Nem szeretnek velem lenni az emberek (beszélgetős fórum)

Velem is nagyon hasonló a helyzet, valamint és is mostanra érettem meg lelkileg arra hogy helyrehozzam ezt is.

Nem, nincs veled semmi baj, lehet hogy mégsem vagy olyan nyitott mint gondolod? A negatív visszajelzések hatására nem zárkóztál be? Szerintem erről lehet szó. Találkoztál olyan emberekkel, akikkel úgymond elvoltál, de mégsem volt az igazi, nem volt egyszerűen több a kapcsolatban.

Ne add fel! Barátkozz, legyél még nyitottabb és mászkálj ide-oda :)

Én miskolci vagyok, ha nem Pesten lennél, mondtam volna hogy találkozzunk!

Sziasztok !

Köszönöm az eddigi válaszokat !

Találkoztam már két emberrel többször is munkán kívül, de valahogy nem itatja magát a dolog, nem tudom ezt most jobban leírni.

Szeretnék én menni, közösen tenni valamit, de mit.

Mármint, őszintén, imádok kézműveskedni, olyan drágák az ilyen foglalkozások, főleg úgy, hogy pl. állandóan ( heti 1 alkalalommal ) eljárjak, hogy csak na. De azt kell mondjam még a havi egy alkalom is sok volna. ( ez az ami érdekel és amit tudok is talán.. )

A sportolás sem sokkal olcsóbb.

Tanulgatom még a felnőtt életet, a beosztást stb. egyelőre nem feltétlenül tudok magamnak megengedni hosszútávú befektetéseket, mert azért az ismerkedés egyik alapja talán az állandóság, valakikkel folyamatosan találkozni, ahhoz, hogy természetes ütemben kialalkujon valami.

Bulizni nem jártok el, nem is járnék, valahogy már nem vonz.

Egyébként meg, arról, hogy régi barátok, igen, eléggé kiábrándító, hogy az embert mennyire nem keresik.

Furcsa nekem egyébként ez az egész, normális esetben ugye az ember az iskolában, a saját utcájában, környékén, a kórusban stb. stb. ismerkedik, és többnyire ezzel nem is szokott gond lenni ( persze kivételek sajnos vannak... ).

Érdekelne ez a közösségi ház, de én ilyenről még nem hallottam és az interneten sem nagyon találok erről semmit.

Elsősorban rajtad múlik hogy legyenek barátaid! A közösségi oldalakon csatlakozz olyan csoportokhoz ami érdekel, és tájékozott vagy a csoport érdeklődési körével kapcsolatban.

Ezenkívül a kerületben ahol élsz biztosan van olyan közösségi ház ahol rendeznek az érdeklődési körödnek megfelelő témában összejöveteleket,előadásokat. A közös érdeklődési kör ami összehozhat a leendő barátnőddel,vagy barátoddal. A munkahelyeden is van biztosan olyan akivel vannak közös érdeklődési pontok amik alapján elindulhat egy későbbi baráti kapcsolat.

Hát ez az! A XXI. században ennek már nem így kéne lennie! Amikor internet, telefon , viber skype stb. van. Az anyámnak 3 barátnője vol BP,-en, egy már nem él sajnos, de a másik kettővel mindenhéten beszél telefonon! Ők már nem fiatalok pedig! Az unokatestvére is több,mint 90 km-re lakik, mégis tartják a kapcsolatot. Manapság, ha igazi a barátság nem szakad meg költözés miatt! Sőt , akit mondtam, hogy nem tudtam letenni sem a telefont hiába mondtam, hogy nem érek , na ő vagy másfél évig kinn élt Írországba én mégis tudtam keresni írni neki stb. Érdekes, hogy fordíva nem így megy és én azért nem lakom olyan messze plusz neki 90 .os utazási kártyája van, kevesebb, mint kétszáz forintból meglenne az oda- visszaút, ha eszébe jutna , hogy néha meglátogasson, de nem! Nekem ugyanez majd kétezer lenne, ha a BKV jegyeket is beleszámolom! sőt több,mert abból 4 kéne!

