Elkeseredés, befásulás, depresszió, magány... Van kiút? (beszélgetős fórum)

Gicus megnyugtatlak,Te nem vagy depressziós.Egy depressziós embert ugyanis nem érdekli a környezete,nem gondoskodik a gyermekéről,az meg végképp nem érdekelné,hogy a gyermeke születésnapja hogyan is alakul majd.Szerencsétlen sorsod van,rossz helyre születtél,s sajnos rossz párt is választottál magadnak.Viszont ha ezeket a rosszakat túlléped / elfelejteni ugyebár nem lehet /,s megpróbálsz a jelenre és a jövődre koncentrálni,ha azt tűzöd ki magad elé célul,hogy a kislányodat nyugalomban és boldogságban neveled fel,akkor a sors majd felkínál Neked olyan élethelyzeteket,amikre szükséged van.

Én állami gondozásban nőttem fel,szüleim 1956-ban elhunytak,bár csak kenyérért álltak sorba...

A férjem 2 évnyi házasság után - én 6 hónapos terhes voltam Fiammal - közlekedési baleset áldozata lett.

A Fiam 21 évesen gyilkosság áldozata lett.

Itt állok 60 évesen,teljesen egyedül,elszegényedve,céltalanul tengődve egyik napról a másikra,de még én sem vallom magam igazán depressziósnak,mert észreveszem a körülöttem lévők nehézségeit,s megpróbálok segíteni rajtuk.

Gicus,fel a fejjel,tedd a dolgod,s ne a múlton rágódj,hisz azt már úgysem tudod megváltoztatni,hanem építs fel egy számodra kedvező jövőt. / Remélem tudtam egy picit segíteni...

Na ez az, ha előtte minden rendben volt és a gyerek után kezd romlani, ezt nagyon sokan úgy oldják meg, hogy elkezdik megbeszélni és ha a másik nem akarja megbeszélni, vagy a megbeszélés veszekedésbe torkollik és sehogy sem jutnak dűlőre, igenis otthagyják egymást és nem pedig vállalnak egy második gyereket.

Ennek semmi köze a depresszióhoz, vagyis csak annyi köze van, hogyha egyikük túl depressziós ahhoz, hogy döntsön és marad, akkor rendszerint a másik hagyja faképnél (mert nem jó ám arra hazamenni, hogy az otthonlévő csak nyalogatja a sebeit, és nem jó boldogan hazavárni egy búvalbacott embert, aki azonnal letöri a kedvét annak, aki örömmel várja haza).

Maga a depresszió megakadályoz abban, hogy te lépj, de a másikat nem akadályozza meg, hogy előbb utóbb otthagyjon hiszen ő meg pont nem depressziós és aktívabb a döntésekben.

Harmadik lehetőség, hogy nem hagy ott téged mégsem, de sorozatosan megcsal, ahogy írod is, meg hanyagol szóval már úgy tesz mintha nem is lennétek együtt. Neki így kényelmes, neked szintén mert a depressziósok nem szeretnek változtatni, nincs meg az a lökés, inkább csak megy a sirám. De az nagyon.

Valamit nem értek. Ő nem akarta az gyereket sem, lehet, hogy az ő hibája is, hogy esetleg későn szólt. De hogy "bánod, hogy hallgattál rá, hogy ne legyen kistesó", na ezt nem értem. Már eleve világosan megmondta a második gyerekről, hogy kizárt, de bánod, hogy nem kényszerítetted rá egy második gyerekre? Szerintem az már mindennek a netovábbja lett volna. Ez kettőtök döntése, szóval hálistennek hallgattál rá.

A többiben, hogy féltékeny, de ő megcsal, vagy hogy nem ragaszkodik a gyerekhez, nem segít semmiben, igazat adok, válj csak el. De végtére is nem akarta a gyereket, félig meddig értem, hogy nem ragaszkodik hozzá. Abban nem értem, hogy azért mégiscsak az övé, meg egy kis lény, szóval egy minimális szeretetet kimutathatna, mások gyerekei felé is kedvesek vagyunk, szeretettel közeledünk, nemhogy a sajátunk felé.

A nagyszülők hiánya sajnos minden anyaságot megnehezít, gondolom, emiatt találtad, találod túl nagy feladatnak vagy belefásulsz az anyaságba, mert egyáltalán, egy kis idő a gyerekek nélkül jót tesz az anyukának, a gyereknek meg jót tesz nagyszülőkkel lenni időnként, más, mint a szülőkkel.

Nem hiszem, hogy meg lehet menteni a házasságotokat, nem is szeretitek egymást és nem is hasonlóak a céljaitok, úgy beszélsz róla, mintha egy cseppet sem vonzódnál ehhez a férfihoz, vagy mintha szeretnéd, semmi érzelem, a helyedben nem maradnék vele.

sok férfira jellemző, hogy ha rossz a kapcsolatuk, akkor nemcsak az asszonyt hajlamosak hanyagolni, hanem a gyereket is. a múlton rágódni csak akkor érdemes, ha a megoldást keresed, hogy mi és hol romlott el, és rendbe akarod hozni

az nem derült ki az írásaidból, hogy szereted-e még egyáltalán, vele akarsz-e maradni, vagy csak úgy érzed, hogy vele kell maradnod, mert nincs más választásod

"Megpróbálok rövid lenni..."

