Szüléstörténetem, ahogy én átéltem (beszélgetős fórum)

Számomra a 2-szer akkora vetélési kockázat, ami az aggasztóbb. Az IQ-nál pedig nem akkora különbségről van szó, hogy retardált-vagy nem retartdált a gyerek. Nem csak végletekben kellene gondolkodni.. Viszont ha egy 800ft-os vérvételen múlik, hogy majd 4-es, vagy 5-ös lesz a gyerek az iskolában(csak egy példa az alacsonyabb IQ-ra ez nem egy egzakt érték), akkor azért elgodolkodtató a dolog.. Már ha nem esik bele a +3% vetélési kockázatba, mert ha elvetél a szerencsétlen, akkor nem lesz esélye 4-esnek sem lenni később.. :S Megjegyzem, egy havi gyógyszer 300Ft, TB támogatás nélkül is 600ft, tehát nem költséges, meggondolandó vizsgálatokról és kezelésről van szó...Még egyszer hansúlyozom, ezek a "mellékhatások" nem a nagyofokú alulmőködésre vonatkoznak(ott sokkal durvább magzati károsodások mennek végbe), csak a 2,5-5 közötti TSH-értékre.. Ezek az adatok 2008 óta állnak az orvosok rendelkezésére (előtte azt hitték, 5-ig terheseknek is megfelelő a TSH-ja), most 2014-et írunk.. Jah és arról még nem esett szó, hogy akinek még a teherbeeséshez éppen elég pajzsmirigye termelődött, a terhesség alatt is kialakulhat alulműködés, ugyanis ez is olyan, mint az inzulin, terhesség alatt többre van szükség belőle, és ha már a szervezet az anya szükségleteit is épphogy csak ki tudta elégíteni, már a növekedett szükségletet nem fogja tudni.

Elnézést kérek, hogy szét OFF-oltam a topikot, én is befejezem.. :)

Nem húztam le a rendszert, csak kifejtettem, hogy több ismerősöm (aki szült már kint is és itthon is) inkább itthon szüli majd a következőt(orvos végzettségűek), nem győzöm hangsúlyozni, hogy jobban belelátnak a kinti meg az itthoni rendszerbe is. Ha neked a No.-jobban tetszik, akkor szülj ott, senki sem gátol meg benne.

Az EDA-s dolgot sajnálom, de megint csak azt mondom nem voltunk ott, nem láttuk mi a helyzet.

Akkor visszakérdezek a te érvelésed alapján, ha akkora probléma a pajzsmirigy alulműködés akkor miért nem születik Mo.-n rengeteg retardált alacsony IQ-jú gyerek? Általában abban az esetben, ha bekövetkezik a teherbeesés nem olyan súlyos fokú a pajzsmirigy alulműködés.

Többet nem szólok hozzá ehhez a cikkhez, mert nem látom értelmét. Kifejtettem a véleményemet sok mindenről, azt hiszem ennyi elég is ide!:)

Elhiszem, hogy valakinek lehet pajzsmirigy problémája megfelelő TSH értékkel is, viszont akinek már ez sem jó, annak KELL a kivizsgálás. Ha meg se nézik alapból, mert biztos nem olyan rossz a helyzet, ha teherbe tudott esni, akkor mégis van a rendszerben hiba ( nekem a rizikós 2,5-5 között volt, mégis az első éles hónapban teherbe estem...).

Az ismerősödnél én elhiszem, hogy történtek mulasztások, de attól még egy egész ország terhesgondozási rendszerét lehúzni elhamarkodott lenne. Ha már a konkrét példáknál tartunk, 1 hónapon belül két barátnőmnél is elrontották a császárt Mo-on. Ugyanis az aneszteziológus nem jól szúrta az EDA-t és már csak akkor vették észre, hogy nem hatott az érzéstelenítő, amikor felvágták a szerencsétlen nőket, akik mindent éreztek, úgy írták le a műtétet, mintha élve boncolták volna őket. Ettől még nem tartom valószínűnek, hogy ez lenne az általános, és minden magyar aneszteziológus egy hozzá nem értő sarlatán lenne..

Tehát a különbség a te érvelésed és az enyém között az, hogy én egy egész országra kiterjedő protokollbéli mulasztást fedeztem fel, míg te egy-két negatív vélemény alapján ítélted el egész No. terhesgondozási rendszerét. Ami viszont nekem tetszik a rendszerben, hogy itt választhat az ember: aki a sok vizsgálattól érzi biztonságban magát (mint pl. én) az orvoshoz jár terhesgondozásra, akit pedig csak stresszelnek a vizsgálatok az választhat más utat is és szülésznőhöz járhat.

