Én és a bulímiám (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Én és a bulímiám
A társfüggőség meg az igaz szerelem között azért óriási a különbség.Akikkel eddig tapasztalatot cseréltem evészavaros,azoknak minden nagyon súlyos önértékelési zavara van/volt és legtöbbjüknek gyerekkorukra visszavezethető.Szeretethiány,miegymás.
Egy nő,azt gondolom akkor tud igazán önmaga lenni és kiteljesedni,ha szeretve van és megbecsülve,úgy ahogy van.
Aki biztosan nem segít,az a pszichiáter.
Egy jó pszichológus elindíthat a gyógyulás útján,de ezt mindenkinek magának kell végigcsinálnia.
Súlyproblémákra szerintem a legjobb megoldás a kaloriabazis.hu
Sokféle betegséggel küszködő, vagy éppen hízni vagy fogyni vágyó ember osztja meg gondolatait, és használja ki az ingyenes lehetőséget arra, hogy a kalóriákat kordában tartsa.
Elképzelhetetlennek tartottam hogy valaha is tudjam mennyi fehérjét, szénhidrátot és zsírt fogyasztok naponta....ezt ez az egyszerűen használható oldal kiszámolja helyettem.
Még soha nem láttam olyan fogyókúrás oldalt, ahol azt mondták egyél amit akarsz, saját szabályaidat tartsd be, és mozogj erre és erre a linkre.(sok ajánlat van a jógaszerűtől a durva edzésig)
Először a saját lelkedet tedd rendbe....utána jöhet a pasi :)
Egy OLYAN kapcsolat valóban lehet gyógyító testileg-lelkileg. :) Ha a férfi igazán szeret (tudom, egy filmnek is ez a címe, az is függőségben szenvedő nőről szól).
Nekem még az jutott eszembe, hogy ha már szakember, de pszichológus nem elérhető a városodban, akkor miért nem keresel meg egy személyi edzőt? Vagy akár Te magad is belekezdhetsz egy edzői tanfolyamba. A problémáid gyökerét nem biztos, hogy megoldják, de legalább tisztában lennél azzal, hogy a testednek mivel teszel jót és mi az, ami már csak önsanyargatás, de célra nem vezet.
Vagy regelj be egy olyan fórumra, ahol kimondottan az edzés-táplálkozás a fő téma. :)
Több pszichológust és pszichiátert fogyasztottam el 5 év evészavar alatt.Teljesen hasztalan volt.
Aztán 7 hónapja megtaláltam a másik felem,aki az igaz szerelem,ami csak egyszer van egy életben.Az első hónap még nehéz volt,hánytattam magam még párszor,de aztán szinte észrevétlen múlt el a betegség súlyos szakasza.
Tartom a súlyom azóta és nem volt falásrohamom az elmúlt fél évben.
Bevallom kicsit félve nyitottam meg a hsz-eket,mert mindig félek a sok támadástól és olyan boldog vagyok,hogy most egy rosszindulatú megjegyzés sincs. Köszönöm a sok kedves szót, és a virtuális támogatást is.
Ahogyan látjátok is, ez egy régebbi írás.
Hébe hóba újra vannak hányások,de már jóval kevesebbszer, mint régebben. Dokihoz azért nem mentem eddig,mert az itteni dokik igazából nem is foglalkoznak veled,felírják a gyógyszert és kész. Sajnos pszichológus meg nincs a városunkban. Ú ezt leírva látni szörnyű.
Próbálom magam elfogadni de nem megy. Pedig a legtöbb ember (férfiak,nők) azt mondja, hogy milyen jól nézek ki és, hogy semmi baj nincs velem. Ám én mégiscsak azt a néhány véleményt hallom meg aki sápítozik az utcán és mondja, hogy "úristen milyen sokat híztál,tessék fogyózni,tavaly milyen csinos voltál". Persze azt már elfelejtik, hogy évekkel ezelőtt milyen kövér voltam. És hogy ahhoz képest most milyen vagyok. És természetesen többnyire kövér emberek biztatnak újabb fogyókúrára,mintha a saját céljaikat szeretnék velem eléretni... Nem tudom miért kell nekem más véleményére adnom,pedig volt kb két hónap mikor tök jól éreztem magam a bőrömben és erre tessék. Borzalmas.
Szia!
Nagyjából átfutottam a hsz-eket is,és persze a cikket is elolvastam....
Nos,ez az egész tényleg maga a pokol,én már csak tudom....Én 15 éves korom óta anorexiás vagyok,mára javult a helyzet-29 vagyok,teszem hozzá-,de azt ki kell,hogy jelentsem,hogy szerintem sohasem lesz olyan,mint előtte.
Helyre lehet jönni,hellyel-közzel meg lehet találni a középutat,DE-sosem leszel már olyan,amilyen régen.A kisördög mindig ott fog bujkálni benned.
