Megnyitom a lelki klinikámat (beszélgetős fórum)

Ameddig úgy érzed, hogy megy még, addig rendben is van. Igaz hogy anyagilag sem mindegy, mit adsz és mennyit, még elvinni is kell belőle.

Nyilván nem rosszindulatból jönnek, csak a kaja kedvéért, hanem a te kedvedért. Csökkentsd a mennyiséget, legalább ne csomagolgass, legalább addig ne amíg se időd, se pénzed nem igazán van rá.

Majd ha már halálra keresed magad mint főkönyvelő, akkor megengedheted ezt, de akkor is csak anyagilag, ahogy idősödik az ember, úgy szalad a púpja tele a háztartással.

Minél egyszerűbben kell megoldani a dolgokat, egyedül az megy is.

Én már leredukáltam a gyerekem etetését. Nem azért, mert ott van vele az élettársa aki elvileg akár főzhetne is rá, csak mert nekem már nincs kedvem nagy háztartást vinni. Amit én főzök, sokszor egyébként sem a fogára, fogukra való. Ne dobálják azt ki feleslegesen.

Szia Judit!

A hétvégi munkával javaslom légy óvatos, nehogy természetesnek vegyék, hogy ünnepnap, pihenőnap bejársz. Jártam már így. A vége az lett hogy ahelyett hogy értékelték volna, egy ideig természetesnek vették, aztán meg még hülyének is néztek hogy bemegyek. Persze nem jókedvemben mentem, hanem a határidők miatt, amiről a főnöknek fogalma sem volt mennyire durva. Mert hát a főnöknek sokszor fogalma sincs a munkáról:( Szóval csak óvatosan:)

Amúgy meg ne legyél bártortalan, hosszú, tapasztalt évek vannak mögötted, biztos hogy megállod a helyed. Az eleje mindig nehéz.

Az a lényeg, hogy közelebb kerültetek. Majd más ünnepekkor meg is unod még őket. A körülöttük lévő strapát mindenesetre biztos megunod, már várni fogod hogy elmenjenek... :-)

Ha csak úgy "simán" jönnek, gondolom akkor nem kell őket annyira körülugrálni.

A meló az meg majd jól kifáraszt, nagy felelősség, sok munka, gondolom túlóra is lesz majd. Esténként már csak pihi. :-)

Valóban, a hét első munkanapja kedd.természetesen erre gondoltam. Annyira egybe folytak mostanában a napjaim, ezért is tévedtem.

Nem volt nagy szívfájdalmam, hogy egyedül voltam. Igaz még nem volt soha, hogy karácsonykor, húsvétkor a gyerekek ne jöttek volna. De most így alakult. Az elköltözéssel úgyis olyan sok minden változás történt körülöttem. Na most ezt is egyfajta változásnak fogom fel. Jönnek máskor. Mióta közelebb kerültem hozzájuk, többet találkozunk, így ez most nem is esik olyan rosszul. Remélem maradok a mostani munkahelyen, és lefoglalom magam kellően.

Az szerintem kedd lesz, merthogy most húsvét hétfő jön, de biztos te is az első hétköznapra gondoltál.

Már ez is szép volt, hogy ünnepnapon egyszer bementél, tényleg nem kell túlzásokba esni.

Nem tragédia, ha időnként egyedül van az ember, legalább nem kell faxnizni az ünnepi kajákkal, felfordulással.

Remélem, kipihented magad, kicsit jól kiunatkoztad magad, jöhetnek a dolgos hétköznapok.

Már akinek van mit kipihenni. Én inkább csak unom magam, és még itt van a hétfő is.

Te is egyedül vagy otthon?

Köszönöm én is a jókívánságokat. Mindenkinek kívánok én is kellemes húsvéti ünnepeket.

Remélem Evelin igazad lesz. De soha nem leszek az az ember aki ne tudja honnan indult. Sajnos az életben már ezen kívül is sok-sok pofont kaptam, tudom hol a helyem.

Neked is kellemes húsvétot, sok locsolót, sok nyulat!

A kishitűséged majd elmúlik a sikerek hatására. Csak aztán nehogy már velünk se állj szóba a nagy büszkeségtől. :-)

Szia Mazsi ! Köszönnöm a sok biztatást. Megpróbálom magam odatenni. Már nagy vesztenivalóm úgy gondolom nincs. Csak tanulhatok. Sajnos igen a határozottságom, a bátorságommal eléggé hadilábon állok. Van bennem egy nagyfokú kishitűség. Ezt nem tudom hogyan lehet leküzdeni. Sajnos ezt már annyi helyről megkaptam, hogy ez nagyon kiül rám, és leolvasható rólam. De ennek ellenére igyekszem.

Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek.

Szia, szurkolok hogy összejöjjön.

Tarts ki, tanulj meg minél többet, mert amit megtanulsz, az már a tiéd és ez határozottabbá és bátrabbá tesz..

Mutasd meg nekik hogy 50 felett is jók vagyunk!!!

Én is tanultam egyébként könyvvitelt a főiskolán, de nekem nagyon nem ment. Nem érdekelt, nem szerettem, felkészületlen voltam stb. Alig bírtam kettesekkel átevickélni abból a tárgyból, ellenben rém tisztelem azt, aki ért hozzá. :-)

Az se tetszik, hogy minden zárás környékén bele kell kicsit hülyülni, annyi olyankor a munka. Szóval, rapszódikus terhelés, de ha nem zárás környéke van, akkor meg unalmas.

Szépen lehet viszont vele keresni, és otthonról is lehet csinálni. A magánszférás megoldás nekem különösen tetszik, csak nem nekem való.

A régi kis kolleganő is tudja, hogy igazságtalan lenne elvárni tőled a helyi gyakorlatot. Ahhoz idő kell, mire belejössz, esetleg már felgyógyul akit helyettesítesz.

De ugródeszkának is jó lesz ez, gyakorlatnak is jó lesz, az a kis kolleganő meg biztosan megszeret téged, jó érzés ám az, ha érzi, hogy szükséged van rá. Nem rá, csak a tudására.

Nagyon örülök, hogy ez így összejött, ebből csak hasznod származhat.

Majd azután lesz kedved több magán programra is. :-)

Nem adom fel, most elhatároztam. Kitartok!!

Bár amúgy is szerintem addig lehetek, mig a régi - lebetegedett kolleganő - meg nem gyógyul. Szerintem tovább itt nincs munkám. De legalább addig sem itthon vagyok, dolgozhatok.

Bújd otthon az új szabályozókat. Van egy ismerősöm, ő is kihagyott pár évet, és így jött újra formába. Aztán vállalkozó lett, otthon dolgozott, jól ment a dolog.

Az egyébként előtted is nyitva áll.

De a kihívás valódi, most ott a munkahelyen meg kell küzdeni vele. Ne bátortalanodj el, bár kár hogy nincs semmilyen segítség. Ezt egyébként csodálom, egy nagyobb helyen nemcsak a főkönyvelő szokott dolgozni, hanem vannak vannak beosztotta is. Nem lehetne ezt ott felvetni? Vegyenek fel melléd segédeket. Vagy legalább egyet.