Volt már valakinek Bartholin mirigy gyulladása?Milyen tünetei voltak? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok! 4 napja volt a varratszedésem. Tegnap este a seb egyik részén, elég rejtett helyen, észrevettem egy vízszintesen fekvő cérnadarabot. Ma reggel, tőle pár centire előbukkant a bőröm alól a cérna egyik szabad vége. Nagyon megijedtem tegnap este, alig aludtam éjszaka. Reggel - minden bátorságomat összeszedve - felhívtam a magánorvosomat. (A lenti hosszú sztorimból kiderül, hogy a műtétet ügyeletes doki csinálta.) Épp kocsiban ült, de azért meghallgatott, és azt mondta, ez így normális, ne piszkáljam, pár hét alatt majd magától kiesik.

Úgyhogy ma is tanultam valamit...

Már csak egy dolgot nem értek: az az ügyeletes doki, aki műtött, majd varratot szedett, és örömmel elfogadta a borítékot, vajon miért nem tudott engem erről 1 mondatban tájékoztatni? >:|

Még egy praktikát szeretnék írni, és elnézést, mert naturális lesz: amikor kivették a második gézcsíkot, utána a pisi nekem csípte a sebet. Ezért mindig vittem magammal egy kis flakon langyos vizet (alkaron tök jól be lehet állítani a hőmérsékletet), és azt locsolgattam közben a WC-n magamra.

(Ui. a k...lás egyáltalán nem ment a műtét előtt pár napig, de a műtét másnapján otthon már igen, minden probléma és fájdalom nélkül.)

Sziasztok! Túl vagyok egy Bartholin-mirigy gyulladáson és műtéten. Nekem a fizikai fájdalmak mellett a lelki terhet is nagyon nehéz volt elviselni, főleg azt, hogy nem tudtam, mikor mire számíthatok, mi fog velem történni. Ezért szeretném leírni a tapasztalataimat, hátha valakinek egyszer majd jól jön.

Idén áprilisban volt már egy ilyen gyulladásom annak minden tünetével: dudor, feszítő fájdalom, hőemelkedés. Pár óra alatt alakult ki. Szerencsére épp szabin voltam, így szépen bevettem egy Algoflexet, és feküdtem egy fél napot. Másnaptól lassan, fokozatosan csökkent a dudor és a fájdalom. Néhány napig még szedtem az Algoflexet, és max. 1 hét alatt elmúlt a baj. Orvosnál nem voltam, neten nem kerestem rá, így nem is tudtam, hogy már akkor is ez volt a gond.

Decemberben egy hétfői napon megint elkezdett fájni ugyanott. Másnapra hőemelkedésem lett. Szerdára épp időpontom volt a nőgyógyászomhoz más ügyben, gondoltam, akkor ezt is megmutatom. Mondta, hogy egy mirigy be van gyulladva, de egyelőre kezdeti stádiumban van, ad antibiotikumot és jegeljem. Ha nem javul péntekig, hívjam fel, és a kórházban megnyitja, ne menjek neki így a hétvégének. Nos, nem javult, sőt rosszabbodott péntekre, de mivel az volt az idei utolsó munkanapom nagy hajtással és sok lezárni való feladattal, sőt este még egy karácsonyi műsor is várt rám, így nem engedhettem meg magamnak, hogy felhívjam a dokit. Pedig akkor már járni is nehéz volt, és minden leülést, felállást úgy kellett megoldanom, hogy nehogy a kollégák észrevegyék, mennyire fáj. Még az is eszembe jutott, hogy kiugrok a kórházba, aztán még visszamegyek dolgozni... fogalmam sem volt, hogy a "megnyitás" mivel jár. De úgy döntöttem, kibírom a hétvégét. Péntek estére már csak csoszogni bírtam nyújtott lábbal. A szeméremtestem egyik oldala kb. ötszöröse volt a másiknak.

