Mi fér bele egy barátságba? (beszélgetős fórum)

a fogadatlan prókátor védelmébe veszi a szegény, ártatlan kiszolgáltatott fórum indítót.

megkértek erre?

Miért is?

Bocs, de én azt látom, hogy kioktattad a fórumindítót, azon az alapon, hogy ő nem tudja mi a barátság, szemben veled, aki Müllertől meg Poppertől, a fórumindítónál sokkal okosabb emberektől tudja, mi az. Ha helyesen olvastad volna az említett szerzőket, akkor eleve nem oktatsz ki embereket olyankor, amikor erre semmi szükség, pláne, hogy a fórumban tárgyalt probléma nem is ad okot arra, hogy így tegyél. És ki is derült, hogy a fórumindító nagyon is jól ismeri az említett szerzőket. Felháborító, amikor érv híján azzal vagdalkoznak az emberek, hogy "kezeltesd magad", "Te beteg vagy", valami fensőbbség tudatában és közben végig se olvassák, hogy miről van szó. Ki mondta, hogy a topicindító nem tudja mi az igazi barátság? Pont hogy azt érzi, hogy ez nem az és ehhez kért megerősítést és a leépítéséhez tanácsot.

Akor jöjjön hát egy nálam sokal okosabb ember, Müller Péter:

"Ráteszel egy kismacskát a fájós válladra, és elmúlik a fájdalmad. Meggyógyít. A meleg lénye és a testéből búgó mélyhangú rezgés, mint az indiai bölcsek mantrázása, oldja a magányodat. És gyógyítja a válladat."

Popper Pétertől nem idézek semmit, ő az én szívemnek legbelső csücske. Ezt a testrészét pedig nem teszi ki az ember senki szeme láttára.

Mégcsak nem is kérkedik az ismeretségével.

Hozzászólásod nem más, mint nyers ítéletmondás, és sztereotíp megítélés összessége.

De semmi baj.

Biztosíthatlak, hogy szakemberre nem nekem van szükségem.

Pont úgy.

Üljetek le és kérdezd meg tőle, hogy ő mit vár ettől a kapcsolattól. Aztán Te is és itt el tudod mondani, hogy mi nem tetszik. Aztán jön magától, de óvatosnak kell lenni.

Az őszinteség nemcsak azért fontos, mert megtisztelem vele magamat és a másikat és ez lefegyverző, hanem mert hosszú távon csak ez működik és ezzel ő is ráébred dolgokra, talán.

Ha el szeretnéd kerülni, akkor mielőbb cselekedned kell. Minél tovább húzod, annál fájdalmasabb lesz.

Ne arra törekedj, hogy kemény légy. Az őszinteség a legfontosabb. Leülni egy frissítő ital vagy egy finom kávé mellé és őszintén megbeszélni. Szerintem hatásosabb, kevésbé félreérthető és jobban koordinálható, mint egy levél (hiszen azonnali reflexiót kapsz).

Voltam már ilyen helyzetben, tudom, hogy nem egyszerű. És nem is lesz fájdalommentes. De elkerülhetetlen...

Kioktatásra nincsen szükségem. Nem tudom ki vagy, de azt tudom hogy abszolút feleslegesen próbáltál vegzálni engem.

Beszélgettem itt pár segítő szándékú fgelebarátommal. Mitagadás,épülésemre szolgáltak soraik.

Neked a következőt tudom mondani (ha érted, az jó, ha nem, az a te gondod)::::::

vicc:

csrrrr, csrrr,,,,,, cseng a telefon.

Anettka felveszi.

Egy kedves női hang beleszól a telefonba:

-Ön kért ébresztőt hat órára?

-Igen.

- Akkor igyekezzen, mert már féltizenegy van.

----

Rosszat szóltál, de azt legalább jó későn.

"...ha leépíted, akkor a végén még az ellenségeddé válik és ő lesz megsértve...."

Ez a helyzet áll ittfenn, nem is kicsit.

Hogyan kerülhetném el ezt úgy, hogy ne én sérüljek végre?

Ahogyan itt olvaslak, arra jutok egyre inkább, hogy ezt a kapcsoklatot (mely nyilvánvalóan immár nem barásdág), úgy kell átalakítani (nem megszakítani!), hogy ne sérüljön senki, de tisztuljon a kép.

Tehát a "mit" az már megvan, csak a "hogyan" még a kérdés.

Magaddal vitatkozol?? Érdemes lenne művelődnöd, olvasnod. Nálad okosabb emberek sorait (Müller, Popper).

A barátság az, ha a BARÁTOD 10 000 km-er és 10 év után még "benned él". Szeretettel a szívedben. A barátság nem ismeri az elvárásokat, az önzést! Szóval ha te elvárásokat fogalmazol meg egy "baráttal" szemben, akkor az nem barátság. Ennyi.

De tudom, Te nagyon okos vagy és nem értesz egyett!

Sajnos már volt kísérletem hogy elondjam, hogy ez így nincsen jól.

Én azt hittem akkor, hogy most aztán jól megaszondtam a dolgot. De nem, mégsem, mert visszaolvasva mindent, semmi bántót nem írtam. Semmit. Még kihámozni is elég lehetett abból amit mondani akartam. Pedig szerettem volna kemény lenni, s úgy látszik mégsem akartam igazán.

És tényleg attól tartok, hogy egyszer nagon elegem lesz, már nem tudom tolerálni a hozzám való ilyen mérvű "ragaszkodást", és rosszul cselekszem. Nagyon szeretném ezt elkerülni.

Ezt hívják érdekbarátságnak. Legalábbis egy típusának.

Azt mondod nem mered neki elmondani, hogy ez neked nem jó így... de nem félsz attól, hogy besokallsz egyszer? Akkor már nem biztos, hogy a megfelelő hangnemben fogod tudni tálalni a dolgot.

Ezzel a pár szóval összefoglaltad amit én gondolok, csak nem mertem kimondani.

Igen, amit írtál az a lényeg. Nincs is rajta mit ragozni.