Valóban ez a sors?Segítség! (beszélgetős fórum)

A halandósággal egyszerűen szembe kell nézni.

Minden ami élő egyszer meghal.A virágaink ,az állataink,a szeretteink ,a szüleink .Az elmúlás folyton ott van minden télben a legapróbb levélben is.Fáj persze ,és jönnek a miértek,meg minden,de aztán majd csillapodik a fájdalom,és majd új élet születik benned és újra indul minden ,és te leszel az ,aki majd ekkora fájdalmat hagy hátra a gyereked szívében.Ez az élte rendje.

Részvétem. Megrázó, amit írtál.

Tanácsot sajnos nem tudok adni, mert én sem tudom feldolgozni a nemrégiben engem ért gyászt. Az eszem felfogja, hogy ez az élet rendje, de olyan, mintha meghaltam volna én is...

Szívböl kívánom, hogy láss szebb napokat, és újra tudj örülni az életnek. <3

Az én édesapám akkor halt meg, amikor én 19 éves voltam. Az öcsém még 16 se volt. Telekről jöttünk be és úgy találtuk meg. Óriási űrt hagyott maga után, főleg anyukám számára.

Az idő sokat segít a gyász feldolgozásában, de szükség lehet egy segítővel való beszélgetésre is, sokan foglalkoznak ilyesmivel. Pl. a családinet oldalán is van szakértő.

Hogy egy babát tudnál-e vállalni most... hát ezt nem tudhatom.

Ez nem szabad, hogy kérdés legyen! Nem azért lesz babád, mert megígérted, hanem mert ti nagyon szeretnétek, hogy teljessé váljon a családotok.

Őszinte részvétem, a történtekért. :(

Nagyon sajnálom, mielőbbi megnyugvást kívánok az egész Családnak!!

A babán pedig egy percig se gondolkozz!!! Mindenképpen vágjatok bele minél hamarabb, bearanyozza majd az életeteket!

Együttérzésem!:(

Sokan tudjuk már milyen félárvának lenni, illetve azt is, hogy milyen teljesen árvának lenni. Sokan már sokkal előbb elvesztik a szüleiket. Tudom ez rajtad nem segít, mindenkinek a saját bánata a legnagyobb.

Az anyukám 40 éves lett volna a halála után 2 nappal és 12 nappal utána megszületett az unokája, akit persze már nem láthatott. Az élet megy tovább, nem tudsz mit tenni. Rossz, fáj, de belesüppedni nem szabad. Apukád sem akarná, ha miatta az életed kisiklana....

Sajnálom a történteket, kívánok mielőbbi lelki megnyugvást. Először is engedj teret a gyásznak. Meg kell gyászolnod édesapádat és mindent, amit elvesztettél. A gyász meglehetősen hosszú idő (nem hiába hívják gyászévnek) adj időt magadnak.

Hogy most, a gyász közepette bevállalod e a kisbabát, csak te és a párod dönthetitek el, de ha vállalod a várandóságot, akkor lehet, hogy a gyász munkát félre teszed és csak a jövendő éltre koncentrálsz, ami így is van rendben, csak, hogy a be nem fejezett gyász, később, utat fog törni magának valamilyen formában. Ez elég komoly téma, itt csak beszélgethetünk róla, de tanácsot nem adhatunk, beszéld meg az orvosoddal vagy a körzeti védőnővel.

Nem csak ti!

Azon a napon még sokan eltávoztak az élők sorábol, bizonyára sokkal fiatalabbak is

És mindenki ezt mondja, miért én/mi

Nyugi, dolgozz és idő kérdése túl leszel rajta

Jobb a munka mintha otthon lézengenél.

Legjobb gyerekkori barátaim hasonló korban haltak meg

39 voltam amikor mindkét szülém alig pár hónap különbséggel haltak meg.

Ez az élet!

Nincs más gyógyír rá , mint az idő és a vőlegényed melletted.

Dolgozni, szülni, élni kell továbbb!

Fogadd őszinte részvétem!

Nagyon nehéz ez, tudom, én 25 voltam, amikor édesapám meghalt. Talán szerencsém volt, hogy nem az egyik pillanatról a másikra történt, hanem egy agyvérzés után még három hétig éltben maradt.

Azt hiszem, engem a munka tartott életben és az tartotta meg az ép eszemet.

Hidd el, alábbhagy majd a fájdalom. Lassan. És elmúlni nem fog sosem az űr, ami marad utána, de azért lesznek más dolgok, amik ha be nem tapasztják, de el tudják takarni az ürességet. Szép dolgok és jó dolgok.

Kitartást kívánok, és szeressétek egymást, akik megmaradtatok, mert ennél nincs fontosabb...

őszinte részvétem.

Az élet megy tovább, próbáld meg feldolgozni a halálát!

Szia Kedves olvasó!

Segítséget kérek !