Szombat este tusolás után nem bírtam kiszállni a kádból. Akárhogy próbálkoztam, nem ment a nagy fájdalom miatt. El is sírtam magam, és kiabáltam a férjemnek, hogy segítsen. Ő emelt ki. Borzasztóan éreztem magam. Vasárnap reggel pisilnem kellett, és alig bírtam leülni a WC-re. Próbálkoztam a kilincsbe, az ülőkébe, akármibe kapaszkodni, csak nehogy be kelljen hajlítani a lábam vagy a derekam. A férjem felkelt a hangos nyögések hallatán, én rákiabáltam, hogy ne jöjjön ide. Szólt, hogy akkor most rögtön indulunk az ügyeletre. Előtte betelefonáltam, hogy fogadnak-e ezzel a bajjal, mert tudtam, hogy az út is megterhelő lesz. Azt mondták, menjek, megnéz az ügyeletes orvos. Elindultam a 3. emeletről a lépcsőn, fájdalmak közt, erősen kapaszkodva. Kocsiba kecses fókamozdulattal be, ülés hátradőltve, és egész úton a hátamon-lábamon-kezemen támaszkodtam, hogy ne kelljen ülnöm.

Ügyeletes orvos kedvesen fogadott, székbe felmásztam valahogy, a lábamat széttenni csak félig-meddig bírtam. A doki a kezével mozgatta a dudort, hogy körbenézze, nem fakadt-e ki. Még ő kért elnézést, mert látta, hogy iszonyúan fáj. Azt kérdezte, mikor ettem-ittam utoljára. Na, itt ijedtem meg először nagyon. Kiderült, hogy azonnal műtenének altatásban. Erre nem voltam felkészülve. Viszont eljutottam arra a pontra, hogy már bármit bevállaltam volna, csak legyen vége. Úgyhogy elfogadtam az ajánlatot, hogy felvesznek az osztályra, és délután altatnak. Csak pár korty víz volt bennem, de amiatt is várni kellett 4 órát. Kérdések sora, papírrengeteg, aláírások. Kaptam egy kórházi hálóinget, lefeküdtem az ágyra. Amikor kettesben maradtunk a kórteremben a férjemmel, akkor sírtam el magam a rémülettől, hogy altatni fognak. Mikor kicsit összeszedtem magam, a férjem hazament, hogy hozzon be nekem cuccokat. Telefonon diktáltam neki, hogy mit szedjen össze.