Én is sok mindenen keresztül mentem,orvostól-orvosig,kórházból ki és be,én is imádkoztam-de ez egy olyan dolog,amin sem az ima,sem a pszichológus,sem gyógyszer,sem semmi nem fog segíteni-A TE KEZEDBEN VAN A MEGOLDÁS egyedül.A Te döntésed,hogy irányítod az életed,illetve helyesbítek-hogy hagyod irányítani az életedet vagy úgy élsz,ahogy Neked jó.Értem itt ez alatt azt,hogy pl. befolyásol-e a külvilág megítélése,pasi,stb....Vagy élsz úgy,ahogy jól érzed magad a bőrödben.
Igen,ha ettél és úgy érzed,hogy mozognod kell,mozogj.De nem szabad semmiben átesni a ló túlsó oldalára-sem a fogyókúrában,sem pedig a zabálásban......
Szóval ne az isteni csodára várj,mert akkor így maradsz.
Rengeteg akaraterő kell,és hangsúlyozom,az kell,hogy ténylegesen meg akarj gyógyulni.
Sokat kell elmélyülni,illetve megismerni önmagadat.Ez egy út,amit be kell járni és kész.Nincs mese.
Én is tudnék-elég hosszú-cikket írni az elmúlt 14 év (!) megpróbáltatásairól,de a mai eszemmel azt mondom,hogy minden fejben dől el.
Ha Te nem akarsz változtatni,akkor a jó Isten is kevés lesz hozzá.
És csak hogy egy kis reményt adjak (talán):én 66 kg voltam 14 évesen,20 évesen már csak 30 kg-intenzív,fél év pszichiátrián bent fekvés kétszer is,dokik és gyógyszerek tömkelege.....
Majd rájöttem,hogy csak én tudok magamon segíteni,és elindultam egy úton....Rengetegszer feladtam,de aztán történt valami,és rendeződött a fejemben ez-az.
Ma ott tartok,hogy kevés dolgot eszem ugyan,de teljesen normál súlyom van,próbálok minél kevesebbet foglalkozni a súlyommal,és ami a legfontosabb: ugye a mensim elmaradt egy évtizedig,dokik mondták,nem lehet gyerekem...
És most odaát szunnyad egy 10 hónapos tündéri babóka :)
Kitartást Neked és minden sorstársnak!
Egy darabig olvastam az előző hozzászólásokat.
Szerintem, a probléma nem az, hogy nincs társad, és nem az, hogy hány kiló plusz van rajtad, hanem az, hogy falási rohamaid vannak és hánytatod magad.
Ezt tedd rendbe. Ha tudsz kérj segítséget... orvosi segítséget.
Ha nem tudsz, figyeld magad. Figyeld mi váltja ki a falási rohamot. Legjobb, ha sosem vagy igazán éhes, ebben segít a rendszeres étkezés. Ha nem vagy éhes, akkor nehezebben veszíted el a kontrollt magad felett. Ne tarts otthon olyan kaját, amit hirtelen fel tudsz falni, inkább drágább de különleges dolgokból vegyél magadnak keveset, mint nagy raktárakat halmozz fel, és szeretettel válogasd össze magadnak az ételeket, amit beteszel a hűtődbe. Jó ha magad főzöl magadra, mert azzal is beleraksz az ételbe egy kis szeretetet, munkát amit sajnálni fogsz hányásra pazarolni. Munkába vigyél magaddal ételt. Nem kell, hogy bármilyen szabvány étrendhez igazodj, ismerd ki magad. Ne vond meg magadtól a finomságokat, mert ha túl sokáig ellenállsz valaminek, el fog fogyni az erőd, és nem fogod tudni kontrollálni magad.
Fontos, hogy szeresd az új életedet, szeresd azt az állapotot, hogy este úgy fekszel le, hogy elégedett vagy magaddal, mert nem pazaroltad el a napot zabálásra, meg hányásra.
Kösd le magadat, találj hobbikat. A hobbi lehet akár a tornázás is. Mindegy, hogy hogy, de bontsd meg az ördögi kört, és ne akarj úgy belemenni semmilyen kapcsolatba, hogy hazudnod kelljen a párodnak. Megmondtad az eddigi srácoknak, hogy milyen problémád van? Vagy szégyellted előttük, mert undorítónak tartod, és te se akarnál valakivel járni, akiről tudod, hogy naponta a hányásban tapicskol.
Építsd újra magad... szerintem a jó uton jársz, magaddal foglalkozz, találd meg ami neked jó. Utána minden más magától fog jönni.
A tornával nincs semmi gond, a többivel igen.
Mindenképp vizsgáltasd ki magad mielőtt tönkreteszed a szervezeted.
Tudod aki nem fogad el ilyennek az nem is szeret igazán és nem érdemel meg téged.
Nekem volt egy munkatársam. 26 éves volt és 1 éve házas. 114kg volt a csajszi és külsőre egy álompasi volt a férje. A lánynak nem volt pénze, háza, semmi mása CSAK a szíve.
Szóval fel a fejjel és irány a doki.
