Mit gondoltok a régi időkről, amikor ...? (beszélgetős fórum)

Jaja, olyan nem volt sosem, hogy a nőnek nem kellett dolgozni, max. olyan, hogy nem kellett elmennie a város másik végére, hanem otthon végezte a nem könnyű dolgát.

Ezt mindig csak a gazdagok tehették meg.

A 70-es évektől, ha a férj keresett egy megfelelő összeget, akkor könnyebben otthon maradhatott a nő háztartásbeliként. Manapság ez kivitelezhetetlen az egyszerű ember számára....

Én nem szeretnék itthon lenni állandóan, nekem nem tetszene, hogy eltartanak, és végezhetem a házimunkát.

Látom abban a korban is a jót, de a rosszat is. Tökéletes kor nincs sajnos.

A gyerekkorra majdnem mindenki nosztalgiával gondol vissza, de emlékszem, mikor kényes téma volt akkor mindenki körülnézett, ki hallja.

Szőni-fonni nem szeretnék, sem kézzel mosni, kenyeret dagasztani rendszeresen. De ha abban nőttünk volna fel meg tudnánk csinálni.

Én inkább úgy érzem,mi nem TUDNÁNK élni "abban" a korban.De jobb azt mondani,hogy nem akarok...Fene tudja...Nekem nagyon tetszik a régi kor,de ha szőnöm,fonnom kellene,meg bedagasztani 8-10 kiló lisztet..Hááát..annyira már nem is tetszik..

De a gyerekkorom igen.Az sokkal-sokkal jobb volt.(80as évek).ODA visszamennék.

A 30-as 40-es korosztály ugyanúgy bámulja a sorozatokat, valóságshowkat, és a fiatalok közt is megvan az a réteg amelyiknél ez ciki.

messziről nézve minden kor szebb szerintem, a bezzeg régen szöveg az emberiséggel egyidős. talán Hrabalnak van egy novellája erről, az ősember korából :)

Az, hogy a gyerek milyen lesz nagyrészt a nevelésen múlik. Őszinteség, felelősségre nevelés, nálunk ez vált be. Kicsit se vágyom vissza a régi korokba, jól érzem magam most.

Akkor az volt az elfogadott. Sosem tudjuk beleképzelni magunkat abba a korba, amiben nem éltünk. Hallhatunk véleményt, kitől milyet, ki és hogyan élte meg, vagy át. Viszont, attól, hogy elmeséli valaki nekem mennyire gyönyörű Vietnám, fogalmam sincs hogyan élnek ott az emberek.

Manapság is egyre gyakrabban hallom, én csak kertes házban, és vidéken élnék, a másiktól, én csak városban, mert belehalnék az unalomba vidéken. Mindkettőnek igaza van a saját szemszögéből.

Így igaz.Nagyon szeretem a néprajzot.Sokat olvasok ebben a témában.Megvolt a kor szépsége,és megvolt a borzalma.De mégis volt valami...sajnos nem tudok rájönni,hogy mi...vagy csak nem tudom megfogalmazni..Valami jobb volt..Talán a nyugalom? Az erkölcs? Nem tudom..Nem,nem arra az erkölcsre gondolok,hogy nem villanhat ki a bokád,meg ilyenek.Nem tehetek róla,de amikor meghallom a fiam sulijában,hogy a másodikos kislányok,azért gúnyolnak egy másikat,mert annak nincs csillogó nacija,csak egy farmer,vagy amikor meglátom a fiam lány osztálytársait,akik 12 évesek(fécen)ahogy csípőficamosan tekeregnek,magas sarkúban,kivillantva a nem létező dekoltázst,napszemcsiben(télen...)hát nem az jut eszembe,hogy:Jajj,de cuki..Hanem valami más...valami undórítóan más..:( Természetesen egy 12 éves lány,már "kapcsoltaban" van!De a helyes írás alapjait,még nyomokban sem próbálja megtanulni.Viszont a kedvence:Szuzi,és a románcok! (Vagy mi a rosseb..)

Na..valahol nekem valami ITT nem oké...:( Tudom...maradi vagyok..De ha ez így van,akkor felvállalom!

Ezt mondom: egy réteg ezt megtehette, hogy csak a férfi dolgozott, de a többség nem. Ma is van aki megteheti, de a többség szintén nem.

Az idegesség, frusztráció meg a létbizonytalanságnak köszönhető, nem az emancipációnak.

Olvastam szociográfiákat, mert érdekel a téma, de a népi írók könyvei is jók ebből a szempontból. Nem volt az se aranykor, a nőnek tűrnie kellett, a válás szégyen volt, főleg falun.

Gyerekként a nagynénéim házasságát ideálisnak láttam, aztán felnőve erősen meglepődtem, mikor meséltek... pedig viszonylag jó házasságok voltak, de én nem csinálnám úgy végig.

Gondolom,akkor nem dolgoztak,amikor a férfiakat megfizették annyira,hogy a nőknek ne kelljen dolgozni...vagy nem tudom.Szerintem,ebben soha nem lesz egyforma a vélemény,mert vannak olyanok,akiknek-gondolom-ez jó volt,hiszen nem egy ismerősöm tökéletesen kiteljesedik abban,hogy otthon csak családanya,és feleség.Ők,így boldogok.És vannak a vad feministák.Mindkettőnek igaza van,mert mindenki másképpen érzi jól magát.

De valamitől,MOST nagyon car.A munka,a párkapcsolatok,és a gyerek nevelés terén is.Nem éltem a "nagyon-nagyon" régi korban,nem tudhatom,hogy a dédim pl. hogy élte ezt meg.De azt tudom,hogy gyerekkoromban-valamiért-nem láttam magam körül ennyi idegbeteg,fusztrált,boldogtalan nőt.Igen,most lehet mondani,hogy:Csak nem mutatta-és ezzel nem tudok vitatkozni-mert nem lehet,de azt tudom,válás már akkor is volt,de valamiért mégsem váltak el "pillanatok alatt".Arról nem beszélve,hogy aki boldogtalan,de csak tűr,azon azért az meglátszik...

Hát sok nő ma se, mert ugye a gyereknevelés, háztartás sokak szemében nem munka.

...de mondjuk ők pampognak legjobban, ha nincs vacsi meg vasalt ing...:(

Szerintem nem ez a jellemző. Inkább az, hogy GYES alatt a nő végzi a házimunkát, és mikor visszamegy dolgozni akkor is rá marad minden. Legalábbis a környezetemben ezt látom.

Viszont még mindig nem tudom, mikor nem dolgoztak anők? :)

Simán éltem volna és lázítottam volna a nőket,hogy tényleg így akarnak élni?

Uramisten ne misztifikáljunk már rég letűnt korokat.A jelent sem tudjuk normálisan élni,a múltat meg nem érthetjük,hiszen nem éltünk benne.

Te melyik korra gondolsz?

Nekem természetes, ha a nő is dolgozik akkor az otthoni munka is közös. A felosztása meg a pár dolga, hogy nekik hogy megfelelő. De egy pasi se lesz impotens, ha esetleg mosogat. Amelyik igen azért nem kár, legalább nem szaporodik.

Amikor a 10 éves lány már alkalmas volt cselédnek, dolgozhatott. Mikor a nőt alkalmatlannak tartották arra, hogy a saját gyereke gyámja legyen, ha özvegyen maradt? Mikor hiába volt egy lány okos nem tanulhatott?

Mikor a gazdagoknál a gyereket cselédek nevelték, szoptatós dajka, szárazdajka, nevelőnő?