Az igaz lehet, hogy legtöbben nem életük párjával élik le az életüket? (beszélgetős fórum)

Szerintem nem passzívan kell várni a nagy szerelmet.

Nincs olyan, hogy "életem párja". Ki az? Aki engem maradéktalanul kiszolgál? Elfogadja minden hülyeségemet, amíg én az övét csak annyira, amennyire jól esik?

Ugyanmár.

Aki mellettünk van, azzal kell tudatosan, a kapcsolatba is energiát fektetve, néha a rosszkedvünket, sőt jogos dühünket is legyőzve élni szépen az életet.

És akkor a végén arra jövünk rá, hogy ő volt életünk párja. Mert azzá tettük.

(Ha meg valami annyira nem stimmel a "párral", hogy ez lehetetlen, akkor meg még baromira időben kell lépni. Ha lehet, akkor még az ismeretség első két hetében. Egy alkoholista, egy szadista általában már akkor is az, csak a nők nagy része abban ringatja magát, hogy majd megváltozik. Ez viszont hüleség, aki ebben ringatja magát, az bánhatja is, teljes joggal. De ez más téma.)

Az is megteszi ugye, ha eletem parja egy Vizonto??:DDD

Mert az. En csipem a Vizonto pasikat. Tudom, mindenki azt mondja, hogy nehez veluk, de nekem kifejezetten imponal, hogy ilyen kiszamithatatlan egy csomo mindenben, es egyetertek a Vizonto korszak-dologgal, orulok is neki, mert ebbol az eloiteletekkel teli latasmodbol valahova tovabb kell lepnunk.

Masreszt, akivel le tud elni az ember egy eletet, arra mar joggal mondhatna, hogy elete parja, hiszen parban leeltek eletuket nem? Milyen "eletem parja" az, akivel soha nem voltam egyutt huzamosabb ideig, a kerdes is rosszul lett megfogalmazva. Mondjuk sejtem, hogy talan az ikerlangra gondolt esetleg.

Olyat is láttam már, hogy mindketten tudták, ők azok, akik egymásnak vannak teremtve, de annyi egyéb dolog van, amiért nem lehetett elfogadni egymást, hogy elszakadt a bábruha, mégis mindig ő volt számukra az igazi.

Vagyis, sok szép kapcsolat van, ami nem biztos, hogy együttéléssel fejeződik be, de tudják, mással nem lehetnek olyan boldogok, mint együtt lettek volna.

Viccelsz? Ennyire materialista nem lehetsz.

Neked sincs lelked? Na, csak van!

Biztos nincs? Esetleg megpróbálhatsz keresni egy harmadik utat. Lehet, hogy találsz.

Talán csak egy eldugott kis ösvény, úgy látszik, nem vezet sehová, de meg lehetne próbálni, ki tudja, mit rejt az út?

:-)

Ha az a másfél év nem erősített meg bennetek, akkor valószínű, hogy ő nem a te párod, úgy értem, az igazival, ha tényleg az igazi, nem szoktak felvetődni ilyen kérdések.

Ha a topikkal arra utalsz, hogy esetleg van, aki "direkt" nincs a párjával, azt, ha ezosan szeretném kifejezni magam (bár nem akarom ebbe az irányba tolni), akkor úgy szokás, hogy a lelkek már előre "lebeszélték", hogy egy adott életben nem fognak találkozni, mert nem szükséges, mindkettejük karmikus feladatai megoldhatóak enélkül a találkozás nélkül. Másrészt ebben az esetben te nem tudnád, mert a lélek az egótól külön van annyira, hogy ez eszedbe se jusson(más szinten vagy te és nem szokott az ember beszélgetni a saját lelkével, csak teszi, amit a lelke sugall, de nincs közvetlen komunikáció ego és lélek között).

Oh, a zoknikból pont ezért csupa egyformát kell venni:DDD

(amúgy értettem, mit akartál mondani)

Szerintem "életünk párja" esetén a józan ész is a leghatározottabban azt mondja, hogy igen, itt a helyünk egymás mellett, nem pedig külön.

Van, hogy a Sors azért sodor egymás mellé embereket, hogy megtanulják: mi az, ami nem jó, mi az, amit nem szabad tenni soha többet ...

Most mégis fájó szívvel gondolsz vissza rá? :)

Akivel most élsz, vele jobban működik a kapcsolatotok, vagy rosszabb?

...ez nagyon találó és jó hasonlat! Mert lehet, hogy az életed párja pont nálam van az enyém meg már régen máshol, másé.

De ezt csak x idő után tudhatjuk meg... addig marad a majdnem jó és hasonló zokni(d) nálam :)