Hogyvan (beszélgetős fórum)

Kicsinykét túlzol ;)

De köszönöm.

Gratulálunk a Kedves, Bölcs Anyaságos, Tanulságos is: Cikkedhez:)))

Élmény volt olvasni.:)))

Köszönet mert megosztottad velünk is

Szerintünk máshova is(könyv,újság,stb) érdemes lenne Írnod is ...

Nekem is nagyon kevés volt az elején, és tulajdonképpen végig. Lefejt tejjel kellett pótolnom, mert Bogyesz unta a szivárgást, és inkább nem evett egy idő után.

De semmit nem változtat a dolgokon, hogy egy baba tápszeres, és ez nem is a jó anyaság mércéje.

A hasfájás tényleg nagyon rossz, olyan tehetetlen sokszor az ember.

Nektek is minden jót! :-)

Szia!

Én nem tudtam harcolni úgy az anyatejért mint te,mert nekem be sem indult rendesen csak 10g-ot tudott szopizni egy etetésnél ezért mi tápszeresek voltunk. Szerintem ettől még senki nem rossz anya.

Én akkor éreztem hasonló érzéseket mint Te mikor sírt a hasfájás miatt és nem tudtam neki segíteni csak sírtam vele együtt, mire apa hazajött én teljesen kész voltam. Aztán négy hónaposan kinőtte és innentől volt szebb nekünk is a világ.Ennek most már két éve. Sok boldogságot nektek!!!

Köszönöm, örülök, hogy tetszett! Annak kevésbé, hogy te is azon szerencsésekhez álltál sorba, akik hasonlókon mentek át.

De a lényeg: egészséges, boldog gyerek, más már nem számít. :-)

Nagyon jo cikket irtal! Amikor olvastalak fel percenket arra gondoltam, hogy: "Velem is igy volt"!:-)

Ugy tunik sok anyukanak nem ugy megy ahogy az a nagy konyvben meg van irva. En is sokszor gondoltam, hogy szar anya vagyok, dehat lassan rajottem, hogy talan megsem annyira:-)

Remelem az elkovetkezo evek egy arnyalattal konnyebbek lesznek, meg ha tudom, hogy akkor meg mas gondok merulnek majd fel.

Kivanok minden jot nektek is!

Talán igazad van. Az első 10 órában a férjem hiányzott nagyon, onnantól viszont már senki társasága nem volt jó. Nem tudom.

A következő gyerek... hát egyelőre nem lelkesedek az ötletért :-) . A szülés módja is necces. De megpróbálom majd felkutatni a könyvet, amit javasolsz, köszi a tippet!

Tegnap még töprengtem a történeteden és az jutott eszembe, hogy a szülésnél te nagyon magadra voltál hagyva. Ilyen helyzetben pedig nagyon fontos lenne valaki, aki segít, bíztat és átsegít a holtpontokon, hogy utána újult erővel folytathasd a vajúdást. Ilyen lehet egy dúla, egy bába (direkt nem szülésznőnek írom), valaki, aki TUDJA min mész keresztül, és aki ismer pár technikát, ami néha tényleg apróság, de mégis rengeteget segíthet. No meg a lelki támasz.

Én Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez című könyvében olvastam erről bővebben, esetleg érdemes a következő gyerkőc vállalása előtt ilyesmiből töltekezni. :-)

Nekem az ötödik előtt került a kezembe és nagyon tanulságos volt akkor is... az ember minden szülésnél tanul újat. :-)

Nagyon tetszik a humorod.

Elolvastam most az előzményt is, szerintem nagyon sok anyának segít az, hogy leírtad, a stílusod pedig igazán élvezetes! :-)

(Én annak idején szerencsésebb voltam, de tényleg nagy mázlim volt. Tudom milyen, amikor nyakig benne vagy és nem halad. De én megúsztam a császárt és a depresszió is elmúlt amikor végre hazamehettünk.)

Sziasztok! Köszönöm, örülök, hogy tetszett nektek!

Anya, Syria, a stand-up nekem nem menne :)). Írni jóval egyszerűbb, mint élőben szórakoztatni az embereket. :)

Klaudia, akkor jó kis alvós babád van, annak is megvan az előnye :).