Délután kimentem pisilni, a WC-t meg sem mertem próbálni, csak beálltam a tus alá, és közben engedtem magamra a vizet. Elnézést... Hamarosan szóltak, hogy menjek, átcsoszogtam a pár szobával arrébb lévő műtőbe, közben a folyosón kikérdezett az altatóorvos. Kórházi hálóingben kellett menni a várható vér és genny miatt, hiába volt már ott addigra a saját cuccom. Felmásztam a székbe, hálóinget jól feltűrtem, branül vagy mi a szösz ment az alkaromba (betesznek egy tűt és leragasztják), fájdalomcsillapító, altató. Kb. 20 perc múlva arra ébredtem a műtőajtóban, hogy tolnak visszafelé, ott a férjem, én sírok, és nagy megkönnyebbülést éreztem lelkileg. A seb fájt, így azonnal kértem fájdalomcsillapítót az ápolónőtől, aki bekísért. Kedves műtős bácsi átemelt az ágyamra. Azt hittem, totál magamnál vagyok. Később azért kiröhögött a férjem, amikor 10 perc múlva elmondtam ugyanazt, mint az előbb. :D Fájdalomcsillapítót szuriban kaptam bőr alá, ami meg se kottyant, mert a seb sokkal jobban fájt. Utána lényegesen jobb lett a helyzet. Azt mondták, pisilhetek. Estefelé megpróbáltam, nem fájt. Utána le is zuhanyoztam, mert a sebből folyamatosan szivárgott a vér, alattam az erre a célra való lepedő jól át is foltosodott. Úgy tusoltam, hogy a kezemről folyattam egy kis vizet a hasamra+derekamra, és onnan folyt le egy kevés, illetve a kezemmel óvatosan körbetöröltem a területet. A sebhez és a varratokhoz nem értem. A mozgás már sokkal könnyebb volt! Annyit tudtam, hogy van egy nyílt sebem, aminek kivarrták a szélét, hogy ne forrjon össze, hanem kiürüljön a genny. Az orvos említett valami csíkot is, amit beletesz, de azt nem láttam. Ezekben a napokban a társam lett egy középméretű kézi tükör. Láttam a varratokat, és hogy még mindig duzzadt. Este kértem még fájdalomcsillapítót, bár akkor tűrhető volt, de féltem az éjszakától. Ezt már gyógyszerben kaptam, nemsokára be is vettem. Hamarosan még egyet kellett kérnem. Nagyon rendes volt az éjszakás, keresett olyan gyógyszert, amit bevehettem az előző után. De így sem aludtam 1-2 óránál többet. Reggel jött az orvos, hogy kicseréli a csíkot. Átmentünk a vizsgálóba, ott jöttem rá, milyen csíkot. Ez volt a legfájdalmasabb rész. Ugyanis a sebbe bele volt tömve egy kb. fél méter hosszú gézcsík. Ezt az orvos kihúzta. Sajnos nem voltam rá felkészülve. Csak néhány mp-ig tartott, de nagyon fájt és nagyon megijedtem. El is rántottam magam akaratlanul, amitől a seb vérezni kezdett. Ezután az orvos betömött a sebbe egy új csíkot, állítólag kisebbet. A betömés rövidebb ideig tartott, mint a kihúzás, de szintén borzasztóan fájt. Nagyokat kellett sóhajtani közben, ami talán segített, de így is azt hittem, megőrülök abban a pár pillanatban. Az orvos szólt, hogy a vizitek után hazamehetek, és másnap reggel vár újabb csíkcserére. Előtte 1 órával vegyek be fájdalomcsillapítót. Visszamentem a szobámba, és csak sírtam. Ez volt a mélypont. Hiszen mindvégig éreztem, hogy a személyzet nem tartja komoly ügynek a műtétemet, és orvosilag bizonyára nem is az, de akkor miért jár ilyen nagy fájdalommal, és miért tart ilyen sokáig a kezelése? Még egy csíkcsere? Nagyon igazságtalannak éreztem az életet, és rettegtem, hogy mi vár még rám, hiszen még a varratok is ott voltak.

