Megnyitom a lelki klinikámat (beszélgetős fórum)

Első sorban a végzettségem alapján szeretnék munkát találni, hisz azt érzem ezt tanultam, ebbe dolgoztam több mint 30 évet. Már újat tanulni nem szivesen szeretnék. Természetesen ha más nem alakul akkor be kell vállalnom, hisz dolgoznom kell.

Ma úgy alakult a napom, hogy talán sikerül egy olyan állásajánlatot kapnom, mely a végzettségemnek megfelelő. Már majdnem lemondtam róla. Most bízom bennem, hogy sikerül a beilleszkedés, a feladattal megbirkóznom.

Drukkoljatok !!

És mi lenne, ha fiúznál egy kicsit? Csak hogy jobb kedved legyen. :-) Ott vannak a jó kis hirdetések, lehet tallózgatni.

Elmész egy-egy randira, máris kimozdulsz. Emellett kereshetsz azért továbbra is melót. Hátha beleakadsz valaki olyanba, ai tud is segíteni.

Nemhogy a vissazilleszkedés a nehéz, hovatovább már maga a kimozdulás is.

Vállalj el akármit, akár még hajnali újságkihordást is.

Csak legyél kinn az utcán, az emberek között.

Hagyd is az ujságbeli álláshirdetéseket. Én nem tudom minek hirdetnek, ha odamégy akkor meg nem kellesz. Méghogy munkaerő hiány. Hol van az?

Kellene találni valami ismerőst, valami rokont, akinél lehetne dolgozni. Vagy legalább beajánl.

Gondolkozz csak, valami majdcsak eszedbejut. Szedd össze a régi ismerősöket, face-book-on, akárhol, és írj nekik. Régi iskolatársak, szomszédok, falubeliek, bárki. Lehetőleg pörgős természetű embereket.

Érezhetően el vagy már keseredve, pedig hol van még a vége. Ha most feladod, később még nehezebb lesz, hacsak nem lehetetlen.

Tapasztaltam én is, hogy idősebb nőként mennyire nem akarják elfogadni az embert. Meghallották a koromat, már nem is kellettem. Diplomás létemre mindenféle munkakörrel próbálkoztam, fizikaiakkal is. Semmi. A legtöbb helyről vissza se jeleztek. Hát mi az a duma, hogy a nyugdíjasokat is visszaállítják a munka világába?

Te még nem vagy nyugdíjkorú, mégsem sikerül semmi.

Pár éve meg a fiam volt több évig munkanélküli, pedig szakmája, érettségije, nyelvvizsgája is van.

Én végül nem is helyezkedtem el, csak nyugdíj mellett akartam valami kiegészítést. A fiamnak sikerült.

Tarts ki Judit, esetleg próbálj tényleg valami ismerőst felkutatni. Vagy olyan munkakört, amire nincs képesítésed, de elvileg nem is kell.

Én sorszámom?

Vannak gondjai bőven. De nem hiszem hogy más tudna ezen segíteni. Ezt mind-mind nekem kell megoldanom. Csak még nem tudom a utat hozzá.

Elmúltam 50 éves már 55. Lakóhelyet változtattam, ezzel együtt megszünt a munkahelyem is. Beilleszkedni sem volt könnyű egy kisebb vidéki városból egy nagyobb városba költözés. A gyerekeim miatt bevállaltam. Azt gondoltam igy jobb lesz. De most nem vagyok benne biztos. Na és fiatal már nem vagyok, de még nem elég öreg ahhoz hogy ne dolgozzak. Így most elég megtalálni azt a munkahelyet ahol egy ilyen korú nőt szivesen alkalmaznak. Erre van gyógyír, tanács?

Kár, hogy bezárt.

Engem is itt kezelték :D

Küldtem egy feladatot.

Amúgy persze hogy elmúlik.

:)

Szia! :)

Egész jó kis ötlet, főleg ha örömmel üzemelteted a klinikád. ;)

Az a problémám, hogy melankolikus vagyok. Egyszerűen olyan sablonos a kedvem, semmi nem tetszik vagy vidít fel; se zene, se könyv, se film. Semmi nincs rám hatással. Van valami megoldás erre, vagy előbb-utóbb elmúlik?

Értem.

1) Nem baj ha nem hiszel, majd ha ott lesz, megéled.

2) Nézd levegőnek!

:)

Számlát küldtem. :)