Ne menjünk bele a TSH értékekkel való dobálózásba, mert konkrétan akkor is lehet valakinek pajzsmirigy alulműködése, ha alacsony a TSH (agyalapi mirigy vagy agyi eredetű nem megfelelő működés okozza ebben az esetben). Önmagában a TSH nem sok mindenre jó, még egyszer hangsúlyozom. A diagnózis felállításához kellenek a tünetek+egyéb hormon értékek.

Itt nem csak az elmaradt gátmetszés volt a probléma az ismerősömnél. Szülés után volt olyan szövődménye amit a szülésznőnek kellett volna észrevennie, de nem tette. Az ismerősöm szólt is többször, hogy szóljon a dokinak. Ezt nem tette meg a szülésznő, hanem fájdalomcsillapítóval tömte.

Végül találtak ismerős magyar dokit, aki intézkedett.

Mo-n is néznek TSH-t(hormon amellyel pajzsmirigy alulműködés szűrhető), de tény hogy nem rutin szerűen csak indokolt esetben(nálam néztek)ha pl. valaki sokat hízik stb..Ha a TSH a normál tartományban van attól még lehet valakinek pajzsmirigy alulműködése(ez gyakran előfordul). Mellesleg ha valakinek súlyos a pajzsmirigy alulműködése spontán nem is esik teherbe. Tehát az enyhe esetek a magzatra sem károsak olyan szinten.

Nyilván azért kint is kórház függő, hogy ki mit fog ki. Az ismerősöm is végig orvoshoz járt terhesgondozásra, szülésnél csak akkor látta orvos amikor a súlyos gátsérülés után összevarrta. Ezzel nem ijesztgetni akarlak, nála sok tényező játszhatott össze, hogy ez így történt. Úgy tűnik a gyerek méretét jóval alábecsülték a valódihoz képest.

Hu hat mar nem emlekszem mindenre amit irtam, meg ugh a harmadat ki kellett vagnom mert tul hosszu lett. Arra jutottam hogy tul sok csaszarmetszest csinalnak es mindenkinek mas a velemenye miert. Sokan a mediat hibaztatjak, masok a szulesznohianyt es a keves illetve nem megfelelo tajekoztatast es tamogatast a terhesseg es szules alatt. Az angliai es ausztral szulesznok (midwife-ok) nagy resze egyetert abban hogy a legtobb orvosi indok tervezett csaszarra pl tul nagy baba, korabbi csaszar, HIV fertozott anya stb nem valos indokok. Igazi orvosi indokkent placenta praevia-t jeloltek meg es azt termeszetesen ha a baba vagy a mama bajban van szules kozben.

A legtobb midwife abban is egyetert hogy minden nonek joga van megvalasztani hogy hol szeretne szulni (korhazban, birth centreben vagy otthon) es hogy milyen modon (csaszarral nem csaszarral). Az egyetlen eset mikor ezt a dontest el kell venni a notol ha a no nem beszamithato.

Ez nagyon erdekes mert volt szerencserem ismerni egy esetet a korhazbol ahol dolgozom, ami bekerult a hirekbe is ugyhogy irhatok rola, mert a nonek biro rendelte el a csaszarmetszest mivel nem volt beszamithato. Na most befejezem mert elzsibbadt az ujjam. Egyebkent orakon keresztul kepes vagyok errol beszelni csak most epp nincs kinek mert meg nem kezdodott el a suli. En azt gondolom azert vettek fel engem erre a szakra, meg annak ellenere is hogy torom az angolt, mert ilyen lelkesedessel beszeltem az interjun is :-)

Erről mesélsz? :) Mint említettem, érintett vagyok császár témában - remélem az első egyben az utolsó is volt!

Nekem van egy meggyőződésem a témában, de érdekel, ki mire jut akár laikusként, akár szakmabeliként.

En is tanultam szulesz-nogyogyaszatot az egyetemen, lattam szulest es voltam gyakorlaton is tobb budapesti korhazban. Sot az anatomia tanarom egy Magyarorszagon hires-hirhedt szulesz professzor volt ugy 40 ev gyakorlattal a hata mogott. O mindig megragadta az alkalmat hogy a tankonyvi anyag mellett igazi esetekrol is halljunk. Igaz a konyvet is o irta, es ha jol tudom meg azota is azt hasznaljak.