Mivel már hétfő volt,otthonról felhívtam az én orvosomat, elmondtam a sztorit és hogy borzalmasan fájt a csíkcsere. Azt mondta, ez sajnos ilyen, de a második már nem lesz olyan vészes. Rákérdeztem, mivel lehetne segíteni rajta, Lidocain spray vagy bármi, de azt mondta, nincs értelme. Betelefonáltam még az sztk-s nőgyógyászati rendelésre is, ahol egy kedves asszisztens viszont azt mondta, megpróbálhatom a Lidocain kenőcsöt a seb környékére. Sebbe nem mehet, és először csípni fog. Spray-t csak receptre adnak, de kenőcsöt simán lehet venni. Férjem meg is vette azonnal. Másnap (kedd) reggel Algoflex, tükör, óvatosan Lidocain kenőcs (ami nem csípett), és gyomorideggel indulás a kórházba. Nem tudom, mi segített, a gyógyszer, a krém, a valóban kisebb csík vagy a fejben való felkészülés, de az előzőhöz képest meg sem éreztem. Egy villanásnyi éles fájdalom volt. És nem kellett új csíkot betenni! :) Viszont a varratszedést csak vasárnapra, az ügyeleti idejére jelölte ki az orvos. Tehát még 5 napig bent volt a cérna, amin ülni nem igazán tudtam. A seb néha fájt, Algoflexet is vettem be 1-2x. Foltokban még vérzett, gennyezett is. Otthon bugyi nélkül feküdtem, alattam törölközővel. Csak 1-2 folt lett rajta. Észrevettem, hogy a seb jobban tisztul, ha állok. Ezért a legnagyobb bugyimba tisztaságit tettem, és a legbővebb nadrágomban sétálgattam kicsit a városban. Óvatosan lépcsőztem. Küzdöttem az enyhe depresszióval, amit ez az egész kálvária okozott. Az egyik varrat viszont spontán, fájdalommentesen kiesett! Ez lelkileg is segített, mert tudtam, hogy ennyivel is könnyebb lesz. Varratszedés reggelén (vasárnap) Algoflex, Lidocain, gyomorideg. Már csak 2 varratom volt, az egyik egészen bent a kisajakban. Ettől féltem! A varratszedés fájt is. Kb. 2 másodperc éles fájdalom, amíg húzta ki a cérnát. Itt is elrántottam magam, pedig direkt kapaszkodtam erősen, és nagyon koncentráltam, és nagy levegőt vettem, de ez sajnos egy akaratlan reakció. Viszont a kintebb lévő varratot menet közben úgy kivette a doki, hogy az fel se tűnt. Szerintem azzal kezdte, én meg akkor úgy éreztem, a belsővel babrál valamit. Úgy engedett el, hogy ha nincs duzzanat, fájdalom vagy egyéb rendellenesség, akkor nem kell visszamennem. Ne üljek rá még 1-2 napig, és ne fürödjek, csak zuhanyozzak. Adtam neki egy nagyon minimális összeget borítékban. Remélem, nem sértettem meg a túl kevés pénzzel, de most egyszerűen nincs több. Varratszedés után még pár óráig fájt a seb, vettem be Algoflexet. Azóta ritkán belenyilall, de csak egy pillanatra, és rögtön el is múlik. A WC-papíron még látok 1-1 pöttyöcske kis gennyet. Remélem, minden szépen kiürül, mire majd végleg begyógyul a seb.

Állítólag semmit sem lehet tenni a kiújulás ellen. Én mindenesetre mindent meg fogok tenni. Az antibiotikumot végigszedtem, varratszedés előtt fogyott el. Extra fertőtlenítés (kilincs, telefon, távirányító leggyakrabban, hiszen ezeket közvetlenül ágyba menetel előtt érintjük). Tenyésztés sajnos nem volt, de meg fogom kérdezni az orvosomat, nem ehetnék-e még egy kis antibiót. Meddőséggel is küzdünk, épp most vizsgálták ki a férjemet, és találtak nála baktériumot. Most gyógyszert szed, utána kontroll vizsgálatot fogunk kérni. Jó lenne az esetleges lelki okoknak is utánajárni, mert ezt biztosan nem akarom újra átélni.

Valahol szerencse, hogy az év vége miatt pont szabin vagyok, és nem kellett ezt az egészet megosztanom a főnökömmel és a kollégákkal. Ha kiújulna a dolog, minden alternatívát megpróbálnék, hogy kifakadjon magától, mert a műtétet testileg-lelkileg nagyon nehezen éltem meg. Igaz, annyival előrébb lennék, hogy legalább tudnám, mire számítsak, mikor mi történik velem.

Kívánom, hogy senki ne olvassa ezt a topicot, aki pedig mégis, az gyógyuljon gyorsan, fájdalom- és szövődménymentesen!

Nekem tegnapelőtt műtötték a cisztát, és csak ma volt időm visszaolvasni itt. Így utólag azt mondom, iszonyú szerencsés vagyok.

Sohasem volt ilyen tünetem, így az első, kisebb duzzanat után csak megdöbbentem, de amikor két nap múlva már nagyon kényelmetlen nagyságúra duzzadt, elrohantam nőgyógyászhoz.

Másnapra megbeszéltük a műtétet, altattak, ébredés után kb. negyedórás, de elviselhető fájdalom volt, két óra múlva pedig hazaengedtek.

Csak belső, felszívódó varrat van, 2-3 hét múlva kell kontrollra mennem, addig naponta többször fertőtlenítő öblítés és nincs szex, meg ülőfürdő.

