Gyógyult hipochonderekkel beszélgetnék! (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Nem tudom olvassa-e valaki még a topicot. Hipochonder vagyok, ami egész kezelhető volt, amíg dolgoztam. Amióta kisbabám van, totál felerősödött rajtam az érzés. Leginkább abban látom a probléma forrását, hogy aggódom, itt legyek neki, amíg szüksége van rám. Pszichológuson gondolkodtam már. De van itt valaki, akin segített?

Szerintem ez az egész pont a kiköltözés miatt erősödött meg nálad. Ha nem is érzed konkrétan, de esélyesen elég nagy teher ez neked belül, és ez kihozza a hipochondriát.

Én ráadásul ott tartok, hogy pajzsmirigy alulműködést találtak nálam véletlenül. Erre még csak nem is gondoltam, hogy ilyenem lenne. Aztán beutaltak uh-ra és találtak 2 csomót a pajzsmirigyemben, amiről mintavétel azt mondta, hogy esélyesen jóindulatú, de a doki azt javasolta vegyük ki az egész pajzsmirigyemet!!!! Nagyon kétségbeestem, gondolhatod... Elmentem másik dokihoz, aki szerint meg csak az egyik csomó van ott, a kicsi, ami meg olyan kicsi, hogy kb mindekinek képződik a pajzsmirigyében ekkora és szerinte egyelőre nem kell semmit tenni vele... most nem tudom mihez kezdjek... nagyon ki vagyok borulva. :( Állandóan rámjön a pánik meg a sírás. De próbálom nem kikészíteni vele a körülöttem levőket. :/

Nekem gyerekkorom óta megvan. Már oviban is olyanoktól féltem, hogy gombóc van a torkomban és megfulladok. Aztán később attól féltem, hogy megvakulok, majd amikor már idősebb lettem és megismertem a betegségeket, akkor jött a nagy mumus, a rák. Az amolyan állandó alap félelmem a mellrák volt, de rettegtem már melanomától, tüdőráktól, agydaganattól stb. De voltak egyebek is mint pl sklerozis multiplex. Még zsibbadtam is, meg nem tudtam mozgatni a lábujjaimat... ennyire magamba beszéltem...

Mióta egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy gyerekem legyen, egyre jobban jönnek elő a meddőséggel kapcsolatos félelmek is.

Nálam mindig szakaszosan jött elő, és pár hétig, vagy pár hónapig tart. Utána egy ideig eszembe se jutnak ilyen hülyeségek. Leginkább stresszesebb szakaszaiban jelentkezik az évnek.

Nem is a betegségektől félek, hanem a haláltól és attól, hogy olyan betegség ér, ami miatt nem tudom folytatni az életemet normál módon, ahogy szeretném.

Nem nagyon vagyo otthon a pszichológiában, de egyszer néztem egy videot erről. Ő is azt mondta, hogy ez valójában félelem a haláltól, félelem attól, hogy nem érünk meg olyan dolgokat az életben, amiket szeretnénk, nem érjük meg, hogy minden megtörténjen velünk, amire vágyunk, illetve, hogy a már elért dolgokat nem tudjuk kiélvezni a korai halál miatt.

Az elég régóta nálad mit jelent pontosan? Voltál már pszchológusnál ezzel?

Szia! Sajnos a legyőzéshez nincsen tippem, de én is hipochondriával küzdök. :(

Nem az év 365 napjában, de szakaszosan újra és újra előtör. Rendes kezelésen nem voltam ezzel kapcsolatban, nem is igazán tudom, hogy létezik-e, de egyetemi pszichológussal beszéltem erről, kicsit talán segített is átvészelni egy ilyen pánikos életszakaszt.

Nálad mennyire súlyos ez a dolog? Mióta tart?