Tudod fordított esetben nálam nem lenne kérdés, hogy meglátogatom-e

En is ugy gondolom hogy amikor uj varosba koltozik az ember es baratnot keres az legalabb olyan nehez mint szerelmet talalni. A baratsag is olyan hogy vagy klikkel ket ember, vagy nem. Probaltad mar elhivni a szamodra szimpatikus kolleganoidet valahova? Menjetek el egy teahazba vagy kavezni aztan hatha alakul valami.Szeritnem te most abban a korban vagy amikor mar sokaknak allando baratja es csaladja van es nehezebben baratkoznak egy szingli lannyal mert megvan a maguk baja. Ugysem fognak tudni eljarni bulizni veled, ezt gondoljak talan.

En a barataimat es baratnoimet ugy talaltam hogy osszekoltoztem emberekkel. Jo, en mondjuk egyetemista voltam ugyhogy penzugyileg is jo volt, de megismerkedtem par jofej emberrel. Csinaltunk mozis esteket, eljartunk vacsorazni vagy ebedelni egyutt stb. Nem lettek vilagraszolo baratsagok mert miota elkoltoztem az orszagbol nem tartjuk a kapcsolatot, de akkor amikor voltak akkor jo volt :-)

Ez jutott eszembe a történetedről:

[link]

Szerintem, ha úgy mond nulláról indulsz, több mint egy-két emberrel kell találkozgatnod. Találni kell valakit, akivel van egy közös érdeklődési kör, és onnantól sima ügy. Csak olyan legyen az az érdeklődés, amit rendszeresen lehet közösen csinálni vagy kibeszélni. A munkahelyemen én is hasonlóan vagyok, mint te, de nem is tudok senkivel beszélgetni a hobbijaimról.

Én például szeretek sportolni, játszani számítógépen, és társasozni. Sportolás közben is szereztem barátot, játék közben is szereztem. Akit sport által ismertem meg, kipróbálta a játékot is, akit a játékon keresztül ismertem ki jött velünk sportolni, és máris rendszeresen együtt műveltünk valamit.

Szóval elég, ha cak egy valami közös dolog van, amin elindulhattok, és pár közös kaland, és úgyis hiányolni fog a másik még többől.

Nem hiszem, hogy veled van a gond, mert én ugyanígy jártam, mint Te. Igaz én sajnos álláskereső vagyok jelenleg , kolléganőim nincsenek. A régi barátnőimet nem érdeklem azóta abszolút. Van egy akit ,, lelőni,, nem lehetett , az sem érdekelte, hogy nekem vizsgám lesz tanulnom kéne csak mondta ,mondta a telefonba. Azóta, hogy elköltöztem beszélni nem tudok vele , mert állítólag sok a dolga.

Az a ,,vicc,, , hogy én még mindig ha beszélek róluk barátnőmnek hívom őket, pedig már rég nem azok. Viszont netes barátnőim lettek , ők nagyon aranyosak és tök jól lehet velük beszélni, igaz személyesen nem ismerem őket.

Én szeretem a telenovellákat és ők is így lett a barátság a Tw...n

Sziasztok !

28 éves lány vagyok. Próbálom röviden leírni az előzményeket.

3 éve költöztem el otthonról, Budapestre. ( Messziről jöttem... )

3 év alatt nem sikerült találnom barátnőd, még olyan néha összejövősset sem. Régen elég sok barátnőm volt, amolyan jóban-rosszban barátnők, eléggé társasági embernek érzem magam.

Nem tudom, hogy mi lehet a gond, hogy nem tudtam egy emberrel sem igazán összebarátkozni amióta Budapesten élek.

A munkahelyemen csak nők vagyunk, jól kijövünk, igazából sokszor éreztetik is velem, hogy kedvelnek, jó humorúnak is tartanak, de valahogy munkakapcsolatból ez nem fejlődik ki sehogyan sem.

Találkozgattam egy-két lánnyal munkán kívül is, de valahogy nem folytatódnak ezek a találkozások.

Lehet, hogy hülyén hangzik,de erre szeretnék rájönni, hogy esetleg, ha beszélgettek velem kiderülhetne, hogy hol a bibi, mert az biztos van , és gondolom velem.

Nem vagyok egy szégyenlős tipus, nyitott vagyok.

Nem vagyok benne biztos, hogy van-e létjogosultsága ennek a fórumnak, meglátjuk.

Köszi előre is a válaszokat !

Üdv. Edina