Kényelmetlen ülni, de gyorsan elrohantam és vettem egy memóriahabos nyakpárnát, amit utazáshoz használnak, ez sokat segít!

Ha megbízható, nagyon korrekt pesti orvost keresel, privátban szívesen megírom az elérhetőségét. Ahogy itt olvasgattam, nem biztos hogy megéri sokat várni vele, és egy gyulladást végigkínlódni.

Sziasztok! Kb másfél hete nekem is bartolin mirigy gyulladásom lett, előszőr azt hittem szőrtüsző gyulladás úgyhogy párakötéssel kezeltem 2 napig, de múlt vasárnap már nem bírtam se ülni se állni se feküdni. Már sírtam annyira fájt, úgyhogy bementünk az ügyeletre, ahol felszúrták és leszivtak belőle egy kis gennyet. Nagyon fájt, de utána jobb lett. Kaptam antibiotikumot najd két nap núlva kedden mentem a saját dokimhoz (ettől függetlenül kellett mennem, 29 hetes kismama vagyok) aki eléggé elkeseritett, azt mondta még nem látott olyat, higy ez műtét nélkül rendbe jött volna de akkor már szedjem végig az antibiotikumot ha már elkezdtem.

Na ezután másnap kifakadt magától kb fél napig vérzett, szépen el is múlt a duzzanat és abszolút nem fáj már.

Viszont a helye megmaradt vagy hogy is mondjam.. Bekeményedett a helye és olyan mintha még lenne ott egy kisebb csomó.

Holnap kell visszamennem a dokimhoz de úgy, hogy ha nem jön rendbe akkor meg is fogja műteni.. Most nagyon félek hogy a kiscsomó miatt azt mondja műteni kell. Szerintetek? Járt már vki igy?

Sziasztok! Bárki akinek Bartholin cisztája van nagyon tudom ajánlani az almaecetes ecsetelés, tamponálást... Saját tapasztalatból:

Kb. 2 hónapja jelent meg, pár napig remékedtem biztos gyorsan eltűnik, aztán megkezdtem a mindenféle neten található tippek bevetését, véletlenül sem szerettem volna hogy tályogosodjon... Szóval homeopatikumból Silicea Schüssler só, Silicia c30, Sepia c30 (bar ebbol a 200as lenne tuti de ez volt itthon, es tekintettel az unnepi idoszakra nem tudtam beszerezni), homoktövis olajos kenegetés, Indol3C kapszula... Ezek ellenére mérete változó volt, de kemény és múlni nem akaró. Tegnap olvastam egy angol forumon az almaecetről, hogy sokszor nagyon gyors megoldást nyújt akár évek óta húzódó B.cisztákra... gondoltam ezek után uccu próbáljuk ki, volt is itthon, egy babszemnyi vattapamacsot átáztattam vele és odatettem a dudorhoz, ajánlás szerint elég pár percre, én nem kíméltem magam 2x fél órára, bugyiba tisztasági betét és kész. Este jött a meglepi, majdnem eltűnt, csak mélyebben éreztem sokkal kisebbnek (kb. borsószem, eddig nagy cseresznye, kicsi dió nagyságú volt) és ami nagyon érdekes teljesen felpuhult... ezen felbuzdulva estére mégegy pamacsot készítettem, kicsit már csípett, de kibírtam csak menjen már az a dudor el innen, és pamacsostul aludtam... reggelre újabb meglepetésként vettem észre, hogy ürül valami sárgás váladék a dudor helyéről, méretileg még hasonló mint este, de teljesen más az állaga és tényleg csak icipici... ma folytatom a kezelést, és beszámolok az eredményről, de eddig maximálisan le vagyok nyűgözve a gyors hatástól... Mindenkinek sok sikert!

Na én is kifogtam...

Két napja kezdödött egy kis puklival.Azt hittem megsértettem a bört,bevágott a bugyi vagy valami banális apróság...aztán másnap kissé fájdogált,érzékennyé vált,elkezdett motoszkálni bennem valami h utána kéne olvassak. A tunetek annyira jellemzöek voltak h azonnal beazonositottam a bartholin mirigy gyulladást,ami önmagában nem is tunt volna vészesnek,csakhát jöttek a rémtörténetek,kéretlen mutéti fotók,és marhára beijedtem.

