Legyen tesó vagy nem? Hogy készüljek fel rá? (beszélgetős fórum)

Jaj de jó!

Igen, érdekes ez, hogy az egyik gondját a másik előtt hogyan kezeled..

Az élet sehol sem olyan sima, ahol nem ilyen gond van, ott van más.

Engem vigasztalnak, hogy ilyen gond nem lesz, de azért a nagylány mindig kicsit anyukája lesz a 3 pöcsnek. Neki ez a sors jutott. De van elég önző és nagyszájú ahhoz, hogy azért bele ne roppanjon. Remélem legalábbis.

Sziaaztok.

megszületett a tesó :) már 10 hónapos. Eleven és mozgékony babuci :) a nővére imádja. Ahogy mi is.

Fantasztikus érzés látni, ahogy fejlődik. Nem kell fejleszteni, mindent szépen csinál magától.

A kettősség sokszor bennem van, a szivem össze szorul hogy az első gyermekemnél ezt nem élhettem meg, ezt a felhőtlen babázást, és hogy neki milyen nehéz lehetett minden, ami a kicsinek most természetes és magától jön.

Remélem jó testvérek lesznek. Önzőség, de bízom benne, hogy akkor is gondoskodni fog a nővéréről, ha már mi, szülei nem leszünk. Valahogy. Igyekszem majd úgy nevelni, hogy ne akarja magára hagyni. És hogy olyan asszonyt válasszon majd, aki segíti, nem pedig akadályozza ebben.

Kedves vagy te is, hogy az általam indított témába vágó hozzászólást írtál, köszönöm, sokat épültem belőle.

Már bocs, de előbb illett volna megnézni, miről szól a fórum.

Köszönöm, kedves vagy hogy ezt írod. Remélem hamar eltelik ez a kilenc hónap.

valahogy úgy vagyok vele, ha nem beszélek róla senkinek akkor nem is igaz, nem történhet meg. Tudom, hülyeség.

Ha vigasztal, akkor második egészséges gyereket várva is megvannak majd ugyanezek a félelmek.

Terhesen normálisak a félelmek, jó, ha van, akinek ki lehet mondani őket.

Nem tudom... valahogy az előző terhességem olyan felhőtlen boldogságban telt el. Most meg nem is vagyok biztos benne, hogy jó lesz ez.

Úgy érzem, mintha orosz ruletteznék, és már meghúztam a ravaszt, de még nem tudom, hogy volt-e golyó épp.

Nagyon nehéz esténként elaludni, folyton az jár a fejemben, hogy mi lesz, mit csinálok majd ha megszületik.

És érdekes, mert mindkét irányba vannak félelmeim. Én nem tudom, mit kell csinálni egy egészséges csecsemővel. A lányom például sose kelt fel, én keltettem hogy etessem. Nem sírt sosem, annyira gyenge volt. Örültünk, mikor elkezdett először nyivákolni, miközben hallgattam a gyerekorvost, hogy anyuka, sokan irigyelnék magát hogy éjszaka alszik és nem ordít egész nap. Na ja, én meg őket irigylem, hogy egészséges a gyerekük, köszi.

Félek, hogy nem fogom tudni megoldani, hogy nem leszek elég!

És ha valami baja lesz .... nem tudom, mi lesz akkor.

Úgy néz ki, hogy sikerült is :)

most végig fogom parázni az egész kilenc hónapot ...

Kedves vagy, de ezek sajnos a lanyom betegségét nem szűrik.

Ahogy írtam ez egy totál véletlenszerűen előforduló elérés, nem segít rajta vagy zárja ki egy megelőző valószínűségi vizsgálat.

Az istenhegyire nincs értelme mennünk terhesség előtt, mert csak arányszámokat tudnak mondani. Mi egészségesek vagyunk, a kislányunk nem miattam vagy apa miatt lett más, hanem ő lett a húszezredik az egyből. Ennyi :( a külföldi kutatások sem találtak semmiféle meghatározó tényezőt, vagy összefüggést az ilyen gyerekek szülei, kórtörténete vagy bármi között. Az istenhegyi sem fog :) csak annyit mondanak hogy egy a mennyihez, de azt meg tudom. Szóval çsak a szerencsében bízhatok hogy ez velünk még egyszer nem történik meg.

amúgy a kövi is császár lesz, a lanyom faros volt, így adott volt a prog. Császár, vbac-t meg nem szeretnék, már csak azért sem amit te is írtál.

Szia, szerencsére már nem kell feltétlen a magzatot veszélyeztetni, abban az esetben sem, ha valaki biztosra akar menni a genetikai betegségeket illetően. A panoram és prena teszt anyai vérből ad 99% biztos ereményt ugyanazokból a genetikai betegségekből, mint az amnio.