Hogyan dolgozhatom föl mind azt ami történt velünk!??? Nem tudom épp ésszel fölfogni a történteket de muszáj.De hogyan csináljam tovább!??

Segítsetek mit tegyek!?

13 évek korom óta keményen dolgozom ,voltak hullám völgyek inkább rosszak kevésbé jók! Van rendes családom apu,anyu,hug,bátty.

Szokásos szép és nagy család!Mindenki végzi a dolgát...

Családi vállalkozásban vagyunk de külön váltam és én a jelenlegi párommal viszem az üzletet.A szüleim pedig ketten külön.

Én 12éve elváltam .elvesztettem egy házat kocsit és mindent amiért addig dolgoztam!Megismertem a mpstani párom vagy is már vőlegényem.Jóban rosszban velem van! Nincs gyermekünk! Megvalósítottunk mi ketten mindent amire szügségünk van ahhoz,hogy végre kisbabánk szülessen!DE!!! történt valami... Most húsévt hétfőn sajnos meghalt egy kutyusunk.öreg volt szegényke beteges bár ápoltuk és orvosi kezelés alatt is állt.egy csudaszép német dog! örökbe fogadtam,mert nagyon rossz körülmények közt volt 6évvel ezelőtt! és ő lett a kabala kutyuskánt! szépen is alakult az életünk minden rendben volt! a szüleimnek is helyre jöttek a gondjai a hugicámnak is.szüval minden oké volt!Húsvét hétfőig! azon a hétfő délután elmentünk apuékhoz,hogy mondjuk nekik mitörtént. szomorúak voltak... Apa ki kísért az udvarra mikor indultunk haza viccelődtünk is és mondta mennyire nem akar menni nagyanyámmal a temetőbe sírt takarítani...Mondtam neki menjunk e neki segíteni? Ő csak viccelt és nem... Mielőtt indultunk ezt írta viccből a kocsira a hátsó szélvédőre: "AZ ISTENNŐ HÁTA MÖGÖTT VAGY ÉRTED???"...És ezzel el is jöttünk.Másnap nagy nap lett hisz 04.22..a vőlegényem szülinapja!!! Gyorsan fölmentem a városban venni cuccokat,hogy főzök valami jót és meglepiből áthívjuk a szüleimet ebédre! vettem ezt azt..közbe a festők még bíbelődtek nállunk valamit,mert lakásfelújításunk is volt.. nagyon estett az eső.. reggel 9óra.Megcsörren a telefonom.. Nagymama. Gondoltam na mi a baja vagy mivan már hisz tudom apa vele van minek hívogat?? Fölveszem.. Ordít a telefonba viki nagyon nagy a baj APA ROSZUL LETT AZONNAL ORVOST MENTŐKET!!!!Ő MIVAN??????????????????????MIT?? HOL HOVA???KÉRDEZTEM??Kinn vannak a temetőben és elájult apa.Azonnal hívtam a mentőket ,hogy segítsenek. Kikérdeztek,hogy hol van mi a baj.Azonnal indúltak..Én is elindúltam picike faluba a szülővárosomtól 35kmre arrébb.sírtam ordítottam,hogy mi a baj mi lehet a baj,hisz apa jól van nem beteg!!!9óra 7perc..megint csörög... megint mama... Beleszólok: mama már ott vannak a mentők ugye???? ugye apa már jól van ugye??? Ő nem szólt bele.. csak sírt.. Mama??? kérdeztem...Elcsukló hangon ennyit mondott : apu meghalt.Nem mondom á dehogy mama ehhez nem ért.... HÜJESÉGET BESZÉL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Átvette az orvos a telefont és közölte velem,hogy hamarabb ért ki mint a mentők és vissza fordította a mentőket,mert apa meghalt. Nem .. vitáztam vele közbe nagyon gyorsan mentem nem láttam a sírástól és mondtam neki,hogy butaságot beszél mert az én apám nem halhat meg és külömben is a mentősök meg ígérték,hogy segítenek...Közbe én odaértem..ki..KI A KIS FALU TEMETŐJÉBE....És.... ott volt apa kocsija... és...és mama sírt nagyon..és apa ott feküdt a földön... ott húzgáltam könyörögtem neki,hogy ne vicceljen már keljen föl és megyünk haza ünnepelni mert a szülinap....és meglepi... és jöjjön... A doki nyugtatót adott nekem és kért,hogy legyek erős,mert apa nem kel föl többet...kért,hogy menjek vele elintézni a papírokat...mamát haza vitte a bátyám én az ügyek elintézése után indúltam haza.HAZA??? haza.... de nem értem!? hol voltam?? mit csináltam? haza?? de apa?? nem jön?? hol van?? miért van a kocsi a temető kapuban ?? miért nem jön utánam haza?? Sírtam bőgtem.. aztán haza értem... Nem mertem elmenni anyuhoz.. fölhívtam telefonon,hogy mi történt... közbe mentem ügyet intézni.. Kedves barátom a temetkezési vállalkozó.. Segített mindenben.. De miért ülök én itt??? miért kérdez tölem butaságokat?? MIT SZERETNÉK?? MILYEN KOPOSRÓ!?? MIKOR LEGYEN A TEMETÉS??? MIVAN???????????????HOL VAGYOK?????????? MI EZ A HELY????????apa jön haza és ünnepeljük a párom 41edik szülinapját,akkor miért vagyok itt a temetkezésiben???Nem értettem...semmit...Közben hívtam a hugomat is aki B.pesten dolgozik egy kisbaba boltba!nem írom le,hogy hogyan fogadta a tényeket!Kocsiba ültek és jöttek haza... Aztán ezen a kedd este ... ott ültünk egy asztalnál a "család" tiszta feketében... és mindenki nézett és gondolkozott... EZ EGY ÁLOM... MI ÜNNEPELÜNK MOST SZÜLINAP VAN-!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!vagy mégse???

az éjjel kegyetlen volt.. senki nem aludt a párom próbálta tartani bennem a lelket vígaszt adott.. anyám az vígasztalhatatlan..Szerda reggel lett...A másik két kiskutyám rejtélyek közt megbetegedett és véres hasmenésük lett! kocsiba pakoltam őket irány a kórház! azonnali segítséget kaptak és haldokoltak! haza jöttünk őket ott kelett hagyni a kórházban. a párom telefonja csörög... anyukája hívta,hogy kedden (22)én meghalt egy közeli rokon... nagyon jó...épp akkor mint apa! délután szerdán jön a hugom és a vőlegénye,hogy a vőlegénye családjában is 22én reggel meghalt egy rokon...ezt nem hiszem el........................

ez katasztrófa... ez hihetetlen... ez nem emberi.. ez csak álom! EGY HÜLYE ÁLOM!!!!!!!!!!!!Pofoztam magam meg bőgtem,hogy ez csak álom.. de fájt a pofont és az álmokban nincs fájdalom!:((((

Aztán másik hétre keddre intéztem a temetést apunak.. Tölem függetlenül a másik két halottunkat is ugyan azon a kedden és du.2kor temetik mint aput... ez nem véletlen!!!!!!!!!!!!!!ezt nem hiszem el.... szamaszét a család... ezt nem hiszem el.. álom és vicc!!!!!!ez a hét temetésig nagyon megviselt... föleg hogy mindent egyedül kelett intéznem!Eljött a kedd..a temetés napja... (egy hét alatt 5 kilót fogytam) nagyon szomorú és sírós volt mindenki. Én meg ígértem a hugimnak,hogy nem fogok sírni és minden rendben lesz és a kis"lilire"gondolok a még meg nem született kislányunkra... és akkor minden oké lesz és minden jó lesz ezután! eljött a temetés órája... szép volt ..... olyan volt mint apu! olyan temetést kapott amilyet megérdemelt!!! nagyon imádtuk őt! én és hugi!!!!!!!!! a bátyánk az anyás ... amikor a Tiszteletes úr búcsúztatott minket a hugi kocsijának riasztója elkezdett csipogni,mint ha apa jelezné,hogy itt van velünk!!! na ekkor kidőltem és ugy sírtam mint még soha... nagyon nehéz percek voltak...Azóta elmúlt 2 hét... a kutyuskáink akik szinte a gyermekeink jobban lettek haza engedték őket... a hugom nagyon roszul van .és én is...nem tudom feldolgozni ezt... ami történt.. azóta nem tudok oda figyelni a munkámra anyagilag megingtunk pedig stabilak voltunk.. rám szakadtak azok a feladatok amiket apa hátra hagyott az idős beteg szüleit... szóval minden nagyon gáz... az addigi szép csodás tele reményekkel életünk összeomlott... 7 perc alatt!!! és ott született apa ahol meghalt és kinn a temetőbe a párom szülinapján és a többi ami még lett ezután... Hogyan dolgozzam ezt föl?????

Ma van a szülinapom! a 32edik.... Kimentünk apához.. "ünnepelni" a szülimet... a temetőben:(((

ez rettenet... és tudta nagyon jól,hogy ha meg van amit akarok akkor kap unokát tölünk.. nos ez a még meg nem született "lilike" tartja benne minden pillanatban a lelket. most is mondtam neki,hogy apu nem soká jön lilike... nem tudom...

Ebben az állapotban képes lennék babát várni!?? és dolgozni közbe és az összes feladatom ellátni... ÚR ISTEN?????????????????? ki éli az életem? ki vette el?? miért vette el aput????????????? mi van?????MÉG ÁLMODOM????????? VAGY MÁR NEM!??? semmit nem értek csak nagy üresség és megannyi kérdőjel...hogyan tovább?????????????????????