Biológus, sajnálom, hogy te is átmentél ezen... Igen, akkor hasonló idősek a gyerekek, Bogyesz 15 hónapos lesz a héten.

Judit, ismerős az anyaságról a kijelentésed, és a hátam is sokat fájt, fáj még mindig. Szuper, hogy vállaltál még gyereket!

Matyi, szegénykém... kitartás!

Legnano, nagyinak lenni biztosan teljesen más, nagyon klassz lehet. Remélem, egyszer megérem én is.

Kriszti, igen, talán nem kellett volna erőltetni. De mindig azt hittem, épp tudom, mi a baj, és majd elmúlik, javul stb. Nem változott a dolog sokat, voltak kis föllendülések, de alapvetően nem sokat javult a helyzet. Ha lesz még egy gyerekem, nem fogok ennyit küzdeni a dologért, mert talán nem is éri meg, de időm biztosan nem lesz rá.

Körti, köszi, neked is hasonló jókat! :)

Eloszor nem akartam tovabbolvasni, mert az elso mondatok alapjan inkabb babanaploba illo irasra emlekeztetett, de ugy olvastatta magat a szoveg, hogy nem bantam meg :-)

Inta jo anya vagy, megnyugodhatsz!

Jo, hogy kitartottal az anyatej mellett, bar en belegondolva nem biztos, hogy "raeroszakoltam" volna a gyerekre... Nekunk sem sikerult anno a szoptatas, a masodik honaptol tapszeres lett, de egyaltalan nem bantam meg, kiegyensulyozott, egeszseges baba lett, s most 3 evesen sem beteges egyaltalan, a kapcsolatunk pedig ugyanolyan eros, mint anyatejes babak eseteben :-)

Ez az; nekem is pont ez ugrott be: az ilyen stílussal ki kellene állni több ember elé. :)

Szóban, és/vagy írásban.

Szuperjó cikk! :)

Jó volt olvasni, mert őszintén és kendőzetlenül leírod az igazságot, ami nagy könnyebbség azoknak az anyukáknak, akik épp most vannak a közepében.

Jó lett volna egy ilyen cikk, amikor törpilla 3 hónapos volt, de azt hiszem akkor még te is a sűrűjében voltál! :D (13 hónaposak vagyunk.)

Nagyon sok hasonlón átmentünk mi is (felébreszthetetlen gyerek, non-stop ordítás, harc minden csepp tejért...), és furcsa volt kicsit átélni megint, ahogy olvastalak, mert elmúltak ezek a pillanatok, s alig hiszem, hogy a két kilós, örökké hadonászó és ordító csöppség uyanaz a kislány, aki mosolyogva ébred és pisze-puszit ad reggelenként és aztán mosolyog egész nap.

Köszönöm, hogy olvashattalak!

Úristen ez mekkora cikk!!!:P Sok részén hangosan nevettem, sokkal egyetértettem, közben kicsit visszagondoltam. Jól felépített, szórakoztató írás grat!:)

A sárgaság pfff...mi is így voltunk, a legdurvabb fokig ment, eszébe nem jutott szopizni, fel nem lehetett kelteni.Sajna nekünk később sem sikerült de örülök hogy nektek igen ;)

Bevallom,most olvastam az előző cikkedet is,és azt is vállalom,h csak azért,mert fenomenális a stílus! Talán fura,de mindkettőnél mosolyogtam,bár vettem a dolgok komolyságát,de nem bírtam megállni!

Gratulálok a picidhez,a testi-lelki felépülésedhez,és egy jó tanács:

kezdj el standup-olni,mert megélhetnél belőle! :-D

Köszi szépen nektek is!

Erolin, igen, egyszer ennek is vége, még ha néha hihetetlennek is tűnik. Ha ebben a cipőben jársz, akkor kitartás, egyre jobb lesz!

Gratulálok! :)

Ügyes vagy, hogy így is sikerült végül a szoptatás.

Ez egy őszinte maszlagtól mentes cikk.

Jó cikk, jó volt olvasni. Egy- két résznél, mintha a saját gondolataimat olvastam volna. Örülök, hogy van kiút, a baby blues jön és megy is :D

Örülök, hogy olvashattam. Gratulálok a kitartásodhoz.