De ez semmi ahhoz kepest hogy nemreg harom hetet azzal toltottem hogy elolvassam az osszes fellelheto cikket, tanulmanyt es statisztikat a csaszarmetszesrol mert irnom kellett egy ertekezo tanulmanyt arrol hogy tul sok csaszarmetszest hajtanak-e vegre es jo dolog-e hogy a szules ennyire az orvosok hataskore alatt all. Mindket odalrol meg kellett vitatnom a temat ugyhogy meglehetosen beleastam magam a temaba :-)

Köszi! :)

Nem érthetünk egyet mindenben, még bába és bába között is vannak nézetkülönbségek, pedig nálunk aztán tényleg kevesen vannak.

Nekem amit az említett családtagom mesélt a gyakorlatáról, azok alapján sajnos nem a legtermészetesebb szülések voltak, habár hüvelyinek hüvelyi... Szóval már ez is egyfajta szemlélet kérdése, hogy mikor szükséges és milyen mértékig beavatkozni egy folyamatba, ami törvényszerűségeivel együtt annyira, de annyira sokféle tud lenni!

De jogos, majd ha már jobban belelátok, sokkal több dolgot tanulok, akkor nyilván árnyaltabb lesz a kép. :)

Örülök, hogy ilyen lelkesek vagytok Ironicaval együtt, sok sikert kívánok nektek az eljövendő pályátokon!:)

Elhiszem hogy sok mindent meghallgattok, elolvastok de ez azért más. Majd ha lesz elég gyakorlati tapasztalatotok szülészet-nőgyógyászati esetekben reálisabban fogjátok látni a dolgokat.

Nem akartam vitatkozni és kekeckedni sem tényleg!:)

Szóval én is tanultam szülészet-nőgyógyászatot az egyetemen és voltam több hónapos gyakorlaton is láttam sok szülést, császárt stb. ezért bátorkodtam beleszólni a témába!:)

Örülök, hogy ilyen lelkesek vagytok Ironicaval együtt, sok sikert kívánok nektek az eljövendő pályátokon!:)

Elhiszem hogy sok mindent meghallgattok, elolvastok de ez azért más. Majd ha lesz elég gyakorlati tapasztalatotok szülészet-nőgyógyászati esetekben reálisabban fogjátok látni a dolgokat.

Nem akartam vitatkozni és kekeckedni sem tényleg!:)

Szóval én is tanultam szülészet-nőgyógyászatot az egyetemen és voltam több hónapos gyakorlaton is láttam sok szülést, császárt stb. ezért bátorkodtam beleszólni a témába!:)

A dévény tornás példám így nem lesz világos:

Ott első alkalommal kérik a baba zárójelentését és átnézik, így derült ki ennél a babánál a kakis víz, csak hát az anya nem a zárójukat nézegette, miután hazaengedték őket a kh-ból és miért is azt kellett volna, mikor volt fogadott orvosa?

De még a 6 hetes kontrollon se szóltak neki erről...

A rendszerbe közvetlen belelátásom egyelőre nincs, bár a gyakorlatok alatt kénytelen leszek minimálisan belelátni. Szívem szerint ki is hagynám és ha magyar törvények engednék, mennék osz-ekhez gyakorlatra, mert engem az érdekel. :) (Persze akkor is szükség lenne arra, hogy lássam egy kh-i szülés lefolyását, hisz osz is végződik azzal.)

Amikről és amiket írok, 95%-ban bábáktól tudom vagy személyes beszélgetésekből vagy könyvekből, amiket írtak és a sikertelen vajúdásom tapasztalatai, testérzetei, lelki történései abszolút alátámasztják, hogy nagyon is van alapja annak, amit mondanak.

Az egyikük egész tömören annyit mondott, hogy vbac-nél (császár utáni szülésnél) eda és oxitocin használata egyszerűen TILOS és kész. Nekem az addigi és azóta megszerzett információim alapján (túl sok vbac végződött császárral, ahol használták) ez elég.

Az említett fórumba hadd ne nézzek bele, sejtem, hogy tragédia lett a vége...:( De ettől függetlenül nem értek egyet azzal, hogy ha egy baba 40 hétig nem indul meg, akkor indítani kéne!

