Hol a megoldás...? (beszélgetős fórum)
Köszönöm. Jó volna tudni, hogy mitől ilyen, hogy mièrt nem èrünk annyit neki, hogy elmenjen dolgozni, mèg ha olyan helyre is ahova nem szeretne. Èn ha lenne hova már règ elmentem volna, akár sz.rt takarìtani is. Igen, eddig is lehetett volna annyi eszem, hogy elmegyek suliba, de már mindegy, èn már nem állok meg. Ahogy jönnek a dolgok vègzem őket vagy vele vagy nèlküle. Azt is mondtam neki, hogy nem èn maradnèk egyedül ha elmennèk.
Végzettség, munka nélkül két gyerekkel, albérletet fenntartani (ha saját nincs) nagyon nehéz.
Ügyes vagy, hogy sarkadra álltál és beiratkoztál iskolába. Csak így tovább.
Nagyon-nagyon sokat teszel otthon.
Szerezz végzettséget, tanuld ki szakmád, fejleszd, képezd magad és ha csak lehetséges, tedd helyére párodat szép szóval, kedvességgel, megértéssel.
Fontos tudnod, mi motiválja, mitől olyan, amilyen, mi váltotta ki belőle ezt a viselkedést. Van-e olyan környezetében, aki erre a viselkedésre buzdította volna?
Olyan, mintha valaki azt mondta volna neki asszony konyhába való, cselédnek és hallgass a neve.
Sok sikert kívánok Neked. Állj talpra és találd meg a helyes utat
Nagyon fiatalka vagy még ,jól belehúztál:(
akk miért nem a párod rendezi otthon a családod te meg keresnél munkát
Az anyaotthonba mèg a nagyon rászorulók is várólistára kerülnek. Egyèbkènt igen, már règ eszembe jutott.
Anya Otthonban gondolkoztál már?
[link]
Ès azt is meg tudod mondani hogy ugxan hova menjek kèt gyerekkel munka nèlk7l?? Nem a csodát várom, azèrt ìratkoztam suliba hogy kapjak egy normális munkát anèlk7l max egy ugyan ilyen helyzetbe tudnèk menni, annak meg mi èrtelme?
Nem, én nem élnék megalázva, hanem kilépnék, amilyen gyorsan csak lehet. Előtted is ott a lehetőség, hogy még a gyerekeid se azt érezzék, hogy anyát nem kell tisztelni.
Sokmindenen mentem már keresztül, ne tévesszen meg, hogy 1 fórumot sem nyitottam.
Kezedben a döntés, mégsem akarsz ebből a kapcsolatból kilépni, pedig szerintem tudod, hogy a férjed sosem változik meg.
Csak hogy tudjátok beìratkoztam suliba, 1 hèten 2 d.u. Már magyarázott mi lesz ha majd ő dolgozik ki vigyáz a gyerekekre... Mondtam ha majd dolgozol megoldjuk.
Kedves de Luca! Látom Neked nem tiszta a dolog. Nekem nem az a gondom hofy sok a melóm, vagy hogy nem hullik az ègből arany. De nem magyarázom Neked. Mkkor meg ósszeismerkedtünk meg a kapcsolat első felèben voltunk nem ìgy viselkedett. Mióta megvan a fia azóta ilyen. Ès egy kapcsolatba nem a másikat lehúzni, megalázni meg kihasználni kell, hanem a lehető legtöbbet kihozni belőle. Lehet te èlnèl úgy, hogy mèg a gyerekeid is azt èrezzèk anyát nem kell tisztelni. De èn merem azt állìtani, hogy Te ezt amit èn csinálok már règ feladtad volna.
Ráadásul ezek a Te soraid:
"Nőként írom azt ,hogy nem igazán értem ,hogy miért gondolja sok nő alap dolognak ,hogy a férfi kötelessége a fizetés??"
"A hibát ott követted el amikor összeálltál egy italozó pacákkal és még gyerekeket is szültél neki.Én is egy ilyen kapcsolatból szálltam ki ,már közel 4 éve.Meg lehet tenni,csak akarni kell."
Ezekkel a hozzászólásaiddal maximálisan egyetértek. Már csak ezért sem értem, hogy ide miért írtál homlokegyenest más nézőpontú hozzászólást.
Azt jól vettem ki a sorokból, hogy te és párod sem dolgoztok? Valahogy neked kéne rávenned, hogy besegítsen. Ha ennyi idősen 2 gyereket bevállaltatok (tudom, a nagyobbik nem az övé), akkor valakinek azt is vállalnia kell, hogy bizony gyermeket nevelni és eltartani a semmiből nem lehet. Ha ezt látják aputól, ők sem lesznek különbek, mikor felnőnek.
Nem kell a dráma! Ha az emberek önzetlenül végeznék azt a minimumot, ami elvárható tőlük, és nem azon agyalnának, hogy előbb a másik vállaljon többet, több volna a sorsával megbékélt ember.
Majd még jön gondolom az is, hogy ennek a herének szült gyereket... Fogja már fel mindenki, hogy nem a másiknak szülünk, nem ajándékozunk meg senkit egy gyerekkel, saját magunk elhatározásából hozzuk őket a világra.