Nem sikerült.

Ez a pasi előre szólt. Amelyik nő ilyennek szül az ne lepődjön meg, ha nem változik a pasi véleménye.

Kíváncsi lennék, mivel védekeztek, védekeztek-e.

A pasinak fizetnie kell a gyerektartást, kb. ennyi várható tőle.

A te férjed meg seggfej, 2 gyerek után jött rá?

Milyen magany ? van egy kis lanyod kinek szuksege van read .

Gyerekorodal tegy egy egyszeru felszamoalst es pedig vedd tudomasul hogy a szuleid nem szulöi modon viselekedtek hozzad es eygyszer s mindenkora zard le azt eleted reszet.

Probald megadni azt amit te nem kaptal meg mind gyerek SZERETETET föleg es bisztonsagot.

Soha többe ne is nez a szuleid fele . Sajnos a szulököt nem tudjuk ellöre megvalosztani .

Ne hogy mar a kislanyod is szenvedjen mert az annyja Xanoxsos es alandoan deppig.

"Gyereket vállalni csak és kizárólag olyannal szabad szerintem, akiről felmérhető előre,hogy jó apja lesz a gyereknek, felnőtt (nem életkorilag, hanem agyilag és pszichikailag), felelősségteljes, és persze száz százalékig közös döntésnek kell lennie a gyerekvállalásnak."

Tudod erre csak azt tudom mondani neked, hogy van az ismerősi körömben olyan, aki szintén hasonló helyzetben volt, de mióta gyermekeik születtek másként lát mindent és imádja a gyermekeit.

Most is csak azt tudom tőled kérdezni, hogy egy kapcsolatban, mikor minden rendben megy és megszületik a gyermek, de rájössz, hogy a párod nem tud mit kezdeni az apasággal mégsem "apának való" ezt az egész szituációt honnan tudod előre? Honnan-miből látod? Volt már hasonló kapcsolatod? Szültél már gyereket ilyen párkapcsolatba? Mert ha nem a válasz, akkor mellőzd kérlek a tanácsaidat, mert nem értessz semmit.

Mindenki a mg élete pogácsa..ha valami nem okoz boldogságot ne maradj benne.

Mikor van egy gyereked azt mérd fel neki mi lenne a jobb..Féltékenység, önmagaddal való rendezetlen viszony.

Nincs tökéletes ember és tökéletes kapcsolat..

Ha nincs egy olyan ember akivel mindezt meg tudnád beszélni és nem ide kell vinni fórumra..erősen gondolkozz el azon, hogy vajon helyes-e ez így? Szerintem nem és amit én most érzek látatlanba is feléd, döbbenet és csak is szánni tudlak.

Minden jót kívánok!

Nem értem, mi a kérdés, te magad írtad, hogy nem akart gyereket, és hogy elejétől fogva féltékenykedett, ami szintén azt mutatja,hogy nem volt stabil a kapcsolat.

Gyereket vállalni csak és kizárólag olyannal szabad szerintem, akiről felmérhető előre,hogy jó apja lesz a gyereknek, felnőtt (nem életkorilag, hanem agyilag és pszichikailag), felelősségteljes, és persze száz százalékig közös döntésnek kell lennie a gyerekvállalásnak.

szerintem is jobb lenne, ha nem dagonyáznál az önsajnálatban :) lehetne szidni a párodat, hogy milyen szemét, és nem foglalkozik a gyerekkel, de igazából az látszik a történetedből, hogy mindketten csalódtatok, nem azt kaptátok a kapcsolattól, amit vártatok

te valószínűleg gyereket, szerető férjet, családapát szeretnél, ő meg nem érett meg erre, vagy nem ez a típus, függetlenként, szexet élvezve élné az életét. ha van még bennetek egymás iránt szeretet, szerelem, meg lehetne beszélni azt, hogy hogyan tovább, mit várnátok egymástól, rendbe lehet-e még tenni a dolgokat. vele élsz, ha továbbra is vele szeretnél, az őszinteség bele kell férjen ebbe.

ha már nem szeretitek egymást, érdemest ezt tovább folytatni? mert te is találhatnál még olyan férfit magadnak, akivel jól élhetnél, és ő is boldogabb lehetne, ha nem teherként élné meg a családot, hanem élhetné a saját életét. lehet, hogy még a gyerekével is idővel jobb lenne a kapcsolata

Persze, hogy nem :)

Bocsánat

A párod megmondta, hogy nem akar gyereke és úgy túnik komolyan is gondolta.

Sajnos rosszul választottál párt, de ez már mindegy.

Kiút az van, de azt neked kell akarnod.

A fásultság, elkeseredés, depresszió és társai csak még mélyebbre ásnak.

Ne hagyd el magad, különben sosem jutsz ki a gödörből.