Hiszen van baba, aki 2,5 kilósan érett, másik meg 4,5 kilósan. Akkor miért pont a várandósság korában kell ennyire vaskalaposnak lenni?

Annyit aláírok, hogy a betöltött 40. hét után fokozott odafigyelésre van szükség, több ctg-re, de azért nem mindennaposra és nem pont reggeli időpontban, amikor az anyák is tökfáradtak és a babák is sokszor alszanak a pocakban.

Lehetne csinálni áramlásvizsgálatot, uhut, stb. Hozzáértők szerint egy ctg - amennyiben tényleg jól értelmezik, értenek hozzá - elárulja, hogy van bent a baba, de messze nem olyan egyszerű az értelmezése, mint amilyennek első blikkre tűnik.

Tehát megint visszadobnám a labdát; ha tragédia történt, biztos, hogy a ctg ellenőrzés alapos volt...?

(költői a kérdés, hisz nem tudhatjuk)

A fórumindító feltételezem, szintén anya, nem szakmabeli, mi ugyanúgy nem látunk bele abba az esetbe se, mint ahogy másokéba sem, sőt, sokszor még a sajátunkat sem ismerjük meg pontosan, mert vagy nem írják a zárójelentésbe, mi történt pontosan, vagy ha igen, nem közlik a szülőkkel!

Ismerek olyan anyát, aki Dévény tornán kötött ki 3 hónapos babával és ott a terapeuta kérdezett rá a mekóniumos magzatvízre, de neki nem szóltak egy szót sem a burokrepesztés után.

Durva példa, nem tudom, mennyire általános, de vele megtörtént és most akkor mondjuk azt, hogy az ő hibája, mert miért nem kérdezett, miért nem nézte meg? Nem tájékoztatták, tehát csorbult egy alapvető betegjoga!

Abban igazad van, hogy tényleg van, aki fizet, csakhogy ne kelljen hüvelyen át szülnie, ez külön fórumot venne igénybe, hogy kinek milyen okai vannak rá és hogy ez milyen kihatással van az orvosok hozzáállására a többi kismamára nézve.

Amit a fogóról írsz, azzal megerősíted, amit én is írtam, pont azért nem engedném, mert inkább császár, mint magyar kh-ban fogó - annak ellenére, hogy nagyon fontos nekem a vbac!

A faros és ikerbabáknál pedig nem csak egyféle felvés van. Farosból is a lábtartás alapján van minimum 4, ikreknél meg még összetettebb a helyzet, hiszen fekhetnek külön burokban, egy burokban, de hártyával elválasztva, egy burokban abszolút közös "medencében", lehetnek farosak, fejvégűek vagy harántok, ennek a két (vagy több) babára levetített variációk számával számolva.

Egyébként nem értem az ágálást ikerszülésektől, hiszen az ikrek ráadásul jóval kisebbek és ha az első jól helyezkedik, akkor a másodiknak, aki általában még kisebb nála, már meg is csinálta a "helyet" kifelé. :)

Voltam egyébként egyszer egy egész napos császárfeldolgozó műhelymunkán, amit egy bába egy pszichológussal karöltve tartott, és ott egyikres anyukának azt mondta, hogy az ő esetük az volt, ahol KELLETT a császár. Miközben ő maga több ikerszülést is kísért már, tehát ért hozzá. Viszont ennek a mamának az A babája faros volt, a B fejvégű, azaz ha összeakadtak volna méhen belül, akkor egyik se éli túl, ha beszorulnak...

De fordított esetben, fejvégű és utána faros baba pl tök simán megszülhető.

Az kemény, lábbal előre születni...! :O :D

Egyébként egy magyar orvos, Világhy István írt egy elég vaskos könyvet csak a fogó használatáról. Ő 25 évig élt Svájcban, ahol otthon(!) és kh-i szülésekhez is volt háttérorvos. (Az otthont úgy kell érteni, hogy férfi és orvos létére jelen volt, de csak a sarokban kb.)

De ő kvázi egy utolsó mohikán volt a szemléletével meg a tudásával. Nem hinném, hogy ilyen mélységekben tanítják a fogó használatát, ahogyan ő ír róla. Bár nem sűrűn volt rá szüksége, ő is használta, ez tény, de én ITTHON nem merném engedni.