Egy dologban biztos voltam,h engem aztán nem fognak kaszabolni,csapolgatni,tömni antibiotikummal. A dudor pedig szépen alattomosan nött, estére tojás nagyságura,csak fekudni birtam,belázasodtam. DE miután az elsö sokkon tullendultem, elkezdtem az öngyógyitást,mind lelkileg mind testileg.

Egész nap kamillás-cickafarkfözet borogatás,Tafedim tea ivás,majd azzal is borogatás, sok c-vitamin. A "szunetekben" teafa olajjal kenegettem, este pedig paradicsomos párakötés. Éjszaka 2szer cseréltem, reggelre felére apadt a duzli és már nem fájt, és fel is puhult.

Mivel felénk nincs homeopátiás patika vagy ahol Schussler sót tartanának, kovaföld kapszulát vettem és homoktövismag olajat. A tegnapi kurát folytattam -közelharc a paradicsommal:)- és mostanra már csak cseresznye nagyságu.

A paradicsomon tipródtam, nem volt csak spanyol vagy marokkói,tudjuk mennyi benne a tápanyag...:/ az esetleges vegyszeres kezelésröl nem is szólva...de ugy döntöttem vállalom a kockázatot, mert a paradicsom amugy csodákra képes.

Szépen lassan gyógyulok, óvatosan mozgok, eszem a fokhagymát amennyi belém fér.

Nem azt mondom h mindenki kerulje el az orvost, de amig teheti próbálkozzon természetes gyógymódokkal. Bizzatok jobban a testetekben, megfelelö támogatással remekul öngyógyit. Bátorság,a kés csak a legutolsó legyen, föleg h sokszor utána is visszatér.

Bocsánat az elgépelés.stb. miatt, tabletröl irok az meg elég nagy kihivás nekem.:)

Mielöbbi gyógyulást mindenkinek!

Sziasztok!

A múlt héten én is megtapasztaltam, hogy nekem is van olyanom, amit Bartholin-mirigynek hívnak. :D Most már mosolygok rajta, de akkor nem ezt tettem. Egyik napról a másikra borsó, majd cseresznye nagyságúra nőtt, és elég kellemetlen érzés volt.

Mivel állapotos vagyok, így műtét és hasonló nyalánkság szóba sem jöhetett. Az egyik ismerősöm javasolta, hogy szedjek napi 3-szor silicea d12 nr. 11-et és homoktövismagolajjal naponta kétszer vékonyan kenjem be. Tegnap estére már hűlt helye volt (már nem a mirigynek :D, a gyulladásnak). A férjem igazolhatja! :D

A leírtak alapján az enyém is ciszta lesz, ugyanis hüvelybemenet előtt borsó szem nagyságú, látszik hogy fehér folyást termel azonban nem fáj, ujjazáskor azonban rendkívül kellemtlen érzés.. A héten megprobálom a jegelést aztán megyek orvoshoz.

Sajnos anyagilag nem állunk valami fényesen, így rendkívül sajnálnék 15.000 Ft-tot (min) kifizetni, de sajnos az ingyenes ellátással nincsenek jó tapasztalatim. Szerintetek éredemes inkább rásporolni egy kicsit vagy ez olyan rutin dolog ha még nincs meg a tályog?

