Cica gyászolása (beszélgetős fórum)
Köszi Lara az együttérzést. Én is megérteleke, és szintén örülök, hogy vannak iylen mélyérzésű emberek. Én már megbarátkoztam a tudattal, hogy mi történt vele utána. Úgyis csak egy test, a lelke meg itt van velünk.
Hú, hát a preparációra én nem is gondoltam. Lesz róla egy fotó kinn majd.
Nekem 6,5 évig volt egy cicám, akit még ma, majd' három évvel a halála után is vigasztalhatatlanul siratok, amikor rámtörnek az emlékek. Pótolhatatlan, és különb (volt...) minden embernél. De cseppet sem bánom, hogy sírok érte, miatta, mert így adózok a legkülönb lénynek, akit valaha ismertem.
Szerintem -még inkább- megbolondultam volna a fájdalomtól, ha a teste illetéktelen helyre került volna; nagyon sajnállak ezért. :'-(
Én preparáltattam öt, így a kis teste megmarad nekem évtizedekig (amíg én is el nem megyek egyszer)...
Van már másik macskám azóta, akit imádok és csodállok, mint egy félistent - de azt az ürt, amit az én cicám hagyott, nem tölt(het)i be egyik sem; és ez így van jól.
Együttérzek veled a téged ért fájdalom miatt, és kívánom neked, hogy tudd megfelelöen feldolgozni a történteket. Mindemellett végtelenül örülök, hogy vannak emberek, mint te is, akiknek sokat jelent egy állat szeretete.
Sajnálom:((
Örülök hogy sok örömöd van az "új" cicádban és boldog vagy!
Ne haragudj, de most megfordult a fejembe hogy ha eljön az idő...mekkora fájdalom fog érni megint! Én már nem tudnám újra végig csinálni...
Senki nem vehette volna el Tőlem a kis testét, dobozba tettük imádta mindig a dobozt, a kis teste alá fodros selyem párnát tettem:(
Istenem, most is látom magam előtt...mintha tegnap lett volna...és most potyognak a könnyeim mint akkor:((
Az emléke örökké a szívembe él! Olyan volt mint egy gyerek, még a gondolatát is tudtam...
Sajnálom a cicádat. Én mindig haza tudtam hozni, így a kertem egyik sarka már egy kis állattemető. Sajnos, december-januárban veszítettem el a 2 utolsó cicámat, de ezek szemét emberi kéz által múlhattak ki, mivel a közvetlen környezetemben lévő cicák mind eltűntek, tetemek nem kerültek elő.
Idővel a fájdalom elmúlik, csak az emlék marad.
Gondolj arra, hogy az csak egy test. A lélek a lényeg. Az meg úgyis örökre él.
Én mindenkinek mondom ilyenkor, hogy keressen egy szép csillagot az égen, és legyen az az állatkája (vagy aki). És azt a csillagot tudja csodálni minden este, beszélni hozzá, emlékezni.
Ó, nem számít, hogy már 2 perc múlva nem arra a csillagra fogsz nézni, mert nem találod meg, de a lényeg benne van:)
Még én sem tudom elképzelni, hogy legyen másik cicánk. Már több apró cicát kínáltak nekünk, de még nem kell, még nem bírnánk elviselni a tudatot, hogy helyette van. Majd ha lazán vesszük, hogy csak azért legyen, mert egy kertes házba kell macsek, és kész, akkor szerzünk. De soha nem lesz helyette, mert őt nem lehet helyettesíteni.
Szia Lolita!
Az én (mi) cicánk is 18 évig élt, a karomban halt meg. Hasonlóan gondolkodtam. Mindig azt mondtam, olyan tökéletes cica, mint Ő, sosem lesz. Aztán kaptam egy 5 éves cicát.
Az a cica annyira hálás, és annyira szeret, hogy nem tudom már azt mondani, hogy az elsőnél nem lehet jobb. Más az biztos, de nagyon lehet szeretni.
Nem túlzottan érdekel az UNIÓ-s szabály. Akkor tartanám jogosnak, ha valaki pici kertjében, lovat, tehenet, vagy kisebb állatokat, de gyakran temetne.
Vannak akik temető mellett laknak, mégis termelnek a kertjükben. Igaz, ami igaz. nem szívesen ennék olyan helyről, vagy ahol a temetőt számolják fel, és ültetik be a helyét.
Értem én:)
... elv és a gyakorlat ... :)
Ja, igen. Újraolvasva a bejegyzését, valóban nem az derül ki belőle, hogy nem kapta meg a cicát, hanem nem hozhatta haza, mert a korülmények nem engedték. Csak hirtelen elszorult a gyomrom, hogy min mehetett keresztül, hogy nem is láthatta őt utoljára és nem tudhatja őt maga mellett, még ha egy szinttel lentebb is.
Nekem is nagyon jó, hogy itthon van, a többi eltemetett állatkánk mellett. Ott vannak már nyuszikák, kutyusok, tengericocák, harkály, verebek, dongó, méhecske, pillangók.
Kislányom minden teremtményt eltemet, nálunk ez a szokás. A cica is oda került.
8 év alatt nagyon komoly temetőnk van. És néha ki is járunk hozzájuk. Egy egy szál virágot helyezünk a sírukra.
Na, de nem akarok hasogatni, még a végén megint elsírom magam:(
Én nagyon megértelek, tudom most mit érzel:((
Én a mai napig nem tudom feldolgozni Cirmókám elvesztését 2010.Szeptember.23.-án el kellett altatni azt hittem a szívem megszakad:(((
Sokáig nem tudtam elengedni, a cicás naplómba menekültem mindennap gyertyát gyújtottam Neki, aztán sokan próbáltak segíteni hogy el kell engednem...nagyon nehéz volt:((
Azóta is mindennap cicás képeket rakok fel, sokszor megnézegetem a képeket, visszaolvasom az együtt töltött időkről amiket leírtam.
Családtag volt 18 évig ami nagyon hosszú idő...
Nálunk a kertben van eltemetve, a sírjára mindig virágot teszek és gyertyát is szoktam gyújtani.
Kívánom, hogy legyél erős és tudd elengedni nem úgy mint Én!
Ma már könnyebb egy kicsit, de sosem felejtem el...és cicám sem lesz többé, az űrt amit maga után hagyott egyetlen cica sem pótolná!
Egy cicámat nem hoztuk haza, egyet eltemettünk. Kutyaharapás szőrivel. Kiscica. A legkomolyabban mondom.
Nálunk most cseperedik 3 kicsi, akikből 2-nek még gazdit keresünk... (5 hetesek, egyelőre nem adom oda őket, de 3-4 hét múlva elvihetőek.)
Szia!
Őszinte részvétem!
Én is most veszítettem el a cicámat, ott van az adatlapomon. Ő is kórházban halt meg, de nekem kiadták, és eltemethettem őt itthon. Mérgezési tünetekkel került be, és már nem tudták megmenteni az életét.
Nem értem, hogy tehették azt meg veled, hogy nem adták ki őt neked! Ez nagyon szörnyű! Sajnálom!
Szarul,de majd elmúlik!
Sajnálom:(
Sziasztok!
Sajnos el kellett válnom a cicámtól pár napja 11 év után. Nem hozhattam haza, nem tudtam eltemetni. Bár nincs már jelentősége, de mégis rossz érzés, hogy "méltatlan" helyre került az állatkórházból. A gyász meg a másik. Ti hogyan viseltétek/ viselitek? Mik a tapasztalataitok?