Drágaságom, te semmi fehérjét, és vitamint nem ettél, súlyos hiányaid alakultak ki!!! Ezért jönnek a falási rohamok!!!
Irány egy testépítő bolt, vegyél fehérjét, és egy erős multivitamint!!! Szenved a tested jelenleg!!! Plusz egyél sok sovány húst, halat, és sok zöldséget, mert ezek nem hízlalnak, és visszapótolod a hiányaidat!
Mivel szeretsz edzeni, miért nem csinálod ésszel? Abból ugyanúgy megkaphatod a kívánt boldogság hormonokat, mint a falásból.
Aztán, tessék elkezdeni kalóriákat, fehérje, zsír és szénhidrát mennyiséget számolni. Kaloriabazis.hu !!! Mivel erre a dologra elég sok időt-energiát áldozol, ezt átcsoportosítva, képes leszel tartósan lefogyni! A fogyókúrában a szükséges kalóriát, és fehérje, stb. mennyiséget az aktuális súlyodhoz kell kiszámolni, tehát, amíg husibb vagy, addig többet ehetsz, aztán egyre kevesebbet, de grammra számolni kell. A Lidl-ben mindig vannak szupi konyhamérlegek, múltkor egy dögös cikláment láttam, nekem meggypiros van:))) A legjobb barátom, vele fogytam karácsony óta 10 kilót:)
Ja, és az élvezetekről ne mondj le, diétás édességek, sütik tömkelege van a piacon, egyszerűen be kell számolni a napi fogyasztásba.
Nagyon ajánlom ezt az oldalt:
Hidd el, a testépítők tudják igazán, hogy kéne jól kinézni (de ne arra gondolj, hogy izomkolosszus leszel, mert ahhoz egész nap azzal kellene foglalkoznod, és egyébként is, nőként ez nem is lehetséges), ha követed az ottani útmutatásokat, csinos, tónusos, feszes nő lehetsz.
Amivel bíztatni tudlak, az az, hogy van energiád, és elszántságod, ami tök jó!!! Csak eddig nem megfelelő irányba fordítottad, de ez nem a te hibád, hanem a hülye női magazinoké, akik baromságokat írnak össze. Amíg azokat olvasgattam (Diéta és fitness, Wellness magazin) addig nem tudtam lefogyni! Amikor a testépítők több 10 éves tapasztalatain, és tudományos kutatásokon alapuló tanácsait kezdtem követni, akkor jé, megindultak a kilók lefelé. Szóval, arra buzdítalak, olvasásra fel, aztán hajrá, kösd le a fogyókúrás energiádat a megfelelő módon, és add meg a testednek, ami hiányzik neki = fehérje és vitaminok!
Olvasnivalók még:
Ingyenes útmutatók!
Remélem, másoknak is tudtam segíteni...
Azt gondolom,hogy ez az egész nem a pasikról szól.Magadat nem tudod elfogadni kövérebben az általad elképzelt súlynál több felesleggel.Nem a pasik nem fogadnak el így.te nem fogadod el így magad,és sugárzod azt hogy nem vagy kívánatos,mert nem vagy sovány/ami az általad elvárt kinézet lenne/ így aztán tényleg nem leszel az.Tudom ,mert én ugyanilyen vagyok :D Mindig az előző éveimet szerettem ,nem azt amit éppen élek!de amikor benne voltam akkor utáltam magam!
Tudom ,hogy nálunk nem divat,sőt ellenzett egy szakember bevetése/hát nem vagyok én dilis alapon/ de ,hidd el neked most leginkább nem egy pasira,hanem egy pszichológusra van szükséged!
Amint helyrekerül az önértékelésed,a pasikal se
lesz gond:DDDD Tényleg ilyen egyszerű!!!
Adj magadnak egy esélyt és ne szenvedj tovább!
Jól tetted, hogy kiírtad magadból. Én tinikoromban, nem azt mondom, hogy sovány voltam, bár egyesek azt állítják, én inkább azt mondom, hogy pont jó. Dögös voltam, minden pasi megfordult utánam. Aztán lett egy kapcsolatot elkezdtem hízni, hosszú kapcsolat volt, kihűlt én vetettem véget, de utána meg sokáig nem volt normális kapcsolatom, próbálkoztam, de rövidek voltak, a súlyom meg hát... És már nem volt olyan könnyű párt találni, mert a legtöbb pasi nézi a lány súlyát és kevesen kezdenek ducikkal. Rajtam a mai napig 30 kg plusz van. Ez rengeteg. De ezzel a plusz kilóval ismertem meg a férjem. Egyrészt ő azt mondta, hogy neki mindig a duci csajok tetszettek még is én voltam az első duci barátnője, másrészt engem szeret nem csak a külsőmet. Szóval de add fel, az igazi leszarja hány kiló van rajtad, én is társkeresőn ismertem meg, tényleg ne add fel. Meg esetleg egy dilidokit keress fel, nehogy visszaess és baj legyen.
Mielőbbi gyógyulást és minden jót kívánok!