Angliában ezek szerint azért jobban benne is van a gyakorlatban a használata. Mindenesetre az ember megkérdezheti az orvosát, hogy mégis milyen arányban használja, mennyi gyakorlata van benne, mielőtt beleegyezik...;)

Erdekes amit irsz a fogorol mert itt a szulesek 10-15 szazalekanal hasznaljak es csak nagyon ritkan roppen fel egy-egy negativ hir rola. Az en ismerosi koromben is van akinel hasznaltak es semmi bajuk nem lett.

Itt mar torekszenek arra hogy a 40. het elott ne inditsak meg a szulest egeszseges kismamak eseten. Ugy tunik munkodik mert ha nem munkodne nem ez lenne a protokol. Engem is csak 41+4 naposan inditottak es ez nagyjabol a bevett szokas.

Az oxytocinnal kapcsolatban igazad van. En sem hagynam hogy csaszar utan adjanak nekem. Akkor inkabb kockaztatnek egy masodik csaszart.

Az ivf-el kapcsolatban is tok igazad van. Ha vedeni akarjak a kismamat meg a kisbabat akkor valasszak a legbiztonsagosabb modszert a szulesre. Az pedig nem a csaszar!

Sajnos faros babakat itt is azonnal csaszarozzak. Kiveve ha meglepetes csaszarrol van szo. Egy baratnom babaja az utolso nap fordult meg es vajudas kozben egyszercsak kidugta a labacskajat mindenki legnagyobb dobbenetere. A baratnom termeszetesen szulte meg miutan magahoz tert a sokkbol!

Ha jól értem, akkor szültél+ most fogsz járni vagy jársz szülésznő szakra. Nem tudom ezeken kívül van-e bármiféle tapasztalatod/ belelátásod a rendszerbe? (Ezzel most nem kötözködni akarok, tényleg!)

Szakmailag van-e annyi tapasztalatod, hogy eltudd dönteni, hogy az általad leírt esetben(hogy pl műtött méhnek elvileg nem szabadna külsőleg adott oxitocint kapnia, vagy tényleg csak nagyon-nagyon kivételes és indokolt esetben) nem volt-e tökéletesen indokolt a művelet?

A terminustúllépéssel kapcsolatosan javaslom olvass bele Nikus fórumába és aztán nyilatkozz erről. 40. hét után minden szülést megindítanék, mert sajnos nem mindegyik baba bírja bent sokáig. És akkor kinek a felelőssége????

Nyilván az IVF-es babákat jobban féltik. Azt kár tagadni, ha valaki megfizeti akkor megcsászározzák...

A másik meg, hogy a faros babánál vagy ikerszülésnél igenis igaza van az orvosnak, ha megcsászározz. És tudod miért? Mert a gyerek egészsége érdekében kisebb a kockázata a műtétnek mint a hüvelyi szülésnek. Minek tegyük ki ennek a babát, feleslegesen?

Most idézek: "Én rettentően szeretnék legközelebb hüvelyi úton szülni, de ha egy orvos előállna azzal, hogy fogóval kéne segítenie, akkor én kérném a császárt, mert annak a használatát sem igen tanulják, legalábbis engem nem nyugtat meg az, hogy látták négyszer műbabán bemutatva." Egy általános orvosnak nem kell ismernie a fogó használatát. A szülész-nőgyógyász szakorvosnál követelmény az erre vonatkozó tudás megléte. És inkább császár mint fogó bárhol a világon. Ha jól használják akkor is több lehet a negatív következménye a babára nézve, nem véletlenül nem szeretik használni.

És végezetül a rengeteg műhibaper miatt nyilván magukat is védik az orvosok. Ha pl. hypoxiás lesz a gyerek akkor hatalmas kártérítést várhatnak a nyakukba és a mostani jogszabályok szerint egy részét zsebből kellene kifizetnie.

Az utolsó mondatban meg én adok igazat Neked, hogy magyar mentalitás része, hogy minden szebb és jobb, ami külföldi, DE - és itt jön a nagy de - én szakmai hozzáállásban tényleg elmaradottnak gondolom a hazai ellátást.

Mivel ebben pl érintett vagyok, elképesztőnek találom a császár utáni szüléshez való defenzív, sőt sokszor egyáltalán nem hozzáértő hozzáállást. Amikor nem értenek hozzá (hogy pl műtött méhnek elvileg nem szabadna külsőleg adott oxitocint kapnia, vagy tényleg csak nagyon-nagyon kivételes és indokolt esetben), akkor tényleg inkább jobb, ha az embert kiírják pcs-ra, miközben pedig bizonyított, hogy minél több császár, annál több szövődménye lesz az anya testére nézve.

