Major Zolika gyógyulásáért (beszélgetős fórum)

Most találtam rá a cikkre!Érdeklődni szeretnék, hogy mi lett a kisfiúval?Sikerült kijutniuk külföldre vagy még megy a gyűjtés?

A választ előre is köszönöm!

Hát szégyen-gyalázat, ahogy egyikőtök-másikótok gondolkodik! Persze, hogy rengeteg beteg gyermek van, és a 99%-ukról nem is tudunk, de akiről tudunk, és akit netalán-tán még ismerünk is, azon miért ne segítenénk? Nem ezrekről van szó, hanem az emberiségről. Nem veszek két gombóc fagyit, és máris ott van 250 forint, amit át tudok utalni, sok kicsi sokra megy alapon.

A másik: Martian, el ne várd már, hogy sajnáljon itt bárki is. Te felnőtt ember vagy, itt meg egy beteg gyermekről van szó.

Én születésem óta szorulok gyógykezelésre, ami 90%-os támogatással így is havi 7-8ezer forint, de nem sír a szám, mert örülök, hogy ez is van. Örülök, hogy élek, és annak is örülök, hogyha nem ébredek fel éjszaka arra, hogy fuldoklok, mert a sok gyógyszer végre megtette a hatását.

És ez nem egy gyerek kiragadása a sok közül. Senki sem kötelezett arra, hogy elolvasd a cikket, vagy, hogy érezz bármit is. Ha meg irigy vagy, az a te szegénységi bizonyítványod.

Különben kupakokat is elkezdett a család gyűjteni, aki gondolja, az küldhet nekik.

éppen ezért voltak jók az egy- és kétforintos gyűjtések, mert akkoriban belegondoltam többször is, hogy ha Mo. lakossága, vagy majdnem mindenki csak egy darab egyforintost "bedobna" a közösbe, az... gondoljatok bele, mennyi pénz, és ez csak 1 forint mindenkitől, és lehet, hogy ez "mindössze" 1 beteg gyerekre elég, de akkor már megmentettünk egyet.

Aztán ha megint bead mindenki 1 forintot, akkor megint lesz valakinek esélye a gyógyulásra.

Sajnos mindenkit nem lehet megmenteni. Most hirtelen az jutott eszembe, bár nem igazán jó a példa, de: a Titanicról sem tudott megmenekülni mindenki...

én is tudnék mesélni, hogy milyen meglepetések értek a 24 év alatt

arra próbáltam rávilágítani, hogy nem lehet egy-egy gyereket a több ezerből kiragadni, és csak rajta segíteni

a baj az többek közt, hogy az alapítványokban sem lehet 100%-an megbízni tisztelet a kivételnek, mert mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti ott is

üdv!

Nagyon elszomorít, ha egy beteg gyerekről hallok hírt, és nagyon sajnálom őt és a családját.

Mielőbbi gyógyulást kívánok neki.

De az a probléma, lehet hogy csak nekem, hogy állandóan szinte mindennap hallunk egy-egy gyerekről akinek ilyen olyan betegsége van, és persze ez óriási költségbe kerül.

Én aztán tudom mert most leszek 30 éves, és 6 éves korom óta vagyok epilepsziás. Hál istennek nekem elég volt az orvosi segítség mind lelkileg mind testileg, és a gyógyszerek amiket az állam támogatott(szerencsére).

Visszatérve az elejére, ha mindegyik gyerekre adnék ennyi vagy annyi pénzt akkor meg én lennék bajban, és rajta sem segítenék mert annyit nem tudok adni amennyi szeretnék mert egyszerűen nincs.

Lassan már egy plusz tévécsatornát lehetne csinálni a (bocsánat) kéregető műsorokból mert annyian vannak.

Ráadásul Zolika nem az egyetlen akinek ilyen baja van, és akkor a többivel mi lesz??