Az én kisfiam agyában egy cisztát találtak a terhesség felénél és további genetikai vizsgálatokra küldtek, mert bár ez a ciszta önmagában ártalmatlan, genetikai betegség kísérő tünerte lehet. A szakember az ultrahang alapján azt mondta, szerinte egészséges a baba, de 100%ra ezt nem tudja így megmondani. Én az amniot nem mertem bevállalni, inkább kifizettem a vértesztet,ami elég drága 180-200ezer forint körül van, de legalább nyugodt voltam a terhesség végéig és szerencsére a ciszta is felszívódott, ahogy azt az orvosok megjósolták. A párom fölöslegesnek tartotta ezt a drága vértesztet, mert a gyerek egészségesnek tűnt és bízott az orvosokban, de én azt mondtam, nem az orvos fogja a beteg gyereket felnevelni, ha tévedett, hanem nekünk kell..

Ami pedig nálatok a tesó kérdét illeti, én csak úgy vágnék bele a helyetekben, ha mindent kiszűrnék, tehát egy genetikai vérteszten, az istenhegyi klinikán egy nagyon alapos ultrahagvizsgálaton,és a szülés körüli agysérülés lehetősége miatt még a császármetszésen is elgondolkodnék. Szerintem sérült gyermeket nevelő szülő találna olyan magánorvost, aki a biztonság kedvéért inkább választaná a császárt.

Köszönöm a hozzászólásodat, remélem a kolléganőd gyermeke egészségesen érkezik közéjük :)

A mi bajunkat lehet szűrni (országban egy helyen), chorionboholy mintavétellel, vagy amnioval, viszont ez nem egy öröklődő vagy ismétlődő dolog, hanem teljesen véletlenszerűen előforduló genetikai eltérés. Így a szűrésnek nem biztos, hogy van értelme, bár az esély, hogy újra megtörténik, ugyanannyi, mint az elsőnél (1:20000 asszem), de nekem a számok már nem jelentenek semmit. És a vetélés kockázata...egy ismerősöm rossz AFP miatt ment amnióra, elvetélt egy egészséges magzatot... azóta az AFP-t eltörölték.

Én döntöttem, ugrottunk :)

Itt szuszog a mellkasomon a tesó, 3 hetes :)

Teljesen tökéletes, nincs semmilyen baja szerencsére, a nagytesó miatt voltunk több vizsgálaton, de minden negatív. Örülök, hogy így döntöttünk.

Szia

mintha a kolléganőm élethelyzetét olvastam volna most... nagyon hasonló... ők belevágtak még egy babába, hamarosan érkezik. ők azért döntöttek így, hogy legyen is még valakije az első kisgyereknek rajtuk kívül, ill. ő is talán majd húzza előrébb kicsit majd az elsőt. Viszont elmentek mindenféle vizsgálatra, hogy szűrjék a betegségeket. Nem tudom ha kiderült volna valami, akkor elvetette volna? De azt hiszem igen, mert még egy beteg babát ők sem bírtak volna el, de hát ki bírna ezt felvállalni szánt szádnékkal...

Szóval ha lehetne szűrni a betegségeket, s a vetélés kockázatát felvállalod, tán vágjatok bele...

Köszi, igyekszem a rossz és félelmetes gondolatokat kiküszöbölni, nem egyszerű. Most van a legkritikusabb időszak a fejlődésében, nagyon odafigyelek mindenre, nehogy valami félrecsússzon. De nem fog!

Drukkolok Neked nagyon, hogy amikor úgy döntötök, akkor jöjjön a kistesó! :)

Eszem ágában sem volt bántani, sőt megbántódni sem, szándékosan "kötekedtem" kicsit, azért, hogy nem udvariaskodó beszélgetés legyen, hanem beindító. Az teljesen mindegy ilyenkor, hogy egyetértesz-e azzal, amit írtam, vagy éppen nem, a lényeg, hogy gondolkozz rajta.

A normál gyerek-nem normál gyerek kérdésnél meg sajna azt látom hosszú távon, hogy nem más. Iszonyatosan visszakapja a felnőtt akkor is, ha nem adta meg, amit megadhatott volna. Gyilkosság-öngyilkosság-megnyomorítás szintig. Sőt, unokákig is. Talán a különbség annyi, hogy itt meg lehet az elvi lehetőség a gyógyulásra.. Csak mégis nagyon nehéz. De ez kicsit más téma, bár nem is annyira más...

Más részről meg azért érdekes ez a kérdés, mert a "mi" fogytékosságunk pont erről az iszonyatos kettősségről szól. Mi még a "fogyatékosoknak" se vagyunk eléggé fogyatékosok, de a "normálisoknak" meg dilisek vagyunk... Hülyén hangzik, de sok fogyatékos közösség elutasítása legalább olyan rossz, mint az egészségeseké...

Szóval nagyon nagy kérdés ez.

Igazából tényleg akkor fogod megérteni, ha lesz egy egészséges gyereked is, amit szívből kívánok.