy kikre bíztad rá a hozzátartozódat.

Előfordult, igen.

A rohadt szemétláda köcsög orvos pontosan tudta,hogy apámnak max napjai vannak hátra, de nem mondott semmit. Nem volt esélyünk elbúcsúzni tőle, egész életünkben bennünk marad ez. A markát bezzeg tartotta a büdös k...vája.

Ja, és nem apám kérésére nem mondta meg, ő sem tudta.

Amikor apukám meghalt (agyvérzésben), a doki tudta a CT leletből, de nem mondott semmit, csak múlt időben kérdezett: dohányzott-e, ivott-e... Aztán elhúzott azzal,h megmondta: hétfőtől X doktornő lesz az orvosa. Ez szombaton volt...apu pedig néhány óra múlva meghalt. Egyszerűen abbahagyta a légzést. Amikor kirohantam,h valaki jöjjön, akkor a doki bejött és meg sem próbálta újraéleszteni: tehát tudta,h menthetetlen.

Ennyiben a mentőorvos jobb volt, ő még a CT előtt megmondta,h az állapotából ítélve vagy nagyon nagy kiterjedésű, vagy nagyon rossz helyen van. Ez utóbbi volt, esélye sem volt.

És ezt félidős várandósan csináltam végig.

Nem bûzlik itt semmi.

Igazából nem lehet felkészülni az utolsó percre.

tényleg az. nálunk anyukám kiújult végbélrákja esetében egy éven belül 3x műtötték. a 3. műtétnél az összenövések miatt már nem tudták a daganatot eltávolítani. ez november 9-én volt. a sebész akkor azt mondta, hogy 6 hónap - 1 év a várható hátralévő ideje.

két hét múlva hazavittük, majd tüdőgyulladás miatt pár napon belül a belgyógyászatra került vissza. akkor egy belgyógyász megmondta, hogy a karácsonyt már nem éli meg. Mama dec. 23-án meghalt.

biztos vagyok abban, hogy a sebész is tudta, hogy csak pár hete lehet hátra, csak kíméletből nem mondta el nekünk az igazságot.

a sebészre se tudok haragudni emiatt (előtt 2x ő mentette meg anyukám életét), de a belgyógyász - ha le is sokkolt teljesen - is segített valahogy abban, hogy tisztában legyünk azzal, mi vár ránk.

k.va bonyolult az élet ilyen helyzetben.

annak viszont "örülök", hogy Mamának sem a sebész, sem mi nem árultuk el, hogy a 3. műtét nem sikerült, sosem tudta meg, hogy hiába vállalta az újabb borzalmas beavatkozást. könnyebb volt neki úgy, hogy az utolsó pár nap kivételével még a gyógyulásában hitt, erről beszélgetett velünk. az utolsó napokban meg a morfium tapasz miatt már szinte nem is tért magához. a lényeg, hogy nem kórházban, hanem a családja körében tudott meghalni. ezt legalább megadhattuk neki.

rettenetes volt az egész, és elhiszem, hogy minden helyzet más, de nekünk valahogy mind a két orvos segített - pedig egyik csak a féligazságot mondta el, a másik meg a valót.

Nem mindig észrevehetô.

Az egyik szép csendben elszenderedik, a másik órákon át zihál pl.

Még az utóbbi esetben is azt mondta az orvos, hogy bármikor megállhat a szíve; 1 óra, 1 nap is lehet.

Nagyon orvosfüggő

anyukám kezelőorvosa nagyon aranyos, együttérző volt. Műtét kellett volna, hogy a hason át menjen a szonda, mert mikor bekerült, az orron át ment..:(( a főorvosnőn látszott, kicsit húzta az időt,

mert ez műtét, és nekem kellett volna beleegyeznem.

Pár nap múlva aláírtam a papírt, arról, hogy döntöttem.

aznap vele voltam, este telefonáltam, érdeklődtem; - állapota változatlan - mondták.

4 perc múlva hívott az ügyeletes doktornő, hogy most halt meg.:(

Nem igaz!! Nem igaz, hogy abban a percben halt meg. Ha nem telefonálok, nem szóltak volna, majd reggel közölték volna, mikor bemegyek.:(

1 eset, 3 nap, 2 orvos hozzáállása...

Anyukámnál. Bevittük a kistarcsai kórházba, másnap is bementünk apukámmal, és miután semmi nyugtalanítót nem hallottam, vonatra ültem, és utaztam hazafelé. Két órával később hívtak, hogy válságos az állapota, se leszállni, se visszafordulni nem tudta (külföldre jöttem).

Mikor leszálltam avonatról, akkor hívtak, hogy meghalt.

Ma is beleborsózom. Nagyon fájt, nagyon haragudtam az orvosra.

De lehet, hogy anyukám nem akarta, hogy ezt lássam.

Az, hogy kezelést fog kapni, nem egyenlô a haldoklással - bizonyos értelemben.

Az igazi haldoklás - az utolsó napok-órák-percek - már egészen más.