Végül, de nem utolsó sorban: mindenki saját maga hozza a döntéseit élete során, önként választotta ezt a díszpintyet. Folyton másokat hibáztatni az elcseszett életünkért nem vall érett gondolkodásra.
Ja még talán vegye megtiszteltetésnek ,hogy ápolhatja a beteg apósát,ugye?ne viccelj már...a kedves gyermekének az apja konkrétan egy here,akár ő is ápolhatná a saját apját.főleg hogy a leírtak alapján nem is csinál semmit.Nehogymár azért mert ott lakik mindenről neki kelljen gondoskodnia ,főleg hogy van még egy életerős ember is a háznál...
Amíg otthon éltem a szüleimmel, én takarítottam az egész házat, mindennap én mosogattam kb. 13-14 éves koromtól, vasaltam az egész családra, én mostam le az autót és a motort, én festettem le a kerítést, a garázsajtót, a korlátokat 2 évente, ki kellett mennem édesanyámmal a földünkre ásni, kapálni, veteményezni locsolni, nekem kellett széthordanom apám megrendelőinek a kész árukat... sorolhatnám, és mindezt ingyen. Illetve mégsem, mert neveltek, etettek, otthont adtak nekem. De egy percig nem éreztem úgy, hogy cseléd lennék, talán csak annyit, hogy kivettem a részem a dolgokból. Így is maradt még épp elég dolguk ezen kívül is.
Ja ès a támogatáson nem az anyagiakat èrtettem, azt hiszem ha már itthon van igazán számìthatnèk rá hogy amìg suliba vagyok vagy tanulok elvan a gyerekekkel .
Lègyszi ha ráèrsz olvass vissza, hogy nem apóson van a hangsúly.
Először is nem egy pláza cica vagyok, mèg fodrászhoz se járok. Apósom fèl oldalára bèna, mosdatni, pelenkázni kell. Nem vele van a gond, látom nem èrtelmezed az ìrásaim. A párom egy felnőtt ember, aki családot akart csak nem hajlandó a család rá eső rèszèt elvègezni. Azt hiszem az iskola nem egy olyan dolog amit ne èrnè meg szponzorálni. Azon kìvül èn itthon nem a seggemen ülök ès körmöt lakkozgatok, ahogy a te kèpzeletedben szerepelek. Azèrt ami nekem van igen is megdolgozom. Nem tudom te èlbèl e úgy, hogy otthon csak szolgának nèznek.
Az apósod tart el. Úgy gondolom, hogy elvárható, hogy gondoskodj róla, ha már ott is laksz és ő etet. Már csak azt nem értem, hogy merül fel benned ezek után, hogy az iskoládat pedig a párodnak kell szponzorálni.
Be kéne szervezni még egy férfit, hátha ő a műkörmöst fizetné.
Ezt èrtem, ès igazad van. De ő neki ìgy teljesen jó. Van aki, főz, mos, takarìt, gyereket szült, ellátja, az apját is, neki meg ha van kedve csinál valamit ha nincs akkor nem. Neki nincs gondja csak hovy èn nekem semmi nem jó, nem elèg hogy van hol laknom meg nem halunk èhen...
Már 23 èves vagyok, az apja nyugsìjából èlünk, mielött idejöttem a volt fèrjemmel èltünk albèrletbe.
A nevedben a 22 a korodat jelöli?
Egyszer tényleg ott kéne hagyni. Hátha megembereli magát. Bár kutyából nem lesz szalonna sajnos.
A legjobb lenne új életet kezdened. Ha találsz biztos munkát menni fog.
A megoldás pont az, amit leírtál. Csak hát biztosan nem könnyű.
Hamarabb észre kellett volna venned, hogy kihasználnak, ingyencselédnek néznek.
De tenyleg. Ha senki sem dolgozik mibol eltek?
Én szívesen meghallgatnám a párod véleményét is. (Mielőtt fejét tépi mindenki)
Ha senki nem dolgozik mégis miből éltek? Valahol sántít a sztori.
Egérfogós :( Anya, mikor hozzá költöztél előtte hol laktál? Szüleid, testvérek, rokonok?? Ők sem kerülhetnek szóba, hogy hozzájuk mennél? :(
Beszèltünk már sokszor, ìgèrgetett, egyszer megváltozott kerek kettő hètre... akkor jött rá hogy kèt gyerekkel sem lehetetlen új pasit találni, de ez sem sokáig zavarta visszaèl azzal hogy nem tudok hova menni. Azt tudom jól hogy nem fog megváltozni, már nem erölködöm, szinte mindennap megnèzek ès jelentkezek csomó állásra, hèten ìratkozom be suliba, ès várom a megfelelő lehetősèget a lèpèsre. Nem hiszi el hogy elmennèk a gyerekekkel.
A megoldas tenyleg benned rejtozik. A valtoztatasra az igenyed mar megvan, mar csak azt kell kitalalnod, hogy te mit szeretnel. A parod/kornyezeted megvaltoztatasa nem jon szoba, ne remenykedj. Nem fog valtozni.
További ajánlott fórumok: