Ahogy előttem írták.próba szerencse . anno nekem is volt hasonló. évekig álmodoztam a "mi lett volna ha....." témákon. eztán a netnek köszönhetően egymásra találtunk.részemről kiderült kár volt annyit álmodozni mert a való életben 2 szóval/mondattal az őrületbe kergetett.
Ez csak az én tapasztalatom.lehet a tied más .Próbáld meg hátha összejön.,ha pedig nem akkor legalább nem fogsz feleslegesen álmodozni.nem fogsz őrlődni a mi lett volna ha .....akkor és ott máshogy alakult volna....
2 év után röhejes lenne kezdeményezni, mi lenne, ha egyszerűn felvennéd vele a kapcsolatot, és beszélgetnél? akkor megtudhatod, hogy mi van vele, és ha alakulnia kell valaminek, majd alakul
Nekem 20 éve van a gondolataimban egy ilyen "mi lett volna, ha..." És azt már nem lehet visszacsinálni. Szóval szerintem egy próbát megér, kezdeményezz.
Az első találkozásunk balul sikerült. Én családi problémák miatt rohantam, ő pedig azt hitte tudom kicsoda... A lényeg, hogy visszautasítottam. Láttam rajta, hogy még érdeklődik, de mivel úgy tudtam barátnője van, és nem akartam ilyesmibe keveredni, úgy döntöttem nem érdekel az egész. Elég sok idő telt el azóta. Nekem is volt közben valakim. De nem tudom kiverni a fejemből, és folyton az jár az eszemben mi lett volna ha? Mi van ha ezt nem kellett volna elszalasztani? Időközben rájöttem, hogy akkor amikor odajött hozzám nem volt senkije. Kezdeményezzek most én? Nem késő még? Legfeljebb, ha elutasít már nem sajnálom? Vagy a sors pont így akarta, és megkímélt egy csalódástól?