És a babának is jobb lenne hüvelyi úton megszületni.

De ez csak egy.

Ott van pl a terminustúllépés kérdése, amit előszeretettel kevernek a túlhordás fogalmával, ami csak betöltött 42 hét után kezdődik meg, vagy pl hogy nem veszik figyelembe olyan külföldi kutatásokat,miszerint nem csak a testmagasság és az élettartam, de a várandósságok hossza is potenciálisan nő (igaz, egyelőre még más országokban sem tették hivatalossá protokoll szinten, de legalább beszélnek, tudnak róla).

Arról meg már tényleg ne is beszéljünk, amikor egy anyát pusztán csak azért császároznak, mert nem természetes úton, hanem IVF-fel fogant.

(Értem én, hogy akinek nagyon nehezen jön össze, jobban félti a babáját, na de rendet kéne tenni a fejekben, hogy nem a császár jelenti a nagyobb biztonságot, sőt. A császármetszés egy életmentő műtét, nem cukorka, amit osztogatni lehet.)

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a mai orvostanhallgatók, akik szül-nőgyógy. irányba mennek, sosem fognak látni (legalábbis itthon) faros vagy ikerszülést, mert azzal szinte mindenkit császároznak a baba pontosabb fekvésének ismerete nélkül, pedig ott se mindegy, hogyan, mekkora, stb.

És a fogó meg a vákuum. Én rettentően szeretnék legközelebb hüvelyi úton szülni, de ha egy orvos előállna azzal, hogy fogóval kéne segítenie, akkor én kérném a császárt, mert annak a használatát sem igen tanulják, legalábbis engem nem nyugtat meg az, hogy látták négyszer műbabán bemutatva. (Családban van SOTE-s hallgató éppen.)

Mégis van néhány, kb 10-15 orvos, akik értenek ezekhez, le tudják és le is merik vezetni az ilyen szüléseket és nem azért, mert utána sérülten jönne ki belőle anya vagy baba, hanem mert meg lehet csinálni, csak érteni kell hozzá.

Nekem a császár utáni 6 hetes kontrollon egyébként óriási döbbenet volt, amikor megtudtam, hogy az orvosomnak van egy jogi és még egy harmadik diplomája. RÁkérdeztem és felvállalta, hogy a jogi diplomának van köze ahhoz, hogy sok a műhibaper.

Még amikor várandós voltam, egyszer beszélgettünk faros babáról és mondta, hogy most már első faros mindenképp császár, pedig hány faros szülést vezetett ő le még 10-15 évvel ezelőtt is! Tehát ért hozzá, a keze olyan pontos volt, mint az uhu, mindig 100 gramm pontossággal megbecsülte a baba súlyát gépi mérés előtt és mégis simán megcsászározta az egyik szobatársamat az első faros babájával.

Mert ő már nem megy bele ilyenbe, defenzíven áll a szülésvezetéshez. A miénk is egy hasonló eset volt, csak pepitában.

És még egyszer ismétlem, valóban egy szuper szakember, gyakorlati tudással a kezében, ráadásul gyönyörűen és alaposan is műtött, ezt is el kell ismernem. Jó modorú, kedves ember is és nem mondott nekem tarifát, amikor első trimeszteres kismamaként rákérdeztem. Csak éppen nem kockáztatja 60 évesen azt, amit addig felépített...

Én az ilyen dolgokra mondtam, hogy elmaradott. De lehet, hogy pontosabb az a megfogalmazás, hogy bele vagyunk ragadva egy megszokásba, a páciensek (külföldön már kliensek), azaz a kismamák, leendő nők fejében is tévhitek, tájékozatlanság vagy káosz van a témában - tisztelet a kivételnek - és így nagyon nehéz változtatni.

Mindenkinek más az ízlése/igénye, és ez így van jól!:)

Tény, hogy vannak kórházak Mo.-n ahol nem minden esetben jutsz hozzá fájdalomcsillapításhoz(speciel ezért az oep-et kell szidni!)

Az ismerőseim akikről írtam, hogy külföldön szültek, mind orvos végzettségűek, ezért gondolom a szakmába elég jól beleláttak!:)

Juj en nem szulnek otthon semmi penzert!