Sziasztok,

Én is szenvedek ezzel a nyavajával már lassan 2 éve...volt már egy rakás úgymond kissebb műtétem amikor szépen felvágdostak kivartak stb...már úgy járok a körzeti kórházba mintha hazamennék...név szerint ismernek. Ám egyszer csak kaptam egy nagyon jó dokinőt aki nagyon kedves volt velem és végre elmagyarázott nekem erről a szörnyűségről mindent...megtörtént a "műtét" és még adott antibiotikumot is. Augmentint. Aztán nem sokkal később újra éreztem, hogy gáz lesz..megint elő fog jönni a mirigy. Arra gondoltam, hogy a dokinő nem véletlenül adhatta..elkezdtem agyalni és úgy döntöttem gyulladás csökkentő illetve gyulladás gátló ez a gyógyszer...beveszem meglátjuk....minden jobb mint megint túlesni a procedurán. Este bevettem a gyógyszert és reggelre el is tűnt az egész nyomtalan. Nincs rá gyógyszer ezt aláírom...de ha még nagyon az elején "elkapjátok" és be is veszitek a gyógyszert még megúszhatjátok. Nekem ez szokott segíten i..tudom, hogy ez sem a legjobb megoldás...végleg ki kellene vetetnem ezt a mirigyet...de egyenlőre akinek úgyanugy nincs most lehetősége erre mint nekem, vagy egyszerűen csak fél a műtéttől próbálja ki...veszíteni nem fog vele...:)

Sziasztok!

Sajnos lehet nekem is visszatér 2 és fél év után, csak most a másik oldalon! :(

Sziasztok!

Jár itt még valaki? Azt hiszem nekem is ilyen gyulladásom lesz :(

Sziasztok,

Én a hüvely mellett fedeztem fel egy kis csomót, ami tapintásra fájt, pattanásnak hittem. Nem nagyon foglalkoztam vele, majd mikor hazajöttem a termálfürdőből, akkor puha lett és mivel ugye pattanásnak hittem, kinyomtam. Nagyon fájt, de azóta ott van egy heg, pukli szerű valami, ami azóta nem tudom, hogy újra telt-e, vagy nem nyomtam ki rendesen, de van benne egy kis genny. Azóta is ha ülök, vagy hozzáérek akkor fáj és érzékeny, viszket.

Szerintetek ez lehet bartholin mirigy gyulladás?

Sziasztok,

Friss sorstárs vagyok, nagyon gyorsan történt minden..

Múlt hét közepe fele érzékeltem egy borsónyi valamit fogalmam nem volt mi az, gondoltam majd felszívódik, dolgoztam, nem volt vele időm foglalkozni.

Szombaton kimozdultunk, barátomnál aludtam, akkor már fájt is, vasárnap mire hazaértem, hatalmas lett, baromira megijedtem, hívtam anyumat, hogy induljunk ügyeletre, sebészetre mentünk először, nem tudtuk hogy milyen probléma lehet ez, ott 2-3 óra várakozás után, sebészek, proktológusok által megállapították (ultrahang után) hogy nőgyógyászati probléma, és átküldtek női klinikára műtétre. Mondták hogy fel kell tárni, ez egy tályog, és hogy helyi érzéstelenítés, csak egyet sikítok :D

Átértünk.. a nővérek nagyon undok módon fogadtak, bár így megértem vasárnap késő délután, de hát.. ügyelet, ez a dolguk, ekkor már menni alig bírtam, ülni egyáltalán nem, csak az egyik combomon.

Orvos ránézett, egyből mondta hogy bartholin mirigy tályog, altatás, műtét, bent kell maradnom, se telefon se semmi nem volt nálam, nagyon megijedtem, anyuval úgy indultunk neki, hogy megvizsgálnak, kapok vmi gyógyszert és kész is, megyünk haza..

Anyu hazament néhány cuccomért, 6.45kor vittek műtőbe, 7.10kor hoztak ki.

Tegnap délután jöhettem haza, nem varrtak össze, gézt kaptam, amit tegnap ki is szedtek.

Már ülni tudok, nem fáj annyira, csütörtökön megyek kontrollra.

A szép az egészben hogy tegnap meg is jött..

Itthon fekszek, dolgozni nem dolgozhatok, viszont nem is fáj már annyira, csak nagyon érzékeny.

Kaptam antibiotikumot egy hétre.

Ez az én gyors lefolyású műtétem.. annyira gyorsan történt hogy fel se fogtam és rengeteget sírtam az ijedtségtől, de nagyon jó túl lenni rajta.