A noverem meselte hogy egy gas&air volt az osztalyon es azon osztozott az osszes vajudo no. Epiduralist meg kerni sem lehetett. En nem eltem volna tul a szulesem ezek nelkul :-)

Nekem a terhesgondozas is tetszik, ketszer vettek vert. Vercsoport ellenorzesre, meg HIV egyeb betegsegek tesztelesere meg a 12. heten a Down szureshez. Ezen a ket vervetelen kivul csal a pisit vizsgaljak. Nincs nogyogyaszati vizsgalat se vagy cukorterheles csak havonta egyszer egy talalka a szulesznovel. Meg kozben a ket uh. Egyetlen dolog hianyzik hogy tulhordas eseten sem csinalnak CTG-t. De szerencsere ebbol nem lett baj.

Sok mindenben igazad van. Szerintem ha Mo.-n nem lenne hálapénz akkor orvos sem lenne, mert olyan kevés a hivatalos fizetés és túl nagy a stressz, felelősség stb. A rendszer rossz, ezt mindenki tudja és ezt az állam tudatosan támogatja, mert neki így olcsóbb.

Szerencsés vagy, hogy a terhességed alatt minden rendben volt!:) Konkrétan nálam a 34. héten vették észre, hogy baj van. Onnantól kezdve befektettek, megfigyeltek. Hálás vagyok ezért, mert ha nem teszik a kislányom nem biztos, hogy túlélte volna. Szerintem jó protokoll Magyarországon a 4 UH, mert a kritikus időszakokban sok mindent ki lehet szűrni.

És minden rosszindulat nélkül - én is így gondolom. :(

Visszautalva még a 10.000 Ft-ra, én nem gondolom azt, hogy a magyar orvosok gonoszságból űzik úgy a szakmát, ahogyan, hanem egyszerűen beletanultak, beleszocializálódtak már ők is valamibe, ami rendszerszinten szar és bár az elmúlt években repedezni kezdett (de még mindig csak kezdett) ez a rendszer, azért szerintem évtizedeken át fog tartani a felzárkózás az éppen aktuális legjobb elméletig és gyakorlatig.

Amíg a paraszolvencia egy normális, sőt, sok helyen még mindig elvárt dolog, amíg a nők feltétel nélkül átadják a saját testük feletti kontrollt addig vadidegen (többnyire) férfiaknak, addig ez a rendszer sajnos önfenntartó lesz.

Nyilván vannak végletek, meg vannak eleve problémás várandósságok (pl akinek vetélései voltak korábban, komoly nőgyógyászati műtét, hormongondok, lepénypara, stb), de ha pl a saját esetemet nézem, a várandósságaim semmi, de semmi faxnisabb ellenőrzést nem igényelnek.

Én nagyon fontosnak tartanám a szülők (nem csak az anya) olyan jellegű felkészítését, hogy védőnővel/szülésznővel konzultálva mindenki egy egyéni gondozási tervet tudjon készíteni, tehát ne gondozatlan maradjon, de ha egyszer nem érzi szükségét bizonyos vizsgálatoknak, ill. a szülését majdan kísérő szakemberek se, akkor ne piszkálják fölöslegesen.

Idő és pénz az egyénnek és az államnak is.

Ha magamból indulok ki, a várandósságot igazoló uhun kívül megcsináltatnám félidő környékén a másik uhut (addigra a rendellenességek jól látszanak, elvetetni úgyse fogom, de ez az én világnézetem, tehát nekem kár korábban), a 36. hét tájékán a harmadikat, hogy lássuk a lepény állapotát, áramlást, stb, néha egy-egy vérvétel, max egy cukorterhelés, és csá.

És sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznék a szülésre való mentális és lelki felkészülésre, mert ahogy talán Editke írta, azért tényleg nem sétagalopp, nagy munka, de nem szabadna, hogy horrorsztoriként maradjon meg egy nő életében, hanem épp ellenkezőleg, monumentális, de felemelő élmény kéne, hogy legyen, tehát pozitív előjelű.

Egyébként a védőnőm szerint a magyar szülészet úgy 60(!) évvel van lemaradva a WHO-s elvárásokhoz meg úgy egyáltalán egy naprakész rendszerhez képest. És ő egy Magyarországon felnőtt, magyar védőnő...!

(Azt már tényleg csak halkan teszem hozzá, hogy ő egy fehér holló, egy kincs, és mivel választani nem lehet, hanem körzet szerint kapjuk a védőnőket, összeteszem a két kezem a normális felfogásáért! :))